2016. augusztus 30., kedd

Johanna Basford: Határidőnapló mesébeillő rajzokkal - könyvajánló


Múlt héten elkezdtem nézelődni a neten határidőnapló ügyben, bár még nem aktuális, de szeretek időben tájékozódni. Szeretem a szép dolgokat, még akkor is, ha én személy szerint nem vagyok annyira kreatív, mint szeretném, szóval egyből kiszúrtam magamnak a híres-hírhedt színezőrajzoló mester, Johanna Basford 2016 szeptemberétől 2017 decemberéig tartó határidőnaplóját. Nem kellett sokáig tűnődnöm rajta, szemérmetlenül elszórtam rá közel 4000 Ft-ot, és egy percig sem bántam meg. :D Most megérkezett, ezért úgy döntöttem, megmutatom nektek, hogy is néz ki egy ilyen színezhető naptár, hátha más is kedvet kap hozzá.

Kezdjük a borítóval, ami az egyik legfontosabb szempont egy könyvnél, még akkor is, ha sokan nem vallják be. Maga az ötlet, hogy a borító is olyan papírból készült, amit ki tudok színezni, tetszik, ugyanakkor ellenérzéseket vált ki belőlem - erről bővebben később. A borító egyszerű, fekete-fehér és néhol arany színű, virágos-levélkés-titkoskertes rajz, amit kedvünkre színezhetünk, ezáltal még egyedibb lesz a naptárunk. A felső régiójában találunk egy natúr színű sávot, amire a szerző rajzoló nevét, illetve a határidőnapló címét nyomtatták, viszont ebben is van egy kis csavar: elöl és hátul is a belső borítón van rögzítve ez a sáv, így könnyedén eltávolíthatjuk, ha zavar, alatta ugyanúgy folytatódik a színezhető felület. Ezt ötletesnek tartom, de még nem döntöttem el, hogy megszabadulok-e tőle, vagy sem. Az első és a hátsó borító belseje is tartogat kihívásokat, ugyanis ezekre ugyanazt a rajzot nyomtatták, mint kívülre, azzal a különbséggel, hogy ez az eredeti negatívja - tehát jórészt fekete. Érdekes lehet pl. a külső és a belső borítókat is így színezni, hogy egyik negatívja legyen a másiknak - már ha az ember képben van ennyire a színekkel, én sajnos nem :D


A címlapon újfent megtaláljuk a rajzoló nevét és a címet, valamint egy kisebb színezhető rajzot is. Ez után következnek a kiadó adatai, majd egy 2017. évi naptár.

A címlap
A naptár 2016 augusztusának utolsó hetével (3 napjával) kezdődik, és egészen 2017. december 31-is írhatjuk bele a teendőinket és színezhetjük a szép és változatos rajzokat. A heti bontású naptár rész mindig a jobb, míg a színező a bal oldali lapon található. A lap tetején a hónap megnevezése apró levélkékből áll össze, amelyek kiszínezésével még inkább vidámmá és egyedivé tehetjük a naplónkat. A hónap megnevezése mellett, a bal oldalon található egy egész hónapos kis naptár is. A napokat elválasztó vonalak végein is apró levelek csüngnek, sőt, a számokban is elbújtattak párat, így a lehetőségek száma végtelen. :)



A könyv végén találunk egy 2018-as tervezőt, viszonylag tágas hellyel, bár én ezt nem szoktam használni. Ezt követi egy 2016-os és egy 2018-as éves naptár, majd 7 oldalnyi jegyzetlap - nekem ez a mennyiség teljesen ideális, ide általában az aktuális menetrendeket szoktam felírni, aki többet jegyzetel, inkább tartson magánál egy kis jegyzetfüzetet. Az utolsó két oldalon még a próbaszínezésnek is hagytak helyet, ami szintén egy nagyon jó ötlet, itt lehet tesztelgetni a különböző tollakat/ceruzákat.

Jegyzetek + Próbaszínezés

Elmondhatom, hogy a rajzok önmagukban is nagyon szépek, de a napló lelkét a színezés adja. Találunk benne képeket a Titkos kertből, a Bűvös erdőből és a Kincses Óceánból is, melyeket saját ízlésünk szerint kelthetünk életre.

Titkos kert
Bűvös erdő
Jófej bálna a Kincses Óceánból

Tesztelő társammal (továbbiakban: A Sógornő) kiválasztottunk egy oldalt, amit próbaképpen kiszíneztünk. Lázadók vagyunk igazából A Sógornő az, mert ő választotta :D, így nem álltunk neki az elejéről, hanem rögtön 2017. október elejére ugrottunk. Íme az eredmény:






Negatívumok:

Nem szeretnék negatívumot írni erről a naplóról, mert engem megvett kilóra, de mégis, van néhány dolog, amit másképp csinálnék vele kapcsolatban.
  • A mérete és az alakja. Nagyjából 19*22 cm, de első blikkre kocka alakúnak tűnik. Nem szabvány méret, valószínűleg a színezők miatt. Szerintem egyáltalán nem praktikus, jobban örültem volna egy normál A5-ös, de azt is megkockáztatom, hogy inkább A6-os, vagy ahhoz közelítő méretnek, ahhoz túl nagy, hogy cipelje az ember, nincs határidőnapló formája. Mentségére szóljon, egy kisebb füzetben lehet, hogy mission impossible lenne kiszínezni az aprólékosabb rajzokat.
  • Puha borító+spirálozás. Persze, ha már 2018 lesz és színezőket akarok osztogatni az embereknek vajon mi a fene vinne rá erre?, tök jó, hogy ki tudom tépni a lapokat. De egyébként a spirálozás sérülékennyé teszi- bár hozzáteszem, nem olyan gagyi fehér spirálról van szó, mint ami a füzetekhez jár, hanem erősebb, széles gyűrűkről. Illetve nagyon örültem volna egy kemény tudom, akkor nem lehetne színezni, de én ezt simán beáldoznám borítónak, mivel az ember általában a határidőnaplóját magával szokta hurcolni, különben nincs értelme. Mindannyian ismerjük a női táskák szeszélyességét... kész öngyilkosság egy puhafedeles könyvet belepakolni, mert úgy és akkor fog szétgyűrődni és - mivel jórészt fehér- koszolódni, ahogy és amikor csak kedve támad. Ennyi pénzért pedig nem az a fő célom, hogy egy héten belül szétgyepáljam, főleg annak tudatában, hogy másfél évig ki kellene tartania. Ha kiszíneztem a borítót, próbálok majd kitalálni valami "tartósító" módszert, ha sikerül, mindenképpen megosztom veletek.
  • A tűfilc átüt a lapokon. Ez nem lenne gond, ha nem reklámoznák ezeket a színezőket annyira azzal a bizonyos vezető tűfilcmárkával együtt. Nem vészesen zavaró a dolog, de igenis átlátszik a másik lapra, ha nagyobb felületet színezek tűfilccel, pedig nem nyomom rá úgy, mint egy ambiciózus óvodás.

