2018. február 15., csütörtök

Könyves Udvarlás Booktag

 

A Valentin-napról lecsúsztam ugyan - egyébként sem hoz lázba az ünnep, nem is terveztem semmit erre a napra, aztán lett egy unboxing :D -, de "utólag" kitöltöttem a Könyves Udvarlás Booktaget, amire Anna hívott ki. És nem, nem tudjuk, miért nincs 7-es pont...biztos valami anti-romantikus szám, vagy ilyesmi :D 

Első fázis - Kezdeti vonzalom - Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg


Szégyentelenül nyílt "titok", hogy szoktam a borító alapján ítélni, bár pusztán a borító miatt nem veszek könyvet, de tény, hogy sokat számít. Először a borító fog meg, aztán a fülszöveg, csak ez után kerülhet sor a vásárlásra - persze vettem már sok kevésbé szép borítójú, de izgalmas fülszövegű könyvet is, szóval ez nem törvényszerű. 
Így voltam A szél nevével például: megláttam az egyik figyeltemnél a könyveket, azonnal elkezdtem utánajárni, hogy miről is szólhat a sorozat. Gyönyörűek ezek a borítók, a történet is fantasztikus és most felejtsük el a tényt, hogy a feledik kötet egy óriási kizsákmányolás, mert az is elképesztően jól néz ki :D, csak az a baj, hogy Rothfuss ücsörög a tojásain...akarom mondani a harmadik rész kéziratán. 
Második fázis - Első benyomás - Egy könyv, amit a fülszövege miatt vettél meg

Na, ez azért sokkal gyakoribb, mint az, hogy csupán egy borító miatt adjak ki pénzt. A legtöbb könyvet a fülszövege miatt veszem meg amúgy. :D De például Mark Lawrence-től a Bolondok hercege ilyen, ráadásul pont most olvasom. Igaz, hogy elsősorban az író miatt néztem rá a könyv adatlapjára, mert az előző sorozatát is szerettem, de végül a fülszöveg győzött meg arról, hogy kell ez a könyv. Tessék, szeressétek ti is:

Mark ​Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…
A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.
A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.
A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is találkoznak.
Ám Jalan csak egyetlen dologra vágyik: szabadulni Snorritól, mielőtt a viking óriás küldetése sikerrel jár, és végre farkasszemet nézhet ellenségeivel a Fekete Erődben, a Metsző Jég peremén.
 
Harmadik fázis - Flört - Egy könyv, ami jól van megírva


Aki ismer, tudja, hogy ez a vesszőparipám. Hiába jó az ötlet, ha csapnivaló a stílus, akkor soha nem fog jó értékelést kapni tőlem. Szeretem a szép szavakat, a nyelvi humort és az igényes fogalmazást, és nagyon örülök, ha különleges nyelvezetű könyvre bukkanok. Unom magamat ismételni, de nem győzöm kifejezni csodálatomat Böszörményi Gyula iránt, aki nem csak boszorkányos ügyességgel hitette el velem, hogy egy tizenhat éves lány, de igazán szép és korhű nyelvezetet használ az egész Ambrózy báró esetei sorozatban. Élvezet olvasni minden sorát.
Negyedik fázis - Első randi - Egy könyv, ami sorozat része, és annyira tetszett, hogy azonnal akartad a folytatásokat

Justin Cronin - A szabadulás. Kedvenc.Sorozatom.Ever. Talán ez volt az egyetlen könyv, amit könyvtáriként kezdtem, és sajátként fejeztem be. Az első 200 oldal után azt mondtam, hogy most azonnal kell ebből egy példány. Meg a második részből is. Az, hogy 4 éve várom a befejező kötetet, más lapra tartozik. Nem tudom, lesz e belőle valaha valami, de ha nem, kénytelen leszek nagyon-nagyon sokat angolozni, mert nem akarok úgy meghalni, hogy nem tudtam meg, mi lett a vége. :D

Ötödik fázis - Késő esti telefonbeszélgetések - Egy könyv, ami miatt egész éjjel fennmaradtál 
  
Nem vagyok az a sokáig fennmaradós típus, se olvasás, se tanulás nem foszthat meg a pihenéstől. Nem emlékszem, maradtam e fent valaha is könyv miatt, de ha igen, annyira régen volt, hogy már nem tudom, mi volt az. Ha álmos vagyok, lefekszem, mert úgyse látok ki a fejemből, nincs értelme kínlódni. :D 

Hatodik fázis - Mindig te jársz a fejemben - Egy könyv, amire sokat gondolsz/gondoltál


Vannak könyvek, amik sokáig velünk maradnak még az után is, hogy befejeztük őket. Van, ami a hangulatával hatol olyan mélyen a csontjainkba, hogy még hetekkel később is érezzük azt az érzést, amit kiváltott belőlünk. Van, ami a történetével varázsol el, vagy éppen sokkol. Van, amelyik hosszan elgondolkodtat az élet dolgairól. Ezek az igazán jó könyvek. Az ember, akit Ovénak hívnak tipikusan ilyen könyv. Megnevetett és megríkat, néha olyan gyors egymásutánban, hogy kezded magad skizofrénnek érezni, és a hatására egészen átértékeled az életedet.
Nyolcadik fázis - Találkozás a szülőkkel - Egy könyv, amit ajánlanál a barátaidnak és a családodnak

Rátukmálom a sorozatot arra, akire csak lehet ugye Sógornő? Mert...hát, mert ez a Harry Potter. :D És mert szeretném, hogy minél több ember átélhesse a varázslatot. :)

Kilencedik fázis - Gondolkodás a jövőn - Egy könyv, vagy könyvsorozat, amit a jövőben újra szeretnél olvasni legalább egyszer


Hú, mennyi ilyen van :D De ha 200 évig élnék, az se lenne elég ahhoz a sok könyvhöz, amit még olvasni szeretnék. A Skorpió Vágtát mindenképpen szeretném majd valamikor újraolvasni, nagyon szeretem Maggie könyveit, a stílusát. Igazi mestere a hangulatteremtésnek, ebben a könyvben pedig főleg tökélyre fejlesztette ezt a képességét.
Tizedik fázis - Oszd meg a szeretetet - Kinek küldöd tovább a taget? 

