Hétvári Andrea: Pettyes katicám

  A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Napkút

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 80 oldal

Illusztrálta: Baracsi Gabi

Fülszöveg

Tavasz, nyár, ősz, tél – négy évszak gyermekverseit tartja kezében a kedves Olvasó. A Pettyes katicám című kötetet elsősorban óvodás és kisiskolás korú gyermekek könyvespolcára ajánljuk. A kötet ritmusos versei alkalmazkodva a korosztály életkori sajátosságaihoz rendkívül könnyen tanulhatók, a nagyobb betűméret pedig megkönnyíti és örömtelivé varázsolja a hat és hét éves gyerekek számára az olvasást. A facebookos szerzői oldalán Rímtündérként ismert költőnő verseit óvónők és tanítónők százai tanítják, olvasók ezrei követik határainkon innen és túl. A Pettyes katicám kötet versei egyszerre játékosak és líraian szépek, Virágtündér, Meseváros, Tökhintó, Télbefőtt és Hapci király mind-mind a mesék birodalmába varázsolják kis olvasóikat.

Véleményem

Aki régóta követ, az tudja, hogy nem nagyon szoktam versekről nyilatkozni, mert nem érzem szakértőnek magamat a témában. Legutóbbi és egyetlen verses témájú bejegyzésem Nyikos János Porcica utcájáról szólt, és azóta bizony eltelt egy kicsit több mint két év. Talán eljött az ideje, hogy újra színesítsem kicsit a palettát, szóval következzen a blog történetében második verseskötet, ami, és ez így van jól, egy kicsit sem hasonlít az elsőre. :D

A Pettyes katicám elsősorban óvodásoknak szóló kötet, amely évszakokra bontva tartalmaz mesebeli hangulatvilágú, ritmusos költeményeket. Pillanatok alatt elvarázsolja az olvasót, és egy olyan világba repíti, ahol mágikussá válnak a növények, állatok és természeti jelenségek. A versek gazdag szókinccsel és ismeretanyaggal látják el a legkisebbeket, de kedves, összecsengő soraik nem csak a célkorosztálynak nyerhetik el a tetszését. A kötetet egész évben lehet és érdemes is forgatni, hiszen mindig találhatunk benne aktuális témát. 

Igényesebb gyermekverses-kötetet keresve sem találhatna az olvasó. A Pettyes katicám egy igazán szépen kivitelezett könyv, ideális mérettel és csodás illusztrációkkal. Baracsi Gabi képekkel teremti meg ugyanazt a világot, amit Hétvári Andrea a szavaival lefest, szöveg és illusztráció között nagyon kellemes összhang uralkodik. Ha már unjuk az olvasást, nagyon jól lehet további hosszú órákig böngészni a képeket is.

"Hétfőn nyílik minden virág.

Kedden rózsás lesz a világ.

Szerdán szivárvány az égen.

Csütörtökön cinke libben.

Pénteken a tubarózsák

illatukat vígan szórják.

Szombaton a napfény ragyog.

Vasárnap már boldog vagyok."

(Tavaszi napsoroló, 6. oldal)

A tavaszi versek virágba borulnak, madarak és pillangók népesítik be a költőnő tündérvilágát, a természet ébredezik, színes, illatos és csodálatos. A változatos virág- és madárnevek segítik a játékos tanulást, utána lehet járni, melyik virág hogy néz ki, hogy hangzik az, amikor "nyenyeréznek a ludak" (15. oldal) - ideális lehet alsós környezetismeret órák színesítésére is.

"Ropogós cseresznye,

gyere, kapsz belőle,

levesbe, pohárba,

begurul a szádba."

(Finomságok - részlet, 24. oldal)

A nyári versek hangulata megidézi a gyerekkor gondtalan, lustálkodós szünidőit, felsorakoztat minden jót, amit a nyár nyújt. Kosárszám terem a gyümölcs, szinte érezzük az ízét a szánkban, a békakórus és a vadkacsák szolgáltatják a háttérzenét a csillagos ég alatt heverészéshez. Télen is jól esik olvasni ezeket a verseket, gondolatban felhőt lesni és a fák árnyékában elheverni.

