2017. december 2., szombat

Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles


A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás
Megjelenés éve: 2017
Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra
Oldalszám: 224 oldal
Sorozat: Moly-antológia III.

molyok szerint...

Jelenleg 84%-os az értékelése. 

Azok, akik nem tudják, mi az a Moly-antológia, ennek a bejegyzésnek az elején olvashatnak róla bővebben.

Véleményem

A Csillaglesről elfogulatlanul írni nem lehet. Ez a könyv egy nagyon kis szeletében az én "gyermekem" is, közvetve, de jelen voltam a létrejötténél, és ezért soha nem is akarnék úgy írni róla, mintha idegenként olvastam volna. Ezzel a könyvvel sok más kezdő és haladó :) íróval együtt én is megkaptam a lehetőséget, hogy megmutathassam magamat, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Egyszóval, a Csillagles az én büszkeségem is, ezért minden hibájával együtt szeretem - és főleg a szépségeit látom.

Az antológia nagyon precízen van felépítve, különböző nagyobb fejezetekre osztva olvashatjuk a hasonló műfajhoz tartozó műveket. Akad itt líra és próza is bőséggel, de talán a versek javára billen a mérleg, ha csak hajszállal is. Minden irodalomkedvelő megtalálhatja itt a fogára valót: a romantikus ábrándozók, a groteszk kedvelői, a nevetni vágyók, a fantasy-rajongók, sőt, az örök gyerekek is bőven válogathatnak az írások között. Így válogattam én is, és továbbra is fenntartom azt, hogy a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint a líra. A verseket sokszor túl elvontnak, túl személyesnek éreztem, mintha nem is akarták volna, hogy befogadjam őket. Persze azért ebben a műnemben is találtam számomra kedves és kiemelkedő alkotásokat. Ahogy az eddigi antológiáknál is tettem, most is kiemelem azokat az írókat és írásokat, akik és amik a legközelebb kerültek hozzám. Íme az én abszolút szubjektív listám, a feltűnés sorrendjében:

  • Rendhagyó módon az előszóval kezdeném, mivel "földim" írta, ezért különös meghatottsággal és otthonossággal tölt el. (Mindketten a pápai Refiben tengettük felnőtté válásunkat, bár ő jócskán előbb, mint én.) Babicky Tibi már bocsi, hogy csak így Tibizlek, de ez olyan közkézen forgó "szófordulat" mifelénk előszava szerintem elképesztően aranyos és szívmelengető, egyébként meg az Óriás erdőbe nagy vágyam eljutni...könyves és nem könyves értelemben is. 
  • Két szó: Jókai. idézet. Bocsi, még ez sem teljesen az antológia művei közé tartozik, de na. Jókai a szívem egyik csücske Szerb Antal meg a másik, a harmadikba most költözött Lázár Ervin, több hely nincs. és ez az idézet nagyon-nagyon szép, tökéletesen passzol a könyvhöz. Annak, akinek nincs meg a kötet, itt hagyom, látnivalónak: "Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."
Most, hogy elcsesztem az eredetei terveimet, tényleg elkezdem a művek felsorolását :D 
  • @Kabóca novellája rögtön a legelső a könyvben. A Hétköznapi történet kicsit abszurd, kicsit mókás, nagyon elszomorító - mert az ember könnyen megláthatja benne a saját hétköznapjait, ha egy kicsit a fenekére néz.
  • @Röszkva A tejesautó című írása elbűvölt, megnevettetett és folyamatos bólogatásra késztetett...hát, igen, ilyenek ezek a mai öregek...wait, what? Jó gyerek ez a Robi. :D 
  • @ÁrnyékVirág Erzsikéje bámulatosan kedves és nagyon-nagyon magányos. Imádtam. 
  • @BambooStoffer novelláján (Veszélyes játék) akkorát lehet röhögni, hogy a fal adja a másikat. Eléggé morbid, de nekem nagyon bejött.
  • A Műszak a Farkas Bertalan brigádban szintúgy. Már a könyvbemutatón is élveztem, élmény volt újraolvasni. 
  • @Fehér_Csaba már belopta magát a szívembe a Tetovált mementóval, most sem okozott csalódást, hozta azt a magabiztos és törhetetlen színvonalat, amit vártam. Kedvenceim tőle a Körtefát ültetek és az Orion.
  • A könyvbemutatón kiemelkedően jó írásokat hallgathattunk meg, így @Psyche Valaki születésnapjára című humoros és öniróniával telt remekművét is. Élvezet volt hallgatni, és közben figyelni a kisfiadat (remélem, nem lövök mellé:D), aki végig vigyorgott és a végén ő tapsolt a legjobban. Soha jobb szurkolótábort! Köszi az élményt.
  • @Amrita szintén egy "bejáratott" kedvenc már nálam, szóval nagy öröm volt a Mályva utcába betekinteni. Van valami elbűvölően bájos a stílusában, a meséi szinte élnek. Remélem, egyszer majd egy bővített verziót is kapunk! 
  • Először nem akartam @Littlewood-tól semmit kiemelni, mert tőle szerintem mindent olvasni kell, de mégis, a Pályaválasztás szerintem az egyik legkiemelkedőbb, legjátékosabb és legmókásabb alkotás a könyvben. (rügyintéző! Mekkora már :D)
  • @Tarja_Kauppien novelláinak van egyfajta karcos, cigifüstös íze, és igen jó hangulata, amit kellő humorral és hozzáértéssel fűszerez. Szívesen olvasnék még tőle.
  • Végül, de nem utolsó sorban @LianneHide Gömb című írását említeném, ami nagyon ötletes, érdemes lenne körbeépíteni mindenféle világokkal és szereplőkkel - ha csak meg nem tette már :) 

