Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2017
Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra

Oldalszám: 224 oldal
Sorozat: Moly-antológia III.

A molyok szerint...

Jelenleg 84%-os az értékelése. 

Azok, akik nem tudják, mi az a Moly-antológia, ennek a bejegyzésnek az elején olvashatnak róla bővebben.

Véleményem

A Csillaglesről elfogulatlanul írni nem lehet. Ez a könyv egy nagyon kis szeletében az én "gyermekem" is, közvetve, de jelen voltam a létrejötténél, és ezért soha nem is akarnék úgy írni róla, mintha idegenként olvastam volna. Ezzel a könyvvel sok más kezdő és haladó :) íróval együtt én is megkaptam a lehetőséget, hogy megmutathassam magamat, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Egyszóval, a Csillagles az én büszkeségem is, ezért minden hibájával együtt szeretem - és főleg a szépségeit látom.

Az antológia nagyon precízen van felépítve, különböző nagyobb fejezetekre osztva olvashatjuk a hasonló műfajhoz tartozó műveket. Akad itt líra és próza is bőséggel, de talán a versek javára billen a mérleg, ha csak hajszállal is. Minden irodalomkedvelő megtalálhatja itt a fogára valót: a romantikus ábrándozók, a groteszk kedvelői, a nevetni vágyók, a fantasy-rajongók, sőt, az örök gyerekek is bőven válogathatnak az írások között. Így válogattam én is, és továbbra is fenntartom azt, hogy a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint a líra. A verseket sokszor túl elvontnak, túl személyesnek éreztem, mintha nem is akarták volna, hogy befogadjam őket. Persze azért ebben a műnemben is találtam számomra kedves és kiemelkedő alkotásokat. Ahogy az eddigi antológiáknál is tettem, most is kiemelem azokat az írókat és írásokat, akik és amik a legközelebb kerültek hozzám. Íme az én abszolút szubjektív listám, a feltűnés sorrendjében:

• Rendhagyó módon az előszóval kezdeném, mivel "földim" írta, ezért különös meghatottsággal és otthonossággal tölt el. (Mindketten a pápai Refiben tengettük felnőtté válásunkat, bár ő jócskán előbb, mint én.) Babicky Tibi már bocsi, hogy csak így Tibizlek, de ez olyan közkézen forgó "szófordulat" mifelénk előszava szerintem elképesztően aranyos és szívmelengető, egyébként meg az Óriás erdőbe nagy vágyam eljutni...könyves és nem könyves értelemben is. 
• Két szó: Jókai. idézet. Bocsi, még ez sem teljesen az antológia művei közé tartozik, de na. Jókai a szívem egyik csücske Szerb Antal meg a másik, a harmadikba most költözött Lázár Ervin, több hely nincs. és ez az idézet nagyon-nagyon szép, tökéletesen passzol a könyvhöz. Annak, akinek nincs meg a kötet, itt hagyom, látnivalónak: "Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."

Most, hogy elcsesztem az eredetei terveimet, tényleg elkezdem a művek felsorolását :D 