Nem szoktam nagyon továbbküldeni a tageket, most sem szakítom meg ezt a nemes hagyományt. :D Annának viszont köszi a kihívást :)

2018. február 14., szerda

Unboxing: Book a Sloth Club február


Néhány szó azoknak, akik nem tudják, mi a Book a Sloth Club. Ez egy remek kezdeményezés, amely eljuttatta a könyves meglepetésdoboz-mozgalmat hazánkba is. Lehetőség van egy-három-hat-tizenkét hónapra előfizetni a meglepetésdobozra, ami tartalmaz egy könyvet és sok-sok könyves relikviát, apróságot. A tartalom természetesen meglepetés, és minden hónapban egy megadott témához igazodik. 

Mióta megrendeltem 3 hónapot a Book a Sloth Clubnál, olyan, mintha minden hónapban lenne egy szülinapom. Bevallott gyengém, hogy szeretek csomagot kapni, még akkor is, ha én rendelem, és tudom, hogy mi lesz benne. Van egyfajta öröme a bontogatásnak, az új könyvvel mivel mi mást rendelnék általában? való első "találkozásnak", a polcra helyezésről való ábrándozásnak. Ezt az örömöt megtízszerezi a tény, hogy fogalmam sincs, mi lesz a dobozban. Gondolhatjátok tehát, hogy mennyi akaraterőre volt szükségem, hogy végigüljem a mai munkanapot, hiszen már reggel 8 óra körül megérkezett hozzám a csomag - és természetesen az itthoni nyugalomban, az Ember társaságában esik a legjobban az unboxing. Nagyon-nagyon-nagyon hosszú nap volt, nekem elhihetitek. 
De megérte várni, spoilermentes véleményem szerint ez a doboz kenterbe verte az előzőt. Nagyon jól összeállított csomagot kaptam, amiben a legtöbb dolog megfelelt az ízlésemnek. Bővebben a spoiler figyelmeztetés után :) 

A továbbiakban SPOILER veszélyes lesz a bejegyzés, aki még nem kapta kézhez a saját dobozát, zárja be szépen az oldalt - és természetesen térjen vissza később, ha kíváncsi a véleményemre :) 

Na, most, hogy a kötelező kört lefutottuk, nézzük meg, miféle jóságok kaptak helyet a februári dobozban.

Téma: Mágikus lények


Fülszöveg:
Furia Faerfax a könyvek világában él. Nem csoda hát, hogy minden idejét a családi birtok hatalmas könyvtárában tölti. De ez a könyvtára különbözik az összes többitől: tele van különleges lényekkel és mágiával. De a legnagyobb titkot birtokába csak a könyvmágusok juthatnak. Furiának eltökélt szándéka, hogy ő is könyvmágus legyen. Ám ehhez meg kell találnia a lelki könyvét. De aztán a bátyját elrabolják, és Furiának ez mindennél fontosabbá válik. Hogy testvérét megmentse Libropolisba, a könyvkereskedések városába kell mennie. Számtalan veszéllyel kell szembenéznie, ám Furia rendületlenül küzd nemcsak testvéréért, hanem saját álmaiért.

Véleményem: Érthetetlen számomra, hogy miért szerepel más fülszöveg molyon, és más a könyvön, mivel szerintem a könyv hátulján lévő sokkal izgalmasabb, mint a fent idézett szöveg. 

Bocsi a minőségért, a telefonom
mostanában nem akarja azt, amit én...
A lényeg persze ugyan az, de számomra a Severinnel való levelezés teszi igazán érdekessé a könyvet - azért ugye érezzük a Tom Denem effektet?
A könyvről egyébként nem sokat hallottam eddig, a címe ismerős, de ennyi. Viszont sokkal inkább megfogott a fülszövege és a borítója...te jó ég, ez a borító! Tudom, felszínes vagyok :D  az előző dobozban szereplő könyvéhez képest. Mindig is vágytam egy olyan könyvre, ami a könyvekről szól, a betűkről, a szavak erejéről (erre jó példa az Amatka), szóval nagyon várom, hogy olvashassam. Részemről ez egy teli találat - persze még változhat a véleményem, ha elolvastam a könyvet. 
A könyvhöz egy Libropolis feliratú könyvjelző jár, nagyon ízléses, eddig ez a kedvenc könyvjelzőm a Book a Sloth-tól kapottak közül. Ezen kívül megkaptuk a szerző exkluzív előszavát is, ami Magyarországon kívül eddig csak Thaiföldön jelent meg - Kai Meyer csak annyit kért cserébe, hogy ő is kaphasson a dobozból. Milyen jófej már :D Azért megnéznék tőle egy unboxingot. :D  Nagyon ötletes ez az ajándék, de még nem olvastam el, majd a könyvvel együtt. 


2. Mágikus lények
Számítottam rá, hogy a Book a Sloth csapata megragadja a lehetőséget, hogy ismét a Harry Potterhez nyúljon. Biztos vannak, akik ezt már unják, és őszintén, egy idő után tényleg sok lesz belőle, de jelenleg még abba a fázisban vagyok, hogy nem tudok nemet mondani egy HP-s akárminek. Ezúttal egy Dobbys bögrét és egy furkász kulcstartót is kaptunk a Harry Potter világából. 
A bögre egyik oldalán egy fotó látható Dobbyról, a másikon pedig a "Dobby will always be  there for YOU" felirat. Bár rengeteg bögrém van, mégis örültem ennek az ajándéknak, még akkor is, ha a kép minősége nem az igazi. Láttam, hogy van, aki kicserélteti a bögrét az alján lévő színfakulás miatt, én viszont úgy gondolom, hogy ez az én bögrém, úgyhogy nem adom vissza azért, hogy aztán ki tudja, mi történjen vele. Hiszen Dobbyt is tökéletlenül szeretjük! :) A felirat viszont sajnos nem nyerte el a tetszésemet, kicsit feleslegesnek érzem, illetve, ha már nem angol dobozt vettem, akkor legyen magyarul az idézet. 
Sokakkal ellentétben nem vagyok egy nagy furkász-fanatikus, de tetszik a kulcstartó, már fel is került a slusszkulcsomra. :) 
A képen látható még egy könyvjelző, aminek az egyik felén csikóhal, a másikon hableány található. Aranyos, passzol a doboz témájához és jó a minősége is, biztos, hogy használni fogom.
A furkász alatt egy - a leírás szerint - főnixtoll alakú toll látszik. Nos, nem tudom, milyen alakja van egy főnixtollnak, de az biztos, hogy nem ezüst színű :D Ezt, és a "nagyon műanyag" voltát leszámítva tetszik, szerintem nagyon ötletes, egyébként meg szépen fog, szóval használatba lesz véve, bár az irodába nem biztos, hogy el merem vinni. :D 
Az utolsó ajándék a képen egy robbanós cukorkás nyalóka a Trollok című mese szereplőjével és elvileg matricával, még nem bontottam ki. A nyalókáért nem rajongok, de robbanós cukorka...hát na. A matricáról nem is beszélve. Tök jó! :D 

