A következő címkéjű bejegyzések mutatása: összegzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: összegzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 1., szombat

Hónapbúcsúztató - Június


Egyszer írtam már egy ilyen bejegyzést, azóta igazából nem nagyon volt mit összefoglalnom, mert kissé lankadt a lelkesedésem, illetve időm sem nagyon volt az írással és az olvasással foglalkozni. Most, hogy végre végeztem mind a 11 vizsgámmal, jobban ráérek, ezért úgy gondoltam, megpróbálok minden hónapban írni egy összegzést, ha lesz miről. 
A június viszonylag nyugalmas volt a fent említett okok miatt, de pozitívan értékelem, hogy elkezdtem a hónap végén "visszatalálni" a blog életébe. Ehhez az is hozzájárult, hogy májusban kiderült, szerepelni fog az írásom a legújabb Moly-antológiában, így nekiálltam a régieknek. Elsőként a Tetovált mementót olvastam és értékeltem, majd testvére, a Magánvégtelen következett.  Ezzel együtt minden nappal egyre inkább tűkön ültem - és ülök most is -, hogy végre új információkat tudjak meg az új könyvről. Annyi már biztos, hogy Csillagles lesz a címe, ami egyre jobban tetszik, minél többet gondolok rá. Csak láthatnám már a borítót! :) Egyébként erre a linkre kattintva előrendelhető, itt pedig találtok segítséget a rendeléshez.
A két antológiát egy ifjúsági regény, a Gergő és az álomfogók követte, aminek segítségével Böszörményi Gyula újabb oldalát volt szerencsém megismerni. 
Ezen a héten rájöttem arra is, hogy a blog júliusban ünnepli az első szülinapját. Hogy ne maradjon felköszöntés nélkül, játékot hirdettem, amire július 11-ig még jelentkezhettek.  
Úgy döntöttem, csatlakozom a Top 5 Szerda bejegyzéssorozat írói közé, aminek köszönhetően szerdán meg is született az első írásom, ami a Hate to Love kapcsolatokról szól. Ide kattintva megnézhetitek, hogy ki az 5 kedvenc könyves párosom, akik a kezdeti utálkozás és civakodás ellenére szerelembe estek egymással. 
Júniusi utolsó könyv értékelésem egy rég elmaradt recenzió volt, Scott Westerfeld Behemótja, amit legalább annyira szerettem, mint az első részt, ha nem jobban. 
A hónap zárásaképp összeszedtem azokat a könyveket, amiket a nyáron szeretnék elolvasni. Nem estem túlzásba, időmhöz mérten "csak" 10+1 regényt szemeltem ki magamnak.

Mi várható júliusban?

Nos, erre a hónapra nagyobb aktivitást, és az elmaradásaim bepótolását tervezem. Mindenképp szeretném folytatni a Top 5 Szerda rovatot, ebben a hónapban is nagyon érdekes témák lesznek, már el is kezdtem tervezni a következő bejegyzést. Ezen kívül jövő hétre tervezem A Rudnay-gyilkosságok értékelésének megírását, ezzel összefüggésben pedig el szeretném kezdeni a Beretva és tőrt.  További elmaradásaim is vannak, bár egyik sem olyan régóta, mint a Rudnay. Írni fogok Böszörményi Gyula sci-fi antológiájáról is, a Mindörökké várniról, ami nagyon más, mint az eddigi írásai, és emiatt ha lehet, még jobban a szívemhez nőtt. Júniusban pár óra alatt kiolvastam Fredrik Backman újdonságát is, A hazavezető út minden nappal egyre hosszabbat, erről szintén szeretnék majd írni. Remélem, bele fog férni a Góliát értékelése is, bár ezt is viszonylag régen befejeztem, és kezdenek homályosulni az emlékeim. Ezen kívül biztos, hogy lesz végre-valahára Kettőspont bejegyzés is, ami Marko Kloos Frontvonalak című military sci-fijéről fog szólni. Spoiler: ezúttal nem vagyunk teljesen egy véleményen ;) :D
A könyves bejegyzéseken kívül tervezek még egy cikket arról, hogy milyen apró változtatásokat hoztam az elmúlt időszakban az életemben, amikkel egy kicsit környezettudatosabb gondolkodást próbálok kialakítani magamban. 
A legjobbat a végére, bár gondolom ez senkit nem érdekel :D Két év után végre egy kicsit hosszabb szabadságra megyek, amit nem győzök kivárni. Hogy ez alatt az idő alatt milyen bejegyzések lesznek, az attól függ, mit tudok előre beidőzíteni - de addig biztosan el lesztek látva, csak nyugi :D 