Ezen hibái ellenére is meg vagyok vele elégedve: igényesek és változatosak a rajzok, jó minőségűek a lapok, sok rejtett apróságot tartogat, a színezése pedig szinte függőséget okoz. :) Csak ajánlani tudom mindenkinek - legyen akár rajongója a felnőtt színezőknek és Johanna Basford munkásságának, vagy "színező szűz" az illető nekem is ez az első könyvem a művésznőtől. Ha valami igazán egyedit keresel a jövő és az idei évre, ne kutakodj tovább, ő lesz az igazi - úgy formálhatod, ahogy szeretnéd, biztos, hogy senkinek nem lesz ugyanilyen határidőnaplója, ha egyszer kiszínezed. :)
Ha kedvet kaptál ehhez a praktikus, ugyanakkor szórakoztató naplóhoz, a Líra webshopján megvásárolhatod - még nem késtél le semmiről! :) 

Figyelem! A bejegyzésben szereplő képes saját készítésűek, a Manó Könyvek Kiadó engedélyével készültek. Felhasználásuk szigorúan tilos! A könyvet nem a kiadótól kaptam, fizettem érte, a véleményem teljesen szubjektív. A kiadó semmilyen módon nem kért fel és nem fizetett a reklámért.

2016. augusztus 26., péntek

Levelezős kérdezz-felelek

Az előző bejegyzésben már beharangoztam ezt a részletesebb leírást a levelezős mindennapokról, úgyhogy íme, itt van. :)
Mielőtt bármibe belefognék, szeretném leszögezni, hogy én egy konkrét egyetemről írok, ez nem jelenti azt, hogy minden más egyetemen is pontosan így működnek a dolgok, minden intézmény másképpen szabályozza az oktatási rendjét, én csupán arról tudok írni, amit ismerek. Ez az iromány támpont, ami segít tisztábban látni, hogy körülbelül mire számíthatsz, de nem jelenti azt, hogy a te iskoládban is így fognak zajlani a dolgok.

Milyen gyakran kell suliba menni?
A mi sulinkban nincs szigorúan megszabva, hogy két hetente kell menni. Félév elején megkapjuk a konzultációs rendet (konzultációnak hívják azokat a napokat, mikor suli van), ahol feltüntetik, hogy mikor kell mennünk. Most például szeptember 9-én kezdünk, egy hét kimarad, a huszonharmadikai hétvégén megyünk újra, aztán az utána lévő héten is. De van olyan, hogy 3 hét marad ki, vagy egy hónap, a tanítási szünetektől és az ünnepektől is függ. Nekem a 2016/17-es őszi félévben 8 konzultációs hétvégém lesz (8 péntek-szombat-> 16 nap), az előző félévben is ennyi volt, de ez intézményenként és évfolyamonként változik. Pl. jövőre ilyenkor már csak fele ennyi tárgyam lesz, nyilván nem kell majd 8 hétvégét az iskolában töltenem, de most még 12 tárgyam van +2 választottat is fel kell vennem.

Milyen napokon kell suliba menni?
Mi pénteken és szombaton is járunk, van, ahol csak szombaton van konzultáció, van, ahol pénteken csak délután vannak órák stb. Egyeteme válogatja.

Hogyan oszlanak meg a tantárgyak?
Egy konzultációs napon általában kétféle óra van. Általában minden tantárgyból 2-2 alkalommal van óra a félévben, de volt, hogy 3 alkalommal volt, illetve volt hosszabb óra is a fontosabb tárgyakból.

Milyen hosszúak az órák?
Nálunk ez tanárfüggő :) Az általános megegyezés az, hogy 3*45 perc jut egy tantárgyra + két 10 perces szünet. Van, aki összevonja az órákat és nem tart szünetet, mindenki akkor megy ki, amikor szükségét érzi, de vannak olyan tanárok is, akik szigorúan betartják az időkorlátot.

Milyen hosszúak a szünetek?
10 perc az általános, de van, akivel lehet egyezkedni :) Illetve két tantárgy között kicsit hosszabb, kb fél órás szünetek szoktak lenni.

Milyen hosszú általában egy konzultáció?
Minden konzultációs nap reggel 8-kor kezdődik vagyis akkor, amikor felkelsz, hogy elérd a buszt/vonatot, esetemben 5:20kor :D és általában 15-16 óra körül ér véget. Nekünk most van 2 húzósabb napunk, amikor elméletileg 18:50-ig leszünk. Szombaton kicsit rövidebbre szokták fogni a tanárok. Nem mindig maradunk addig, ameddig hivatalosan ki van jelölve az órarendben, hiszen az előbb említett szünet elhagyással viszonylag sok időt nyerünk.

Elég az a 2*3 óra egy félévben ahhoz, hogy minden anyagot leadjanak a tanárok?
Természetesen - és sajnos - nem. Ennek ellenére érdemes jegyzetelni, mert a legtöbben próbálnak minden fontos információt leadni, még akkor is, ha csak néhány mondatban tudnak emiatt egy-egy témakörrel foglalkozni. Emellett mindig ki szokták jelölni a kötelező irodalmat, a jobb fejek még a fejezet címeket is megadják, hogy legyen miből készülni. A tankönyveket a jegyzeteiddel olvasgatva elég lesz az anyag. :) Bár nálunk ez is furcsán működik, mert a legtöbb könyvünk 20 éves, vagy annál régebbi, és nagyon nehéz beszerezni. Ilyen esetben mindenképp iratkozz be az egyetemi könyvtárba! Általában szombaton is nyitva tartanak, így nem kell aggódnod a késedelmi díj miatt.

Hiányozhatok az órákról/a konzultációs napokról?
Szíved joga annyit lógni szkippelni, amennyit akarsz, felnőtt ember vagy, nem kell igazolást hoznod a doktorbácsitól :) Viszont azt vedd figyelembe, hogy ezek az alkalmak érted vannak, a tanáraid sem hobbiból járnak be szombatonként is dolgozni. Sok olyan információ is elhangzik az órákon, amiket a könyvekben nem fogsz megtalálni, vagy egyedül nehezebben tudsz megérteni (pl. matek...brr). Szerintem érdemes bejárni, ha van elég szabadnapod és rugalmas a munkahelyed, vagy nem jön közbe semmilyen halaszthatatlan dolog. Ha mégis el kell lógnod egy-egy napot, előtte minden tantárgyból próbálj meg egy órára bemenni, hogy felmérd a tanár hozzáállását. Nálunk van, aki még levelezőn is katalógust ír, bár ezt nem tartom fair-nek, de az ő szabályaik szerint kell játszani, ha nem akarsz megbukni félévkor...Tehát érdemes felmérni az egyes tanárok szokásait, és csak utána kiválasztani az ellógható időpontokat :) Erre is tök hasznos az előző cikkben említett határidőnapló. Áá, nem tapasztalatból beszélek, jó kislány vagyok...oh the irony :D

Csak vizsgázni kell, vagy van egyéb számonkérés is?
Ez abszolút tantárgyfüggő, ahogy nappalin, úgy itt is vannak vizsgaköteles és évközi jegyes tantárgyak is. A vizsgaköteles tárgyak értelemszerűen vizsgával zárulnak, általában nincs velük tennivaló a vizsgaidőszakig, maximum egy beadandót kérnek az aláírásért. Az évközi jegyes tárgyaknál van, hogy csak beadandót kérnek, de van olyan is, amikor zh-t íratnak, ezt általában az utolsó órán teszik, vagy az óra elején, vagy a végén, ezért külön nem kell bemenni.