Összegzés

Kedvenc idézet: A nevem nyomtatásban :D Sorry not sorry.

A cím: Mint kiderült, címet adni, címet választani egyáltalán nem egyszerű feladat. Már a saját novellám címével is meggyűlt a bajom nem is vagyok vele kimondottan elégedett, hát még az milyen nehéz feladat, ha egy sokszerzős műnek keresünk megfelelőt. A háttérből mi, a bekerültek figyelemmel kísérhettük a címadás folyamatát, sőt, a szerkesztőknek hála bele is szólhattunk a dologba. Sokan sokféle, néha kissé bugyuta, néha egészen frappáns címeket javasoltak, végül két befutó közül megkaptuk a lehetőséget a szavazásra. Emlékszem, naponta néztem a közös táblázatunkat, ahol a voksolás folyt, és nagyon drukkoltam a Csillaglesnek. Minél többet gondoltam rá, annál jobban megszerettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy bármi más jobban passzoljon hozzánk ennél. 
 
A borító: Mikor megláttam, több okból is majdnem lefordultam a székről :D Először is úrrá lett rajtam a végrevanborító életérzés, másodszor pedig mert messze felülmúlta az előzetes elvárásaimat. 0% elfogultsággal mondhatom, hogy ez a legszebb borító a három közül - nem mellesleg a könyvjelzők is fantasztikusan sikerültek.

Értékelés: Ez az antológia kiforrottabb, összeszedettebb, mint az előzőek és nem azért, mert szerepelek benne :D, de továbbra is ott vannak azok a művek, amiket én személy szerint nem tudok befogadni. Ha a szívemre hallgatnék, biztos, hogy 5 pontos lenne, de az eszem tudja, hogy ez akkor lenne hiteles, ha minden egyes írás, de legalább a 90%a tetszett volna. Így maradok az igazságos négyesnél.

2017. november 6., hétfő

Karin Tidbeck: Amatka

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

A könyvről 

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Amatka

Fordította: Babits Péter
Oldalszám: 240 oldal


A történetről

Vanját, ​a fiatal tájékoztatási asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy valami nincs rendben: Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység nyomait kutatja. 

Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden erejével igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel önmagát is bajba sodorja. 

Karin Tidbeck világában mindenki gyanús, senki nincs biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az írott és beszélt nyelv, vagy éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző és végtelenül eredeti mű, óda a szabadságról, a szeretetről és a művészi teremtőerőről. 