2016. november 2., szerda

Hónapbúcsúztató - Október


Ismét véget ért egy hónap, én meg csak kapkodom a fejem: már megint november, megint jön a vizsgaidőszak (ezzel együtt az olvasott könyvek valószínűleg redukálódni fognak...), megint jön a karácsony és még senkinek nincs kitalálva semmi. Szinte eltelt az év - már megint. 
Az október igazán mozgalmasra sikerült, ebben a hónapban született eddig a legtöbb (12) bejegyzés, és sok mindenben az első volt a blog életében:
  • első nyereményjáték: Mark Lawrence jóvoltából a blog életében először nyereményjáték indult, amire összesen 44-en jelentkeztek. Nagyon örültem ennek a létszámnak, ahhoz képest, hogy először csináltam ilyet, szerintem egész sokan lettünk. :) Itt is köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és a lelkesedést, Györe Katalinnak pedig gratulálok a nyereményéhez! (Amiért még nem jelentkezett, szóval legyen kedves, tegye meg, hogy mihamarabb írhassak Marknak:))
  • első recenziós példány: októberben volt szerencsém megkapni életem első (és második :D) recenziós példányát a Merit könyvek jóvoltából, amit hamar sikerült "elfogyasztani", és amit nagyon szerettem. Ez a könyv nem más, mint a Kobak.
  • első blogger megmérettetés: Úgy döntöttem, kipróbálom magam a Könyvmoly Párbajban, szóval beneveztem a 7. körre, és már alig várom, hogy nekiállhassak a választott könyveimnek. Igaz, ez legkorábban jövő kedden történhet meg, de addig is van bőven olvasni- és értékelnivaló. :)
Persze ezeken kívül is sok minden történt októberben. A hónap első értékelése Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvéről készült, ezután rendhagyó módon egy sorozatot ajánlottam nektek. Végre sort tudtam keríteni A siló előzménytrilógiájára, A műszakra is, az Örökségről spoilermentesen írtam, a Rendelkezésnél viszont már nem tudtam visszafogni magam, így a spoileres változatot írtam meg először, majd kicsit "megnyestem", így megszülethetett a spoilementes verzió is. Nem mostanában volt, hogy be tudtam fejezni egy sorozatot, szóval képzeletbeli vállveregetés magamnak, amiért a Szerződés is belefért az időmbe. :D Hugh Howey még mindig fantasztikus, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki A silót szerette - aki pedig nem ismeri, minél hamarabb kerítsen rá sort! :) 
Az októberi személyes kedvenc bejegyzésem a Top 5 disztópia, ha meguntad a sablonokat volt, amiben nagy kedvenceimet ajánlottam nektek. Szerettem volna egy olyan válogatást írni, ami egyedi könyveket vonultat fel, okos ötletekkel, fordulatos és kidolgozott történettel. Remélem, hogy ez sikerült, és kezetekbe veszitek valamelyiket - vagy akár mindegyiket. :) 
A nyereményjáték hatására újraolvastam a Tövisek hercegét, ami ismét vegyes érzelmeket váltott ki belőlem - ezúttal viszont folytatni fogom a sorozatot. A hónap utolsó értékelését a Harry Potter és az elátkozott gyermekről írtam, ami számomra nem került be a kánonba, de egyszer mindenképp érdemes elolvasni.
 