3. Valami, ami külön pontot érdemel
Oké, ez tényleg 100%-ban teli találat volt. Némi háttérinformáció: az okot nem nevezem meg, de a legjobb barátnőm egy ideje mindenféle egyszarvús "termékkel" lát el engem, kezdve a hűtőmágnestől egészen a kissé debil plüss unikornisig. Ez amolyan belsős vicc mifelénk. :D Szóval mikor ezt megláttam...na, akkor tudtam, hogy ez lesz eddig a kedvenc dobozom :D Arról még fogalmam sincs, milyen párnára fogom ráerőszakolni, de, kedves Zizi, mérget vehetsz rá, hogy ha nálam alszol, ezt fogod kapni a fejed alá. :D 
Ja, igen, a képen látható még a doboz tartalmának leírása. Szeretném kiemelni, hogy mennyit javult a minőség az előző hónaphoz képest: most kemény papírra, nagyon szépen kidolgozva, aranyos illusztrációkkal készült a tartalomleírás. Őszintén szólva nem tudom, hová kevertem el az előző havit, de az biztos, hogy ezt kiteszem valahová, megérdemli. :) 



Összegzés

Értékelés: 5/4,5 Már csak egy kicsi hiányzik az 5 ponthoz :D A bögre minőségével nem vagyok megelégedve, de elfogadom olyan tökéletlennek, amilyen. Egyébként minden más teli találat volt, igényes és ötletes válogatást kaptak mindazok, akik megrendelték a dobozt. A témához teljes mértékben igazodnak az ajándékok, a könyv is érdekesnek ígérkezik. Csak így tovább! 
Ár-érték arány: Továbbra sem "sajnálom rá a pénzt", szerintem megéri legalább egy hónapot kipróbálni, de nem bántam meg, hogy egyből 3 hónapra fizettem be. A csomag bőven megéri az árát, szemmel láthatóan nőtt a színvonal, úgyhogy van rá esély, hogy ha letelik a negyedév, újra benevezek néhány körre :) 

Következő doboz (március): Ötórai tea/Welcome to Wonderland (angol doboz) Úgy sejtem, átnyergelünk a romantikus témákra, ami igazából nem baj, fantasyből egyenlőre pont megfelelő mennyiség jutott de légyszi-légyszi legyen valamikor sci-fi is :D Gondolom, a magyar doboznak is lesz némi köze az Alice csodaországban-hoz, de azért remélem, hogy elenyésző, mert nem vagyok nagy rajongója a könyvnek. Kíváncsian várom!

Megrendelhetitek itt: www.bookaslothclub.shoprenter.hu 

2018. február 9., péntek

Andy Weir: Artemis



A könyvről

Kiadó: Fumax
Magyar megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés éve: 2017
Eredeti cím: Artemis

Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 316 oldal


A történetről
Jazz ​Bashara bűnöző.
Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.
A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.
Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

Véleményem 

Ezt a könyvet azért vártam, mert oly sok emberrel együtt én is elhittem, hogy Andy Weir neve biztosíték a minőségi, szórakoztató olvasmányra. Nem vártam egy második A marsit, csak hasonló színvonalat: egy jó humorú, különleges történetet. Minél nagyobb az elvárás, annál nagyobb a csalódás, ennek örömére szépen pofára is estem. Viszont örülök, hogy elolvastam, mert rég voltam ilyen "bőbeszédű" egy könyvvel kapcsolatban, hiszen csak az olvasás közben írt jegyzeteim kitesznek egy A4-es oldalt - az már a szomorú része, hogy ennek 90%-a negatívum.

Kezdjük a dolog átverés részével. Weir természetesen nem hülye, sőt, megvan a magához való esze - az viszont pofátlanság a részéről, hogy az olvasót hülyére veszi. Fogott egy nagy potenciállal rendelkező alapot - város a Holdon, elég izgalmas, nem? -, majd ügyesen elcseszte piti üzérkedéssel, indokolatlanul mocskos beszéddel, gazdasági - és maffiajátszmákkal. Ahelyett, hogy újdonságot hozott volna, írt valamit, amit, ha a Földön játszódna (ja, meg ha nem lenne narancssárga betűkkel kiemelve a borítón, hogy A marsi szerzőjének új könyve), a legutolsó szomszéd Mari néni se venné meg - így viszont milliós eladásra számíthat, hát persze, hogy nem hagyja ki a lehetőséget. A Hold csak egy jól hangzó díszlet egy abszolút átlagos, fordulatokkal nem kecsegtető történet hátterében. Pedig mennyi lehetőség lett volna benne!
Kaptam egy regényt, ami semmi izgalmat nem tartogatott, mivel végig tudni lehetett, hogy az író nem mer semmiféle drasztikus lépést megtenni. Nem kellett azzal fárasztanom magam, hogy izguljak a főszereplőért (bár amúgy sem érdemelte volna meg, de erről később), mert biztos lehettem benne, hogy úgyis minden megoldódik. Maga a történet hollywoodi klisé - és akcióhalmazok tömkelege, kezdve a roppant kínos "lelkesítő beszéddel", egészen a kötelező csókolózásig. Természetesen már a könyv bejelentésének napján (!) elkeltek a filmes jogok...hát mi ez, ha nem kiváló marketing? Persze, remek mozi lesz belőle, tekintve, hogy Weir filmeket ír, nem könyveket - megspórolja az összes "felesleges" érzelmet, belső vívódást és gondolatot, csak a legszükségesebbeket írja le, azt is csak a hatásvadászat kedvéért. Már A marsiból is hiányoltam az érzelmeket, de ott nem volt ennyire ordító ez a hiba, mint itt, ahol csupa lelketlen robot tesz úgy, mintha emberek lennének - kár, hogy nem hihetőek a megnyilvánulásaik. Az összes karakter sablonos, nincs személyiségük azt leszámítva, hogy az egyik meleg, a másik meg kocsmáros. Egyedül talán a kissé esetlen Svobodát lehet valamennyire megkedvelni, de őt meg sajnálom, amiért egy ilyen könyvbe keveredett. Igaz, miért várok összetett karaktereket, amikor még egy valamirevaló külső leírást sem kaptunk senkiről? Annál tovább nem jutunk, hogy az illető férfi, illetve nő...na jó, szerencsés esetekben annyival árnyaltabb a dolog, hogy jól néz ki. Esetleg alacsony. Ennek alapján ne álmodozzunk belső tulajdonságok, személyes motivációk és összetett személyiségek megismeréséről. 
De legalább sikerült stabilan polkorrektnek maradni, manapság ugyanis ez kell a jónépnek. Minden "kötelező" elemet belezsúfolt az író a karakterpalettába: kínaiak, négerek, arabok - akik természetesen muszlimok, ez pedig különösen nagy divat mostanában -, női főszereplő, homoszexualitás. Szabadság, egyenlőség, worldpeace, hurrá. Ja, hozzáteszem, teljesen random módon még a magyarok is előkerülnek, talán ez volt az egyetlen pont, ahol elmosolyodtam. 

