Figyelem! Ez egy spoileres értékelés, ezért csak akkor olvasd el, ha nem zavar, hogy lelövök pár poént, illetve ha már olvastad a sorozatot! Köszönöm.
A könyvről
Magyar megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Third Shift: Pact
Fordította: Varga Tibor
Oldalszám: 226 oldal
Sorozat: A siló 8./A műszak 3.
A molyok szerint...
Jelenleg 89%-os az értékelése.
El sem hiszem, hogy lezárult ez a sorozat. Persze, hátra van még a végjáték, de egyelőre semmiféle jó hír nem terjeng a Por megjelenése kapcsán - éppen ezért nem voltam hajlandó elolvasni a beleolvasót a könyv végén, hát kinek kell a hiú remény...Mégis, annak tudatában is, hogy nincs egészen vége, szomorú vagyok, amiért befejeztem ezt a trilógiát. Hiányozni fog a hangulat, az újonnan megismert és a régi szereplők, a siló elképesztő monumentalitása, a váratlan és mindig "szájtátós" fordulatok, a gondolatok, amik a könyvek hatására születtek bennem. Úgy gondolom, méltó folytatása/előzménye az eredeti sorozatnak - aminek most rögtön álljatok neki, ha még nem olvastátok :D És itt kezdődnek a spoilerek, tényleg ne olvass tovább! Én szóltam. :D
A történetről
Amikor Donald harmadszor ébred hosszú álmából, kiderül, hogy - akaratlanul - ismét más bőrébe bújt. Valamilyen oknál fogva azt hiszik, ő Thurman, így korlátlan hatalom birtokába jut, amit nagyon hamar megtanul használni. Hozzáférést szerez titkos aktákhoz és szerződésekhez, amikben ott lapul a szörnyű igazság.
Eközben a 17-es silóban pánik és lázadás tör ki, a 16 éves Jimmy Parkernek pedig menekülnie kell. Egyetlen esélye a túlélésre egy rejtélyes szoba, ahol az apja dolgozott, ahová bezárta a fiát és meghagyta neki, hogy senkinek ne nyisson ajtót rajta kívül. Az édesapa azonban soha nem tér vissza fiához, Jimmyből pedig az évek során Solo lesz, a világ legmagányosabb embere.
Csapongás mindenről
Ismét eltelt jó néhány év, immár a 2345. évet írjuk - és Donald ismét ébren van. Eközben párhuzamosan egy másik silóban és idősíkban (34 évvel ezelőtt) is zajlanak az események. A fejezet számozás az előző rész végétől folytatódik, ahogy már megszokhattuk.
Őszinte leszek, mielőtt elkezdtem ezt a sorozatot, azt hittem, ezt is csak egy újabb, jól megszokott előzmény trilógia lesz, megtudhatjuk, hogyan jöttek létre a silók, és ennyiben is maradunk. Erre megkaptam ezt. Az a felfoghatatlanul monumentális időintervallum, amivel ezt a trilógia operál, összeköti A siló sorozattal, időben ugyan oda jutunk, ahol anno abbahagytuk. Nem sejtettem, hogy ide fog kifutni a történet, most viszont nagyon remélem, hogy Jules és Donald végül egy oldalra kerülnek.
Amikor befejeztem a
silót, a molyos értékelésemben említettem, hogy szívesen olvasnék egy
Solo előzmény novellát - most megkaptam és már az elején tudtam, hogy
össze fogja törni a szívemet az a magány, amit 34 évig átélt. Mégis, számomra ez a történetszál volt az érdekesebb, sőt, az egész trilógiában a legérdekesebb, nyilván azért, mert mindig a dolgok emberi, lelki háttere érdekel elsősorban. Megkaptam hát a válaszaimat arra, hogy miként vált Jimmy Parker Solová. Miközben olvastam, végig mázsás súly nehezedett a mellkasomra, mégis örültem volna, ha még több részletet kapok az eltelt évekből. Sokszor elgondolkoztam, vajon mi tarthat életben valakit ennyi ideig, ha nincs kihez szóljon, nincs kiért éljen. Hiszen, ha belegondolunk, leélt egy egész életet abban a borzalmas magányban és sötétségben, 16 éves korától 50 éves koráig egyedül volt, leszámítva Árnyékot, a macskát, és a portyázókat. Abba is furcsa volt belegondolni, hogy igazából soha nem volt teljesen egyedül, de túlságosan félt ahhoz, hogy bárkivel kapcsolatot létesítsen - amit nem is csodálok, azok után a borzalmak után, amiket átélt.
Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy mi lesz, ha lejár az 500 év, és ez a sok ember a gonosz tudás birtokában a világra szabadul. Nyilván lettek volna köztük olyanok, akik nem tudtak volna együtt élni a titokkal, amit hordoztak, így szépen lassan kiszivárgott volna, hogy mit tettek - ez pedig újabb tömeghisztériához és véres harcokhoz vezetett volna. Erre a "megoldásra" egyáltalán nem számítottam, de minden esetre úgy gondolom, ez lett volna az egyetlen logikus lépés: az 1-es silót el kellett volna pusztítani ahhoz, hogy ezt a szörnyű titkot örökre maga alá temethesse. Kérdés, hogy feláldozható-e a sok ártatlan élet az emberiség javára. Örülök, hogy Donald kezébe került az irányítás, és talán valahogy meg tudja akadályozni, hogy ismét ezreknek kelljen meghalni, de nem tudom, hogy lehet kivitelezni ezt úgy, hogy ne vezessen újabb harcokhoz és lázadáshoz. Talán egy kicsit túl naiv, ha elhiszi, hogy ő megmentheti a világot - már ami maradt belőle.
Donald hamar ráérzett a hatalom ízére, és ez alaposan megformálta a jellemét, nem feltétlenül jó irányba. Egyrészt érthető volt a bosszúvágya, másrészt viszont teljesen idegen volt tőle az, hogy két embert is megölt. Emellett viszont végig próbált a jó oldalon maradni, a célja nemes volt, csak az eszközeit választotta meg kissé szerencsétlenül. Minden esetre nem bántam, hogy kicsit összetettebbé vált a karaktere.
Howey nem hagyott minket kérdések nélkül. Mi volt Mission szerepe ebben a történetben? Csupán egy töltelék karakter, akin keresztül bemutatta a 18-es siló történelmét? Hogy volt képes Donald, Thurman és az emberei védőruha nélkül túlélni odakint? Köze van Donald betegségének ehhez? Mi történt a 40-es silóval és a többi, elsötétült társával? Nyilvánvalóan továbbra is működnek, hiszen Jimmy hívást fogadott tőlük még az elején. Milyen gondot okozhatnak ezek az "elszabadult" silók? Vajon képes egy maroknyi ember helyrehozni a világot? Nos, azt hiszem, van miért várunk a Por megjelenését...kérdés, hogy meddig kell várnunk.
Összegzés
Kedvenc idézet:
"Megsebezte, ő mégsem
akart visszatámadni. Csak a nevét akarta megtudni. Örült, hogy látja őt.
És Solo arra gondolt, hogy – talán – ő maga is olyan, mint egy ásó vagy
egy konzervnyitó vagy akármelyik rozsdás eszköz, amely ott hevert
szanaszét. Talán ő is valami ilyen volt, amit megtalálhattak. Őt is
megtalálhatták. És valaki meg is találta." (215. oldal)
A cím: lásd:előző részek.
A borító: szintén.
Értékelés: Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc részem, de Solo miatt egy kicsit mégis a szívemhez nőtt. Hasonlóan pörgős, váratlan fordulatokban gazdag és olvasmányos, mint a másik két rész.
A borító: szintén.
Értékelés: Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc részem, de Solo miatt egy kicsit mégis a szívemhez nőtt. Hasonlóan pörgős, váratlan fordulatokban gazdag és olvasmányos, mint a másik két rész.
A Rendelkezés értékelése >>
A Rendelkezés spoileres értékelése >>
A sorozathoz további hangulat képeket,borítókat stb. a pinterest táblámon találtok.