Októberben  a leglátogatottabb bejegyzés egy szeptember végi írásom volt, de mégis ide teszem, mert továbbra is aktuális. Ez nem más, mint a Filléres könyvek őszi estékre, ami megjelent az Antikvarium.hu facebook oldalán is - ennek köszönhetően összesen 1998 oldalmegjelenítés kapcsolódik hozzá, ami elképesztő az én kis kezdő blogger szívemnek. :) 
Októberi könyveső


Írtam már korábban, hogy ritkán veszek papíralapú könyvet (persze így is van majdnem 400 db khmkhm..:D), inkább tesztelem ebookban az adott regényt, és ha nagyon odavoltam érte, akkor esetleg úgy döntök, hogy látni szeretném a polcomon. Szóval láthatjátok, hogy kicsit elszaladt velem a ló októberben. Mentségemre szóljon, hogy ebből a kupacból két könyv (Kobak, A jövő harcosai) recenziós példány, kettőt pedig még szeptember közepén rendeltem elő (Alvó óriások, Frontvonalak), de a technika ördöge közbeszólt, és szinte a hónap végén értek ide. Ezeken kívül szert tettem Wolf Gábor Kisvállalati marketing bibliájára, szigorúan munkaügyi célból. Persze elcsábultam az új Harry Potternek, mert most őszintén: ki nem? :D Még akkor is, ha tudtam, hogy sosem érhet az eredeti sorozat nyomába, muszáj a gyűjteményemben tudnom és kész. Ugyanígy voltam Britt-Marie-val is, mert elhatároztam, hogy én most fene nagy Backman-gyűjtő leszek, meg amúgy is nagyon kíváncsi vagyok rá, úgyhogy egyértelműen muszáj volt megvennem. Magyarázkodás vége. :D
 
Lássuk, mi várható novemberben!

Novemberben mindenképp szeretném megírni a két folyamatban lévő recenziómat, az egyiket remélhetőleg még a héten olvashatjátok A jövő harcosairól, a másik pedig a Ciceró kiadó gondozásában 4-én megjelenő Északfi lesz, ha minden jól megy. 
Ezen kívül már októberre terveztem az Alvó óriásokat és vele együtt egy új (még titkos :D) rovat indítását, de ez sajnos a technikai problémák miatt elmaradt, és átcsúszott erre a hónapra.
A Könyvmoly Párbaj is megkezdődik jövőhéten, és máris beterveztem magamnak két listás könyvet, a visek Királyát és A Rudnay-gyilkosságokat. Nagyon remélem, hogy mindkettőre lesz időm - valószínűleg lesz, mert mindent megteszek, csak hogy ne kelljen megírnom a beadandókat. :D 
Hogy ezeken a könyveken kívül miről lesz még szó, azt egyelőre homály fedi - kicsit még előlem is...-, de a hónap folyamán majd alakul a menetrend és igyekszem sok érdekes könyvet és cikket hozni novemberben is. :)

2016. augusztus 3., szerda

Meg Cabot- Hívószám 1-800 spoilermentes összegző

1. rész
Az írónő még Jenny Carroll
álnéven publikált




A sorozatról

Eredeti címe: 1-800-Where-R-You
Részei: Tudom, hol vagy!; Fedőneve: Kasszandra; Veszélyes terepen; Hajsza;Isten veled, Villámlány!
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2003-2007
Össz oldalszám: 1080 oldal
Kapcsolódó sorozat: Eltűntnek nyilvánítva