És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem mehetek el szó nélkül a főszereplő, Jazz Bashara karaktere mellett - főleg azért, mert a fent említett terjengős jegyzeteim nagy része róla szól. Kedves Mr. Weir! Van ez a Böszörményi Gyula nevű úriember itt nálunk, aki az Ön szakmabelije. Kérem, többé ne forduljon hiteltelen forrásaihoz, amikor női karaktert kíván megformálni, hanem vegye kézbe a Leányrablás Budapesten című regényt (ha már úgyis érdeklődik a magyarok iránt), és nézze meg, milyen az, amikor egy író tehetséges, és meglett férfi létére  5 perc alatt elhiteti az olvasóval, hogy 16 éves lány. 
Jazzről ugyanis egy kurta másodpercig sem tudtam elhinni, hogy nő. Sokkal inkább egy Mark Watney-klón, aki csak azért nő, hogy ezt a tényt el lehessen kendőzni. Ugyan már, kit akarunk átverni? Ennél azért kicsit többet kell ám dolgozni ahhoz, hogy az olvasónak ne tűnjön fel, hogy a két karakter ugyan azon a kaptafán készült. Igen, Mark Watney sikeres volt, mert neki, főleg az ő különleges helyzetében jól áll az önirónia és a káromkodással tűzdelt humor - de ugyan azt kétszer ne akarjuk már eladni! Vagy akkor mondjuk azt, hogy Watney a Holdra költözött és csempésznek állt...Elgondolkoztam rajta, hogy Weir vajon nem tud, vagy nem akar másfajta karakterrel dolgozni? Ha nem tud, akkor maradjon nyugodtan egykönyves szerző, és nagyon fogom szeretni. Ha nem akar, akkor én nem vagyok hajlandó pénzt adni több könyvéért, mert ez egy manipulatív fogás, amivel biztos sok olvasót lehet szerezni, de én pont nem vagyok köztük. (Kit izgat, mi? :D)
Jazz egyszerűen nem hiteles női karakter, ha nem lett volna beleírva a történetbe a neme, vígan maradok abban a tudatban, hogy férfi, és senkinek nem esik bántódása. Ha nem rágják a szádba, soha az életben nem mondod meg róla, hogy nő. A gondolatai, a megnyilvánulásai, a beszólásai mind olyasmik, amiket a férfi főszereplőtől várnánk el (hm, mit szólnál mondjuk Mark Watneyhez?). Igen, rá lehet fogni, hogy ő egy tökös csaj, de...nem, nem lehet, olvastam én már "tökös csaj"ról, de egyik sem volt ilyen szinten férfi. Kevésbé lett volna kínos, ha nem Jazz szemszögéből íródik a történet, hanem egy külső narrátor meséli el. 
Ezen felül a főhősnőnek - mély egyetértésben a többi szereplővel - semmiféle személyisége nincs, csupán annyit tudunk róla, hogy - természetesen - jól néz ki, természetesen egy zseni, aki eltékozolja a tehetségét (miért is?), és természetesen mindenki szereti (szintén felmerül a kérdés, hogy miért, én utáltam :D). Hogy ne felejtsük el, Jazz mennyire hiperszuper és csodálatos (de - milyen eredeti ötlet...- hányattatott sorsú, ó, szegény), különféle balhékba keveredik, irracionális döntéseket hoz, de SPOILER (ja, nem) mindig mindenre van egy terve, mindent megold önnön zsenialitásának és polihisztor voltának köszönhetően. A megoldás előtt ugyan mindig becsúszik egy-egy bonyodalom, semmi nem megy zökkenőmentesen, de nehogy az olvasó szívgörcsöt kapjon, ez csak díszlet és szószaporítás, mert a híres Marsi szerzője mégsem jöhet ki egy 200 oldalas kis füzetkével. 
Jazz egy csinos(nak mondott) szuperszámítógép, aki összesen körülbelül kétféle érzelemre képes, ezek közül viszont egyik sincs a hitelesség közelében sem. 

