A könyvről
Kiadó: Írás
Magyar megjelenés éve: 1990
Eredeti megjelenés éve: 1990
Fordította: Horváth Z. Zoltán
Oldalszám: 290 oldal
A molyok szerint...
Jelenleg 95%-os az értékelése.
A történetről
Ez a szórakoztató könyv a világ egyik legismertebb emberének
önéletrajza. Tibet vallási vezetője szellemes, művelt ember, aki
„istenné válása” ellenére megmaradt a tibeti parasztember fiának, akinek
született. Talán éppen ez a titka annak, hogy mára az egyik
legnépszerűbb ember a világon. Gondolatainak, politikai szereplésének,
de még vallási tanításainak is egyszerűsége és közvetlensége ad hitelt.
Ez a könyv életének részletes és pontos elbeszélése. A filmekből (Hét év
Tibetben, Kundun) ismert történeteken kívül arról is olvashatunk, mit
gondol a dalai láma a nyugati civilizációról, szexualitásról,
gyógyászatról, természetről stb. Külön fejezet szól a buddhista mágiáról
és misztikáról.
Véleményem
Ismeretségem a Dalai Lámával nem olyan rég kezdődött, amikor hirtelen felindulásból megvettem a Múlt-kor magazin tavaszi számát. A Napról napra című rovatot olvasgattam, amikor megragadta a figyelmemet egy néhány soros szöveg, amely arról szólt, hogy a Dalai Láma 1959. március 17-én önkéntes száműzetésbe vonult. Szégyen vagy sem, én egészen eddig a pillanatig nem tudtam semmit erről, sem a tibeti kultúráról. A felismerés, hogy a Dalai Láma valójában már több, mint 50 éve elhagyta az országát, megdöbbentett, és valamiért annyira szíven ütött, hogy azonnal többet akartam megtudni róla. Emiatt vettem meg és olvastam el az életéről szóló írást.
Nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy egy önéletrajzot a szó szokásos értelmében értékeljek, hiszen ki is értékelhetné egy élet történetét? Inkább amolyan ajánlás-féle lenne ez, egy rövidke bemutatása a könyvnek, amit érdemes kézbe venni.
A Dalai Láma személyében egy nagyon szimpatikus, nagyon emberi figurát ismerhettem meg, és ismerhet meg minden olvasó, aki elfogadja a meghívást erre a rövidke időutazásra. Nagyon nyíltan, ragyogó intelligens humorral mesél, egy percig sem szégyelli a hibáit, még gyermekkori csínytevéseibe is beavat minket. Személy szerint ezeket a részeket szerettem a legjobban, annyira "közülünk valónak", földinek éreztem - emellett pedig jókat mosolyogtam öniróniáján.
Talán mégis az a legszimpatikusabb az ő személyében, hogy elbűvölően tiszta, már-már ártatlan a lelke, és hogy a világra és minden emberre nyitott. Ugyanakkor nem nevezhető naivnak sem, hiszen bár meglátta a Mao-féle kommunizmusban a lehetőséget, később bírálja az ideológiát és belátja, hogy ez, ilyen formában nem működőképes. A békés és irigylésre méltó belsőhöz meghökkentő éleslátás és realitásérzék párosul.
A Dalai Láma személyisége tehát egészen páratlan, a mi nyugati szívünknek-lelkünknek egy kissé talán elképzelhetetlen az a szemüveg, amin át a világot látja. Feddhetetlen vallási vezető, és a hazája érdekeit a végsőkig szolgáló politikus. Azonban nem csak miatta érdekes ez a könyv, sokkal inkább az életútja és a történelmi háttere miatt.
"Az érsekkel egyetértettünk abban, hogy a vallás és a politika összetartoznak, vagyis a vallásnak úgy kell szolgálnia az embert, hogy ne feledkezzen meg a valóságról. Nem elegendő, ha a hívő ember csak imáiba temetkezik, erkölcsi kötelessége az is, hogy tőle telhetően részt vegyen a világ gondjainak megoldásában." (212. oldal)
Ez az életrajz egy káprázatos utazás egy olyan kultúrába, ami a szemünk elől elzárva él évezredek óta. Egy keserédes történet elnyomásról, kitartásról, nemzeti öntudatról és egy jobb sorsa érdemes népről.