Véleményem 

Egészen váratlanul ért utol engem az Amatka. Emlékszem, hogy mikor pár hete felbukkant molyon, a fülszöveg alapján elraktároztam magamban, hogy egyszer valamikor majd jó lenne elolvasni. Aztán többet nem is gondoltam rá, a temérdek kötelező olvasmány mellett az ilyesmi luxus. Néhány nappal ezelőtt azonban egy véletlen folytán megint az utamba vetődött, amikor is egy karcban sci-fivel és fantasyvel foglalkozó bloggereket kerestek. Kissé pofátlanul én is jelentkeztem, bár mostanában eléggé elhanyagoltam az írást. Kiderült, hogy a kiadó keres embereket az Amatka véleményezésére. Naná, hogy elvállaltam, véletlenek nincsenek. :D 

Az Amatka egy behatárolhatatlan idősíkban és behatárolhatatlan világban játszódó szürreális látomás, ahol csak azt tudjuk, hogy nem tudunk semmit. Ez a világ négy kolóniára van felosztva, amelyeknek külön-külön megvan a maguk szerepe (ipar, földművelés stb.), ahogy a bennük elő emberek is rendíthetetlenül végzik a rájuk osztott feladatot. A családok megfelelő távolságot tartanak a gyerekeiktől, akiket csak hétvégente látnak, amikor hazaengedik őket a gyermekotthonból. Az élet nem tartogat különösebb izgalmakat, de legalább nyugodt és kiszámítható.

A könyv hangulata egyáltalán nem szokványos: a színek fakók, a helyszín kietlen, fagyos tundrai tájat tár a szemünk elé, amely a nyomasztó és sötét gondolatok melegágya.  Aki olvasta az 1984-et, körülbelül be tudja lőni ennek a regénynek az atmoszféráját is.

A könyv a főszereplő nevével indít, már az első pár szóval feladva a leckét az avatatlan olvasónak. Többszöri nekifutásra sikerült beletörődnöm, hogy a Brilarék Vanja Essre Kettese szókapcsolat egyetlen embert takar, és a könyv világában abszolút megszokott. Az oroszos, illetve északi nevek dominálnak -passzolva a helyszínhez -, elöl a családnév, majd a keresztnév, ezt követi az illető származási kolóniájának neve, illetve egy szám, amit én nehezen határoltam be, talán annak a gyermekotthonnak a száma, ahol a szereplő felnőtt. Tetszett ez az in medias res kezdés, belecsapott a közepébe az írónő, nem rágott semmit a számba, mindenről természetesen írt, egyből a könyv világába csöppentem - magamra voltam utalva, és ez olvasókénti igencsak jól esett. 


Az alapötlet megdöbbentően erős lábakon áll, a nyelv tisztelőjeként nagyon érdekesnek találtam, hogy az írónő szavak teremtő erejére építette fel ezt a furcsa világot. Itt minden tárgyat el kell látni annak saját nevével egy speciális jelölőeszköz segítségével, valamint érdemes szóban is többször elismételni a tárgy nevét, különben ha nem vigyázunk, valamiféle fehér masszává olvad, ami lelkes térhódításba kezd. Aki nem végzi el a jelölést, könnyen bajba kerülhet. Én nagyon szívesen olvastam volna egy ilyen világról, a miértekről és hogyanokról, azonban számomra abszolút rossz irányba ment el a történet.

Folyamatosan vártam, hogy bármilyen konkrét információ derüljön ki a könyv világáról és annak keletkezéséről, de néhány halovány és zavaros utaláson kívül nem kaptam semmit. Számomra túlságosan elvont volt ez a szál - is. Persze nem azt mondom, hogy mindent a számba kell rágni, de örültem volna, ha a végére legalább egy kicsit tisztábban láthattam volna. 

A karakterek számomra semlegesek voltak, senki sem nőtt különösebben a szívemhez, és igazából meg sem ismertem egyiküket sem annyira, hogy érdekelni tudjon a sorsuk. A leszbikus szál pedig kimondottan zavart, ebben a könyvben szerintem semmilyen romantikus szálra nem lett volna szükség, erre meg pláne. Indokolatlannak éreztem, a testi vonzalmon  kívül semmiféle kapcsolatot nem sikerült felfedeznem a két nő között. 