• @Kabóca novellája rögtön a legelső a könyvben. A Hétköznapi történet kicsit abszurd, kicsit mókás, nagyon elszomorító - mert az ember könnyen megláthatja benne a saját hétköznapjait, ha egy kicsit a fenekére néz.
• @Röszkva A tejesautó című írása elbűvölt, megnevettetett és folyamatos bólogatásra késztetett...hát, igen, ilyenek ezek a mai öregek...wait, what? Jó gyerek ez a Robi. :D 
• @ÁrnyékVirág Erzsikéje bámulatosan kedves és nagyon-nagyon magányos. Imádtam. 
• @BambooStoffer novelláján (Veszélyes játék) akkorát lehet röhögni, hogy a fal adja a másikat. Eléggé morbid, de nekem nagyon bejött.
• A Műszak a Farkas Bertalan brigádban szintúgy. Már a könyvbemutatón is élveztem, élmény volt újraolvasni. 
• @Fehér_Csaba már belopta magát a szívembe a Tetovált mementóval, most sem okozott csalódást, hozta azt a magabiztos és törhetetlen színvonalat, amit vártam. Kedvenceim tőle a Körtefát ültetek és az Orion.
• A könyvbemutatón kiemelkedően jó írásokat hallgathattunk meg, így @Psyche Valaki születésnapjára című humoros és öniróniával telt remekművét is. Élvezet volt hallgatni, és közben figyelni a kisfiadat (remélem, nem lövök mellé:D), aki végig vigyorgott és a végén ő tapsolt a legjobban. Soha jobb szurkolótábort! Köszi az élményt.
• @Amrita szintén egy "bejáratott" kedvenc már nálam, szóval nagy öröm volt a Mályva utcába betekinteni. Van valami elbűvölően bájos a stílusában, a meséi szinte élnek. Remélem, egyszer majd egy bővített verziót is kapunk! 
• Először nem akartam @Littlewood-tól semmit kiemelni, mert tőle szerintem mindent olvasni kell, de mégis, a Pályaválasztás szerintem az egyik legkiemelkedőbb, legjátékosabb és legmókásabb alkotás a könyvben. (rügyintéző! Mekkora már :D)
• @Tarja_Kauppien novelláinak van egyfajta karcos, cigifüstös íze, és igen jó hangulata, amit kellő humorral és hozzáértéssel fűszerez. Szívesen olvasnék még tőle.
• Végül, de nem utolsó sorban @LianneHide Gömb című írását említeném, ami nagyon ötletes, érdemes lenne körbeépíteni mindenféle világokkal és szereplőkkel - ha csak meg nem tette már :) 

Összegzés

Kedvenc idézet: A nevem nyomtatásban :D Sorry not sorry.

A cím: Mint kiderült, címet adni, címet választani egyáltalán nem egyszerű feladat. Már a saját novellám címével is meggyűlt a bajom nem is vagyok vele kimondottan elégedett, hát még az milyen nehéz feladat, ha egy sokszerzős műnek keresünk megfelelőt. A háttérből mi, a bekerültek figyelemmel kísérhettük a címadás folyamatát, sőt, a szerkesztőknek hála bele is szólhattunk a dologba. Sokan sokféle, néha kissé bugyuta, néha egészen frappáns címeket javasoltak, végül két befutó közül megkaptuk a lehetőséget a szavazásra. Emlékszem, naponta néztem a közös táblázatunkat, ahol a voksolás folyt, és nagyon drukkoltam a Csillaglesnek. Minél többet gondoltam rá, annál jobban megszerettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy bármi más jobban passzoljon hozzánk ennél. 

 

A borító: Mikor megláttam, több okból is majdnem lefordultam a székről :D Először is úrrá lett rajtam a végrevanborító életérzés, másodszor pedig mert messze felülmúlta az előzetes elvárásaimat. 0% elfogultsággal mondhatom, hogy ez a legszebb borító a három közül - nem mellesleg a könyvjelzők is fantasztikusan sikerültek.

Értékelés: Ez az antológia kiforrottabb, összeszedettebb, mint az előzőek és nem azért, mert szerepelek benne :D, de továbbra is ott vannak azok a művek, amiket én személy szerint nem tudok befogadni. Ha a szívemre hallgatnék, biztos, hogy 5 pontos lenne, de az eszem tudja, hogy ez akkor lenne hiteles, ha minden egyes írás, de legalább a 90%a tetszett volna. Így maradok az igazságos négyesnél.

Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.):Magánvégtelen

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2015
Illusztrálta: László Maya

Oldalszám: 160 oldal
Sorozat: Moly-antológia II.

A molyok szerint...

Jelenleg 82%-os az értékelése. 

Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Moly-antológia,nem mesélném el újra, olvassátok el az előző bejegyzésemet.  