Ez egy olyan sorozat, amit sokkal jobban élvez az ember, amíg egykorú a főhőssel. Ha ezt is akkoriban olvasom, mint a többi Meg Cabot regényt és sorozatot, valószínűleg nagyobb hatást gyakorolt volna rám és eszeveszett nagy rajongója lennék. Most leginkább kellemes kikapcsolódás volt egy olyan időszakomban, amikor nem vágytam semmi mély értelmű, nehéz olvasmányra. Viszont néha kimondottan öregnek éreztem magam ahhoz, hogy egy 16 éves szemével lássam a világot, annak ellenére, hogy nem olyan régen még én is ennyi idős voltam. 
2.rész
A történet alapvetően nagyon ötletes, mindig is szerettem Meg Cabot kreativitását, amivel csak egy bizonyos pontot változtat a teljesen átlagos főhősei életében, és csupán ennyivel érdekessé és izgalmassá varázsolja a regényt. Nem árulok el nagy titkot - hiszen mégis csak egy spoilermentes értékelést próbálok írni - azzal, ha elmondom, a sorozat Jessica Mastrianiról szól, aki teljesen átlagos életet él - leszámítva, hogy a bátyja skizofrén, ő meg egy kicsit nehezen kezeli az indulatait...- egy álmos indianai kisvárosban, egészen addig a napig, amíg legjobb barátnőjével szolidarítva gyalog indul haza az iskolából. Ekkor ugyanis villámcsapás éri, amit szerencsésen, egy kisebb sebhellyel túlél, majd másnap arra ébred, hogy tudja, hol van a két eltűnt gyerek, akit előző nap a tejes dobozon látott.  A sorozat alapvetően Jessica képességéről szól, és arról, milyen kalandokba keveredik általa. 
Könnyed, humoros, tipikusan Meg Cabot- stílusban íródott, éppen ezért olvastatja magát, egy nap alatt kivégezhető mindegyik rész, szinte észrevétlenül. 
Óriási fordulatokra nem kell számítani, egy valamelyest olvasott ember simán kitalál mindent, ami nagy "rejtélyként" akar funkcionálni, bár első sorban nem a csavaros történetvezetésre épít a sorozat, úgyhogy ez nem zavaró. Az esetek, amikkel Jess szembe kerül a részek során, viszonylag kreatívak, de egyik sem kimondottan sokkoló ügy.
3. rész
A szerelmi szál kamaszosan bájos, bár néha kissé irritáló az a sok húzódozás és vergődés, amit a két főszereplő művel. Aki fene nagy romantikára vágyik, az maximum az utolsó részben kaphatja meg, amit akart, és akkor sem a szokványos módon - de annál jobb, higgyétek el :D Hála a magasságosnak, sikerült megírni az egész sorozatot szerelmi háromszög nélkül, ez egy óriási plusz pont, mert már a falra mászok ezektől. 
Amivel nagyon nem voltam kibékülve, az a nyelvezet. Végig olyan szavakkal operál, mint bemázol, lecaj, csuda klassz. Mentségére legyen mondva, hogy a maga 13 évével (mármint az első rész, a többiek kicsit "fiatalabbak") már-már retronak számít, a nyelv rengeteget változott ez alatt a másfél évtized alatt. Lehet, hogy megkockáztatnék egy új, modernebb fordítást és normális borítókat és kevésbé gagyi hatású címeket, ha nagyon népszerűvé akarnám tenni, mivel azok, akik most 13-16 évesek, már valószínűleg fetrengnek a röhögéstől, ha ilyen szavakat hallanak. Illetve számos idegen szó előfordul benne, amit még én sem (!) értettem, pedig nem vagyok egy hülyegyerek. Mivel alapvetően a tizenéves korosztálynak szánták a könyvet, ezeken nem ártott volna elgondolkozni.

Állandó szereplők:

Jessica Mastriani: A sorozat főhősnője. Nem egy tipikus lány, hiszen odavan a motorokért, a sebességért és a verekedésért. Na, jó, ez utóbbi inkább a szükséges rossz, amivel el tudja hallgattatni az iskolában a bunkókat. Általában előbb üt, és csak aztán kérdez. Nagyszájú, belevaló lány, aki semmitől nem riad vissza, a szíve aranyból van, az ökle vasból. :) Nem mondanám tipikus főszereplőnek, hála Istennek nem nyavalyog mindenért, inkább megoldja a problémáit, viszont nekem ez a kemény csaj imidzs kicsit sok volt, főleg az első részben.
4. rész
Az írónő rejtélyes
módon Meg Cabottá
változott :D
Rob Wilkins: A Pasi. Tudjuk, nincs jó regény A Pasi nélkül. Számomra Robi Wilkins miért érzek kényszert, hogy mindig a teljes nevén szólítsam?? örök rejtély, az utolsó részig nem voltam biztos benne, hogy kedvelem. Alapvetően ambivalens a viselkedése, egyszer visszautasító, máskor az élete árán is megvédené A Lányt - ezzel teljesen összezavarja az embert. Kívülről igazi rosszfiú - motorral, suli utáni elzárással, meg némi priusszal-, belülről egy Jane Austen karakter. "Sajnos" a történet végére kénytelen voltam megkedvelni, de azért nem ő számomra A Könyves Pasi.
Ruth Abramowitz: A legjobb barátnő. Ennél messzebb nem is megy el a karaktere, néha egy-egy benyögés, néha viták, néha támogató megszólalások. Nem volt valami óriási szerepe a sorozatban, inkább meghúzódott a háttérben. Igazán se kedvelni, se utálni nem lehet, nekem "csak úgy van" érzésem volt tőle.
Doulas Mastriani: Jess idősebbik bátyja, aki az egyik részben (ha jól emlékszem, a másodikban) hol 20, hol 21, hol pedig 22 éves, ez amúgy viszonylag zavaró és kínos hiba :D A történet elején skizofrén rohamai vannak, tudjuk, hogy korábban is voltak problémái, emiatt sokan gúnyolták az iskolában. A sorozat folyamán nagy fejlődésen megy keresztül, emellett mindvégig a húga cinkosa ésszövetségese, ezzel szerintem az egyik legszerethetőbb karakter a történetben.
Michael Mastriani: Jess kisebbik bátyja. Sokat nem tudunk meg róla azon kívül, hogy számítógép zseni és Ruth halálosan bele van zúgva, ám ő a szomszéd lányt, Clair Lippmant szemelte ki magának. Nem sok szerepe van, talán emiatt is volt szimpatikusabb nekem Doug.
Antonia Mastriani: Jess anyukája. Nem jutott sok szerephez, de amikor igen, egy csapkodnivaló, önző sznob volt. Nem az a tipikus anyuka, aki egy-egy seggberúgással magához téríti és egyébként mindenben támogatja a lányát, maximum ezt a látszatot próbálta kelteni.
Joseph Mastriani: Jess apukája, nagyon szerethető karakter, aki nem veszi túl komolyan a dolgokat és hasznos tanácsokkal látja el a lányát.
Karen Sue Hankey: Őt a Karen Sue- jelenség miatt vettem ide mert szerintem tök jól kitaláltam ezt az elnevezést :D, ami nem más, mint Meg Cabot rejtélyes utálata ez iránt a név iránt. A Tinibálványban is volt ugyanis egy Karen Sue nevezetű leányzó, aki szintén nem a legszimpatikusabb karakter, bár annyira nem kapott ősellenség szerepet, mint ebben a sorozatban. K.S.H. haha micsoda monogram Jess fuvolás nemezise, akit minden évben próbál letaszítani a zenekarban elfoglalt 3. székéről. Aztán nagyjából ebben ki is merül a nagy viszály, nem mintha hiányozna ez a vonal a könyvből.



5. rész
Végre megszabadultunk
a béna borítóktól.
Kinek ajánlom? Alapjában véve ez egy ifjúsági sorozat, így főként a 12-18 éves korosztálynak ajánlanám. Könnyen, gyorsan olvasható, egyik része sem kimondottan hosszú, így azok is megszerethetik, akik egyébként nem szívesen, vagy nehezen olvasnak. Könnyed kikapcsolódásra a idősebb korosztály is számíthat, ha kézbe veszi a sorozatot, de ne várjunk tőle semmi egetrengetőt!
Kedvenc rész: Az utolsó, itt Jess karaktere sokkal közelebb áll ahhoz, amit szimpatikusnak nevezek, illetve korban "közelebb kerültünk" egymáshoz, könnyebb egy 19 évessel azonosulnom már, mint egy 16 évessel. Na, és persze a happy end miatt :)





 


Spoileres értékelés az első két részről.
Spoileres értékelés a 3-5. részről. 

Képek: (X)