"Dúdol a szél, szelet kavar,

mindenfelé színes avar.

Erdőt díszít ősz, a tarka,

paplant keres rigó, szarka.

Páfránypárnán sünfiókák,

odúikban csöndes rókák.

Sehol virág, sehol ember,

közelít álmos november."

(November, 46. oldal)

Ahogy ősszel aludni tér a természet, úgy csendesednek a kötet versei is. Hol gesztenyékre vadászunk, hol altatódalt hallgatunk, hol meghűlve az ágyban trónolunk Hapcikirályként. Utóbbi versből egyébként az is kiderül, mivel gyógyíthatjuk a makacs megfázást: "Kakukkfű kell és kamilla,//a köhögést az gyógyítja//S hozzá egy kis szeretet,//gyógyuljatok, gyerekek!" (Hapcikirály, 45. oldal)

"Készülődik Tél-Anyóka,

ablakában vastag dunna.

Belsejében friss hó érik,

szór belőle, hogyha kérik.

Ablakából jól megrázza,

így terül szét lent a tájra.

Hull a friss jó, s táncra kelnek

csillagszemű vidám pelyhek."

(Tél-Anyóka, 60. oldal)

A téli versciklusban nem a szókásos télapó-szánkózás-karácsony szentháromság köszön vissza – szerencsére –, van helyette Télbefőtt, jégtánc, vers a téli madáretetésről, és verébnyomokról a hóban. Bár lezárul az év, semmi pánik, tavasszal lehet előlről kezdeni a kötetet. :)

A Pettyes katicámat mármint nem az enyémet, vegyetek sajátot :D azoknak ajánlanám, akik szeretik a klasszikus, kötött versformákat, összecsengő sorokat és ritmikus költeményeket. Olyan kisgyerekes szülőknek és pedagógusoknak, akik szeretnek a gyerekekkel együtt elveszni egy varázslatos mesevilágban - és közben mégis tanulni valamit.

Nyikos János: Porcica utca

Kiadó: Magánkiadás
Megjelenés éve: 2018

Illusztrálta: Nikolausz Krisztián

Oldalszám: 56 oldal

Most olyasmi lesz, ami még sosem volt, úgyhogy készüljetek fel. Ebben a rendhagyó bejegyzésben egy (nem csak) gyerekvers kötetről fogok írni - ez pedig azért meglepő, mert én versekről soha. Nem feltétlenül azért, mert nem szeretem a verseket, inkább azért, mert gyakran nem értjük, nem érezzük egymást eléggé. Illetve azért, mert nem érzem úgy, hogy annyira értenék a témához, hogy hitelesen tudjak nyilatkozni róla, hülyét meg csak annyira akarok csinálni magamból, amennyire feltétlenül muszáj. Az én terepem mindig is a próza lesz, még jövendő irodalomtanár koromban is. Szóval a Porcica utcával idegen tájra tévedtem, és nem hiszem, hogy valaha is visszatérek ide, ha csak nem tanulok meg kicsit jobban versül az évek során. De most kivételt teszek, mert úgy gondolom, érdemes. De arra senki ne készüljön, hogy szakavatott verselemzést olvashat a következő bekezdésekben, azt meghagyom azoknak, akik tényleg értenek hozzá - vagy azoknak, akik mindenképp arról akarnak beszélni, hogy mire gondolhatott az a fránya költő. Hogy mire gondolt Nyikos János, mikor a Porcica utca versei kiszállingóztak a fejéből, azt meg sem kísérlem kitalálni, arról viszont mesélek, hogy én mire gondoltam, mikor olvastam őket. 

Hogy hogyan kerültem kapcsolatba a könyvvel, az számomra is rejtélyes egy kicsit, de annyi bizonyos, hogy nem lehetett véletlen. Párszor szembe jött már velem molyon, de hogy a címe fogott e meg, vagy a félig befuccsolt, bár szerintem ötletes aukció a könyvre, nem tudom. Az biztos, hogy csábított a gondolat, hogy olyan ügyesen licitálhatok, hogy megkaparinthatom a kötetet. Aztán másképp alakultak a dolgok, de a lényeg ugyan az: most itt kuksol az asztalomon egy, a nevemre dedikált példány, és olyan, mintha mindig ismertük volna egymást. 