Szóljunk néhány szót a történetről és a stílusról is. Az, hogy A marsi túl magasra tette a lécet, szerintem az eddigiekből is mindenki számára nyilvánvaló. Elismerem, nem könnyű a "sikeres és tehetséges nagytestvér" árnyékában megszületni, de pont a nagy elvárások miatt kellett volna apait-anyait beleadni ebbe a regénybe, és tényleg egy tejesen más stílusú könyvet írni. Ehelyett Weir erőltette a poénkodást, pontosabban a viccesnek szánt káromkodást, de egyáltalán nem működött, ezzel a helyszínnel és ezekkel a szereplőkkel nem. Hol van az a hangosan nevetős humor, amit vártam? Valahol Jazz mocskos szája alatt, ha jól sejtem. Az, hogy valami alpári, talán vicces egy kiskamasznak, de - remélhetőleg - az átlag olvasónak ennél több kell ahhoz, hogy egy könyv mosolyt csaljon az arcára. Nem beszélve a kiszólógatásról (ugye, neked is feltűnt? Én is csinálom ebben a bejegyzésben, halálra röhögöd magad, mi?) az olvasó felé, amin nyilván szintén viccesnek szánt az író, ehelyett idiótának éreztem magam, amikor például ilyesmit mondott, hogy "ugye, emlékszel, a Holdon kisebb a gravitáció" - mintha az, hogy hatszor elmondja, nem lenne elég.
Emellé az izzadságszagú erőlködés mellé kaptunk egy teljesen hanyagolható alaptörténetet, kicsit sok tudományos és technikai szöveggel, ami engem eléggé untatott, néhol át is ugrottam, annyira nem érdekelt. Ugyan így voltam a gazdasági játszmákkal is, de elismerem, ez az én egyéni problémám, más beállítottságú olvasók számára érdekes lehet egy holdbéli város gazdasági helyzete és az ott folyó pénzmosás, üzérkedés.
Sokkal jobban érdekelt volna Jazz Kelvinnel - egy földi fiú - való levelezése, amiben szerintem sok lehetőség lett volna, de sajnos végig a háttérben maradt és elsikkadt, inkább csak amolyan helykitöltő szerepe volt, illetve kellett ahhoz, hogy néhány dolgot meg tudjon magyarázni vele az író. Kár érte.
A Gizmó (Artemisen ez amolyan okostelefon-szerű eszköz, amivel lehet telefonálni, internetezni, fizetni stb.) ötlete, bár nem új keletű és nem is kifejezetten eredeti, de az elmegy kategóriában elfért volna. Volna. De mondja már meg nekem valaki, hogy létezik ilyen irritáló és indokolatlan szó? Egész nyugodtan kitalálhatott volna valami kevésbé debil nevet is, de ez már inkább csak kötekedés. A másik szó, ami végig az őrületbe kergetett, a kondom. Bocsi, magától a szótól alapból falnak megyek, akkor már inkább legyen óvszer. Na de az a roppant kínos, humorosnak szánt szituáció, amihez "szükség volt" ennek a szónak a többszöri és nyomatékos használatára...na, az aztán kiakasztotta a kiskamaszpoén-mérőmet, negatív irányban. 

Ehhez a történethez kidolgozottabb karakterek és lélektani mélységek illettek volna, ha már egyszer egy, A marsitól teljesen eltérő művet akart kiadni a kezéből az író. Az iskolás humoron túl is van élet. 

A bejegyzés végére azért tartogattam néhány pozitívumot is, senki ne mondja, hogy egész végig csak szapultam a könyvet. :D Előnye, hogy olvastatja magát, szinte észrevétlenül a végére lehet érni. Nincs túl sok üresjárat, a cselekmény lendületes és pörgős. Elszórakoztam rajta, de mondjuk rengeteg olyan könyv van a polcomon, ami jobban érdekelt volna. A fordítással sem volt semmi probléma, szerencsére nem találkoztam bugyuta, magyartalan mondatokkal. 
Azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik a nagy dózisú akciót, az érdekes helyszíneket, de nem vágynak mellette váratlan fordulatokra. Ha éppen nem fűlik a fogad egy jó kis agytornáztatós, nehezen emészthető történetre, nyugodtan vedd kezedbe ezt a könyvet, el fog szórakoztatni. 

Összegzés

Kedvenc idézet:  "Lehúzódtam apa egyik kollégája, Stróbl Zsóka boltja mellé, akit a jelek szerint egy súlyos magánhangzójárvány idején neveztek el." /80. oldal/

A cím: Na, emiatt aztán pillantásra sem méltatnám. Mivel a történet abszolút megragadhatatlan egy címmel, ezért nem túl kreatív módon a helyszín neve a cím. Ezzel nincs semmi baj, maximum annyi, hogy hidegen hagy.

A borító: Három pontból körülbelül egyet az igényes és szép kivitelezésre kap, nem csalódtam a Fumax Kiadóban. Jó kézbe venni a könyvet, a szöveg elhelyezése és betűtípusa esztétikus, a borító képe egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Jól mutat a polcon. 

Értékelés: Alapjában véve csak egy átlagos, egyszer olvasós könyv, de a nagy elvárások miatt csalódás számomra. Ha egy ismeretlen író könyve lett volna valószínűleg meg sem vettem volna, annyiban hagynám, hogy van hová fejlődni, de kezdetnek nem rossz. Így viszont inkább egy csinos külsőbe bújtatott marketing fogást látok benne. Nem botrányosan olvashatatlan, csupán átlagosabb annál, mint amire számítottam. 

2018. február 5., hétfő

Interjú Lovranits Júlia Villő írónővel


Újonnan megjelent mesekönyve (A tündérkapu titka) kapcsán kértem fel Lovranits Júlia Villő írónőt, hogy válaszoljon néhány kérdésemre, amit nagyon kedvesen el is vállalt - ezúton is köszönöm szépen! 
A Moly-antológiák által ismertem meg Júlia műveit, amikkel egyszerűen képtelenség betelni. Hihetetlenül bájos és varázslatos kis világokat teremt, amelyek észrevétlenül visszarepítik a felnőtt olvasókat is a mesék világába. Kíváncsi voltam, hol és hogyan születik a varázslat. :) 

Kezdetnek, kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Mióta írsz? Mivel foglalkozol az írás mellett? 

Előbb találtam ki meséket, minthogy ténylegesen megtanultam volna írni. Az első verseimet és meséimet még édesanyám jegyezte fel. De olyan alkalomra is emlékszem, hogy óvodában a délutáni alvás előtt engem ültetett ki az óvónéni mesélni: a három kecskegida történetét szerettem volna elmondani, de már nem emlékeztem rá, így jóval hosszabb és csavarosabb történet sikeredett belőle mint az eredeti. A többiek szerették. Egyszóval amióta az eszemet tudom, írok. 

Egyébként pedig hét fejem van mint a sárkánynak, rengeteg mindennel foglalkozom. De az írás mellett a legfontosabb az életemben a természetvédelem, természetismeret. A Magyar Madártani Egyesület oktatási munkatársa vagyok, munkaidőn kívül is a legkedvesebb szórakozásom az, hogy természetvédelmi őrök által vezetett túrákra járok és igyekszem minél többet megtanulni az élővilágról. Emellett fellépő mesemondóként is dolgozom, legjobban a tündéres, boszorkányos meséket szeretem de mesélek madarakról is. Mostanában készül egy felnőtteknek szóló műsorom a családom történetéről. Közben tanulok énekelni és rajzolni, talán egyszer ezekből is lesz valami komolyabb. 