Véleményem  

Bevallom, a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint az előző kötet lírája, ezért nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a könyvnek. Az elején kicsit megijedtem, mert egy novella kivételével nem akadt olyan, amelyik igazán megfogott volna. Sok abszurd, groteszk, számomra elvont művel találkoztam, és meg kellett állapítanom, hogy ez valakinek jól áll, valakinek azonban kevésbé. Voltak jól induló novellák, amik aztán valahogy túl hirtelen értek véget, és ettől jellegtelenné váltak.  Tartottam tőle, hogy nem tudok majd kiemelni egyetlen írást sem, nem tudok kedvencet választani, nem tudok mit mondani az egészről. Most viszont itt pihen a kötet az ölemben, fel kell lapoznom ahhoz, hogy az összes olyan novellát számba tudjam venni, amit szerettem  - mert olyan sokan lettek, hogy képtelen voltam megjegyezni mindet.  

• Első kedvencem @ConstantinusAureus Tedd, amit teszel! című novellája lett, ami pontosan azt az életérzést sugallja, ami számomra nagyon vonzó, ugyanakkor megközelíthetetlen. Bár én is mindig azt tenném, amit teszek! 
•  @Röszkva Rókakirálya igazából nem a történettel fogott meg, hanem a hangulatával. Este olvastam, és olyan rossz érzésem lett utána, hogy félre is tettem a könyvet. És ez bizony jó, mert kiváltott belőlem valamit, és szerintem egy írónak ez a legfőbb célja. 
• @LianneHide Lujza címet viselő írása és sárkánya egyből belopta magát a szívembe.  Telibe találta a hangulatot, a humort, a világot, mindent. Folytatást! :D 
• A @vadpingvin tollából származó Backup/Restore pontosabban a vége szintén iszonyat rossz érzést keltett bennem, és én már Csáth Gézától (és Röszkvától :D) megtanultam, hogy ezt szeretem. Fura vagyok. :D 
•  @rrita Határidő című novellája egy igazán parádés feldolgozása valaminek, amit nem neveznék néven, mert nem szeretek spoilerezni.  Jót röhögtem magamon, amikor leesett a dolog.
•  Targoncás Zsolti harca a Robotzsaruért. Na, ez meg mi a ménkű lehet? Elárulom, @bgabesz fergetegesen humoros írása, ami az egyik legnagyobb kedvencem a könyvben. 
• @lencsemate otthonos hangulatot festett a Mese egy viskó faláról-ban. Felidézte a sosemvolt gyerekkorok ízét, megmelengette a szívemet, ugyanakkor könnyeket csalt a szemembe.
•  A Boróka titka, @Amrita_noita novellája teljesen elvarázsolt, egészen a mesék általam rég elfeledett birodalmáig repített. Minden szava tökéletes, és pontosan a helyén van. Ugye lesz ebből mesekönyv? :) 
•  @Tara_M Újra látlak című novellája lenyűgöző érzékenységgel, beleéléssel íródott. Kicsit szomorú lettem, kicsit dühös, kicsit csalódott, és igazán azt sem tudom, hogy miért.
•  Végül, de nem utolsó sorban - sőt, inkább első sorban, csak a könyvben való felbukkanás sorrendjét követtem - kiemelném @Bujdosó_István művét, A partont, ami az abszolút kedvencem lett. Az ő sítlusában, pontosan ezt a történetet, pontosan ezekkel az érzelmekkel és hangulatokkal egy egész könyvön keresztül olvasnám.  Igen, ez célzás. 

Persze látom ám, hogy még mindig eléggé elfogult vagyok az egész Moly-antológia témában, de az van, hogy ezt egyáltalán nem szégyellem, és nem is akarok rajta változtatni. Soha, egyetlen egy ember sem fog létezni ezen a világon, akinek az összes novella egyformán tetszik. Aki mégis ezt mondaná, az hazudik. Én azokat soroltam fel, amiket saját ízlésemhez mérten jónak, említésre méltónak találtam, mások meg más írásokat emelnének ki. Egyszerű a javaslatom: maradjon meg mindenki annyira elfogultnak, amennyire akar, és olvassa nyitott szemmel és szívvel a Molyok műveit. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni a saját Magánvégtelenét.