A cselekmény az én ízlésemnek túlságosan lassú volt, az idő nagy részében a nagy büdös semmit ragoztuk konkrétan. Az a temérdek céltalan szövegelés a gombákról és különféle bőrbetegségekről egyszerűen kiakasztott. Persze, Vanja eredetileg Amatka higiéniai igényeit jött felmérni, de mivel az a szál sem vezetett végül sehova, egyszerűen üres helykitöltőnek éreztem - annyi funkciója volt csupán, hogy Vanja a kolóniába kerüljön. De ezt rövidebb úton is meg lehetett volna oldani, mert a könyv kétharmada ezzel ment el, csak a végére sikerült felpörgetni a cselekményt. A gyorsabb tempó azonban édes kevés volt ahhoz, hogy jó legyen a befejezés,  túlzottan elvontra sikerült, engem meg a szürreális egyáltalán nem vonz -egyetlen kivételt képez ez alól Salvador Dalí és munkássága.
 
Összegzés

Kedvenc idézet:  
"Egy kávé sosem lehet elég erős." /36. oldal/

A cím: Egzotikus hangzása van, nem mindennapi cím, bár sokat nem mond a történetről, érezni lehet, hogy a szavak ereje idáig is kiterjed. 

A borító: Egyszerű, de nagyszerű, okosan ragadja meg a könyv lényegét, emellett pedig figyelemfelkeltő - már csak emiatt is elolvastam volna.

Értékelés: Biztos, hogy ehhez a könyvhöz kell egyfajta - manapság divatos - elvont gondolkodásmód. Ennél én azért földhözragadtabb vagyok. Minden esetre az alapötletet nagyon szerettem, és szívesen olvasnék még a világról. Remélem, ha egyszer lesz folytatás, megszán minket az írónő némi kézzel fogható ténnyel is. Ajánlom mindazoknak, akik egy különleges atmoszférát keresnek, akiket nem rettent vissza a nyomasztó világkép, és akik nem igénylik a furcsa dolgok magyarázatát.
 

Képek forrása: (X) (X) (X)

2017. október 17., kedd

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben-szabadon


A könyvről
 
Kiadó: Írás
Magyar megjelenés éve: 1990
Eredeti megjelenés éve: 1990

Fordította: Horváth Z. Zoltán
Oldalszám: 290 oldal

 

A molyok szerint...
 
Jelenleg 95%-os az értékelése. 

 
A történetről

Ez a szórakoztató könyv a világ egyik legismertebb emberének önéletrajza. Tibet vallási vezetője szellemes, művelt ember, aki „istenné válása” ellenére megmaradt a tibeti parasztember fiának, akinek született. Talán éppen ez a titka annak, hogy mára az egyik legnépszerűbb ember a világon. Gondolatainak, politikai szereplésének, de még vallási tanításainak is egyszerűsége és közvetlensége ad hitelt. Ez a könyv életének részletes és pontos elbeszélése. A filmekből (Hét év Tibetben, Kundun) ismert történeteken kívül arról is olvashatunk, mit gondol a dalai láma a nyugati civilizációról, szexualitásról, gyógyászatról, természetről stb. Külön fejezet szól a buddhista mágiáról és misztikáról.

Véleményem

Ismeretségem a Dalai Lámával nem olyan rég kezdődött, amikor hirtelen felindulásból megvettem a Múlt-kor magazin tavaszi számát. A Napról napra című rovatot olvasgattam, amikor megragadta a figyelmemet egy néhány soros szöveg, amely arról szólt, hogy a Dalai Láma 1959. március 17-én önkéntes száműzetésbe vonult. Szégyen vagy sem, én egészen eddig a pillanatig nem tudtam semmit erről, sem a tibeti kultúráról. A felismerés, hogy a Dalai Láma valójában már több, mint 50 éve elhagyta az országát, megdöbbentett, és valamiért annyira szíven ütött, hogy azonnal többet akartam megtudni róla. Emiatt vettem meg és olvastam el az életéről szóló írást.
Nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy egy önéletrajzot a szó szokásos értelmében értékeljek, hiszen ki is értékelhetné egy élet történetét? Inkább amolyan ajánlás-féle lenne ez, egy rövidke bemutatása a könyvnek, amit érdemes kézbe venni. 

"Nem valami szentséges, szakrális dolog az, ha bolygónkra ügyelünk. Olyan, mintha saját házunkat tartanánk rendben." (280. oldal)

A Dalai Láma személyében egy nagyon szimpatikus, nagyon emberi figurát ismerhettem meg, és ismerhet meg minden olvasó, aki elfogadja a meghívást erre a rövidke időutazásra. Nagyon nyíltan, ragyogó intelligens humorral mesél, egy percig sem szégyelli a hibáit, még gyermekkori csínytevéseibe is beavat minket. Személy szerint ezeket a részeket szerettem a legjobban, annyira "közülünk valónak", földinek éreztem - emellett pedig jókat mosolyogtam öniróniáján.

