Dér Adrienn: A kaszabmanó

A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Napkút

Megjelenés éve: 2019

Oldalszám: 112 oldal

Illusztrálta: Buzási Viktória

Fülszöveg

Ede egy éjszaka megkaparintja édesanyja kéziratát, ami a lávatündérek legújabb kalandjairól szól. Nem sejti azonban, hogy ő maga is a történet részesévé válik: a mese ugyanis magába szippantja. Odaát segítenie kell visszaszerezni az ellopott lávagömböt, máskülönben a lávatündérek népe elpusztul. Így hát felkerekedik egy kis csapattal, és a keresésére indul.
Vajon sikerül időben megtalálniuk a rejtélyes tolvajt és visszaszerezniük a lávagömböt? Ki követi őket árnyékként mindenhova? És mit keres egy rozmár a sivatag homokjában?
Ede útja során különös és furcsa lényekkel találkozik, rejtélyes, rémisztő és valószerűtlen helyeken fordul meg, miközben új barátokra lel, és rájön: a segítség néha a legváratlanabb formában érkezik.

Véleményem

Aki kíváncsi, az hamar egy könyv lapjai közt találhatja magát. Nem hallottad még ezt a mondást? Nem csoda. Ede sincs tisztában vele, hogy mivel jár, ha engedély nélkül beleolvas az anyukája készülő kéziratába – szó szerint magába szippantja a történet. Egy olyan világba keveredik, ahol bármi megtörténhet, mesebeli lények egész hadserege (szó szerint) várja, és egy küldetés, ami egy egész nép életére hatással lehet.

Bevallom, kissé nehezen kaptam el a fonalat, mert olyan érzés volt, mintha lemaradtam volna az első száz oldalról. A főszereplő kisfiú egy számára ismerős helyre téved, hiszen olvasta az anyukája korábbi könyveit – csak az a probléma, hogy én nem. Erős hiányérzettel indított tehát nálam a könyv, és azt hiszem, jobban működött volna egy hosszabb felvezetéssel, mert ez az in medias res kezdés nehézkessé tette a bevonódást. Úgy éreztem, kívülálló vagyok, rajtam kívül mindenki képben van, mi a lávagömb, kik a lávatündérek és kicsoda a rubinsárkány, én meg csak kapkodom a fejem hülyén. Nem tudom, egy gyereket ez mennyire zavar, valószínűleg annyira nem akadna fenn rajta, amennyire én tettem, de hát ez egy felnőtt vélemény.

Szóval kicsit zavarban voltam, mikor olvasni kezdtem. Ezt a zavart leginkább az enyhítette, hogy feltűntek ismerős szereplők, motívumok a Hőstekiből, ami valahogy könnyebbé tette a világba való beilleszkedést. Csak hát ugye A kaszabmanó volt előbb, attól függetlenül, hogy én az írónő második könyvével kezdtem az ismerkedést.

És ha már kitértem a Hőstekire, azt is érdemes megemlíteni, hogy ennek a könyvnek a fő vonala erősen hasonlít rá. Vagyis nyilván inkább a Hősteki hasonlít A kaszabmanóra, ha figyelembe vesszük az időrendet. :D Itt is adott egy valami (ezúttal a lávagömb, Hősteki esetében a Holdtehén), ami nagyon fontos egy nép túléléséhez, ezt a valamit pedig elrabolják, amitől veszélybe kerül az adott népcsoport fennmaradása. Mindkét könyv esetében találkozhatunk kalanddal bőven, izgalmas helyszínek és meselények bukkannak fel oldalról oldalra. Jó ötletnek tartom, hogy a két könyv világa egymásba gabalyodik és összeér, viszont szerintem lehetett volna kevésbé hasonló küldetésre is küldeni a két főhőst. De ez inkább csak egy amolyan zárójeles bekezdés, hiszen ha a Hősteki megjelenése előtt olvastam volna A kaszabmanót, akkor erről nem is tudnék. :D

A történet tehát viszonylag egyszerű: a küldetést teljesíteni kell, a különféle lényekből összeverődött csapatnak el kell jutnia A pontból B-be, és meg kell szerezniük a lávagömböt, mielőtt a lávatündérek belepusztulnának a hiányába. A színes szereplőgárda tagjai megtanulnak együttműködni és meglátni a másikban a jót, hiszen van, aki eszes, van, aki jószívű, vannak bátrak, ravaszak és céltudatosak – tehát senki sem egyforma, és mindenki másképp hasznos a küldetés számára. Közben persze önmagukról is megtudnak egyet s mást. A regény nem bővelkedik ugyan fordulatokkal, mégis izgalmas, a végén lévő váratlan csavar pedig szerintem zseniális.

Az egy szálon futó cselekmény könnyen követhető akár már nagycsoportos, első osztályos gyerekek számára is, így együtt olvasós esti mesének ugyanolyan jó ez a könyv, mint önálló olvasmánynak. Nyelvezete egyszerű és világos, ugyanakkor nagyon igényes és tele van játékkal.

Meg kell mondanom, Dér Adrienn fantáziája határtalan, annak ellenére, hogy engem felnőtt olvasóként ez továbbra is fáraszt kissé. Ahogy azt is fenntartom továbbra is (ha zavar, hogy mindig visszautalok a Hőstekis bejegyzésre, kattints ide, és olvasd el :D), hogy ez a gyermekolvasóknál biztos, hogy működik, hiszen az ő fantáziájuk sem ismer korlátokat. El tudom képzelni, hogy nagyon klassz rajongói alkotások születhetnének a könyv lényeiből. Ha már témánál vagyunk: Buzási Viktória illusztrációi szerintem szuperek, még úgy is, hogy fekete-fehérek. Képes arra, hogy lépést tartson mind a történettel, mind pedig az írónő kreativitásával. A borító pedig egyszerűen gyönyörű, nagyon szép és igényes kivitelezés, jó kézbe venni a könyvet.