 

Összegzés  

 

Kedvenc idézet:

 

"Sétáltok, s a jövőn ábrándoztok,
teát főztök, s közben sérelmeiteken rágódtok,
esztek, s közben félelmeiteket veszitek sorra,
ültök a kertben, s közben teendőitek súlya alatt nyögtök,
teszitek a dolgotokat, s közben révedeztek.
Én
úgy ülök a kertben, hogy ülök a kertben,
úgy eszem, hogy eszem,
úgy főzök teát, hogy teát főzök,
úgy sétálok, hogy sétálok,
úgy teszem a dolgom, hogy teszem a dolgom."

15. oldal - Tedd, amit teszel!

 

A cím: Nekem ez a kedvenc címem. Na jó, túlzás, a kettőből nem nehéz választani, a harmadik meg személyes okokból ki sem teszi magát a szívem legmélyéből - egyébként meg még nem játszik ebben a játékban. De ez a szó, ez teli találat. 

 

A borító: Nem vagyok érte túlzottan oda, szinte pofán csap ez a sok sötétkék, valahogy nyomaszt. A képben felismertem a Tetovált mementó egyik illusztrációját, ami csak azért bánt, mert egy borítónak az ember vagy csak én valahogy mindig valami újat és figyelemfelkeltőt képzel el. A cím elrendezése tetszik, az illusztrációk pedig még mindig nagyon szépek és részletgazdagok. 

Értékelés:

 

 

A készülő harmadik, Csillagles című Moly- antológiát itt tudjátok előrendelni. Segítségért olvassátok el ezt a karcot. 

Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2014
Illusztrálta: László Maya

Oldalszám: 200 oldal
Sorozat: Moly-antológia I.

A molyok szerint...

... a 30. legjobb verses könyv.

Jelenleg 88%-os az értékelése. 

Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Tetovált mementó, vagy a Moly-antológia, elmondom. Egy szóban: boldogság. Boldogság annak, akit olyan megtiszteltetés ér, hogy bekerülhet, boldogság a szerkesztőknek, boldogság annak, aki olvassa és boldogság a világnak, mert bizonyíték arra, hogy még mindig van mit mondanunk, és még mindig van, akit érdekel. 

Ha netán még nem értesültél volna róla, van ez a közösségi oldal, és nem, nem a facebook, hanem igazi közösségi oldal, ahol az olyan csodabogarak gyülekeznek, akik ebben a furcsa történelmi korban még mindig a könyvek bűvöletében élnek. Ez az oldal a moly.hu, ahol a varázslat történik. Olvasók és írók születnek itt nap mint nap - és jönnek rá arra, hogy a kettő nem is áll olyan nagyon távol egymástól. Ennek az oldalnak a közössége lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát, legelőször 2014-ben, és legújabban 2017-ben. Mivel most 100%-ban antológia-lázban égek (az okáról itt írtam), kissé megkésve bár, de én  is elhatároztam, hogy megismerkedem azokkal az írókkal, akik körülöttem élnek. 

Véleményem

Ez a könyv kívül-belül gyönyörű, mert lelkek élnek benne. Soha nem olvastam antológiát ezelőtt, így az újdonság erejével hatott rám az, hogy nem egy ember fejébe nyertem bepillantást, hanem rögtön harminckettőébe. Bocsánat, harminchároméba, hiszen nem lehet kihagyni a könyv gerincét adó illusztrációk alkotóját, László Mayát sem a sorból. Gyönyörű, hangulatos rajzaival még több életet csempészett a kötetbe, és sokszor azt kívántam, bár mindegyik műhöz készült volna legalább egy icipici kép.