"Emlékszem, hogy úgy hét-nyolc évesen, első vagy második dzsokhangi tartózkodásom idején alaposan lejárattam magam. A lent nyüzsgő tömeg látványa óriási izgalomba hozott, nagy merészen kidugtam a fejem a függönyön, s ez még nem volt elég, köpködni kezdtem rájuk; ma is látom, amint köpéseim nyálbuborékjai az odalenn földreboruló emberek fején csattannak. Örömmel kijelenthetem azonban, hogy azóta a dalai láma önfegyelme némiképp megszilárdult." (52-53. oldal)

Talán mégis az a legszimpatikusabb az ő személyében, hogy elbűvölően tiszta, már-már ártatlan a lelke, és hogy a világra és minden emberre nyitott. Ugyanakkor nem nevezhető naivnak sem, hiszen bár meglátta a Mao-féle kommunizmusban a lehetőséget, később bírálja az ideológiát és belátja, hogy ez, ilyen formában nem működőképes. A békés és irigylésre méltó belsőhöz meghökkentő éleslátás és realitásérzék párosul.



A Dalai Láma személyisége tehát egészen páratlan, a mi nyugati szívünknek-lelkünknek egy kissé talán elképzelhetetlen az a szemüveg, amin át a világot látja. Feddhetetlen vallási vezető, és a hazája érdekeit a végsőkig szolgáló politikus. Azonban nem csak miatta érdekes ez a könyv, sokkal inkább az életútja és a történelmi háttere miatt.


"Az érsekkel egyetértettünk abban, hogy a vallás és a politika összetartoznak, vagyis a vallásnak úgy kell szolgálnia az embert, hogy ne feledkezzen meg a valóságról. Nem elegendő, ha a hívő ember csak imáiba temetkezik, erkölcsi kötelessége az is, hogy tőle telhetően részt vegyen a világ gondjainak megoldásában." (212. oldal)

Ez az életrajz egy káprázatos utazás egy olyan kultúrába, ami a szemünk elől elzárva él évezredek óta. Egy keserédes történet elnyomásról, kitartásról, nemzeti öntudatról és egy jobb sorsa érdemes népről.
Egyaránt ajánlom a történelem szerelmeseinek, a tibeti kultúra iránt érdeklődőknek és mindenkinek, aki szeretne megismerni egy egészen más látásmódot.

"S bármekkora erőt is ad, ha az emberek érdeklődést mutatnak leigázott hazám és szenvedő honfitársaim iránt, bármennyire is megerősít abban, hogy folytatnom kell a harcomat az igazságért, ügyünk támogatóit mégsem „Tibet-pártiaknak” tekintem, sokkal inkább olyanoknak, akik az igazság pártján állnak." (209. oldal)


Képek forrása: (X) (X)

2017. augusztus 31., csütörtök

Bejelentés

Kedveseim!

Röviden elmondanám, mi várható, vagy éppen nem várható az elkövetkezendő időkben, mert nem szeretnék nyomtalanul - meg máshogy se- eltűnni. Új állást kaptam, ahol holnap fogok kezdeni. Ez azzal jár, hogy sokkal kevesebbet leszek gépközelben, és sokkal kevesebb időm lesz blogolni. Ráadásul kezdődik az iskola is, ami még több szabadidőmet leköti majd. Nem akarom kijelenteni, hogy soha többé nem fogok írni, ezért inkább azt mondom, hogy ha időm engedi, mindenképpen folytatni fogom a blogot, lehet hogy heti, vagy havi egy bejegyzéssel, de mindenképp szeretnék jelen lenni. 
Mindenkinek köszönöm a támogatást, a kedves szavakat, a csendes követést és miegymást. Nem tudom, mit szokás ilyenkor mondani, meg nem is akarok elköszönni igazából, szóval sziasztok. :D 