Miért pont gyerekkönyvek? Van valaki, akinek írsz? :) 

Egyszerűen jellemzően olyan dolgok érdekelnek mint egy alsós gyereket. Így nekik a legkönnyebb írnom. 

Mindig írok valakinek. Nem feltétlenül gyerekeknek, sok felnőtt szereti a meséket. Szeretek "rendelésre írni", valahogy kell valami alap, amin a történet meg tud kapaszkodni. Az üres papírt nem szeretem, de ha azt mondják nekem, zsiráfról találjak ki mesét, akkor addig küzdök amíg lesz egy mesém egy zsiráfról. Írtam mesét volt osztálytársam kisfiának arról ami éppen érdekelte, ismeretterjesztő történetet csillagász cégnek, játékmúzeumnak... most éppen a Zöld XVII. természetvédelmi civil szervezetnek készülök írni folytatásos mesét a Rákos-patak élővilágáról. 


Meghatározó élmény volt gyerekkorodban az olvasás, vagy csak később lettél könyvmoly? 

Eleinte kifejezetten utáltam olvasni, nehezen is tanultam meg. Szerencsére anyukám ezt nem hagyta annyiban. De már alsós koromban olvastam a saját szórakozásomra, kiskamaszként pedig nyári szünetekben fejfájásig olvastam.

Honnan merítesz ihletet? Van valamilyen különleges időpont/helyszín, amikor/ahol jobban megy az írás?

Közhely, de októberben írok a legszívesebben. Az őszi fényekben van valami rettentő inspiráló. Nyáron viszont több időm van. Bárhol, bármikor képes vagyok írni, ha van nálam laptop. Szeretem is az extrém helyzeteket. Régesrégen volt egy rendszeres irodalmi pályázat a New York kávézóban, ahol ott helyben kellett a szerzőknek megadott karakterszámban és első mondattal írniuk valamit. Ezt nagyon szerettem: mindig irigyeltem a sportolóktól hogy látják a játékostársaikat. Együtt írni jó. 

Az új regényem, A tündérkapu titka szerkesztésén pedig egy bkv hajó fedélzetén dolgoztam: bérlettel hétköznap fel lehet ülni a hajóra aztán csak viteted magad, legfeljebb néha leszállsz a Rómain. Íráshoz tökéletes. 

Van olyan könyv, amit bármikor újra tudnál olvasni? 

Terry Pratchett: Vészbanyák, Schmidt Egon: A madáretető vendégei, Szunyogh Szabolcs: Boszorkányszombat. Jó is hogy szóba kerültek, talán elő is veszem őket a nyáron. 

Hogyan született a legújabb mesekönyved, A tündérkapu titka ötlete?

Nem egyetlen dologból. Sok népmesei elemet tartalmaz, főleg ír mesék tündéralakjait, hiedelmeit. De belekerült egy ismerős kisfiú által megálmodott sárkány, és egy 13. kerületi vasút romos kapuja is. Ahogy írok, az olyan mint egy kaleidoszkóp: az általam látott világot töröm színes cserepekre és összerakok belőle valami teljesen újat. A címadó kapu például olyannyira létező valami, hogy egy-egy kíváncsi olvasó akár személyesen is elmehet megnézni: az Árpád-hídi buszpályaudvar mögött van.


Mik a terveid a jövőre nézve? Tervezel felnőtt könyveket is, vagy maradsz a mesék világában? :) 

Szeretnék írni egy kifejezetten madaras meseregényt gyerekeknek, jó lenne egy saját fordítású népmese gyűjtemény is, és egy felnőtteknek szóló regény a dédnagymamám német ajkú családjáról. És ha ezzel mind végeztem, még bőven lesz időm töprengeni hogy hogyan tovább. De mindig születnek új mesék. 

2018. február 2., péntek

Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon



A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 192 oldal

A történetről
Cirrus születése megszokott dolog lenne, hiszen a számítógépes vírusok gyorsan szaporodnak. Mégis felforgatja a Nagy Szerver életét az utolsó áramkörig. Mert ő soha, semmit nem képes rendes vírus módjára intézni.
Nehezen megy a rombolás. Gondot okoz a törlés. A megsemmisítésről, lopásról, olvashatatlanná tételről ne is beszéljünk.
Mégis eljön a nap, amikor a vírusirtókkal folytatott háborúban az iskola balkezes tanulója kap főszerepet.
Cirrusnak van egy különleges titka.
Egy olyan képesség, ami átsegítheti a kíméletlen Tűzfalon. Oda, ahonnan még soha, senki nem tért vissza… 
Cirrusnak nem csak magáért, hanem a társaiért is ki kell állnia. Persze ezt sem úgy csinálja, ahogy a többiek elképzelik.
Véleményem

Az Informatikus szerelmére! Bocsánat, Szerelmére. Kedves Orsi, áruld el, hogy csinálod, hogy bármi, amit kiadsz a kezedből, engem megvesz kilóra? Littlewood összes írását imádtam a Moly-antológiákban, receptre írtam volna fel minden sorát bárkinek, aki hajlandó rám hallgatni - aztán megláttam, hogy érkezik Ecsédi Orsolya első könyve, és úgy gondoltam, a falnak megyek örömömben. Mármint a Tűzfalnak. Sajnálom, abbahagytam :D Szóval nem volt kérdés, hogy kell nekem az álnév mögül végre kilépő Littlewood könyve, felőlem aztán szólhat kolbásztöltő fesztiválról, a fű növekedésének megfigyelési szempontjairól, vagy horgonykezű számítógépes vírusokról is...
Szóval így: Cirrus begomolygott az életembe és mindent megváltoztatott, amit a gyerekkönyvekről gondoltam. Én, a vaskalapos, Ms. Minekagyerekkezébeokostelefon, ezennel megkövetem a tündérmeséken túli világ minden tagját. Tévedtem. A jó gyerekkönyv nem arról ismerszik meg, hogy a modern világ és a technológia irtására teszi fel minden lapját. Sokkal inkább arról, hogy mit tud mondani, mit tud adni az olvasójának - és hogy hány kicsi lelket tud az olvasás öröme felé fordítani. Leendő tanítóként próbálom elfogadni a tényt, hogy a mai gyerekeknek mások az igényei, mint annak idején nem is olyan nagyon régen  nekem. A világ felgyorsult, és ha nem tartjuk a lépést, begyöpösödött boszorkák leszünk, akiknek utálják az óráit. Khm, nem, nem viszem bele a személyes félelmeimet életem első közeledő tanítási gyakorlatával kapcsolatban, bocsi. :D És ha már minden jó érzésünk ellenére tartanunk kell a lépést, akkor már csináljuk okosan és próbáljuk élvezni minden percét. Erre nem is találhatnánk alkalmasabbat Cirrus történeténél. 

