Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 

Figyelem! A bejegyzés spoilermentesen és spoileresen is olvasható, a spoilerek a szokásos jelöléssel kerültek elrejtésre, így: spoiler.

A könyvről

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 94 oldal
Sorozat: Winie Langton történetek 2. 

A történetről

Figyelem! Spoileres az előző részre is, és erre is! 

Winie ​végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb.

Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.

A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Véleményem  

Csak vártam, és egyre csak vártam, hogy én is halálosan belezúgjak ebbe a sorozatba, ahogy annyian előttem. Valamiért nem akar megtörténni. Félre ne értsétek, nincs vele különösebben semmi problémám, csak valami hiányzik, és nagyon idegesít, hogy nem tudok rájönni, mi az. Lehet, hogy egyszerűen nem érzem azt a "varázst", amire számítottam, vagy csak vágytam. Nem érzem úgy, hogy azonnal be kell habzsolnom az adott részt, utána pedig nem követelem rögtön a következőt. Valahogy mindig kicsit többet várok. 

A legnagyobb "baja" ennek a résznek is az, hogy nagyon rövid. Nem lehet ilyen kis terjedelembe büntetlenül belezsúfolni egy egész regény történéseit. Nagy rajongója vagyok Hugh Howey Siló sorozatának, amely szintén ilyen "parányi" részekből épül fel, de ami abban megvan, Winie történeteiben egyelőre nincs. Howey valahogy mesteri szintre emelte a fordulatokkal való sokkolást, és azt, hogy mindig a legrosszabbkor fejezzen be egy könyvet. Ennél a sorozatnál egyelőre nem érzem, hogy a terjedelmi korlátai előnyt kovácsolnának neki. Annyival jobb lenne, ha egy hosszabb, jobban kibontott történet lenne, ahelyett, hogy hirtelen megtörténik minden, aztán csak várom, hogy "na, akkor hol a poén". 

Főleg egy ilyen világban! Komolyan, vétek ilyen rövidre fogni egy ilyen érdekes és jól kidolgozható világ bemutatását. Most azért egy kicsivel többet kaptunk belőle, mint az első részben, és el kell mondanom, hogy ez nagyon jót tett neki. De légyszi, légyszi, még többet, mert még ez sem elég sok!

Maga a történet egyáltalán nem rossz, bár szerintem hanyagolhattuk volna a kevés meglepetést ígérő "fordulatokat" persze, naná, hogy Winie expasijának apjához kell betörni, hova máshova...kérlek.... Különösebben semmin nem tudtam meglepődni, az események viszonylag kiszámíthatóan zajlottak, de ettől még egyáltalán nem volt unalmas ez a rész. A rövidke könyvbe ismét rengeteg cselekmény zsúfolódott, a történet haladt előre, a végén pedig megkaptuk a magunkét egy függővég keretein belül. Amit én furcsálltam, az a fülszövegben beharangozott tankrablás, illetve annak elsikkadása volt. Valami nagyobb, látványosabb akcióra számítottam, de csak némi seftelést és festegetést kaptam. Szó sincs róla, örülök, hogy Vastüdő ennek kapcsán belépett a képbe, végre kaptam egy adagot az írónő fantáziájából. Ha már itt tartunk: még mindig epekedve várom a magyarázatot a Mesterkulcs működésére, mert bár Winie apja nagyon szorgosan tanulmányozza, mégsem jut vele sehová. Sajnos mostanában egyre gyakrabban tolakszik előtérbe a racionális énem, szóval nem meglepő, hogy ennek kapcsán is felbukkant, és éktelenül sikítozik a fülembe, hogy ennek a szerkezetnek nincs megalapozott háttere, és soha az életben nem kapok rá magyarázatot. Fájna, ha így lenne, de belegondolva marha nehéz lesz bármilyen életképes ötlettel előállni a működési elvét illetően. 

Ha már elővettük az apát, vegyük elő az egész családot. Ahogy a világból, úgy a Langton-famíliából is több jutott ebben a részben, aminek kimondottan örültem. A kedvenceim a nagyszülők, a zsugás mama, és hű társa, a család feje - a gazfickó nagypapa. Tetszik a kapcsolatunk egymással, és Winie-vel is. Biztos, hogy a következő részekben még több családtag fog felbukkanni, amit kíváncsian várok.