2017. augusztus 18., péntek

TBR BookTag


Tartozásaim  Anna felé - második felvonás. Először is, köszi a kihívást, most legalább jól az orrom alá dörgölöd, hogy miket nem fogok soha az életben elolvasni...:D #kevésszabadidő Befejeztem a nyafogást :D Szóval, aki nincs tisztában a TBR jelentésével én sem voltam sokáig, azoknak mondanám, hogy ez az angol To Be Read rövidítése, magyarul várólistának becézzük. A következőkben arról lesz szó, hogy mik azok a könyvek, amik rajta vannak a listámon - de arra senki nem ad választ, hogy mikor fogom tudni mindet elolvasni. :D

1 - Hogyan követed nyomon, hogy mi van a várólistádon?
Huh, hát...molyon van várólistám, oda sok mindent felpakoltam, inkább az "érdekel" nevet adnám neki, szóval erre ritkán nézek fel, mert vannak "előbbre való" könyvek, amik rajta sincsenek. Aztán fejben is tartom, hogy mi az, amit mindenképp szeretnék valamikor elolvasni, illetve a polcaimon sikítoznak az évek/hónapok óta olvasásra váró példányok - amikor túl hangosan sikítanak, gyorsan veszek még párat és azokat sorolom előre. :D :D
2 - Hogyan döntöd el, hogy mit olvasol el a várólistádról legközelebb?
Amihez éppen kedvem van, azt olvasom, más nem érdekel. Illetve most még a KönyvmolyPárbajt próbálom befejezni, nem tudom, mi lesz belőle...
3 - Melyik könyv van a legrégebb óta a várólistádon?
Ezt most a molyosról lesem le, mert amúgy a fejemben lévő listán nincsenek dátumok :D Nathaniel Hawthorne: A skarlát betűt tettem fel először anno '14-ben.
4 - Egy könyv, amit nemrég adtál hozzá a várólistádhoz:
Jackie French - Hekja, ezt Arwen egyik Top 5 Szerda listájáról emeltem el :D A Sógornőnek ajánlom megtekintésre a könyv linkjét :D
5 - Egy könyv, amit csak a borítója miatt raktál a várólistádra:
Szerintem ilyen nincs, inkább fülszöveg alapján szoktam.
6 - Egy könyv a várólistádon, amit nem tervezel elolvasni:
Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat. Az az igazság, hogy szerettem ennek a sorozatnak a részeit, de aztán kicsit "kritikusabb" szemmel kezdtem olvasni az egyik kötetet, és halálra szenvedtem magam, annyira pocsékul volt megírva, szóval lehet, hogy ezt és az utána következőket is hanyagolnám.
7 - Egy, még kiadásra váró könyv a várólistádról, ami miatt izgatott vagy:
Oké, aki olvas, annak totál elege lehet ebből, de semmit sem várok jobban a The City of Mirrorsnál. Most komolyan. Mikormikormikor? :D 
De aljas leszek és mondok még hármat, mert nekem senki ne mondja meg, hogy csak egyet lehet. :D Amit még nagyon várok, az az Ambrózy báró esetei 4. része valakit szét fogok cincálni, ha nem az lesz benne, amit szeretnék :D, a Mediátor sorozat új része, amit a Ciceró Kiadó egyszer megígért, de még azóta se láttam sajnos, illetve Hugh Howey-tól a Dust, amiről sajnos semmi hír nincs, én pedig bele fogok őrülni, ha nem tudom meg, mi lesz a sorozat vége...
8 - Egy könyv a várólistádról, amit mindenki olvasott, kivéve te:
Nem tudom, hogy kellene ezt értelmeznem... :D Mondjuk legyen George R.R. Martin - Sárkányok tánca
9 - Egy könyv a várólistádról, amit mindenki ajánl:
A.M.Aranth - Oculus: minden figyeltem áradozik róla, szóval nagyon kíváncsi vagyok.
10 - Egy könyv a várólistádról, amit nagyon el szeretnél olvasni:

11 - A könyvek száma a molyos várólistádon:
Molyon kereken 90 :D Egyébként még ezen felül legalább 30 a fejemben...

Köszönöm még egyszer a kihívást és a gyötrelmes kínokat :DDD, szokás szerint nem adom tovább, de akinek kedve van, forrásmegjelöléssel vigye nyugodtan. :)

2017. augusztus 16., szerda

Top 5 Szerda - 5. rész

 

Mi a Top 5 Szerda?

