Figyelem! A bejegyzés spoilermentesen és spoileresen is olvasható, a spoilerek a szokásos jelöléssel kerültek elrejtésre, így: spoiler.
A könyvről
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 94 oldal
Sorozat: Winie Langton történetek 2.
A történetről
Figyelem! Spoileres az előző részre is, és erre is!
Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött,
senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette,
hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen
szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal
inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey
fiú is egyre türelmetlenebb.
Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását
tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit
jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy
megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött
páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán
tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.
Véleményem
Csak vártam, és egyre csak vártam, hogy én is halálosan belezúgjak ebbe a sorozatba, ahogy annyian előttem. Valamiért nem akar megtörténni. Félre ne értsétek, nincs vele különösebben semmi problémám, csak valami hiányzik, és nagyon idegesít, hogy nem tudok rájönni, mi az. Lehet, hogy egyszerűen nem érzem azt a "varázst", amire számítottam, vagy csak vágytam. Nem érzem úgy, hogy azonnal be kell habzsolnom az adott részt, utána pedig nem követelem rögtön a következőt. Valahogy mindig kicsit többet várok.
A legnagyobb "baja" ennek a résznek is az, hogy nagyon rövid. Nem lehet ilyen kis terjedelembe büntetlenül belezsúfolni egy egész regény történéseit. Nagy rajongója vagyok Hugh Howey Siló sorozatának, amely szintén ilyen "parányi" részekből épül fel, de ami abban megvan, Winie történeteiben egyelőre nincs. Howey valahogy mesteri szintre emelte a fordulatokkal való sokkolást, és azt, hogy mindig a legrosszabbkor fejezzen be egy könyvet. Ennél a sorozatnál egyelőre nem érzem, hogy a terjedelmi korlátai előnyt kovácsolnának neki. Annyival jobb lenne, ha egy hosszabb, jobban kibontott történet lenne, ahelyett, hogy hirtelen megtörténik minden, aztán csak várom, hogy "na, akkor hol a poén".
Főleg egy ilyen világban! Komolyan, vétek ilyen rövidre fogni egy ilyen érdekes és jól kidolgozható világ bemutatását. Most azért egy kicsivel többet kaptunk belőle, mint az első részben, és el kell mondanom, hogy ez nagyon jót tett neki. De légyszi, légyszi, még többet, mert még ez sem elég sok!
Maga a történet egyáltalán nem rossz, bár szerintem hanyagolhattuk volna a kevés meglepetést ígérő "fordulatokat" persze, naná, hogy Winie expasijának apjához kell betörni, hova máshova...kérlek.... Különösebben semmin nem tudtam meglepődni, az események viszonylag kiszámíthatóan zajlottak, de ettől még egyáltalán nem volt unalmas ez a rész. A rövidke könyvbe ismét rengeteg cselekmény zsúfolódott, a történet haladt előre, a végén pedig megkaptuk a magunkét egy függővég keretein belül. Amit én furcsálltam, az a fülszövegben beharangozott tankrablás, illetve annak elsikkadása volt. Valami nagyobb, látványosabb akcióra számítottam, de csak némi seftelést és festegetést kaptam. Szó sincs róla, örülök, hogy Vastüdő ennek kapcsán belépett a képbe, végre kaptam egy adagot az írónő fantáziájából. Ha már itt tartunk: még mindig epekedve várom a magyarázatot a Mesterkulcs működésére, mert bár Winie apja nagyon szorgosan tanulmányozza, mégsem jut vele sehová. Sajnos mostanában egyre gyakrabban tolakszik előtérbe a racionális énem, szóval nem meglepő, hogy ennek kapcsán is felbukkant, és éktelenül sikítozik a fülembe, hogy ennek a szerkezetnek nincs megalapozott háttere, és soha az életben nem kapok rá magyarázatot. Fájna, ha így lenne, de belegondolva marha nehéz lesz bármilyen életképes ötlettel előállni a működési elvét illetően.
Ha már elővettük az apát, vegyük elő az egész családot. Ahogy a világból, úgy a Langton-famíliából is több jutott ebben a részben, aminek kimondottan örültem. A kedvenceim a nagyszülők, a zsugás mama, és hű társa, a család feje - a gazfickó nagypapa. Tetszik a kapcsolatunk egymással, és Winie-vel is. Biztos, hogy a következő részekben még több családtag fog felbukkanni, amit kíváncsian várok.
Eljutottunk arra a pontra, hogy beszélnem kell az új szereplőről is, bár nem szívesen. Ő nem más, mint Tony, a csúnya, gonosz expasi. Mit mondjak, nem ájultam el tőle. Nyilván nem is ez volt a cél a karakterével, de én most elsősorban nem a személyiségéről beszélek. Megtörtént X (bocsi, nem emlékszem, talán 3?) évvel ezelőtt a nagy felültetés és szakítás, és MOST hirtelen úgy gondolta, hogy akkor gyorsan bosszút kell állni. Wtf. De komolyan. Nekem ez nagyon erőltetett volt, majdnem pontlevonás is lett belőle. Ne hülyéskedjünk már ilyen logikátlan dolgokkal. Amúgy is, a gonosz expasi ismeri a leendő pasit és pont együtt talál minket...na...szóval ne már. Tonyt úgy ahogy van, elpakolnám a süllyesztőbe, de ugye akkor máris kevesebb lett volna a bonyodalom.
Összegzés
Kedvenc idézet:
"– Ugyan, kislányom, mindenkivel előfordul, legalább egyszer, hogy egy gazemberbe szeret bele. Velem is megesett.
– Valóban?
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és nagyapám lépett be rajta; arca felderült, mikor megpillantott engem, de leginkább a mellettem gyarapodó nyereményhalmot.
– És már itt is van – mondta nagyanyám, én pedig nem bírtam megállni mosolygás nélkül."
– Valóban?
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és nagyapám lépett be rajta; arca felderült, mikor megpillantott engem, de leginkább a mellettem gyarapodó nyereményhalmot.
– És már itt is van – mondta nagyanyám, én pedig nem bírtam megállni mosolygás nélkül."
A cím: Korrekt, különösebben nem éreztem, hogy sok köze lenne a történethez, kivéve talán a vége felé.
A borító: Igen, szóval imádom a steampunk cuccokat, és egy darabig ezzel zsebre lehet tenni, de hogy ez a csaj mindenhol ott legyen...A végére kicsit besokallok tőle szerintem. :D
Értékelés: Nem tudom megadni az öt agyat, ahogy vártam az első rész után, és ezt nagyon sajnálom. Olvasmányos történet, szerethető karakterekkel és pörgős cselekménnyel, de én még mindig várom az a bizonyos pluszt, hátha.