Valamit mindenképpen tisztáznunk kell már az elején (azzal, aki még nem tudná) - imádom a nyelvi humort. Más humort alig értek, ezt tanúsítani főként az Ember tudja. Ezen kívül kenyerem még az irónia és a szarkazmus, feltéve, ha nem én vagyok az elsődleges célpontja. Emiatt mindig nagy megelégedéssel tölt el, mikor olyan könyv akad a kezembe, amelyik végre ért engem. Jó érzés az, amikor az emberben fellobban egy apró reménysugár, hogy lám, léteznek olyanok még a világon, mint ő. Akik értik, sőt művelik a magyar nyelvvel való játékot, olyasfajta emberek, akikre maradéktalanul felnézek. Kevés ilyen íróval találkoztam mostanában, szóval minden egyes "példány" kincset ér. :) Kedvencem ilyen téren továbbra is Ecsédi Orsolya, hamarosan jelentkezem is a legújabb könyvével, a Banyavésszel. Reklám vége. :D Egy szó mint száz, örömömre szolgál bemutatni Nyikos Jánost - oké, pontosabban a műveit, mert őt természetesen nem ismerem -, aki méltó arra, hogy bekerüljön a kedvenc nyelvzsonglőreim közé. 

A Porcica utcának már a címe is annyi játékot, ritmust, dallamot ígér, hogy az ember - én legalábbis - percekig ízlelgeti, mielőtt egyáltalán kinyitná a könyvet. Valamiért a Lázár Ervin iránti rajongásom bújt elő belőlem, mert az olvasás előtt valami olyasminek képzeltem a Porcica utcát, mint a Négyszögletű Kerek Erdő: visszatérő szereplők apró, szórakoztató történetei, de ezúttal versben. Nos, ez a számításom nem jött be (de szívesen sugalmazom a dolgot :D), viszont így is egy nagyon szerethető bagázst ismerhettem meg. 

Az, hogy kinek is szól ez a kötet, szerintem nem lett egészen pontosan körülhatárolva. Ugyan leginkább állatszereplős verseket hoz, amikkel a gyerekek szívesen azonosulnak, mégsem lehet állítani, hogy ezek a művek csak nekik szólnának. Tartok tőle, hogy ez nem a legszerencsésebb felállás, ugyanis van néhány kifejezetten ijesztő, esetleg felnőtt fejjel érthető és szórakoztató vers, ami nem való a kicsiknek. Más szemszögből nézve viszont egy roppant színes palettával van dolgunk, amelyben az egész kicsiktől kezdve a felnőttekig mindenki megtalálhatja a neki valót. A legkisebbeknek például szívesen ajánlanám a Csóri, a hörcsög című verset, ami nagyon ritmusos, könnyen megjegyezhető, esetleg valami kis mozgást is ki lehetne mellé találni. A Hétköznapi horrort viszont semmiképpen sem olvasnám fel a gyerekemnek, szerintem elég para :D Már maga az illusztráció is rémisztő. Viszont tetszett a cím kettős jelentése, hiszen a szülőnek láthatóan hétköznapi horror az, hogy rá marad a gyerek szórakoztatása, illetve horror a történet is, amit ebből a célból kitalál. De ez egy kisgyereknek biztos, hogy nem fog feltűnni, csak az, hogy milyen ijesztő. Szívem szerint két kötetre osztanám ezt a könyvet, vagy a könyvön belül két nagy fejezetre, mert számomra nem egészen tiszta, hogy mi választja el a gyerekeknek szánt verset azoktól, amik inkább a felnőttek szemében humorosak. 

Márpedig meg kell hagyni, humorból nincs hiány - mint azt már az elején beharangoztam. Mikor a könyv megérkezett, éppen az irodában ebédeltünk, és az egyik kolléganőmmel rögtönzött felolvasást tartottunk, mindenkinek nagyon tetszett a Béka-sanzon (aminek a végébe szerintem a gyerekek és a felnőttek egészen mást láthatnak bele :D) és A pók szerelme is. A Porcica utcában szinte minden vers majd szétreped a nyelvi humortól, vagy éppen az iróniától, és én ezt nagyon-nagyon szerettem. Hadd idézzem a kedvencemet, hogy lássátok, miről beszélek:

Kitüntetés

Vettem levegőt, mesélni, 

ám fiam leintett: 

– Apa, azt képzeld, egy néni – 

kitüntetett minket!

