2017. június 30., péntek

10 könyv, amit el szeretnék olvasni a nyáron



Végre-végre nálam is kitört a nyári szünet már amennyire a munka mellett képes erre, és én máris belevetettem magam az olvasásba. De olyan kevés az idő, főleg ha a várólistám egyre növekvő számára nézek! Rengeteg mindent szeretnék elolvasni, de az biztos, hogy sűrű lesz a nyár, és nem lesz mindenre időm. Főleg úgy, hogy még rengeteg blogbejegyzéssel el vagyok maradva - szám szerint öttel, nem beszélve a most folyamatban lévő olvasmányokról-, és ezek kissé beárnyékolják az önfeledt olvasás élményét. Éppen ezért nem akarok nagyképűsködni végtelen hosszú listákkal, csupán 10 könyvet említenék, amire mindenképp szeretnék sort keríteni. Hogy mi lesz belőle, az számomra is rejtély. Elég vegyes a felhozatal, hiszen vannak köztük kötelező olvasmányok is - valószínűleg egy vagyok azon kevés űrlények közül, akiket boldoggá tett a kötelező irodalmak listája. 


Már hónapok óta tűkön ülve várom, hogy folytathassam ezt a sorozatot, azonban több okból is szünetre kellett küldenem. Egyrészt nem volt időm a vizsgaidőszak miatt, másrészt pedig még mindig tartozom a Rudnay-gyilkosságok értékelésével most már mindenre esküszöm, kedves Sógornő, hogy jövő héten hozom :D, és úgy gondoltam, hogy "nem érdemlem meg" a folytatást. De azért beszereztem, a Bitó és borostyánnal együtt, és ha megírtam a bejegyzést, semmi nem tarthat vissza Ambrózy bárótól muhahaha.



Elsősorban a terjedelme miatt választottam, ami biztosíték arra, hogy talán még 10-nél több könyv is belefér a nyárba - akár a sorozat többi része is. Egyébként meg természetesen érdekel, hogy hogyan alakul Winie sorsa azután a csúnya, rossz függővég után, amit az előző részben kaptam az arcomba.
Ne feledjétek, az első két kötetért még jöhettek játszani egészen július 11-ig!



Egyértelmű, ez a könyv az én keresztem, a büntetés, amiért  lázadást próbáltam szítani a fordítóváltás ellen. Az idei nyaram célja, hogy befejezzem, ugyanis tavaly június óta ez nem sikerül. Az a baj, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek, halálra unom magam rajta, minden mást szívesebben olvasok, és ez elkeserít, mert nagyon szerettem a sorozatot. Nem tudom, mi lehet ennek a válságnak az oka, a fent említett fordítóváltás, vagy a tény, hogy elképesztően túl van írva...minden esetre ez lesz a legnagyobb kihívás idén. :D



Leginkább azért vettem fel a listámra, mert az Ember is érdeklődik iránta, meg azért, mert egy rakás Ad Astrás könyv várakozik türelmesen a polcomon a jó kis 3000 Ft/3 könyv akcióik miatt, és úgy érzem, most már ideje lenne valamelyiket kézbe is venni. Érdekes lesz a dolog, mert egyszer már olvastam az írótól a viszonylag népszerű Felhúzhatós lányt, de majdnem halálra untam magam, ezért félbe hagytam. Remélem, ezzel a könyvvel nem járok így.
 


Ismét egy "Emberes" könyv, igazából ő szúrta ki magának, és vette meg, én meg úgy gondoltam, hogy nekem is el kell olvasnom. Az általunk olvasott ajánlója alapján nagyon érdekes alapötlettel és világépítéssel operál, de azóta kapott már hideget-meleget. Annyi biztos, hogy Kettőspont bejegyzés várható belőle.



Mióta befejeztem a harmadik részt, többször megfordultak a fejemben a számomra kedves szereplői és semmihez sem hasonlítható hangulata, így nagyon örültem, mikor megláttam, hogy hamarosan megjelenik. Már nagyon várom, mi lesz a nyomozás, valamint Blue és Gansey történetének a vége, és érthető módon hiányzik Maggie varázslatos, egyedi stílusa is.