Mikor vannak a vizsgák?
Elméletileg levelezőn kötelező lenne megadni legalább egy szombati időpontot minden tárgyból. Elméletileg. Nálunk csak néhány tanár van, aki veszi a fáradságot, és szombaton is vizsgáztat, a többiek "oldják meg, ahogy tudják" alapon intézik a dolgokat, de általában reggelre teszik a vizsgát volt egy kedves tanárunk, aki egy órára rakta mindig a vizsgákat, szóval egy fél órás irományért egész napos szabadságra kellett mennem...köszike., így elég a fél nap szabadság is.

"Lazábbak" a levelezős követelmények a nappalisoknál?
Elmondhatom, nálunk a tanárok nem veszik sokkal lazábban a dolgokat csak azért, mert levelezősök vagyunk. Persze, nem tudnak ugyanannyit követelni, mint a nappalisoktól, de a legtöbben szigorúan veszik a számonkérést. Igen, tanulni kell a vizsgákra :) És igen, meg is lehet bukni nem tapasztalatból beszélek,áááh..., és lehet ismételni stb. 

Mi a helyzet a gyakorlatokkal?
Én tanítóképzőbe járok, így minden félévre jut gyakorlat, ami általában 1-2 nap, ha jól tudom, mindig kevesebb, mint a nappalin előírt. Van, ami nekünk nincs is, csak a nappalisoknak, pl. csoportos tanítási gyakorlat. A zárótanítás nappalin 8 hét, míg levelezőn elvileg 3 hét lesz. A hosszabb gyakorlatokat tehát nem lehet megúszni, tartalékolni kell szabadságot, vagy rá kell fanyalodni a fizetés nélkülire.

Milyen a közösség így, hogy csak ritkán találkozunk?
Azt nem tudom megmondani, nálatok milyen lesz, a miénk szuper. :) Persze, nem járunk együtt bulizni, és nem beszélünk minden nap, de összeköt a közös kínlódás. :D Sokszor hívjuk meg egymást kávéra, együtt tervezzük a lógásokat  neem, abszolút tökéletesek vagyunk, és mindig bejárunk :)), elküldünk egymásnak minden anyagot, amit találunk vagy kapunk, segítünk a beadandókkal, felosztjuk a tételeket, vizsgaidőszakban egymást kérdezgetjük, hogy "ugye te se tudsz semmit?":D stb. Egyszóval sokat segítjük egymást, nem dugdossuk a tételeket a párnánk alatt, hogy a többieknek újra ki kelljen dolgozni :D Szerintem sokat számít, hogy mindannyian lányok vagyunk - kivéve egy fiút :D-, illetve hasznos, hogy van facebook csoportunk és közös e-mail címünk, ezekre fel tudunk tölteni minden szükségeset, az e-mailre a tanárok is szoktak küldeni anyagot, illetve mindent meg tudunk beszélni a csoportban.

Nos, egyelőre ennyi jutott eszembe, ha még bármilyen kérdés felmerülne, szívesen válaszolok, írjátok meg kommentben! :)

2016. augusztus 24., szerda

Levelezős túlélőcsomag

Azt ígértem, hogy nem fogok a suliról írni ezen a blogon, de Neverhood egyetemi sorozata (remélem, nem bánod, hogy kicsit inspirálódtam :)), illetve az évkezdés közelsége meghozta hozzá a kedvemet.
Sok bejegyzést olvasok molyon arra vonatkozóan, hogy friss levelezősök érdeklődnek, hogy is van ez, hogy működik ez a képzési forma, mire érdemes készülni stb, ezért gondoltam, hogy sokaknak hasznos lehet ez (és a következő, ami majd magáról a levelezős életről fog szólni) a bejegyzés.

Levelezősnek lenni macerásabb, mint elsőre gondolnád, hiszen az egész napra való holmidat magaddal kell hurcolni, mert nagy eséllyel nem fogsz tudni hazamenni, csak az órák után - általában késő délután, vagy este. (Ha egy városban laksz az egyetemmel, mázlid van.) Általában az órák között nincsenek nagy szünetek, így érdemes mindenre felkészülni, hiszen maximum arra lesz időd, hogy elugorj a közelbe kávéért.
A legfontosabb, hogy legyen egy strapabíró, pakolós táskád, amibe minden belefér. Akár a régi iskolatáskádat is munkára foghatod, de egy nagy válltáska is megteszi. 
Na, de mi kerüljön ebbe a táskába? (Gondolom, nem kell említenem az alapvető dolgokat, pl. pénz, iratok, esernyő stb stb.)
Jelenleg ő a hátizsákom - Kik-ből-,
igaz, hogy nem túl nagy,
a füzeteimet külön kis táskában
szoktam vinni. Mellette a kis
házipatikám látható, a nagymamám
varrta, szóval ezt nem tudjátok
beszerezni sehol :) 
  • Kulacs, vagy egyéb innivalós üveg. Érdemes egyet rendszeresíteni erre a célra, így nem kell minden alkalommal innivalóra költened, egyszerűen újratöltheted a csapból.
  • Ennivaló egész napra - mindig gondold át előre, mikor (mennyire későn...) érsz haza, és ennek megfelelően pakolj!
  • Szőlőcukor, ha rosszfej a tanár, és nem enged enni az órán.
  • Jól záró termosz. Hidd el, szükséged lesz a napi adag kávédra...Ha nem kávézol, hűvösebb időben a forró tea is nagyon jól tud jönni. Érdemes kicsit többet költeni rá, az enyém pár alkalom után szétment, azóta a pékségbeli kávét iszom.
  • Hátáridőnapló. Most még azt hiszed, mindent képes vagy fejben tartani. Elárulom, ez nem igaz. Az első órákon annyi mindent fognak a nyakadba zúdítani, hogy a végére csak pislogni tudsz, mint hal a szatyorban. Beadandók, zh-k, vizsgák, gyakorlati tárgyakhoz szükséges felszerelések listája stb. - ezeket mind szépen fel tudod jegyezni, így a 2 hónappal későbbre (van, hogy a kettő között nem is találkozol az adott tanárral...) szükséges beadandót sem fogod elfelejteni.
  • Kis "házipatika". Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség! Az enyémben a következők vannak mindig:
    • Fájdalom- és lázcsillapító (jelenleg Algopyrin és Cataflam dolo - ez vény nélkül kapható)
    • Görcsoldó (No-spa)
    • Hasmenés elleni gyógyszer (Lopedium)
    • Torok fertőtlenítő (Dorithricin)
    • Sebtapasz
    • Ha bármilyen speciális gyógyszerre szükséged van, azt is tartsd magadnál! 
    • Lányoknak érdemes egészségügyi betétet is maguknál tartani, biztos ami biztos.
  • Kézfertőtlenítő - gél, vagy kendő. Ha vonattal, vagy busszal jársz, mindenképpen ajánlom, de bárkinek jól jöhet, nálunk például legtöbbször nincs szappan a suli mosdójában...
  • Papír zsebkendő. Komolyan, ne indulj el nélküle, mindig szükség van rá. Van, hogy nem csak a szappan hiányzik a mosdóból...
  • Füzetek, vagy jegyzetlapok. Én füzetet használok, erről tudok többet mondani. Érdemes év elején a kicsit drágább, strapabíróbb füzeteket választani, mert valószínűleg nem egy félévre veszed őket. Első félévben minden tárgyhoz vettem füzetet, másodikban ezeket folytattam, hasonló tárgyak kerülnek egy füzetbe, hiszen nincs olyan sok óránk, hogy teli tudjunk írni egy tárgyból egy füzetet. Valószínűleg ki fog tartani a diplomaosztómig. :D 
  • Tollak, minden mennyiségben.
  • A4-es irat tartó boríték (pontos megnevezés ismeretlen, kép mellékelve). Biztos, hogy kapni fogsz egy csomó papírt az évek során, illetve sok papíralapú beadandód is lesz, ezeket érdemes így szállítani, nem gyűrődnek meg és nem keverednek el a táskádban.
  • Pendrive. A legtöbb tanár rendes, és odaadja az órai anyagot, ha valaki ad neki pendrive-ot (vagy e-mail címet, ez tanárfüggő), ezért érdemes magaddal vinned, sok helyet nem foglal.
Extrák (jó, ha van, de lehet nélküle élni kategória):
  • Váltás zokni nagyon mocskos, nagyon undorító esős időben. Hidd el, nagyon kellemetlen reggeltől estig vizes zokniban ücsörögni.
  • Mostanában hordok magammal mini varrókészletet, sok vizet nem zavar, és sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. (Múltkor munkába menet szakadt el a ruhám pántja, nem volt jó buli visszarohanni váltóruháért, ekkor szereztem be :D) 
  • Power bank - nálunk van wifi a suliban (neptun kóddal, születési dátummal működik általában), nem egyszer ez mentett meg az unalomtól, a telefonomat viszont szívja rendesen. Előző félévben úgy kellett töltőt kuncsorognom, de most már van power bankom, jee! :D
  • Könyv, újság, zene a vonatra/buszra - ízlés szerint :)
Extrák: szexi színű (jajaj) power bank - ajándékba kaptam,
amúgy sincs konkrét lelőhely, minden elektronikai boltban
találsz -, illetve a kis cuki varrókészlet, ez a DM-ből származik.