"Én mindig úgy hittem, hogy egy jótetthez kell csak igazán fertőzőnek lenni, drágám. Az ugyanis sokkal nehezebb." /91. oldal/

A tanításban szerintem az a legfontosabb, hogy tudjunk a gyerekekhez a saját nyelvükön szólni - ez nem összetévesztendő a kis méreten aluli adathalmazok hülyének nézésével! A Cirrus a tűzfalon pontosan ezt teszi: okosan ragadja meg azt a közeget, amiben a mai gyerekek kénytelen-kelletlen felnőnek, és ezzel az ismerős közeggel dolgozva egy elképesztően parádés és játékos eszközévé válik az olvasóvá nevelésnek. A regény nagyon modern, nagyon mai, mégis az emberi - és főleg a gyermeki - lét ősi problémáiról szól anélkül, hogy didaktikussá válna. 
Cirrus, a kis számítógépes vírus születése nem volt nagy szó, hiszen percenként több millió újabb kis vírus látja meg a napvilágot...vagyis a Nagy Szerver digitális fényeit. Ugyanakkor mégis a világ legnagyobb eseménye egy vírus-párnak. A te születésed, kedves olvasó, aki csak amolyan porszem vagy a gépezetben, mint bárki más, szintén egy ehhez hasonló hatalmas csoda volt, annak köszönhetően, hogy a szüleid azzá tették. Cirrus tehát különleges - amennyiben a gyermek különleges szerepet tölt be a saját, illetve a szülei világában. Persze ő más okból is az, de erre majd később visszatérünk.
Különösen tetszett Cirrus családjával való viszonya: semmi túlzó dráma, kamaszos ajtócsapkodás van a számítógépes vírusoknak ajtajuk egyáltalán?, ehelyett a lehető legtöbb elfogadás és szeretet. Virolett (az ábrándozó, mégis végtelenül bölcs anya) és Virmos (a csodabogár apa, akinek a versei a legjobb fegyverei) szerető, támogató közeget biztosítanak csemetéjük számára, ideális családmodellt kínálva a fiatal olvasóknak. 
Cirrusnak ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie, mint az emberi gyerekeknek - leszámítva persze a Tűzfalat. Az megvan, mikor egy 25-30 fős osztályban egyetlen szerencsétlent pécéznek ki és piszkálják, rosszabb esetben el is verik párszor? Na, Cirrusnak ugyan ezzel kell szembenéznie, azzal a nüansznyi különbséggel, hogy a vírusok bizony legalább tízezren járnak egy osztályba. Ugye, hogy mindig van rosszabb a saját helyzetednél? 
A könyv ügyesen hozza fel a beilleszkedés nehézségeinek kérdését, ugyanakkor nem szorítkozik az "aki gonosz, maradjon csak gonosz mindörökre" sablonra - képes átlépni ezen a sekélyességen, és ez hatalmas erénye. 
Szóba kerül itt még a barátság, a bátorság, az egymásért való kiállás, a megbocsátás, és az emberi élet egyik legfontosabb kérdése: mi van akkor, ha valaki más? És akkor mi van, ha én vagyok más? Ha másképp gondolkodom, velem van a baj, vagy a többiekkel? Egyáltalán szabad-e másképp gondolkodnom, amikor mindenki más azt mondja, én csak ilyen meg amolyan lehetek? 
Cirrus pedig egészen más mint a többiek. Nem elég, hogy nem a vitéz kezdőbetűvel kezdődik a neve, ráadásul mindenben kétbalkezes, és abszolút megállapíthatatlan, hogy mi lesz így belőle. Ezen felül van egy titka, egy különleges képessége, amiről senkinek sem beszélhet - és ami forradalmi változásokat hoz az egész vírusnemzedék életébe. 
Ezzel el is érkeztünk a könyv egészen egyszerű, fergetegesen ötletes külsőbe bújtatott történetéhez, amely gördülékeny, izgalmas és egyetlen üresjárat sem szakítja meg a lendületét. Az írónő kiváló érzéke a történetvezetéshez folyamatosan lendületben tartja az eseményeket, ott lassít, ahol kell, és ott kapcsol hiper-sebességre, ahol az olvasó leginkább vágyik rá. Ezzel nem csak fiatal olvasóinak nyújt lebilincselő olvasmányélményt, hanem bárkinek - kortól és nemtől függetlenül -, aki elég nyitott erre az újszerű köntösbe bújtatott mesére. 

"A kedvenc dalocskáját dúdolgatta magában, azt, hogy Bóbita, Bóbita frissít, közben a szoftverek szűrnek, részadatok furikáznak, vírushadak települnek." /18. oldal/

A rendbontó vírus történetén keresztül nem csupán a gyerekeket annyira foglalkoztató kérdésekre világíthatunk rá, hanem a magyar nyelvben rejlő lehetőségekre is. A könyv lehengerlő humorának elsődleges forrása ugyanis a nyelvvel való zsonglőrködés, a finoman elhintett szójátékok és nyelvi fordulatok, ferdítések, amik a jó ízlés határain belül maradva szórakoztatnak, és egyszer sem esnek át a ló túloldalára. Nagy kedvencem a fenti idézet, amit az iskolában is jól lehetne hasznosítani egy Weöres Sándor műveit feldolgozó órán. 
Szórakoztatóan leleményesek a regényben található hasonlatok, szófordulatok, amelyek igazodnak a témához és a könyv világához a számítástechnika szókészletét használva - például: "szomorú volt, mint a végleges adatvesztés" /151. oldal/, vagy egy kis szitkozódás: "hogy az Informatikus mentsen rá véletlenül! Aztán lépjen is ki!" /143. oldal/
A könyv belső értékeit László Maya illusztrációi teszik teljessé. A fekete-fehér rajzok megmozgatják a fantáziát és kiválóan kiegészítik a szöveget - ráadásul elképesztően aranyosak.

