Dávid Attila: Morta

A könyvért köszönet az írónak.

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 50 oldal 

A történetről

A Morta egy minikrimikből álló gyűjtemény, amelyeknek középpontjában a férjgyilkos asszony áll. Ahány történet, annyi variáció – a férj halála garantált, a módszerek azonban változatosak.

 

Véleményem

 

A kötet egy mottóval/előszóval indít, amely a párkákról ír, és megmagyarázza a kötet címét. Ez rendben is van, de az egyetemista ösztöneim rögtön kiéleződtek, amikor megláttam, hogy az idézet a Wikipédiáról származik (annyiszor verték belénk ugyanis az egyetemen, hogy a Wikipédia nem számít hiteles forrásmegjelölésnek, hogy számát sem tudom). Számomra ez egy kissé komolytalan hatást keltett, talán jobb lett volna egy enciklopédiából, tudományos cikkből kikeresni ezt a leírást, a Wikipédia nem elegáns, mint a kötet mottójának forrása.

Az egyperces krimik hangulata komor, nyelvezetük mindvégig tárgyilagos marad. Ez egy ideig hatásosnak tűnt, de körülbelül a közepénél azt vettem észre, hogy fáradok. Egyik történet elkezdett beleolvadni a másikba, én pedig rezignáltan vettem tudomásul, hogy "aha, ez is meghalt." Érzelmileg nem tudtam közel kerülni - lehetséges-e egyáltalán ez ilyen rövid történetek esetén? - egyik szereplőhöz sem, így érdektelenné vált, hogy mi a gyilkosság indítéka, végkimenetele. Előnyös tud lenni ez a fajta eltávolodás, de valamivel mindenképp érdemes ellensúlyozni, hogy ne váljon unalmassá, érdektelenné.

A kötet változatos és kreatív módszereket vonultat fel a nemkívánatos férj kiiktatására (:D), de ezeknek egy része nem reális, emiatt nem tudtam őket komolyan venni. Illetve elég sok az olyan történet is, ahogy a való életben körülbelül 50% a sikeresség esélye – vagy belehal, vagy nem, nincs garancia –, a novellákban azonban minden úgy történik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ebben egyedül az Ébredés című novella hoz fordulatot, amelyben a gyilkos asszony gyanússá válik.

Bár nem tartom magam keményvonalas (sem másmilyen) feministának, azért eléggé fájdalmasan érintette az önérzetemet, hogy az író nem árnyalta a nőkről alkotott képet. Az indítékok nem túl változatosak: az asszony vagy a férje biztosítására hajt, vagy a megcsalt mártír szerepében tetszeleg, esetleg (ritkább eset) erőszakos férj áldozata. A kötet erősen sztereotipizálja mind a nőket, mind a férfiakat, ez pedig nem kifejezetten szerencsés - főleg nem a mai világban, amikor az emberek már szinte mindenre harapnak.

A kötetben felmerülő problémák jó részét egyébként egy válással meg lehetett volna oldani - szóval a tanácsom mindenkinek (aki esetleg ötleteket keres :D): ha boldogtalan vagy, válj el.

Összességében Dávid Attila egy formabontó ötlettel rukkolt elő, a történetek gerincét adó gyilkos asszony (Morta) személyével érdemes foglalkozni, ugyanakkor a kivitelezés sajnos nem sikerült a legjobban. Úgy gondolom, bár magánkiadásról van szó, egy szerkesztő ráfért volna a kötetre, aki a kiadás előtt rá tudott volna világítani az általam leírt problémákra.