 
Szeretek arról papolni, hogy mennyire szeretem Backman könyveit, és néha baromi jó érzés egy-egy ilyen sírós-nevetős, szívmelengető történetet olvasni. Már egy ideje tologatom magam előtt, de mivel Könyvmoly Párbajos is, elérkezettnek látom az idejét, hogy végre megkapja a jól megérdemelt olvasását.
 

 
És elérkeztünk a kötelezőkhöz. Ha azt mondom, hogy örültem, mikor megláttam a listán, enyhe kifejezés. Persze mindenki azt hitte, azért tesz ilyen boldoggá, mert már úgyis olvastam, így eggyel kevesebbet kell... jellemző. :D Elárulom, már egy ideje érett az újraolvasás, szóval ez tipikusan a kellemeset a hasznossal élmény lesz. 
 
(és Kárpáthy Zoltán, ha belefér)


Most mondanám, hogy Jókai a szerelmem, ha magyar írókról van szó de csak mert az Ember még nem írta meg a könyvét :D, de egy kicsit betegesen és furán hangzana. Minden esetre az, hogy három könyve is szerepel a kötelezők közt, hatalmas megelégedéssel tölt el. Asszem én leszek a félév ügyeletes strébere. :D


Még egy kötelező. Valamikor régen olvastam, még talán általános iskolában, így nem fog ártani egy frissítés.  Egy nemrégiben átélt pozitív élmény miatt került fel a listára. A vonaton láttunk egy kislányt az apukájával, mindketten olvastak - ami már alapból nagy szó a mai világban -, a kislány ezt a könyvet kezdte el éppen. Bár kötelező olvasmány volt, mégis érdeklődéssel vetette bele magát, és minden oldal olvasása után volt legalább egy kérdése, amire az apukája nagyon készségesen igyekezett válaszolni. Elképesztően aranyosak voltak, és azt kívántam, bár mindenkinek ilyen apukája lenne, akkor talán több gyerek szeretne olvasni. Szentimentalizmus off.


Annyira beleéltem magam a hangulatába a Top 5 Szerda bejegyzés írása közben, hogy "megkívántam" az újraolvasást, szóval ha belefér az időmbe, mindenképp  sort kerítek rá.

És nektek mik a terveitek a nyárra? 

____________
A borítók a Molyról származnak, a fejléckép pedig a Pinterestről.

2017. június 29., csütörtök

Scott Westerfeld: Behemót

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak! Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, a regényt megvásárolhatjátok a honlapjukon. :)

 A könyvről 

Kiadó: Ad Astra
Magyar megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés éve: 2010
Eredeti cím: Behemoth
Fordította: Kleinheincz Csilla
Illusztrálta: Keith Thompson
Oldalszám: 588 oldal
Sorozat: Leviatán 2.

molyok szerint...

 a 48. legjobb sci-fi.

Jelenleg 92%-os az értékelése. 

A történetről

Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.

Véleményem


Deryn Sharp és Hohenberg Sándor kalandjai folytatódnak. A Leviatán Konstantinápolyba érkezik, ahol nyüzsgő bazárok forgataga, elefánt formájú lépegetők garmadája, színes szövetek és egzotikus fűszerek újszerű és idegen világa fogadja hőseinket.

Nos, elöljáróban annyit, hogy a Behemót méltó folytatása a nagyszerű és lélegzetelállító Leviatánnak - sőt! Ha lehetséges, még mozgalmasabb, színesebb, akciódúsabb, mint az első rész, teli kalanddal és érzelmekkel.  

A sorozat első részéhez hasonlóan ez a kötet is gyönyörűen kivitelezett, igényes munka, amire bármelyik kiadó büszke lehetne. A kemény kötés és a védőborító anyaga miatt igazi élmény kézbe venni, de a varázslat igazán csak a borító alatt kezdődik. Keith Thompson lélegzetelállító illusztrációi továbbra is a történet élő, lélegző részeit képezik, az egész könyv nyüzsög és hömpölyög tőlük az ember kezében. Az előző részben megismert térképet most a kötet hátuljában találjuk, az első oldalon pedig egy plakátot láthatunk, ami említésre kerül a történet során is. Ezek az illusztrációk megérdemlik, hogy időt szánjunk rájuk, érdemes mindent többször és részletesen szemügyre venni, kicsit elveszni Westerfeld és Thompson élénk fantáziájának útvesztőiben.
 