Eljutottunk arra a pontra, hogy beszélnem kell az új szereplőről is, bár nem szívesen. Ő nem más, mint Tony, a csúnya, gonosz expasi. Mit mondjak, nem ájultam el tőle. Nyilván nem is ez volt a cél a karakterével, de én most elsősorban nem a személyiségéről beszélek. Megtörtént X (bocsi, nem emlékszem, talán 3?) évvel ezelőtt a nagy felültetés és szakítás, és MOST hirtelen úgy gondolta, hogy akkor gyorsan bosszút kell állni. Wtf. De komolyan. Nekem ez nagyon erőltetett volt, majdnem pontlevonás is lett belőle. Ne hülyéskedjünk már ilyen logikátlan dolgokkal. Amúgy is, a gonosz expasi ismeri a leendő pasit és pont együtt talál minket...na...szóval ne már. Tonyt úgy ahogy van, elpakolnám a süllyesztőbe, de ugye akkor máris kevesebb lett volna a bonyodalom. 

Összegzés

Kedvenc idézet: 

"– Ugyan, kislányom, mindenkivel előfordul, legalább egyszer, hogy egy gazemberbe szeret bele. Velem is megesett.
– Valóban?
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és nagyapám lépett be rajta; arca felderült, mikor megpillantott engem, de leginkább a mellettem gyarapodó nyereményhalmot.
– És már itt is van – mondta nagyanyám, én pedig nem bírtam megállni mosolygás nélkül."

A cím: Korrekt, különösebben nem éreztem, hogy sok köze lenne a történethez, kivéve talán a vége felé. 

A borító: Igen, szóval imádom a steampunk cuccokat, és egy darabig ezzel zsebre lehet tenni, de hogy ez a csaj mindenhol ott legyen...A végére kicsit besokallok tőle szerintem. :D 

Értékelés: Nem tudom megadni az öt agyat, ahogy vártam az első rész után, és ezt nagyon sajnálom. Olvasmányos történet, szerethető karakterekkel és pörgős cselekménnyel, de én még mindig várom az a bizonyos pluszt, hátha.

A Pinterest tábla továbbra is él és gyarapodik :)

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Igen, mostantól teli leszek ilyen képekkel,
mert a cappuccino díszítés az új hobbim :D 

A könyvről

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
Sorozat: Winie Langton történetek 1. 

A történetről

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Véleményem

Ezer éve szemezek ezzel a sorozattal, de ha nincs a Könyvmoly Párbaj és a Főnix Könyvműhely karácsonyi csomag akciója, talán még évekig nem kerül a kezembe. Így viszont fogtam, és megelőlegeztem neki a bizalmat, megleptem magam karácsonyra az egész sorozattal. Vonzott, persze, hogy vonzott, hiszen odáig vagyok a steampunk stílusú cuccokért, az pedig, hogy egy magyar lány tollából származik ez a könyv, különösen ingerelte a fantáziámat. Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval "találkozom", ezért fontosnak tartom, hogy minél szélesebb közönségnek meg tudjam mutatni őket, mert azt vettem észre magamon is, hogy idegenkedve nyúlok a magyar névvel fémjelzett könyvek felé. Nem tudom, mikor alakult ez ki, de igyekszem tenni ellene, és másokat is erre biztatni. Igaz, Vivien álnéven ír, de szerintem köztudott, legalábbis molyos berkekben, hogy ő is egy fiatal magyar írónő, akire érdemes odafigyelni. 
Nos, említettem - körülbelül ezerszer, legutóbb a tegnapi polcos bejegyzésemben-, hogy nagy rajongója vagyok a steampunk stílusnak, bár tény, hogy nem mélyedtem bele sosem különösebben a témába, csak nézegetni szeretem. Éppen ezért fogalmam sem volt, hogy kellene elképzelnem egy steampunk regényt, nem is voltak különösebben elvárásaim az irányába. Ennek utólag örülök, mert a könyv terjedelme miatt maradt bennem némi hiányérzet, de csalódás egyáltalán nem ért. 