Egyaránt ajánlom a történelem szerelmeseinek, a tibeti kultúra iránt érdeklődőknek és mindenkinek, aki szeretne megismerni egy egészen más látásmódot.
Képek forrása: (X) (X)
Nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy egy önéletrajzot a szó szokásos értelmében értékeljek, hiszen ki is értékelhetné egy élet történetét? Inkább amolyan ajánlás-féle lenne ez, egy rövidke bemutatása a könyvnek, amit érdemes kézbe venni.
"Nem valami szentséges, szakrális dolog az, ha bolygónkra ügyelünk. Olyan, mintha saját házunkat tartanánk rendben." (280. oldal)
A Dalai Láma személyében egy nagyon szimpatikus, nagyon emberi figurát ismerhettem meg, és ismerhet meg minden olvasó, aki elfogadja a meghívást erre a rövidke időutazásra. Nagyon nyíltan, ragyogó intelligens humorral mesél, egy percig sem szégyelli a hibáit, még gyermekkori csínytevéseibe is beavat minket. Személy szerint ezeket a részeket szerettem a legjobban, annyira "közülünk valónak", földinek éreztem - emellett pedig jókat mosolyogtam öniróniáján.
"Emlékszem, hogy úgy hét-nyolc évesen, első vagy második dzsokhangi
tartózkodásom idején alaposan lejárattam magam. A lent nyüzsgő tömeg
látványa óriási izgalomba hozott, nagy merészen kidugtam a fejem a
függönyön, s ez még nem volt elég, köpködni kezdtem rájuk; ma is látom,
amint köpéseim nyálbuborékjai az odalenn földreboruló emberek fején
csattannak. Örömmel kijelenthetem azonban, hogy azóta a dalai láma
önfegyelme némiképp megszilárdult." (52-53. oldal)
Talán mégis az a legszimpatikusabb az ő személyében, hogy elbűvölően tiszta, már-már ártatlan a lelke, és hogy a világra és minden emberre nyitott. Ugyanakkor nem nevezhető naivnak sem, hiszen bár meglátta a Mao-féle kommunizmusban a lehetőséget, később bírálja az ideológiát és belátja, hogy ez, ilyen formában nem működőképes. A békés és irigylésre méltó belsőhöz meghökkentő éleslátás és realitásérzék párosul.
A Dalai Láma személyisége tehát egészen páratlan, a mi nyugati szívünknek-lelkünknek egy kissé talán elképzelhetetlen az a szemüveg, amin át a világot látja. Feddhetetlen vallási vezető, és a hazája érdekeit a végsőkig szolgáló politikus. Azonban nem csak miatta érdekes ez a könyv, sokkal inkább az életútja és a történelmi háttere miatt.
"Az érsekkel egyetértettünk abban, hogy a vallás és a politika összetartoznak, vagyis a vallásnak úgy kell szolgálnia az embert, hogy ne feledkezzen meg a valóságról. Nem elegendő, ha a hívő ember csak imáiba temetkezik, erkölcsi kötelessége az is, hogy tőle telhetően részt vegyen a világ gondjainak megoldásában." (212. oldal)
Ez az életrajz egy káprázatos utazás egy olyan kultúrába, ami a szemünk elől elzárva él évezredek óta. Egy keserédes történet elnyomásról, kitartásról, nemzeti öntudatról és egy jobb sorsa érdemes népről.
Egyaránt ajánlom a történelem szerelmeseinek, a tibeti kultúra iránt érdeklődőknek és mindenkinek, aki szeretne megismerni egy egészen más látásmódot.
"S bármekkora erőt is ad, ha az emberek érdeklődést mutatnak leigázott
hazám és szenvedő honfitársaim iránt, bármennyire is megerősít abban,
hogy folytatnom kell a harcomat az igazságért, ügyünk támogatóit mégsem
„Tibet-pártiaknak” tekintem, sokkal inkább olyanoknak, akik az igazság
pártján állnak." (209. oldal)
Képek forrása: (X) (X)