A Leviatán sorozat egy alternatív történelmet bemutató történet, amely az első világháborút meséli el kicsit másképp - mi lett volna, ha mesésen csillogó gépekkel és génmódosított lényekkel szálltak volna szembe egymással a nagyhatalmak annak idején?  Barkácsok és Darwinisták feszülnek egymásnak a harctéren, hol itt, hol ott van a labda, megnehezítve az olvasó dolgát abban, hogy mégis melyik oldal pártjára álljon. A könyv világa még mindig az egyik legjobb, ami könyves berkekben történt velem. Szemkápráztató és fantáziamozgató az a sokféle találmány és lény, amely megelevenedik a lapjain. Ebben a részben újabb technikák és bestiák kerülnek a képbe, ismét bravúros ötletességgel megalkotva. Az egyik kedvencem a fényképezőgép vakujába rejtett szentjánosbogár. Természetesen a legnagyobb újdonság a címszereplő, Behemót feltűnése. Sajnos azonban sokkal kevesebb szerep jut neki - az emlegetésen kívül -, mint amennyit én szerettem volna olvasni róla, de az a helyzet, hogy ebben ki is merül azoknak a dolgoknak a sora, amit negatívumként éltem meg.

A háborús helyzet fokozódik, ennek következtében a cselekmény pörgős és akciódús, teli meleg helyzetekkel és izgalmas kalandokkal. Főszereplőink hol együtt, hol külön kénytelenek boldogulni Isztambul forradalomtól izzó, idegen világában, ahol soha nem tudhatják biztosan, hogy ki a barát és ki az ellenség.  

Továbbra is az előző részben megismert főhőseinket követhetjük nyomon, akik segítőikkel együtt próbálnak lavírozni a háború útvesztőjében. Sándor, Ferenc Ferdinánd fia és az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának örököse továbbra is szökésben van, egyetlen barátja, Dylan Sharp táraságában utazik a Leviatán fedélzetén Konstantinápoly felé. Ez az elkényeztetett kis hercegecske ebben a részben tovább változik, a végére valódi hadvezérré fejlődik, és már csak nyomokban emlékeztet arra az elkényeztetett anyámasszony katonájára, akit a történet elején megismertünk. Szinte eggyé válik a Leviatán nyüzsgő világával, megszokja az eleinte számára olyan rémisztő lényeket és életet, sőt, értékes tagja lesz a csapatnak. 
Deryn/Dylan sokkal kevésbé látványos jellemfejlődésen megy keresztül, hiszen már az első részben is elszánt és kemény, ugyanakkor szerethető karakterként ismerhettük meg. Ebben a részben is hozza a formáját, ugyanolyan tűzrőlpattant és belevaló, mint eddig - sőt, ha ezt lehet még fokozni, egyre kiválóbb és eltökéltebb katona válik belőle, még az első saját küldetését is megkapja. Ugyanakkor egy kicsit veszít a fiús énjéből azáltal, hogy "puhulni" kezd, mikor rájön, hogy Sándor talán nem annyira közömbös számára, mint hitte.
A két kamaszt továbbra is kísérik segítőik, akik a háttérben meghúzódva mozgatják a szálakat.  
Új szereplők is feltűnnek a színen, egytől egyig erős és jól megragadható jellemek, kidolgozottságuk persze vitatható, de véleményem szerint pont annyira árnyaltak, amennyire a történet megkívánja
Ilyen Lilit, a fiatal forradalmár lány, akibe Derynhez hasonlóan nagy bátorság és elszántság szorult. Nem mondanám, hogy különösebben megkedveltem volna, jobbára közömbösnek mondanám, néhol egy egész picit idegesített is. Az ő nagymamája Nene, a tipikus bölcs, talpraesett és humoros öreglány, aki mindig fején találja a szöget. Nene fia és Lilit apja Zaven, a forradalmárok vezére, aki bátor és mindenre elszánt vezető, de az igazat megvallva ő sem nőtt a szívemhez - mellékszereplőnek viszont tökéletes. Képbe kerül továbbá Eddie Malone is, a minden lében kanál firkász archetípusa, bosszantó kis légy a levesben, akinek mindig mindenhol ott kell lenni, és mindig mindenről tudósítania kell. Igazán jól eltalált, irritáló karakter, akire lehet gyanakodni, ujjal mutogatni, szájat elhúzni, de utálni igazából senki nem tudja.
Végül, de nem utolsó sorban az új szereplők közé sorolnám Bovrilt is, akiről mindenféle spoilerek durrogtatása nélkül csak annyit mondanék, hogy roppant éleslátó kis fickó.