A kaszabmanó összességében egy kalandos és tanulságos történet, szerethető és fejlődésre képes szereplőkkel egy igazán eredeti világban. Ajánlom azoknak, akik részt vennének egy varázslatos utazáson, és azoknak, akik nem mindig találják a helyüket a valóságban.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Napkút Kiadó oldalára!

Dér Adrienn: Hősteki és az eltűnt holdtehén

A könyvet köszönöm az írónőnek és a kiadónak!

Kiadó: Bookart

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 112 oldal

Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta

Fülszöveg

Teki, a kék páncélú teknős hősnek készül. Nem csoda, hogy Moson király éppen őt bízza meg az eltűnt holdtehén előkerítésével – egyben pedig egész mesebirodalma sajtszerető népének megmentésével. A fontos küldetésre Teki persze nem egyedül indul, hanem hű barátja, kefefarkú Borzi kíséretében. Később Zozo, a táncolókobold és Liliom, a tábortűzfülű gyík is csatlakozik az elszántan nyomozó csapathoz. Tarts Te is velük fordulatos útjukon: ötletelj, kutass, kacagj, kóstolj egy kis holdsajtot, lepődj meg!

Véleményem

Hősnek lenni nem könnyű feladat, főleg akkor, ha a legtöbb hőstett a jószándék ellenére balul sül el. Teki, a kékpáncélú teknős leganagyobb álma, hogy igazi hős legyen, fűszálkardjával a gyengék védelmére kelhessen és segíthessen mindenkin, akinek szüksége van rá. Ám otthonában, Erdőliverzumban nem tud kibontakozni, bár a legtöbben támogatják az álma elérésében, akadnak olyanok is szép számmal, akik nem hisznek benne.
Egy nap különös szerzet érkezik a verzumba, Rudi, egy jogarorrú földimalac, akit a helyi hős felkutatására küldött Kartolíria királya, harmadik Moson. A szálak Tekihez vezetnek, aki megbízást kap, hogy kutassa fel az eltűnt holdtehenet, és ezzel mentse meg egész Kartolíriát.

Teki félelmet nem ismerve vág bele a kalandba barátjával, a félénk, de jólelkű Borzival. Útjuk számtalan csapdát rejt, különleges tájakon barangolnak és új batárokra tesznek szert Zozo, a táncolókobold és Liliom, a tábortűzfülű gyík személyében.

Szeretném a külsőségekkel kezdeni, mert nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen nagyon gyönyörű ez a könyv. Szulyovszky Sarolta illusztrációi eszméletlenek, a könyv kivitelezése már-már művészi. Nagyon jól eltalálta az állatfigurákat, a színvilágot, a regény egész hangulatát. Ritkán látni ilyen igényes gyermekkönyvet, öröm volt kézbe venni, lapozgatni, nézegetni. A betűméret is ideális, akár kezdő olvasók is könnyedén elboldogulhatnak vele.

A Hősteki és az eltűnt holdtehén nem mindennapi könyv. Az írónő rendkívüli módon elengedte a fantáziáját, nem szorította magát sem a nyelv, sem a realitás korlátai közé. A szókincsét nem kötik a konvenciók, olyan klassz kifejezéseket alkot, mint például barkácsharkály, avarkupaclak. A mértékegységek szintén "elszabadultak" ebben a világban - teljesen természetes, hogy Liliom egy jetimagasságig tud felrepülni, vagy éppen percidőben mérik az idő múlását. Nagyon jó, hogy semmire nem akar hasonlítani ez a könyv, nyelvezetével is egyedi hangulatot alkot.

A regény szürreális világa – ahol bármi megtörténhet, és valóban meg is történik – a felnőtt olvasó számára elsőre kissé elborultnak tűnhet. Bevallom, engem sokszor fárasztott a sok kaland, furcsa lény és helyszín, de ez a könyv nem nekem szól első sorban. Úgy gondolom, hogy a gyerekek imádják ezt a fajta határtalan fantáziát, ahol teljesen természetesek a tábortűz fülű gyíkok, ahol szó szerint sajtból van a hold, és cukorból a sziklák. A gyermeki fantáziával rokon ez a regény, tele megértéssel és jófajta cinkossággal.

A karakterek hihetetlenül bájosak és rokonszenvesek – még a rosszfiút sem lehet túlzottan utálni, éppen csak amennyire megérdelmi –, emellett nagyon ötletesek is. Főként Zozo és a népe, a táncolókoboldok tetszettek, akik a világ és benne az élőlények senki más által nem hallható dallamára ropják a táncukat. Teki, a főszereplő is végtelenül szimpatikus, helyén van az esze, és bármilyen meredek helyzetben képes helyt állni - jó példakép a gyermekolvasóknak.

A Hősteki és az eltűnt holdtehén egy kedves, elragadóan ötletes könyv arról, hogy ha bizalmat fektetünk valakibe, képes teljesíteni bármilyen elvárást. Egy eszeveszett kaland, amibe jó belefeledkezni. Valami egészen váratlan és üdítően kreatív.

Óvodásoknak felolvasásra, kisiskolásoknak önálló olvasásra is ajánlom.

(Molyon 4,5-re értékeltem, itt felkerekítettem :D)