A könyvet köszönöm a kiadónak!
Kiadó: Napkút
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 112 oldal
Illusztrálta: Buzási Viktória
Fülszöveg
Ede egy éjszaka megkaparintja édesanyja kéziratát, ami a lávatündérek legújabb kalandjairól szól. Nem sejti azonban, hogy ő maga is a történet részesévé válik: a mese ugyanis magába szippantja. Odaát segítenie kell visszaszerezni az ellopott lávagömböt, máskülönben a lávatündérek népe elpusztul. Így hát felkerekedik egy kis csapattal, és a keresésére indul.
Vajon sikerül időben megtalálniuk a rejtélyes tolvajt és visszaszerezniük a lávagömböt? Ki követi őket árnyékként mindenhova? És mit keres egy rozmár a sivatag homokjában?
Ede útja során különös és furcsa lényekkel találkozik, rejtélyes, rémisztő és valószerűtlen helyeken fordul meg, miközben új barátokra lel, és rájön: a segítség néha a legváratlanabb formában érkezik.
Vajon sikerül időben megtalálniuk a rejtélyes tolvajt és visszaszerezniük a lávagömböt? Ki követi őket árnyékként mindenhova? És mit keres egy rozmár a sivatag homokjában?
Ede útja során különös és furcsa lényekkel találkozik, rejtélyes, rémisztő és valószerűtlen helyeken fordul meg, miközben új barátokra lel, és rájön: a segítség néha a legváratlanabb formában érkezik.
Véleményem
Aki kíváncsi, az hamar egy könyv lapjai közt találhatja magát. Nem hallottad még ezt a mondást? Nem csoda. Ede sincs tisztában vele, hogy mivel jár, ha engedély nélkül beleolvas az anyukája készülő kéziratába – szó szerint magába szippantja a történet. Egy olyan világba keveredik, ahol bármi megtörténhet, mesebeli lények egész hadserege (szó szerint) várja, és egy küldetés, ami egy egész nép életére hatással lehet.
Bevallom, kissé nehezen kaptam el a fonalat, mert olyan érzés volt, mintha lemaradtam volna az első száz oldalról. A főszereplő kisfiú egy számára ismerős helyre téved, hiszen olvasta az anyukája korábbi könyveit – csak az a probléma, hogy én nem. Erős hiányérzettel indított tehát nálam a könyv, és azt hiszem, jobban működött volna egy hosszabb felvezetéssel, mert ez az in medias res kezdés nehézkessé tette a bevonódást. Úgy éreztem, kívülálló vagyok, rajtam kívül mindenki képben van, mi a lávagömb, kik a lávatündérek és kicsoda a rubinsárkány, én meg csak kapkodom a fejem hülyén. Nem tudom, egy gyereket ez mennyire zavar, valószínűleg annyira nem akadna fenn rajta, amennyire én tettem, de hát ez egy felnőtt vélemény.
Szóval kicsit zavarban voltam, mikor olvasni kezdtem. Ezt a zavart leginkább az enyhítette, hogy feltűntek ismerős szereplők, motívumok a Hőstekiből, ami valahogy könnyebbé tette a világba való beilleszkedést. Csak hát ugye A kaszabmanó volt előbb, attól függetlenül, hogy én az írónő második könyvével kezdtem az ismerkedést.
És ha már kitértem a Hőstekire, azt is érdemes megemlíteni, hogy ennek a könyvnek a fő vonala erősen hasonlít rá. Vagyis nyilván inkább a Hősteki hasonlít A kaszabmanóra, ha figyelembe vesszük az időrendet. :D Itt is adott egy valami (ezúttal a lávagömb, Hősteki esetében a Holdtehén), ami nagyon fontos egy nép túléléséhez, ezt a valamit pedig elrabolják, amitől veszélybe kerül az adott népcsoport fennmaradása. Mindkét könyv esetében találkozhatunk kalanddal bőven, izgalmas helyszínek és meselények bukkannak fel oldalról oldalra. Jó ötletnek tartom, hogy a két könyv világa egymásba gabalyodik és összeér, viszont szerintem lehetett volna kevésbé hasonló küldetésre is küldeni a két főhőst. De ez inkább csak egy amolyan zárójeles bekezdés, hiszen ha a Hősteki megjelenése előtt olvastam volna A kaszabmanót, akkor erről nem is tudnék. :D
A történet tehát viszonylag egyszerű: a küldetést teljesíteni kell, a különféle lényekből összeverődött csapatnak el kell jutnia A pontból B-be, és meg kell szerezniük a lávagömböt, mielőtt a lávatündérek belepusztulnának a hiányába. A színes szereplőgárda tagjai megtanulnak együttműködni és meglátni a másikban a jót, hiszen van, aki eszes, van, aki jószívű, vannak bátrak, ravaszak és céltudatosak – tehát senki sem egyforma, és mindenki másképp hasznos a küldetés számára. Közben persze önmagukról is megtudnak egyet s mást. A regény nem bővelkedik ugyan fordulatokkal, mégis izgalmas, a végén lévő váratlan csavar pedig szerintem zseniális.
Az egy szálon futó cselekmény könnyen követhető akár már nagycsoportos, első osztályos gyerekek számára is, így együtt olvasós esti mesének ugyanolyan jó ez a könyv, mint önálló olvasmánynak. Nyelvezete egyszerű és világos, ugyanakkor nagyon igényes és tele van játékkal.
Meg kell mondanom, Dér Adrienn fantáziája határtalan, annak ellenére, hogy engem felnőtt olvasóként ez továbbra is fáraszt kissé. Ahogy azt is fenntartom továbbra is (ha zavar, hogy mindig visszautalok a Hőstekis bejegyzésre, kattints ide, és olvasd el :D), hogy ez a gyermekolvasóknál biztos, hogy működik, hiszen az ő fantáziájuk sem ismer korlátokat. El tudom képzelni, hogy nagyon klassz rajongói alkotások születhetnének a könyv lényeiből. Ha már témánál vagyunk: Buzási Viktória illusztrációi szerintem szuperek, még úgy is, hogy fekete-fehérek. Képes arra, hogy lépést tartson mind a történettel, mind pedig az írónő kreativitásával. A borító pedig egyszerűen gyönyörű, nagyon szép és igényes kivitelezés, jó kézbe venni a könyvet.
A kaszabmanó összességében egy kalandos és tanulságos történet, szerethető és fejlődésre képes szereplőkkel egy igazán eredeti világban. Ajánlom azoknak, akik részt vennének egy varázslatos utazáson, és azoknak, akik nem mindig találják a helyüket a valóságban.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Napkút Kiadó oldalára!