Ő a megnevezhetetlen irattartó izé
- Tescoból pár száz Ft-ért-
a valóságban nem ilyen éktelen
ronda szegény :D Az igazi
rejtély, hogy miért nem tudom
máshová beszúrni a képet....:D
Remélem, sikerült megkönnyítenem a készülődést! A képekért nem vállalok felelősséget, pocsék fotós vagyok. :D
Várom az észrevételeket, ki mit tart még fontosnak/hasznosnak!

2016. augusztus 18., csütörtök

Jennifer Niven- Veled minden hely ragyogó, spoileres kritika

 

Figyelem! A könyvről spoileresen fogok írni. Nem azért, amiért általában, hogy könnyebb dolgom legyen, hanem mert szerintem egy ilyen témájú könyvről nem lehet másképp írni. Ha még nem olvastad a könyvet, kérlek, ezt vedd figyelembe!

A könyvről

Kiadó: Maxim 
Kiadás: Szeged, 2015
Fordította: Kocsis Anikó
Oldalszám: 430 oldal
Eredeti cím: All the Bright Places
Mikor olvastam? 2016. augusztus 16., 09:37 - 2016. augusztus 17., 13:40


A molyok szerint...

...a 49. legjobb romantikus könyv és
a 83. legjobb kortárs könyv. 
Jelenleg 92%-os az értékelése. 

A történetről

Violet és Theodore Finch az iskola óratornyának párkányán találkoznak először. Elég furcsa hely az ismerkedésre. Mindketten ugyanabból a célból jöttek ide: meg akarnak halni. Végül Finch - az iskola különce, a csodabogár, a "nyomorék"- az, aki lebeszéli Violetet az ugrásról. Kettejük sorsa ebben a pillanatban megpecsételődik, a közös titok összeköti őket. Egy földrajz projektnek köszönhetően közös utazásra indulnak, hogy felfedezzék államuk - és az élet - szépségeit.


"Negyven másodpercenként meghal valaki a világon, mert öngyilkos lesz."


Mostanában úgy vagyok vele, hogy könnyed könyvekre vágyom, semmi megterhelőre, vagy gondolkodósra. Vannak ilyen korszakaim, általában elmúlnak. Ezzel a könyvvel rendesen melléfogtam, már ami a témáját illeti, ugyanis minden volt, csak nem könnyed.
Az elején úgy voltam vele, hogy ó, Istenem, már megint. A piac már szinte csordultig telt az öngyilkos hajlamú, vagy csak "simán" nehéz sorsú tinédzserekről szóló könyvekkel. Thnaks, John Green! Vajon hány bőrt lehet még erről lehúzni? Nem láttam már mindent, amit erről látni lehetett? Mikor válik unalmassá a téma? Persze, ha egy kicsit jobban belegondolok, ezekre a könyvekre nagy szükség van - ha igényesen és jól vannak megírva -, mert néhány fiatalnak az életet jelentheti egy-egy ilyen történet. Ha csak egy embernek is segített valaha feldolgoznia a problémáját egy hasonló könyv, már nyereséges az üzlet...
 : Nem mondom, hogy Jennifer Niven tudott bármi újat mutatni - mind láttunk/olvastunk már az életbe visszatérős zarándokutakról, halottak hátrahagyott üzeneteiről és feladványairól, elveszített családtag halálának feldolgozásáról, erőszakos apáról, pszichés problémákkal küszködő fiatalokról stb.- , de mégis, úgy vagdossa pofán az embert, hogy eláll a szava. Végig érezzük, hogy Finch nincs teljesen rendben, mégis olyan erős és szimpatikus karakter, hogy igyekszünk azt hinni, ő ilyen, és kész. Az írónő ugyanabba a csapdába rántja bele az olvasót is, mint a fiút körülvevő embereket. A végsőkig nem jut eszünkbe, hogy bármi baj történhet, tekintve, hogy most már ott van mellette Violet, és látszólag boldog. Ám egy mentális zavarral küzdő ember esetében a dolgok sokkal árnyaltabbak, és mi a felét sem tudjuk átlátni és megérteni annak, ami bennük zajlik. Mégis, minden furcsasága ellenére, Finch a legszerethetőbb karakter, ő és az életszemlélete viszi el a hátán a regényt. Olyan egyedi figura, akire az olvasó sokáig emlékszik még a könyv befejezése után is.
Violet Finch-hez képest könnyebb eset, pontosan tudjuk, miért olyan, amilyen. A nővére halála után magába fordult, nagyon nehezen birkózik meg a ténnyel, hogy ő életben maradt, miközben a legjobb barátját elveszítette. A könyv elején az érzelmi hullámvasút legalján ücsörög. Nagyon jó látni, hogy Finch próbálkozásai által megnyílik, hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül. Míg kezdetben azt gondolja, örökre elveszítette az írás képességét, a könyv végére egy egészen nagy volumenű internetes magazint alapít. Egyébként erről szívesen olvastam volna még, legalább egy-egy cikket, de sajnos ez kimaradt.
Backyard roller coaster is an Indiana oddity. You can see the coaster from the southbound lanes of U.S. Highway 41 in Bruceville, Indiana (just north of Vincennes) but if you want a ride on the Blue Flash you'll have to knock on the front door and ask very nicely.:
A Blue Flash hullámvasút az indianai Bruceville-ben.
A történet szépsége abban rejlik, hogy pont Finch, aki igazán megmentésre szorulna, menti meg Violetet és mutatja meg neki, milyen csodálatos a világ. A két fiatal - és általuk az olvasó is-  fantasztikus helyekre jut el a földrajz projektnek köszönhetően. Együtt járják be Indiana állam különleges helyszíneit, a való életben is létező helyeket, amikről a legtöbb ember valószínűleg nem is hallott. A legnagyobb kedvencem a hátsó udvarba épített hullámvasút volt, nagyon meglepett, mikor rájöttem, hogy tényleg van ilyen.
A másik kedvenc momentumom a történetben a post-it falak ötlete volt, nem lepődnék meg, ha világszerte számos olvasó kezdené post-it ötletekkel teleragasztani a szobája falát. :) 
A legnagyobb bravúr a könyvben szerintem az, ahogy a két fiatal kapcsolata alakul, szépen, lassan, csendesen. Finch roppant ügyesen alakítja a dolgokat, miközben végig önmagát adja. Nem tudhatja biztosan, hogy ez elég lesz-e, hogy ő elég lesz-e, mégis kitartóan próbálkozik, ami eleinte nagyon bosszantja Violetet, de szép lassan őt is a bűvkörébe vonja ez a különleges fiú. Az egész kapcsolat átgondoltan fel van építve, végre nem egy "úristendejóképű márisbelezúgok" eset. 
Valójában az egész könyv eltér az átlag, mostanában divatos tiniregényektől, miközben egy viszonylag sablonos témát boncolgat. Ebben rejlik az ereje, ez az egyik legnyomósabb érvem arra, miért kap maximális pontszámot.
 