A Top 5 Szerda bejegyzés sorozat ötletére Réta blogján bukkantam, és az ő segítségével sikerült eligazodnom rajta. A Top 5 Wednesday a Goodreadsről indult útjára, mára már kiterjedt közössége van, szerencsére a magyar molyok köreiből is többen csatlakoztak hozzá - az ő írásaikat a lap alján találod. A lényege annyi, hogy a kitalálója minden szerdára kijelöl egy - általában könyves - témát, amiről a vállalkozó szellemű bloggerek és vloggerek bejegyzést készítenek toplista formájában. Ha kíváncsi vagy, hogy egy-egy témához milyen ötleteket gyűjtök össze, kövesd a blogot, hiszen ezentúl állandó rovat lesz belőle.

A mai témáról

Először egy kis magyarázkodás: az elmúlt hetekben teljesen kiestem ebből a rovatból, pedig a két héttel ezelőtti témát majdnem sikerült befejeznem. Most azonban visszatérek, nincs menekvés muhahaha kérdés, hogy mikor tűnök el megint, bizonyos körülmények miatt előfordulhat, de erről majd akkor, ha aktuális lesz.  
Egy igencsak érdekes témát kaptunk erre a napra: Characters' Fitness Routines You Want, az én értelmezésemben Karakterek fitnesz rutinja/szokásai, amiket szeretnél. Kicsit bonyolultnak hangzik a dolog, de én olyan szereplőket szemeltem ki, akik valami olyan sportot űznek, ami érdekes, vagy amit én is szeretek/szeretnék.

Honorous Jorg Ancrath (Mark Lawrence- A Széthullott Birodalom): Jorg jutott elsőként eszembe erről a témáról, szóval most ilyen sorrendben fogom írni a bejegyzést, és nem toplista-szerűen. Elég izgága teremtés, főként mások kínzásával és gyilkolásával edz, de igazság szerint a hegymászás iránti szenvedélye juttatta fel a listára. Nagyon tetszett az a rész, amikor elvonult egyedül egy hegy tetejére, a saját erejéből, mindenféle felszerelés nélkül küzdötte fel magát. Imádtam azt a szenvedélyt és ösztönös szeretetet, ahogy mindezt leírta. És imádok hegyet mászni, bár gyakrabban tehetném!

 

Harry Potter&Co (J.K.Rowling - Harry Potter): Seprűlovaglás. Hipogriff-vágta. Kell ehhez magyarázat? :D Harryék mindennapjait úgy, ahogy van, szívesen lenyúlnám - jó, a Voldemort részt leszámítva. Mindkét sportot szívesen kipróbálnám, de abban is biztos vagyok, hogy a seprűről azon melegében lezúgnék, ahogy felemelkedett a levegőbe. A hipogriff-témát testhezállóbbnak érzem, persze lenne tériszonyom rendesen, de ennyi aztán abszolút belefér. :D  

 

Puck Conolly&Sean Kendrick (Maggie Stiefvater - A Skorpió Vágta): Ezt a könyvet olvasni kell, szóval aki még nem tette, mindenképp álljon neki. Páratlan a hangulata, csak akkor érted meg, ha te is átéled. De most nem erről kell írni, csak kicsit reklámozom :D A történet két fiatalról szól, akik tengeri lovakon szállnak versenybe egy szó szerint halálosan komoly megmérettetésen. Régebben lovagoltam, így egyértelmű, hogy miért került ide ez a könyv, bár nem tudom, mennyire mernék megülni egy vad és fékezhetetlen tengeri lovat, minden esetre ez egy olyan sport, amivel képes vagyok azonosulni.


Deryn Sharp (Scott Westerfeld - Leviatán): Deryn nem kifejezetten hobbiból sportol, mindennapi életének része a mozgás. Egy hatalmas léghajón szolgál az első világháború idején, egy olyan világban, ahol mindennaposak a gépek és a génmódosított állatok. A Leviatán is egy ilyen állat: valójában egy hatalmas, repülő bálna. Óriási testén mindig rengeteg feladat vár a katonákra, ezek teljesítéséhez pedig rengeteget futnak, keresztköteleken másznak viharos szélben, és ha kell, egy szál kötélen ereszkednek le halált megvető bátorsággal. 