A 2900-as években járunk, az ötödik világégés után. Ez a távoli kor nekem iszonyat furcsa volt, csak meregettem a szememet, amikor 27. századi műkincsekről esett szó -persze ez az én hülyeségem, újra kellett volna olvasni a fülszöveget :D Maga a világfelépítés nagyon érdekesnek tűnik, összemosódnak a - viszonylag - modern elemek és a régi korok vívmányai, megfér egy helyen a sokemeletes felhőkarcoló maradványa, a lovaskocsi és a főúri pompa. 
Történetünk középpontjában a Langton család áll, akikről állíthatunk bármit, de azt biztos nem, hogy átlagosak. Ők ugyanis egy kiterjedt tolvajdinasztia, akik egy régi felhőkarcoló első tíz emeletén élnek körülbelül úgy, mint egy méhkas lakói: mindenkinek megvan a maga szerepe a családban, a dolgok olajozottan és jól megkomponáltan működnek. Winie eleinte mindig Winnie-nek akartam írni, köszi, Micimackó :D ebbe a nyüzsgő famíliába született bele - a szülei és a saját bosszúságára lányként. Mivel végig fiút vártak, a roppant szerencsétlen Edwina Russell Langton nevet kapta, és gyerekkorától kezdve a férfiak munkájára képezték. Nem véletlen tehát, hogy egy igazán belevaló, tökös főszereplőt kapunk a személyében, karakterének kimunkáltsága már ebből a néhány oldalas regényből is kitűnik. 
Nagyon tetszett, hogy Winie családja valódi tolvajokból áll, nincs semmiféle Robin Hood-beütés, csak a nyers és fifikás bűnözés. Az írónő sunyi módon megszeretett egy olyan bagázst, akik igazából a "rossz" oldalon állnak, te csak annyit látsz belőle, hogy nahát, milyen jófej kis család, közben pedig közönséges bűnözők. Ravasz, roppant ravasz :D Sok értékelésben olvastam, hogy mindenki mennyire szimpatikus, humoros, stb., én viszont ezt egyelőre nem jelenteném ki, hiszen Winie szüleinek és egyéb családtagjának egyelőre nem sok szerep jutott. Szeretném kicsit jobban megismerni őket, mielőtt véleményt mondok.
Említést kell tennem természetesen a könyv ügyeletes Pasijáról, Willről is, aki erőszakkal be lett gyömöszölve az gazdag szépfiú sablonjába, de önálló életre kelt, és személyiséget növesztett magának. Winie emberére akadt benne, és tetszett, hogy nem egy anyámasszony katonája a családi háttere ellenére. Természetesen bele van kódolva a későbbiekbe a szokásos szerelmi szál, ami nem feltétlenül baj, csak kiszámítható - na de lepjen meg, Ms. Holloway :D 
Érdekes elem a kisregényben a Mesterkulcs, biztos, hogy sok lehetőség rejlik benne, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy reális magyarázatot lehet adni a működésére. Kíváncsian várom, hogyan oldja meg ezt a írónő - ha megoldja egyáltalán. 

A Mesterkulcs erős felvezetése egy ígéretes sorozatnak: megismertük a világot, bemutatásra kerültek a főszereplők, és megalapozta a következő részek történéseit. Nem mondanám, hogy bővelkedik váratlan fordulatokban, de ettől függetlenül is egy jól működő írás dinamikus karakterekkel és kellőképpen akciódús cselekménnyel.

Összegzés

Kedvenc idézet:  
"– Mit akartatok ti attól a boszorkánytól? 
– Geneve nem boszorkány, kislányom, hanem médium – lépett anyám a konyhába, épp idejében, hogy megrovó pillantást is mellékelhessen a rosszalló hangsúly mellé. – Egyébként is a családunk jó barátja, beszélj róla tisztelettel. 
– Mikor legutóbb találkoztam vele, megátkozott."

A cím: Lényegre törő, szoros kapcsolatban áll a történettel, de különösebben nem figyelemfelkeltő. Mondhatnám, erős 4-es :D 

A borító: Úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb steampunk cuccal...imádom :D 

Értékelés: Összességében ez a könyv nem más, mint egy jól sikerült bevezetés valami sokkal nagyobb történet számára. Ezt a funkcióját betöltötte, a cselekmény szórakoztató volt és pörgős, de maradt egy kis hiányérzetem utána. Biztos, hogy sokkal több van benne, remélem, ezt meg is tudja mutatni a következő részekben.

Elkezdtem gyűjtögetni egy kapcsolódó Pinterest táblát, ez folyamatosan bővülni fog :)