all the bright places collage - Google Search:
A könyv végén, szokás szerint, a szerző utószava található, ám ennek a regénynek az esetén még ez is - nekem főleg ez- olyan mellbevágó, hogy még sokáig nem hagyja nyugodni az embert. Jennifer Niven itt ugyanis nyíltan beszél arról, hogy a történetet a saját életéből merítette: egyszer, régen, volt egy fiú, akit szeretett, és aki túl korán távozott erről a világról. Minden tiszteletem az írónőé, amiért mert beszélni róla, és mert önmagából és az érzéseiből meríteni. 



Összegzés

Kedvenc szereplő: Finch, a stílusváltogatásával, az ötlet fallal, a ragaszkodásával, a gitárjával, mindenestül. Bár elgondolkodtató, hogy mennyiben befolyásolta a személyiségét a bipoláris zavar, és vajon mennyi maradna a különlegességéből, ha elvonnánk belőle a betegséget.

Legellenszenvesebb szereplő: Finch szülei. Az apja nyilvánvaló okokból, az anyja pedig azért, mert nem tett semmit, és mindhárom gyerekével képtelen volt anyaként viselkedni.
Kedvenc idézet: "Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból."

A cím: A magyar cím nekem valamiért kicsit esetlen, nem tudnám megmondani az okát. Angolul sokkal jobban hangzik - kivételesen.
A borító: Nagyon kedves, nagyon kék, abszolút illik a könyvhöz. Számomra óriási pozitívum, hogy végre nem a szokásos meztelen felsőtestű pasi-széplány kombót kaptuk. Vonzó, de egyáltalán nem tolakodó. 5/5
Értékelés: Ha az ember a fejébe veszi, hogy mindenképp ebben a témában szeretne olvasni, mindenképp ezt a könyvet ajánlom. Jól megírt, hiteles, olvasmányos regény, szerethető karakterekkel és színes helyszínekkel. Az biztos, hogy kikezdi az ember lelkét, ugyanakkor van benne egy jó adag életszeretet és különcség, ami nem hagyja, hogy letargiába süllyedj. Én inkább a szép dolgokra emlékszem belőle, ezeket még sokáig magammal fogom hurcolni, azt hiszem, s nem is számít.


 Képek: 1 (X), 2 (X), 3 (X), 4 (X)

2016. augusztus 4., csütörtök

Átépítés

A blogon jelenleg munkálatok zajlanak. Nem tudom, meddig fog tartani, míg ki tudok kísérletezni egy normális design-t, de addig is csak mérsékelten szörnyülködjetek a kaotikus állapotokon, nyugi, nem marad így. Szólok, ha már lehet kritizálni :D 

Update
Mutatom az első változtatást:




Mostantól ilyen jópofa agyakkal fogom pontozni a könyveket, mert az ilyen képes bigyók menők és nem akarok lemaradni. Úgy gondoltam, a blog nevéhez illenek az agyak, úgyhogy ez lesz :D Valószínűleg visszamenőleg is megcsinálom majd. Mindig a rózsaszín agyakat kell számolni, így lesznek a könyvek egy agyas, két agyas, három agyas, négy agyas és öt agyas értékelésűek. Tökre agyas vagyok, hogy ezt kitaláltam, nem? :D 
Update2 
Mára befejezettnek nyilvánítom a projektet. Biztos, hogy lesznek még változások, ezeket úgyis jelezni fogom, most leginkább azt szerettem volna elérni, hogy valahogy kinézzen az oldal és megszabaduljak a sablontól. A fejlécet és az agyakat :D a Canva segítségével hoztam létre, erre az oldalra pedig Neverhood ajánlójának hatására tévedtem fel, ezúton is köszi! :) 

2016. augusztus 3., szerda

Meg Cabot- Hívószám 1-800 spoilermentes összegző

1. rész
Az írónő még Jenny Carroll
álnéven publikált




A sorozatról

Eredeti címe: 1-800-Where-R-You
Részei: Tudom, hol vagy!; Fedőneve: Kasszandra; Veszélyes terepen; Hajsza;Isten veled, Villámlány!
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2003-2007
Össz oldalszám: 1080 oldal
Kapcsolódó sorozat: Eltűntnek nyilvánítva