Pislogtam, mint fürdetésnél 

szomszédunk vén pincse: 

– Erről, – kértem –, ha beszélnél… 

nem tudok semmi se!

– Hát…mentünk a lépcsőházba, 

hogy játszunk meg minden, 

ő meg jött és kiabálta: 

– „Tűnjetek ki innen!”

/44. oldal/

Amellett, hogy elképesztően szórakoztatóak a versek, nagyra értékelem azt is, hogy az író igazodik a mai nyelvhasználathoz, ezáltal vonzóvá téve a lírát, ugyanakkor mégis jó példát ad a fiatal olvasóknak azzal, hogy mindvégig választékos marad a nyelvezete. 

Verstani okfejtésekbe nem bocsátkoznék, mert nem merek (:D), de azt mindenképp el kell mondanom, hogy külön öröm volt látni, hogy számos rímfajta felbukkant a kötetben, nem csak az unásig ismételt páros rím. A legtöbb mű nagyon ritmusos, jól szavalható, emiatt akár versmondó versenyre is ajánlanám őket, egy kis fantáziával és egy ügyes kisgyerekkel csodát lehetne velük művelni. 

Nikolausz Krisztián illusztrációi színesítik a könyvet, amiről elég vegyes benyomásaim születtek. Eleinte kissé ijesztőnek, nyugtalanítónak találtam őket, visszatérve a Hétköznapi horrorra, azt biztos nem szívesen mutogatnám a kicsi gyerekemnek. De minél tovább nézegettem őket, annál inkább felébredt bennem az az álomszerű, varázslatos hangulat, ami a versekben is megbújik. Az illusztrációk között vannak egészen elbűvölőek, a Tavon című vershez készült kép például káprázatos, a színeire elég nehezen találok szavakat, csak azt tudom, hogy nagyon kellemes érzéseket ébresztett bennem. A kedvenc illusztrációm a másik kedvenc versemhez készült, ez a Találkozás. Maga a vers is gyönyörű, a képpel együtt olyan nyugalmas, otthonos hangulata van számomra, ami miatt sokszor el fogom még olvasni. 

Örülök, hogy a kezembe került ez a verseskötet, valami azt súgja, egyszer még sokat fog érni a dedikált példányom - de nem adom senkinek. :) Az egyetlen problémám az volt vele, hogy egy kicsit identitászavarosnak éreztem, talán tényleg jobb lenne, ha néhány vers átkerülne egy felnőtteknek szánt kötetbe. De egyébként biztos vagyok benne, hogy sokat fogom még forgatni. Tanítóként is látok benne fantáziát, de egyébként is olyasmi, amit szívesen lapozgatnék a majdani gyerekeimmel, akik kívülről tudnák a jól csengő, humoros, ritmusos sorokat.

Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2017
Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra

Oldalszám: 224 oldal
Sorozat: Moly-antológia III.

A molyok szerint...

Jelenleg 84%-os az értékelése. 

Azok, akik nem tudják, mi az a Moly-antológia, ennek a bejegyzésnek az elején olvashatnak róla bővebben.

Véleményem

A Csillaglesről elfogulatlanul írni nem lehet. Ez a könyv egy nagyon kis szeletében az én "gyermekem" is, közvetve, de jelen voltam a létrejötténél, és ezért soha nem is akarnék úgy írni róla, mintha idegenként olvastam volna. Ezzel a könyvvel sok más kezdő és haladó :) íróval együtt én is megkaptam a lehetőséget, hogy megmutathassam magamat, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Egyszóval, a Csillagles az én büszkeségem is, ezért minden hibájával együtt szeretem - és főleg a szépségeit látom.