Ha megkérdeznék tőlem, milyen egy jó gyerekkönyv, röviden azt mondanám, ilyen. Kedves, gyerekbarát illusztrációkkal tarkított, intelligens nyelvi humorban gazdag, tanulságos, de nem szájbarágós, modern, de nem tolakodóan és erőszakosan újító. És ami a legfontosabb: főhősével könnyű azonosulni, együtt érezni - és összebarátkozni.

"Cirrus gyorsan nőtt. Ez nem számított valami nagy különlegességnek, a vírusok mind gyorsan nőnek. Gyorsabban, mint az okostelefonok kijelzője. Sőt, még a lakossági sávszélességnél is gyorsabban." /16. oldal/ 

Kedves Cirrus! Azt kívánom, hogy nőj minél gyorsabban, még a Facebook felhasználók számánál is gyorsabban, és csinálj igazi Virodalomraszóló Vorradalmat...izé, Irodalomraszóló Forradalmat.

Összegzés

Kedvenc idézet:  Most mondjam, hogy az egész könyv? Itt olvashattatok már néhányat, a többit megtaláljátok a regényben :) 

A cím: Csukás István szerint érdekes :D Szerintem illik a könyvhöz, figyelemfelkeltő - bár speciel az én figyelmemet kivételesen az írónő személye keltette fel -, bár az alcím szerintem egy kicsit túl nagy helyet foglal el a borítón, de ez már egyéni szociális probléma. 

A borító: Bár az illusztrációk nagyon tetszettek, a borító egy kicsit egysíkúra sikerült, az én szememben nem elég figyelemfelkeltő. A fekete alapból szerencsétlen választás egy ifjúsági regénynél, az emojikkal való zsonglőrködés meg szimplán kiakaszt, csak mert emojik :D A képpel alapvetően nincs baj, de valahogy jobban is kitölthetné az előlapot. 

Értékelés: Idén korábban érkezett Az Év Gyerekkönyve díjkiosztó ceremóniája. Íme a győztes. 


2018. január 30., kedd

Cluedo Book Tag

Karácsonyra az Embertől kaptam egy jó kis Cluedo-t, szóval az egész "téli szünet" azzal telt, hogy a család minden tagját megfertőztük vele, és már csak azért hívtak meg magukhoz, hogy vigyük a játékot. :D Viccelek :D Szóval mikor megláttam ezt a Book Taget Anna blogján, egyből lecsaptam rá - köszi! :D

1. Miss Scarlett - A végzet asszonya - Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad.


 

Annak idején, amikor megjelent ez a sorozat, halálosan imádtam a borítóit, ezért is vettem meg, aztán alig tudtam betelni a nézegetésével. Azóta már annyira nem nyűgöz le, a történetet viszont nagyon szeretem, többször megfordult már a fejemben, hogy újra kellene olvasni. Kár, hogy annyi olvasatlan könyv tolakodik elé mindig. 

2. Mrs. Peacock - A társasági asszony - Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül elég jól kiforrta magát és most már bármikor újraolvasnád.

 

Az abszolút nyertes ebben a kategóriában a Leányrablás Budapesten. Eleinte kicsit nehezen ment az olvasás, abszolút hanyagolhatónak éreztem a könyvet, amikor éppen egy hétig a kezembe sem vettem. Azóta a sorozat bekerült a kedvenceim közé, akárhányszor újra tudnám olvasni, és újra is fogom szerintem párszor. :D 

3. Plum professzor - A szellem embere - Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája.


Ha különc témáról van szó, szerintem a Kobak viszi a prímet. Mégis mi lehet különcebb egy tizenhat éves srácnál, akinek fejátültetése volt? Totál beteg és ütős alapötlet, nagyon szépen és nagyon kamaszosan kivitelezve. Mellesleg ez volt életem első recenziós példánya :) 
4. Mustard ezredes - Az alfahím - Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted.

Az a gusztustalanul nagy sztárolás, ami ezt a sorozatot körbeveszi, felfoghatatlan számomra. Nem mennék bele a részletekbe, de nem értem, mire ez a nagy felhajtás. Sablon szereplők. Sablon történet. A lehető legtöbb YA klisét sikerült belenyomorgatni a könyvbe, értem ez alatt például azokat a fordulatokat, amit már az első két oldal után meg lehet jósolni. + Szerintem Pepe Toth pofikáját is könnyen meg lehet unni, ha minden második YA borítóról ő sasol "vetkőztetős" tekintettel. 
5. Green atya - Az aranyifjú - Egy könyv, ami nem az, aminek látszik (értsd: sokkal több van benne és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna).
  
Hugh Howie Siló sorozata, egyértelműen. Nem vártam volna ezektől a vékony kis könyvektől, hogy ennyi fordulatot tartogatnak, hogy ilyen remekül fel van építve ez a történet, és hogy ennyi gondolatot fognak ébreszteni bennem. Még mindig az egyik legjobban megírt sorozatnak tartom a maga műfajában - szóval olvassátok! :D

6. Dr. Orchid - A zseni - Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett.

Komolyan, átnéztem az elmúlt évek olvasmánylistáját, de nem találtam semmit, amit ide tudnék sorolni.
7. Dr. Black - A méltatlanul elfeledett áldozat - Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad és valamiért mindig emlékezni fogsz rá.

Azt nem mondom, hogy nem szeretik, de igazságtalanul kevés hypeot kap ez a sorozat, annak ellenére, hogy micsoda ötletparádét vonultat fel. Első világháború gépekkel és génmódosított állatokkal. Nem is mondok többet, oltári. Ha hangulatos könyvet akartok olvasni, ami még sokáig "kísért" a befejezés után is, megtaláltátok. Mindemellett külsőleg is nagyon igényes, öröm kézbe venni. 

8. Cluedo - A klasszikus rejtélyek játéka - A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved.


Nem tudok újat mondani, muszáj megint elővennem az Ambrózy báró eseteit. Alapból kevés nyomozós könyvet olvasok, de azok közül is messze viszi a prímet Böszörményi Gyula nem véletlenül nagy sikerű sorozata. Most az utolsó részt teszem ide, az a kedvencem, mert...nos mert az. Aki olvasta, sejtheti, de egyébként remélhetőleg a közeljövőben kifejtem egy értékelésben a dolgot.

Képek forrása: (1), (2), (3), (4), (5), (6), (7), (8)