Ez egy olyan sorozat, amit sokkal jobban élvez az ember, amíg egykorú a főhőssel. Ha ezt is akkoriban olvasom, mint a többi Meg Cabot regényt és sorozatot, valószínűleg nagyobb hatást gyakorolt volna rám és eszeveszett nagy rajongója lennék. Most leginkább kellemes kikapcsolódás volt egy olyan időszakomban, amikor nem vágytam semmi mély értelmű, nehéz olvasmányra. Viszont néha kimondottan öregnek éreztem magam ahhoz, hogy egy 16 éves szemével lássam a világot, annak ellenére, hogy nem olyan régen még én is ennyi idős voltam. 
2.rész
A történet alapvetően nagyon ötletes, mindig is szerettem Meg Cabot kreativitását, amivel csak egy bizonyos pontot változtat a teljesen átlagos főhősei életében, és csupán ennyivel érdekessé és izgalmassá varázsolja a regényt. Nem árulok el nagy titkot - hiszen mégis csak egy spoilermentes értékelést próbálok írni - azzal, ha elmondom, a sorozat Jessica Mastrianiról szól, aki teljesen átlagos életet él - leszámítva, hogy a bátyja skizofrén, ő meg egy kicsit nehezen kezeli az indulatait...- egy álmos indianai kisvárosban, egészen addig a napig, amíg legjobb barátnőjével szolidarítva gyalog indul haza az iskolából. Ekkor ugyanis villámcsapás éri, amit szerencsésen, egy kisebb sebhellyel túlél, majd másnap arra ébred, hogy tudja, hol van a két eltűnt gyerek, akit előző nap a tejes dobozon látott.  A sorozat alapvetően Jessica képességéről szól, és arról, milyen kalandokba keveredik általa. 
Könnyed, humoros, tipikusan Meg Cabot- stílusban íródott, éppen ezért olvastatja magát, egy nap alatt kivégezhető mindegyik rész, szinte észrevétlenül. 
Óriási fordulatokra nem kell számítani, egy valamelyest olvasott ember simán kitalál mindent, ami nagy "rejtélyként" akar funkcionálni, bár első sorban nem a csavaros történetvezetésre épít a sorozat, úgyhogy ez nem zavaró. Az esetek, amikkel Jess szembe kerül a részek során, viszonylag kreatívak, de egyik sem kimondottan sokkoló ügy.
3. rész
A szerelmi szál kamaszosan bájos, bár néha kissé irritáló az a sok húzódozás és vergődés, amit a két főszereplő művel. Aki fene nagy romantikára vágyik, az maximum az utolsó részben kaphatja meg, amit akart, és akkor sem a szokványos módon - de annál jobb, higgyétek el :D Hála a magasságosnak, sikerült megírni az egész sorozatot szerelmi háromszög nélkül, ez egy óriási plusz pont, mert már a falra mászok ezektől. 
Amivel nagyon nem voltam kibékülve, az a nyelvezet. Végig olyan szavakkal operál, mint bemázol, lecaj, csuda klassz. Mentségére legyen mondva, hogy a maga 13 évével (mármint az első rész, a többiek kicsit "fiatalabbak") már-már retronak számít, a nyelv rengeteget változott ez alatt a másfél évtized alatt. Lehet, hogy megkockáztatnék egy új, modernebb fordítást és normális borítókat és kevésbé gagyi hatású címeket, ha nagyon népszerűvé akarnám tenni, mivel azok, akik most 13-16 évesek, már valószínűleg fetrengnek a röhögéstől, ha ilyen szavakat hallanak. Illetve számos idegen szó előfordul benne, amit még én sem (!) értettem, pedig nem vagyok egy hülyegyerek. Mivel alapvetően a tizenéves korosztálynak szánták a könyvet, ezeken nem ártott volna elgondolkozni.

Állandó szereplők:

Jessica Mastriani: A sorozat főhősnője. Nem egy tipikus lány, hiszen odavan a motorokért, a sebességért és a verekedésért. Na, jó, ez utóbbi inkább a szükséges rossz, amivel el tudja hallgattatni az iskolában a bunkókat. Általában előbb üt, és csak aztán kérdez. Nagyszájú, belevaló lány, aki semmitől nem riad vissza, a szíve aranyból van, az ökle vasból. :) Nem mondanám tipikus főszereplőnek, hála Istennek nem nyavalyog mindenért, inkább megoldja a problémáit, viszont nekem ez a kemény csaj imidzs kicsit sok volt, főleg az első részben.
4. rész
Az írónő rejtélyes
módon Meg Cabottá
változott :D
Rob Wilkins: A Pasi. Tudjuk, nincs jó regény A Pasi nélkül. Számomra Robi Wilkins miért érzek kényszert, hogy mindig a teljes nevén szólítsam?? örök rejtély, az utolsó részig nem voltam biztos benne, hogy kedvelem. Alapvetően ambivalens a viselkedése, egyszer visszautasító, máskor az élete árán is megvédené A Lányt - ezzel teljesen összezavarja az embert. Kívülről igazi rosszfiú - motorral, suli utáni elzárással, meg némi priusszal-, belülről egy Jane Austen karakter. "Sajnos" a történet végére kénytelen voltam megkedvelni, de azért nem ő számomra A Könyves Pasi.
Ruth Abramowitz: A legjobb barátnő. Ennél messzebb nem is megy el a karaktere, néha egy-egy benyögés, néha viták, néha támogató megszólalások. Nem volt valami óriási szerepe a sorozatban, inkább meghúzódott a háttérben. Igazán se kedvelni, se utálni nem lehet, nekem "csak úgy van" érzésem volt tőle.
Doulas Mastriani: Jess idősebbik bátyja, aki az egyik részben (ha jól emlékszem, a másodikban) hol 20, hol 21, hol pedig 22 éves, ez amúgy viszonylag zavaró és kínos hiba :D A történet elején skizofrén rohamai vannak, tudjuk, hogy korábban is voltak problémái, emiatt sokan gúnyolták az iskolában. A sorozat folyamán nagy fejlődésen megy keresztül, emellett mindvégig a húga cinkosa ésszövetségese, ezzel szerintem az egyik legszerethetőbb karakter a történetben.
Michael Mastriani: Jess kisebbik bátyja. Sokat nem tudunk meg róla azon kívül, hogy számítógép zseni és Ruth halálosan bele van zúgva, ám ő a szomszéd lányt, Clair Lippmant szemelte ki magának. Nem sok szerepe van, talán emiatt is volt szimpatikusabb nekem Doug.
Antonia Mastriani: Jess anyukája. Nem jutott sok szerephez, de amikor igen, egy csapkodnivaló, önző sznob volt. Nem az a tipikus anyuka, aki egy-egy seggberúgással magához téríti és egyébként mindenben támogatja a lányát, maximum ezt a látszatot próbálta kelteni.
Joseph Mastriani: Jess apukája, nagyon szerethető karakter, aki nem veszi túl komolyan a dolgokat és hasznos tanácsokkal látja el a lányát.
Karen Sue Hankey: Őt a Karen Sue- jelenség miatt vettem ide mert szerintem tök jól kitaláltam ezt az elnevezést :D, ami nem más, mint Meg Cabot rejtélyes utálata ez iránt a név iránt. A Tinibálványban is volt ugyanis egy Karen Sue nevezetű leányzó, aki szintén nem a legszimpatikusabb karakter, bár annyira nem kapott ősellenség szerepet, mint ebben a sorozatban. K.S.H. haha micsoda monogram Jess fuvolás nemezise, akit minden évben próbál letaszítani a zenekarban elfoglalt 3. székéről. Aztán nagyjából ebben ki is merül a nagy viszály, nem mintha hiányozna ez a vonal a könyvből.



5. rész
Végre megszabadultunk
a béna borítóktól.
Kinek ajánlom? Alapjában véve ez egy ifjúsági sorozat, így főként a 12-18 éves korosztálynak ajánlanám. Könnyen, gyorsan olvasható, egyik része sem kimondottan hosszú, így azok is megszerethetik, akik egyébként nem szívesen, vagy nehezen olvasnak. Könnyed kikapcsolódásra a idősebb korosztály is számíthat, ha kézbe veszi a sorozatot, de ne várjunk tőle semmi egetrengetőt!
Kedvenc rész: Az utolsó, itt Jess karaktere sokkal közelebb áll ahhoz, amit szimpatikusnak nevezek, illetve korban "közelebb kerültünk" egymáshoz, könnyebb egy 19 évessel azonosulnom már, mint egy 16 évessel. Na, és persze a happy end miatt :)





 


Spoileres értékelés az első két részről.
Spoileres értékelés a 3-5. részről. 