Az antológia nagyon precízen van felépítve, különböző nagyobb fejezetekre osztva olvashatjuk a hasonló műfajhoz tartozó műveket. Akad itt líra és próza is bőséggel, de talán a versek javára billen a mérleg, ha csak hajszállal is. Minden irodalomkedvelő megtalálhatja itt a fogára valót: a romantikus ábrándozók, a groteszk kedvelői, a nevetni vágyók, a fantasy-rajongók, sőt, az örök gyerekek is bőven válogathatnak az írások között. Így válogattam én is, és továbbra is fenntartom azt, hogy a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint a líra. A verseket sokszor túl elvontnak, túl személyesnek éreztem, mintha nem is akarták volna, hogy befogadjam őket. Persze azért ebben a műnemben is találtam számomra kedves és kiemelkedő alkotásokat. Ahogy az eddigi antológiáknál is tettem, most is kiemelem azokat az írókat és írásokat, akik és amik a legközelebb kerültek hozzám. Íme az én abszolút szubjektív listám, a feltűnés sorrendjében:

• Rendhagyó módon az előszóval kezdeném, mivel "földim" írta, ezért különös meghatottsággal és otthonossággal tölt el. (Mindketten a pápai Refiben tengettük felnőtté válásunkat, bár ő jócskán előbb, mint én.) Babicky Tibi már bocsi, hogy csak így Tibizlek, de ez olyan közkézen forgó "szófordulat" mifelénk előszava szerintem elképesztően aranyos és szívmelengető, egyébként meg az Óriás erdőbe nagy vágyam eljutni...könyves és nem könyves értelemben is. 
• Két szó: Jókai. idézet. Bocsi, még ez sem teljesen az antológia művei közé tartozik, de na. Jókai a szívem egyik csücske Szerb Antal meg a másik, a harmadikba most költözött Lázár Ervin, több hely nincs. és ez az idézet nagyon-nagyon szép, tökéletesen passzol a könyvhöz. Annak, akinek nincs meg a kötet, itt hagyom, látnivalónak: "Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."

Most, hogy elcsesztem az eredetei terveimet, tényleg elkezdem a művek felsorolását :D 

• @Kabóca novellája rögtön a legelső a könyvben. A Hétköznapi történet kicsit abszurd, kicsit mókás, nagyon elszomorító - mert az ember könnyen megláthatja benne a saját hétköznapjait, ha egy kicsit a fenekére néz.
• @Röszkva A tejesautó című írása elbűvölt, megnevettetett és folyamatos bólogatásra késztetett...hát, igen, ilyenek ezek a mai öregek...wait, what? Jó gyerek ez a Robi. :D 
• @ÁrnyékVirág Erzsikéje bámulatosan kedves és nagyon-nagyon magányos. Imádtam. 
• @BambooStoffer novelláján (Veszélyes játék) akkorát lehet röhögni, hogy a fal adja a másikat. Eléggé morbid, de nekem nagyon bejött.
• A Műszak a Farkas Bertalan brigádban szintúgy. Már a könyvbemutatón is élveztem, élmény volt újraolvasni. 
• @Fehér_Csaba már belopta magát a szívembe a Tetovált mementóval, most sem okozott csalódást, hozta azt a magabiztos és törhetetlen színvonalat, amit vártam. Kedvenceim tőle a Körtefát ültetek és az Orion.
• A könyvbemutatón kiemelkedően jó írásokat hallgathattunk meg, így @Psyche Valaki születésnapjára című humoros és öniróniával telt remekművét is. Élvezet volt hallgatni, és közben figyelni a kisfiadat (remélem, nem lövök mellé:D), aki végig vigyorgott és a végén ő tapsolt a legjobban. Soha jobb szurkolótábort! Köszi az élményt.
• @Amrita szintén egy "bejáratott" kedvenc már nálam, szóval nagy öröm volt a Mályva utcába betekinteni. Van valami elbűvölően bájos a stílusában, a meséi szinte élnek. Remélem, egyszer majd egy bővített verziót is kapunk! 
• Először nem akartam @Littlewood-tól semmit kiemelni, mert tőle szerintem mindent olvasni kell, de mégis, a Pályaválasztás szerintem az egyik legkiemelkedőbb, legjátékosabb és legmókásabb alkotás a könyvben. (rügyintéző! Mekkora már :D)
• @Tarja_Kauppien novelláinak van egyfajta karcos, cigifüstös íze, és igen jó hangulata, amit kellő humorral és hozzáértéssel fűszerez. Szívesen olvasnék még tőle.
• Végül, de nem utolsó sorban @LianneHide Gömb című írását említeném, ami nagyon ötletes, érdemes lenne körbeépíteni mindenféle világokkal és szereplőkkel - ha csak meg nem tette már :) 

Összegzés

Kedvenc idézet: A nevem nyomtatásban :D Sorry not sorry.