Westerfeld stílusa továbbra is lehengerlő és olvasmányos, az ember szinte falja a lapokat, és ez nem csupán a betűméretnek köszönhető. Pontosan azokat a bravúrokat hajtja végre a szavaival, amit Thompson a ceruzájával. A szókincse gazdag és színes, bővelkedik  a már "megtanult" szakkifejezésekben, ami még inkább megalapozza és felejthetetlenné teszi az élményt.

Kinek ajánlom? 

Igazából úgy vagyok ezzel a könyvvel is, mint az első részével: mindenkinek. Legyél akár fiatal, akár egy idősebb generáció tagja, garantáltan el fogsz veszni Westerfeld csodálatos történetében, ahol olyan dolgok elevenednek meg a szemed láttára, amikről még csak álmodni sem mertél. Szállj fel az Orient Expresszre, csatlakozz Sándorhoz és Derynhez mesés utazásuk következő állomásán! Csak arra vigyázz, hogy biztosan a kezed ügyében legyen a következő rész - szükséged lesz rá.

Összegzés

Kedvenc idézet: 
"– Tehát a vakmerőségem a helyes stratégiába vezetett, gróf?
– Napjában kétszer még egy álló óra is helyesen mutatja az időt."
/172. oldal/ - imádom, ahogy Volger alázza Sándort :D 


A borító: Ez a kedvenc borítóm, a három közül szerintem ez sikerült a legjobban. A színe nagyon tetszik, Deryn is jól el lett találva, a hangulata pedig hűen tükrözi a tartalom hangulatát. 

Értékelés: Igazán erős, jól sikerült folytatás, ami második rész létére cseppet sem vesztett a nyitókötet színvonalából. Továbbra is a legjobb ifjúsági könyvek közt tartom számon a sorozatot, és nagyon valószínű, hogy ez már nem fog változni.
 




További, spoilermentes képeket a Pinterest táblámon találtok a sorozatról.

2017. június 28., szerda

Top 5 Szerda - 1. rész


A Top 5 Szerda bejegyzés sorozat ötletére Réta blogján bukkantam, és az ő segítségével sikerült eligazodnom rajta. A Top 5 Wednesday a Goodreadsről indult útjára, mára már kiterjedt közössége van, szerencsére a magyar molyok köreiből is többen csatlakoztak hozzá - az ő írásaikat a lap alján találod. A lényege annyi, hogy a kitalálója minden szerdára kijelöl egy - általában könyves - témát, amiről a vállalkozó szellemű bloggerek és vloggerek bejegyzést készítenek toplista formájában. Ha kíváncsi vagy, hogy egy-egy témához milyen ötleteket gyűjtök össze, kövesd a blogot, hiszen ezentúl remélhetőleg állandó rovat lesz belőle.

Az első témám - a többieknek persze már a sokadik - a mára kijelölt Hate to Love Ships, Réta fordításában Gyűlölöm-Szeretem Szerelmek. Saját értelmezésem szerint olyan szerelmekről van szó, ahol a kezdeti utálkozás, civakodás, beszólogatás stb. ellenére a kapcsolat szerelemmé alakul. Bevallom, kicsit nehéz volt összeszedni öt ilyen kapcsolatot, hiszen, bár már-már sablonosnak számít a legújabb young adult könyvek esetében, kevés olyat találtam köztük, akiket kedvelek - vagy inkább akik nem idegesítettek halálra. Ezért nem csak "mai" példákat hozok, amivel nem titkolt szándékomban áll a kevésbé felkapott kedvenceim népszerűsítése. :) Figyelem! Nyomokban spoilert tartalmazhat.