Képek: (X)

2016. augusztus 2., kedd

Meg Cabot - Hívószám 1-800, spileres kritika 2. rész

 Az első két részről írt bejegyzésemet itt találjátok.
Spoilermentes összegzés a sorozatról.

Veszélyes terepen
Mindenhol lesnek rájuk
3. rész
Figyelem! Mint a címben is említettem, ez egy SPOILERES kritika, ha a közeljövőben el akarod olvasni a könyvet, NE olvasd el ezt a bejegyzést! Ha mégis megteszed, utána ne engem szapulj, mert imádom azt mondani, hogy "én megmondtam". Köszi :) 
Kiegészítés: Az írás spoilert tartalmazhat az írónő más könyveiből is, ezeket jelöltem.

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2003, puhatáblás
Oldalszám: 206 oldal
Mikor olvastam? 2016. július 28.
09:51 - 2016. július 28., 14:33

Augusztus végén, mikor Jessica visszatér az iskolába, fogalma sincs, hogy az egyik osztálytársa halott. Persze, amint beteszi a lábát az osztályba, azonnal értesül róla, hiszen a legtöbben őt vádolják, amiért nem válaszolt a hívásokra, mikor a lány eltűnt. Talán megtalálhatta volna, mielőtt az elrablói megölik. De hát hogyan válaszolt volna, amikor az isten háta mögött nyaralt éppen? Mégis bűntudat gyötri, és amikor egy újabb lánynak vész nyoma, tudja, azonnal cselekednie kell.
Nem nyűgözött le különösebben ez a rész, mondhatni, kicsit untam. Pedig lássuk be, ez lehetett volna Jess eddigi legizgalmasabb "ügye", hiszen mégis csak egy gyilkosságról van szó. De az egész történet valahogy annyira ismerős volt, mintha Meg számos másik könyvéből lett volna összevágva, és ez felbosszantott. SPOILER Rengeteg ismerős momentum volt benne (persze a neveken kívül, ugyebár...), például a halott pompomlány exbarátja randira hívja a kissé balhés, népszerűtlen csajt (lásd még: A mediátor első része, ott ráadásul a halott csajt Heathernek hívják...), az a gyilkos, aki eleinte a legártatlanabbnak tűnik (lásd még: A mediátor harmadik része és a lúzer Michael - igen, ez a név is előfordul párszor Meg repertoárjában, elég csak Jess bátyjára, vagy Mia Thermopolis szerelmére gondolnunk...- Meducci esete). SPOILER VÉGE Egyáltalán nem okozott semmi meglepetést, a történet sem pörgött annyira, mint amennyire elvártam volna, vagy lehet, hogy csak én untam ennyire...
Jess és Rob kapcsolata nem sokat mozdult előre, azon kívül, hogy Jess ábrándozik és azon tűnődik, hogy most mi van, Rob meg egy idióta indokkal utasítja vissza. Ez megy már három részen keresztül, és kezd bosszantóvá válni. Ja, de, bocsánat, a szelíd motoros nekiadta Jessnek az óráját. Wow. Történhetne már valami!
A humor abszolút felszívódott ebben a részben, amit sajnálok, mert az előző részekben nagyon szerettem pl. Jess és a két FBI ügynök szócsatáit. Azt meg főleg sajnálom, hogy elvették tőlük az ügyet, de gondolom, felbukkannak még.
Valahogy az eltűnt gyerekek felkutatása sokkal jobban passzol a sorozathoz, mint az eltűnt pompomlányok hajkurászása, ezért remélem, a következő két részben visszatérünk az eredeti felálláshoz, mielőtt még teljesen átcsapna a történet Heather Wells rejtélyes eseteibe...

Kedvenc szereplő: Nem mondanám kedvencnek, inkább amolyan kellemes csalódás volt Clair Lippman karaktere. Az előző részekből nem derült ki róla sok minden azon kívül, hogy szeret a tetőn napozni, de a mostani megjelenései alapján szimpatikus volt a népszerűsége ellenére.
Legellenszenvesebb szereplő: Cyrus Kranz a végén...brr, biztos, hogy lesznek még vele gondok...
Kedvenc idézet: Sajnos nem volt benne semmi kimondottan humoros, vagy okos megszólalás, ezért most nincs.

Borító: Egy nagy nem. Emberek, olvasta valaki egyáltalán ezt a könyvet? Hát ez a szerencsétlen lány hányszor elmondja a könyvek folyamán, hogy rövid haja van? Egyszerűen nem értem az ilyen borítókat, inkább ne tennének rá embert, ha gőzük sincs a tartalomról...
A cím: Nem akarom magamat ismételni, de nem szeretem az elcseszett címeket. Ez is olyan béna, semmitmondó, hatásvadász, ráadásul viszonylag kevés köze van az eredetihez. (Safe House) Könyörgök, valaki adja a kezemre azt, aki kitalálta, hogy rá kell erőltetni ezeket a butácska alcímeket a sorozatra! Mégis, mit gondoltak? 


 


Hajsza
Ketten a gonoszok ellen
4. rész

 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2004, puhatáblás
Oldalszám:176 oldal
Mikor olvastam? 2016. augusztus 1. 8:00 - 2016. augusztus 1. 13:30

Úgy tűnik, Jess már soha sem fog megpihenni. Ismét veszélyes terepre téved, amikor Hálaadás napján a majdnem-barátjától hazafelé tartva egy gyilkosság helyszínén találja magát. Az áldozat az afroamerikai fiú, aki nemrég költözött a szomszédba, és akit az apja aznap Jess-éknél is keresett. Úgy tűnik, nem csak erről az esetről van szó, hiszen másnap felgyújtják a helyi zsinagógát és elrabolnak egy zsidó fiút. Jess azonban már tudja, hogy hol van...
Dráma, patakokban folyó vér, sebesült szépfiú, robbanások, tűzharc...na, végre, ez a rész pörgött rendesen. Csak azt sajnálom, hogy ez lett a legrövidebb rész, kicsit sértőnek is érzem, hogy 176 oldallal lett kiszúrva a szemem. De nyilván nem a magamfajta oldalzabálóknak íródott a könyv elsősorban.
Végre-végre történt némi előrelépés Jess és Rob kapcsolatában, bár örülnék, ha végre eldöntenék, hogy járnak-e vagy sem, mert baromi idegesítő, hogy bár barátom és barátnőmként emlegetik egymást, Rob mégis csinálja a fesztivált minden alkalommal, mikor Jess közeledni próbál.  Egy kis következetességet, gyerekek!
Engem kutyákkal, meg gyerekekkel nagyon könnyű megvenni, ahogy szinte minden nőt, szóval Chigger-nek külön örültem és nagyon remélem, hogy Jess végül megtartotta.
Örültem, hogy Krantz végül nem lett annak az ellenszenves, szigorú pasasnak beállítva, akinek az előző részben indult. Legalább volt némi meglepetés a történetben.
Ami nem volt meglepetés: hőseink önfejűen beleártják magukat a "nagyok" dolgába, mikor nagyon jól tudják, hogy életveszélyes. Jess azzal takarózik, hogy a rendőrség nem tudja, kikkel áll szemben...nahát, mi lenne, ha elmondanátok nekik ahelyett, hogy egy csapat náci közt próbálnátok elvegyülni? Abszolút reális és logikus lépés. 
Kicsit sok volt nekem ez a szájbarágós anti-rasszista téma, nagyon tanulságosnak lett szánva az egész, de az írónő átesett a ló túloldalára és abszolút nevetségesnek ábrázolta Amerika Igaz Fiait. Főleg Jim Henderson...természetesen alacsony termetű kis diktátor, mert ki más lehetne a vezér, ha nem ő? Amilyen szarul kezelte a helyzetet, szerintem akárki más...Persze, az üzenet fontos, de nem hiszem, hogy ilyen könnyen ártalmatlanítani lehetne egy ilyen szélsőséges csoportot, ahogy azt sem, hogy ilyen egyszerű ez a téma és mindenki vagy fehér, vagy fekete. Khm, bocsánat, szerencsétlenül fogalmaztam. Szóval nem hiszem, hogy az emberek vagy habzó szájú nácik, vagy szentek, akik teli vannak zsidó és színesbőrű barátokkal és az egész világot a keblükre ölelik, miközben angyalok kórusa zeng a háttérben. Tisztára, mint egy Hetedik mennyország rész...És nem hiszem, hogy ennyire hülyére kellene venni az olvasót, nekem pl. ott lett sok az egész ügy, mikor kiderült, hogy a wc-jükben újságok helyett a Mein Kampf-ot olvasgatják. Ugyan már, na.