A cím: Mint kiderült, címet adni, címet választani egyáltalán nem egyszerű feladat. Már a saját novellám címével is meggyűlt a bajom nem is vagyok vele kimondottan elégedett, hát még az milyen nehéz feladat, ha egy sokszerzős műnek keresünk megfelelőt. A háttérből mi, a bekerültek figyelemmel kísérhettük a címadás folyamatát, sőt, a szerkesztőknek hála bele is szólhattunk a dologba. Sokan sokféle, néha kissé bugyuta, néha egészen frappáns címeket javasoltak, végül két befutó közül megkaptuk a lehetőséget a szavazásra. Emlékszem, naponta néztem a közös táblázatunkat, ahol a voksolás folyt, és nagyon drukkoltam a Csillaglesnek. Minél többet gondoltam rá, annál jobban megszerettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy bármi más jobban passzoljon hozzánk ennél. 

 

A borító: Mikor megláttam, több okból is majdnem lefordultam a székről :D Először is úrrá lett rajtam a végrevanborító életérzés, másodszor pedig mert messze felülmúlta az előzetes elvárásaimat. 0% elfogultsággal mondhatom, hogy ez a legszebb borító a három közül - nem mellesleg a könyvjelzők is fantasztikusan sikerültek.

Értékelés: Ez az antológia kiforrottabb, összeszedettebb, mint az előzőek és nem azért, mert szerepelek benne :D, de továbbra is ott vannak azok a művek, amiket én személy szerint nem tudok befogadni. Ha a szívemre hallgatnék, biztos, hogy 5 pontos lenne, de az eszem tudja, hogy ez akkor lenne hiteles, ha minden egyes írás, de legalább a 90%a tetszett volna. Így maradok az igazságos négyesnél.

Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2014
Illusztrálta: László Maya

Oldalszám: 200 oldal
Sorozat: Moly-antológia I.

A molyok szerint...

... a 30. legjobb verses könyv.

Jelenleg 88%-os az értékelése. 

Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Tetovált mementó, vagy a Moly-antológia, elmondom. Egy szóban: boldogság. Boldogság annak, akit olyan megtiszteltetés ér, hogy bekerülhet, boldogság a szerkesztőknek, boldogság annak, aki olvassa és boldogság a világnak, mert bizonyíték arra, hogy még mindig van mit mondanunk, és még mindig van, akit érdekel. 

Ha netán még nem értesültél volna róla, van ez a közösségi oldal, és nem, nem a facebook, hanem igazi közösségi oldal, ahol az olyan csodabogarak gyülekeznek, akik ebben a furcsa történelmi korban még mindig a könyvek bűvöletében élnek. Ez az oldal a moly.hu, ahol a varázslat történik. Olvasók és írók születnek itt nap mint nap - és jönnek rá arra, hogy a kettő nem is áll olyan nagyon távol egymástól. Ennek az oldalnak a közössége lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát, legelőször 2014-ben, és legújabban 2017-ben. Mivel most 100%-ban antológia-lázban égek (az okáról itt írtam), kissé megkésve bár, de én  is elhatároztam, hogy megismerkedem azokkal az írókkal, akik körülöttem élnek. 

Véleményem

Ez a könyv kívül-belül gyönyörű, mert lelkek élnek benne. Soha nem olvastam antológiát ezelőtt, így az újdonság erejével hatott rám az, hogy nem egy ember fejébe nyertem bepillantást, hanem rögtön harminckettőébe. Bocsánat, harminchároméba, hiszen nem lehet kihagyni a könyv gerincét adó illusztrációk alkotóját, László Mayát sem a sorból. Gyönyörű, hangulatos rajzaival még több életet csempészett a kötetbe, és sokszor azt kívántam, bár mindegyik műhöz készült volna legalább egy icipici kép.