5. Cathy Linton és Hareton Earnshaw (Üvöltő szelek): Tessék, máris egy klasszikussal indítok. Megismerkedésükkor Cathy elképesztően irritálóan és nagyképűen viselkedik Haretonnal, ott üti - verbálisan -, ahol éri, a fiú pedig csak tűri szelíden és rendületlenül. Hareton egyszerűsége és türelme példaértékű, és meghozza gyümölcsét: felnyitja Cathy szemét, aki tanítani kezdi - és mondhatom, a világ egyik legbájosabb jelenete, amikor Hareton olvasni tanul.


4. Gwendolyn Shepherd és Gideon de Villiers (Időtlen szerelem trilógia): Gwen és Gideon az abszolút Hate to Love szerintem. Imádnivaló, emellett kifejezetten vicces, ahogy utálják és oltják egymást a könyvek során, mégis mindig kiállnak a másikért. Ahogy Gideon újabb oldalait ismerhetjük meg, nem nehéz Gwennel együtt belebolondulni, még akkor sem, ha közben kiállhatatlan dög módjára viselkedik. Kérdem én, minek ide mindenki imádott Daemon Black-je blöee, ha itt van ez az idióta nevű pasas? Ahogy egy régebbi értékelésemben írtam, benne van a Top 5 könyves pasi listában. Hm, nem is lenne hülyeség erről írni. :D Témánál maradva, nagy kedvencem ez a páros, és nagyon megérdemlik egymást.




3. Anne Shirley és Gilbert Blythe (Anne sorozat): Oké, kicsit csalok, egyelőre csak az első részt olvastam, szóval egy kicsit a filmre is támaszkodom - ami szerintem az egyik legjobban sikerült adaptáció a világtörténelem folyamán. :D Kapcsolatuk körülbelül azon a ponton indul, amikor Anne széttöri Gilbert fején a palatáblát - véleményem szerint a legikonikusabb Hate to Love jelenet :D - , majd az osztályelsőségért vívott harccal folytatják pályafutásukat. Aztán már csak azt veszik észre, hogy ki sem megy a másik a fejükből. :)


 
Kivételesen nem az első részt szúrtam be, mert nem találtam normális minőségű képet róla.
 
2. Suzannah Simon és Jesse da Silva (A Mediátor): Az egyik kedvenc párosom ever. Jesse finom eleganciája és nyugalma tökéletesen kiegészíti Suze forrófejű "keménycsaj" személyiségét. Kezdetben persze Suze az, aki számtalan alkalommal küldi Jesset melegebb éghajlatra - ami valamilyen szinten érthető, hiszen milyen kiakasztó már, ha egy 150 éve halott fickó lakik az ember szobájában :D -, de nincs mese, a jóképű, spanyolul káromkodó kísértetnek még ő sem tud ellenállni.


 

1. Hermione Granger és Ron Weasley (Harry Potter) - Létezik náluk elbűvölőbb, állandóan civakodó, mégis mindig egymást támogató páros? Hiába vannak úgy odáig sokan attól, hogy Rowling szerint hiba volt a kapcsolatuk, én kitartok mellettük, mert valójában ha figyelmesen olvassuk a könyveket, már a kezdetektől ott van köztük valami, ami eleinte gyermeki piszkálódásban merül ki, később pedig átalakul minden és mindenki iránti féltékenységgé. Lehet tiltakozni foggal-körömmel, de szerintem a kapcsolatuknak igenis van létjogosultsága.

Most, hogy megírtam életem első Top 5 Szerda bejegyzését, már tudom is, mi lesz vele hosszútávon a problémám. Legszívesebben az összes könyvet újraolvasnám, amiről szó volt - a várólista pedig csak nő, dagad, duzzad, egészen a végtelenségig. :D


A sorozat további résztvevőinek bejegyzései:

Arwen
Réta
Wandamaci

Képek forrása: Moly, a fejléckép saját szerkesztésű