Thomas (James Dashner - Az útvesztő): Oké, azért ez egy tipikus "ne próbáljátok ki otthon" téma, és ha őszinte akarok lenni, valószínűleg én lennék az utolsó egy ilyen helyzetben, aki felajánlaná, hogy kimegy futkosni egy labirintusba egy rakás gyilkológép közé. De bármennyire beteg is a helyzet, amiben Thomas és a többiek vannak, azért azt bevallhatjuk, hogy adrenalinbomba a javából. :D

Nos, nem mondom, meggyűlt a bajom rendesen ezzel a témával - talán azért, mert nem vagyok egy nagy sportoló. :D Annak örülök, hogy a jövő heti kicsivel sokkal könnyebb lesz, ugyanis arról fogok írni, hogy mik voltak a kedvenceim az előtt, hogy csatlakoztam volna a moly.hu-hoz. Lehet, hogy neki is állok. :D 

A többi résztvevő bejegyzéseit itt találjátok:

Arwen
Dorka
Helie
K_A_Hikari
Meeraval_Marnath 
Réta

2017. augusztus 11., péntek

Summer Days Booktag




Anna barátnőm tegnap előtt felhívta rá a figyelmemet, hogy már vagy 3 BookTagre is kihívott, én meg teljesen le vagyok maradva mostanában mindennel. Szóval íme egy könnyed nyári kérdezz-felelek, mivel úgyis vészesen rohan felénk az ősz.

1 - Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?
Azért azzal a kijelentéssel vitatkoznék, hogy több a szabadidőm, idén nyáron is elég keveset sikerült olvasni magamhoz képest. De hogy a kérdésre válaszoljak, valószínűleg Meg Cabot Mediátor sorozatát olvastam a legtöbbször, bár nem esküdnék meg rá.
2 - Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!

Ha nyár, akkor olyan könyv, amihez kedvem van. Nem igazán vannak tipikus nyári olvasmányaim, ellenben vannak kötelezőim, de minden lelkesedésem ellenére még egyet se sikerült sorra kerítenem idén. Érdekes félévnek nézünk elébe. :D
3 - Egy szerinted tipikusan nyári olvasmány:
Rebecca Wells - Vagány nők klubja talán azért, mert egy nyaraláson olvastam először évekkel ezelőtt, és nagyon szerettem. Más kérdés, hogy most mi lenne róla a véleményem, de talán majd nyugdíjas éveimben eljutok odáig, hogy újra olvassam. :D 

4 - Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?
Sam és Grace, Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai sorozatából. Semmi szerelmi háromszög, semmi játszmázás, csak a színtiszta rajongás, elkötelezettség és szeretet a másik iránt. Kicsit naiv és meseszerű, de imádom.
5 - Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
Soha nem volt "könyves bakancslistám", kivéve egyetlen egy helyet, Torockót,  egy erdélyi kis falut, amely egy varázslatos völgy szívében fekszik. Jókai Mór Egy az Isten című regényében ismertem meg, és évek óta nagy vágyam volt eljutni oda. Idén nyáron sikerült, így már egyáltalán nem halnék meg boldogtalanul. :D
6 - Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél!
Hú, nem nagyon szoktam ilyesmiket olvasni, valahogy nem kívánom erre "pazarolni" a kevéske szabadidőmet...Nem tudom, hogy kell értelmezni a "borzongatót", ha tipikus horror, akkor végképp nem tudnék mit mondani, de én úgy értelmeztem, hogy a frász kitört tőle és teljesen kiakasztott és ennek ellenére az egyik kedvenc könyvem, ez pedig a Battle Royale. Virtuális integetés és "húzd le magad" Az éhezők viadalának, amit ott szidok, ahol tehetem :D :D
7 - Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!
Nem akarok kiábrándítani senkit, de én az ilyen típusú könyveket kilométeres messzeségből szoktam kikerülni.
8 - Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?

Az Ármány és kézfogót vittem magammal Erdélybe, ki is végeztem - sajnos -, és lesz még hozzá egy-két szavam, az tuti. :D 

Annám, köszönöm a kihívást és bocsi, hogy figyelmetlen vagyok :D, nemsokára jövök a többi tartozásommal is, amint megtalálom őket :D Nem hívok ki senkit, mert nem vagyok nagyon képben más blogokkal, néhányat kivéve, azoknak a szerkesztőiről pedig tudom, hogy más ezer éve kitöltötték. :)