Mivel egy válogatás kötetről van szó, természetesen nem lehetek elfogult csak egy egész picit, és nem mondhatom azt, hogy mindegyik műért halálosan odavoltam, és nem volt egyik sem jobb a másiknál. Egyáltalán nem értek a lírához, a kortárs lírához meg még annyira sem - idegenek voltak tőlem mindig is a szabadversek, a haikukhoz meg szimplán hülye vagyok :D-, éppen ezért semmiféle szakmai véleményt nem akarok nyilvánítani a könyvben szereplő művekről. Csak azt tudom elmondani, hogy mi volt, ami nekem, laikus, versekkel tapasztalatlan olvasónak tetszett. Azt, hogy mi nem, röviden összefoglalnám: néhol nagyon sablonosnak, vagy esetlennek éreztem egy-egy művet, esetleg túlzottan elvont volt az én ízlésemnek. Ennyi, nem vagyok kritikus, így nem is akarok ebbe belefolyni.

Inkább arról írnék, ami tetszett. Tetszett, hogy ennyi ember így ki mert tárulkozni, legmélyebb gondolatait és érzéseit a világ elé tárni. Tetszett, hogy megtapasztalhattam, ugyanazok a gondolatok kavarognak mások fejében is, mint az enyémben. Tetszettek a frappáns ötletek és a szívmelengetően szép szövegek. Tetszett a sok színes post-it, ami a végére elborította a könyvet, megjelölve a kedvenceimet. Íme:

• @Littlewood versei kapásból tornádóként söpörtek le a lábamról. Imádtam minden sorát, és a különleges stílusát. Főleg Watsont. :) Nem mellesleg tűkön ülve várom, hogy olvashassam az újabb alkotásait a harmadik antológiában.
• Idióta vigyorral jutalmaztam @natalie örökség című novelláját a frappáns befejezésért.  
• @Grapefruitossy  Hangoskönyv  című írására is hasonlóan reagáltam, ezzel a fajta humorral nálam nem lehet mellélőni.  
• @Ciccnyog, mondom, a haikukhoz én nem vagyok elég elvont, de az 5. fölött percekig ültem.
• @dontpanic, köszönöm, hogy olvashattam az Ajándékot, nagyon betalált. Hopp, most látom, az Akkor is meg van jelölve. Mondom, nem értek a versekhez, de ennek valami olyan megfoghatatlan hangulata van, hogy egyből a szívemhez nőtt.  
• Figyelemre méltó alkotás @Fehér_Csaba verse, a Séták (szonettkoszorú). Az elején volt egy kis Tóth Árpád- érzésem ez bók :D, ami aztán átváltott Fehér Csaba- érzéssé mégnagyobb bók. Fantasztikusan megkomponált mű, minden egyes része a helyén van. A poént nem lövöm le, de jó nagyot szólt. Köszönöm a sétát. 
• @adricca szerintem rólam írt a Csinovnyik című versében. Pontosan ugyan azokat az érzéseket és gondolatokat adta át, amik bennem is kavarognak sokszor a munkámmal kapcsolatban. Hálás vagyok neki, amiért elmondta, hogy nem vagyok egyedül ezzel. 
• @Biedermann_Izabella, téged ismeretlenül is nagyon bírlak. Te vagy a hangulat maga. Más nincs. Ja, de, a Minta az egyik legvarázslatosabb dolog, ami olvasás közben történt velem. 

Összegzés  

 

Kedvenc idézet:

 

legszebb az ősz, mert
minden pillanatában
múlik, mégsem sír

@Ciccnyog, 77. oldal 

 

A cím: Hangzatos, a műveket olvasva nagyjából a helyére is tudtam tenni, de egyébként leginkább az "oké, ez van", kategória nekem. Persze most élesben tapasztalhatom, milyen nehéz címet választani egy ilyen sokrétű könyvnek, amiben ilyen sokféle személyiség lapul. 

 

A borító: Annyira szép, hogy bármi mást írnék róla, csak elrontanám. 

Értékelés: Talán nem tökéletes, de a miénk. Köszönöm, hogy írtok, köszönöm, hogy olvashatom. Részemről a szerencse.