Mivel egy válogatás kötetről van szó, természetesen nem lehetek elfogult csak egy egész picit, és nem mondhatom azt, hogy mindegyik műért halálosan odavoltam, és nem volt egyik sem jobb a másiknál. Egyáltalán nem értek a lírához, a kortárs lírához meg még annyira sem - idegenek voltak tőlem mindig is a szabadversek, a haikukhoz meg szimplán hülye vagyok :D-, éppen ezért semmiféle szakmai véleményt nem akarok nyilvánítani a könyvben szereplő művekről. Csak azt tudom elmondani, hogy mi volt, ami nekem, laikus, versekkel tapasztalatlan olvasónak tetszett. Azt, hogy mi nem, röviden összefoglalnám: néhol nagyon sablonosnak, vagy esetlennek éreztem egy-egy művet, esetleg túlzottan elvont volt az én ízlésemnek. Ennyi, nem vagyok kritikus, így nem is akarok ebbe belefolyni.

Inkább arról írnék, ami tetszett. Tetszett, hogy ennyi ember így ki mert tárulkozni, legmélyebb gondolatait és érzéseit a világ elé tárni. Tetszett, hogy megtapasztalhattam, ugyanazok a gondolatok kavarognak mások fejében is, mint az enyémben. Tetszettek a frappáns ötletek és a szívmelengetően szép szövegek. Tetszett a sok színes post-it, ami a végére elborította a könyvet, megjelölve a kedvenceimet. Íme:

• @Littlewood versei kapásból tornádóként söpörtek le a lábamról. Imádtam minden sorát, és a különleges stílusát. Főleg Watsont. :) Nem mellesleg tűkön ülve várom, hogy olvashassam az újabb alkotásait a harmadik antológiában.
• Idióta vigyorral jutalmaztam @natalie örökség című novelláját a frappáns befejezésért.  
• @Grapefruitossy  Hangoskönyv  című írására is hasonlóan reagáltam, ezzel a fajta humorral nálam nem lehet mellélőni.  
• @Ciccnyog, mondom, a haikukhoz én nem vagyok elég elvont, de az 5. fölött percekig ültem.
• @dontpanic, köszönöm, hogy olvashattam az Ajándékot, nagyon betalált. Hopp, most látom, az Akkor is meg van jelölve. Mondom, nem értek a versekhez, de ennek valami olyan megfoghatatlan hangulata van, hogy egyből a szívemhez nőtt.  
• Figyelemre méltó alkotás @Fehér_Csaba verse, a Séták (szonettkoszorú). Az elején volt egy kis Tóth Árpád- érzésem ez bók :D, ami aztán átváltott Fehér Csaba- érzéssé mégnagyobb bók. Fantasztikusan megkomponált mű, minden egyes része a helyén van. A poént nem lövöm le, de jó nagyot szólt. Köszönöm a sétát. 
• @adricca szerintem rólam írt a Csinovnyik című versében. Pontosan ugyan azokat az érzéseket és gondolatokat adta át, amik bennem is kavarognak sokszor a munkámmal kapcsolatban. Hálás vagyok neki, amiért elmondta, hogy nem vagyok egyedül ezzel. 
• @Biedermann_Izabella, téged ismeretlenül is nagyon bírlak. Te vagy a hangulat maga. Más nincs. Ja, de, a Minta az egyik legvarázslatosabb dolog, ami olvasás közben történt velem. 

Összegzés  

 

Kedvenc idézet:

 

legszebb az ősz, mert
minden pillanatában
múlik, mégsem sír

@Ciccnyog, 77. oldal 

 

A cím: Hangzatos, a műveket olvasva nagyjából a helyére is tudtam tenni, de egyébként leginkább az "oké, ez van", kategória nekem. Persze most élesben tapasztalhatom, milyen nehéz címet választani egy ilyen sokrétű könyvnek, amiben ilyen sokféle személyiség lapul. 

 

A borító: Annyira szép, hogy bármi mást írnék róla, csak elrontanám. 

Értékelés: Talán nem tökéletes, de a miénk. Köszönöm, hogy írtok, köszönöm, hogy olvashatom. Részemről a szerencse.