Kedvenc szereplő: Chick, aki igazi sablon karakter bár a többiek is, de a filmekben is bírom ezeket a jó fej, nagyra nőtt gyerekeket, akiknek aranyból van a szívük.
Legellenszenvesebb szereplő: Rose néni, mert...hát, mert ő Rose néni és mindenkinek van egy hasonló rokona.
Kedvenc idézet: 
 "– Te ki vagy? – kérdezte halkan. – Mi… mit akarsz?
Mit felelhettem volna? Legalább tízszer láttam azt a filmet.
– Én? Luke Skywalker vagyok, és azért jöttem, hogy megmentselek."


Borító: Jó, jó, a jelenetet eltalálták, de a csajt...hát nem igaz már! Négy rész, emberek NÉGY RÉSZEN át magyarázza ez a szerencsétlen, hogy rövid a haja. Istenem, de megcsapkodnám a tervezőt...
A cím: Valaki árulja már el, mi volt ebben a hajsza azon a rövid jeleneten kívül, amíg a két rosszfiú üldözte őket az erdőben. Na ugye, szerintem is. Az alcímet...azt már inkább fel se hozom, nincs értelme. 





Isten veled, Villámlány!
Hiányzol
5. rész 
 
 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2007, puhatáblás
Oldalszám: 218 oldal
Mikor olvastam? 2016. augusztus 1.
14:49 - 2016. augusztus 2., 10:53

Na, jó, a 16 éves énem meg lett véve kilóra, szóval nem vagyok hajlandó lehúzni ezt a könyvet, még akkor sem, ha tudom, hogy az egész nem reális. Ugyanis a kamasz énem krokodilkönnyeket sírt volna a könyv végén - nem, most komolyan, A mediátor végén is sírtam :D-, és az ifjúsági regények esetében szeretek arra az énre gondolni és rá hallgatni, meg a szívemre. Sajnos, ez van, megtörtem és engedelmesen olvadoztam Rob Wilkins lovagiasságának súlya alatt. Melyik lányt ne tenné boldoggá, ha hozzávágnának egy jegygyűrűt?Mármint, szó szerint. :D 
Azt hiszem lenyugodtam...szóval térjünk a lényegre. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, mert lehetnének a karakterek ezerszer árnyaltabbak, és lehetne jobban kidolgozott hosszabb!! a történet, de alapjában véve az egész jó volt úgy, ahogy. Jess rengeteget változott az előző rész óta, mondhatni, benőtt a feje lágya. Nekem sokkal szimpatikusabb volt a "felnőtt" énje, bár így egy kicsit jobban beolvadt a főhősnők tömegébe, akikkel eddig találkoztam. Mégis jobban tudtam vele azonosulni. Jessica az alatt a három év alatt, míg nem hallottunk felőle, megjárta az afganisztáni háborút, ez nyilván megváltoztatja az embert. Bár az egész ügyet elbagatellizálta az írónő, viszonylag kevés, csak úgy odavetett információt kaptunk az eltelt évekről, szívesen olvastam volna erről a témáról többet is. Az is érdekes volt, hogy Jess bekerült a Julliardra, mert őszintén szólva, én már el is felejtettem, hogy fuvolázik, tekintve, hogy erről legutóbb a 2. részben tett említést.
Maga a pedofil-pornós történetszál annyira nem hozott lázba, tölteléknek elment, sokkal jobban érdekelt Jess és Rob kapcsolata, szóval igazából édes mindegy volt, mi zajlik a háttérben. Kicsit erőltetett volt ez a kiderült hogy van egy húgom, segíts már rajta ügy, de nyilván valahogy újra egy városba kellett juttatni őket. Hannah nem nőtt a szívemhez, inkább pofoznivalónak mondanám. Nem is szerepelt sokat, hamar elnt a balfenéken, igazából szerintem felesleges volt belerángatni Rob életébe. 
Hannah marhára nem hiányzott a képbe, az FBI ügynökök viszont annál inkább. Annyira poén lett volna, ha Cyrus igazából Smith és Johnson esküvői meghívóját hozza el Jessnek! :D Tudom, nem vagyok normális. :D
Ennyit a negatív dolgokról. Meg igazából a pozitívakról is, vagyis még csak annyit, hogy Chigger! Jaj, de jó, hogy benne volt! :)  

Kedvenc szereplő: Megtörtem. Rob Wilkins. Nincs több mondanivalóm. 
Ja, de, a másik Joe Mastriani, akinek a hozzáállása követendő példa az apák számára, de egyébként nem ő Rob Wilkins, szóval ez csak egy zárójeles megjegyzés :D
Legellenszenvesebb szereplő: a Whitehead família :D
Kedvenc idézet:   
"Akkora levegõt vettem, amekkorát bírtam, és megragadva a pólója elejét, szorosan magamhoz húztam, és egyenesen a képébe mondtam:
– Rob, hajlandó vagy feleségül venni?
Kifejezéstelen arccal nézett rám:
– Neked elment az eszed."


"Még mindig furcsa érzés volt Rob Wilkinst a hálószobámban látni. Az azonban még furcsább látvány volt, hogy ott ül, az ablakülést díszítő csipkés párnán. Mintha Batmant látnám a drogériában a samponok vagy mik között válogatni."

Borító: Úgy tűnik, a kiadónál ekkortájt lehetett arculatváltás. Ez a borító határozottan jobb, mint eddig bármelyik, bár elég zavaró, hogy nem illik a többi részhez. Én megfontolnék egy új kiadást, egységes borítókkal, de ezt csak nagyon halkan mondom.
A cím: Isten veletek, idióta címek. Nem fogtok hiányozni.
 


 Képek: 1 (X) 2 (X) 3 (X)