A könyvet köszönöm a kiadónak!
Kiadó: Napkút
Megjelenés éve: 2020
Oldalszám: 130 oldal
Illusztrálta: Hanyecz Gabriella
Fülszöveg
Csongor Andrea kisregénye új szerkezetet épít a formabontás szándéka nélkül. Velejéig hétköznapi, második házasságbeli problémákat dolgoz fel, és ezt sajátos, mindennapi kommunikációs műfajokat vegyítő stílusban teszi. Sms-ek, e-mailek, használati utasítások, bevásárlólisták, versek jelennek meg és keverednek a szövegben élő mozaikként, mintha ez az összetettség és kontrasztosság műfajként adná vissza magát a második házasságot. A sokszor humorral, mégis mindig érzékenyen megragadott csomópontokat a rövid fejezetek és a stílusbeli váltások teszik olvasmányossá.
A szereplőknek, két felnőttnek és hét gyermeknek egyenként és együtt is sajátságos világa van. A kisregény így rálátást kínál egy olyan életformára, amelyben egyre többen élünk, és amelyben próbálunk eligazodni, mozogni – váltakozó sikerrel. A mozaikházasságban alapvetően benne foglalt érdekellentétek hordozzák a mű feszültségét és bontják ki annak konfliktusát: egy recept vagy egy társasjáték leírása túlmutat az aktuális szituáción, annál mindig többet jelez.
A családtagok személyiségfejlődése, múltjuk szükségszerű feldolgozása folyamatosan halad előre a regényben, míg a rövid betétek egyre sebesebben sodorják őket egy elkerülhetetlen döntés felé. Nonna és Frigyes akár mögöttünk is állhatnak a pénztárnál, gyerekeik a mieink osztálytársai lehetnek – sem a történet, sem a magunk világában nem lehetünk közömbösek irántuk.
Véleményem
Nagyon izgatta a fantáziámat ez a könyv, nem is voltam igazán tisztában vele, hogy miről szól, sokkal inkább a forma vonzott. Ebben a kompakt kis kötetben ugyanis nem a szokásos faltól falig szöveg formátumot találja az olvasó, hanem egy élet – inkább sok összefonódó élet – apró lenyomatait. Akad itt minden, mi szem-szájnak ingere: regényszerű jelenetek, párbeszédek narráció nélkül, versek, gondolatok, áldások és imák, listák és falfirkák. És ez az egész emiatt már külsőre roppant izgalmas. De a valódi érték a sorok között bújik meg.
A Mozaik egy nagyon kellemes atmoszférájú kisregény, ami bővelkedik humorban és mélységben egyaránt.
"– (…) Hallgatózom, hogy kihalljam a gondolataidat, mert én azokról fogok rád ismerni.
– Melyik gondolatomról? Hajtsam félre netán a homlokomba hulló legényes tincsemet, hogy beleláthass a fejembe?
– Na, mutasd! Hinnye! Magamat látom minden kanyarban és tekervényben.
– Na, látod. Erről rám ismerhetsz mindenhol."
/122. oldal/
A Jelenetek egy házasságból cím már egy ideje foglalt, de úgy gondolom, tökéletesen leírja a Mozaikot – bár mégis a saját címe áll neki a legjobban, hiszen egyszerre utal a formára, és a tartalomra (mozaikcsalád) is. Átlagos történet ez: egy férfi és egy nő egymásra talál, és közös úton indul tovább az életben. Egy kis csavarral: mindketten elváltak, negyven felettiek, nagycsaládosok, egyikük ráadásul (saját szavaival!) cigány. Az új házzasságban összeadódnak a családok, összeadódnak a gyerekek és a problémák is. Hét gyerekkel, és egy-egy félig leélt élettel a hátuk mögött kezdenek új kalandba hőseink. Sejthető, hogy nem lesz egyszerű, és nem lesz mindenkinek kedvére való. A gyerekek közül nem mindenki érzi jól magát az új felállásban, a kikényszerített együttélés tele van buktatókkal, wc előtti sorbanállással és elhanyagoltság-érzéssel.
Csongor Andrea gyönyörűen ír az örömökről, csínytevésekről, a furcsaságokról, és a felmerülő problémákról is. Arról, hogy a család együtt növekszik és küzd, és néha együtt is bukik el. Kiváló érzékkel váltogatja a műfajokat, így a könyv olvasmányos, pörgős, amolyan egyestés kaland - mégis mély nyomot hagy.
"GPS
Újratervezés!
Az első lehetőségnél fordujjá vissza, more!
Be nem azonosított kiskorú a cigányvajda hangjára állította."
/91. oldal/
Nagyon tetszett a cigányság-kérdés kezelése, ahogy az írónő teljes lelki nyugalommal viccelődik a helyzeten (a szomszédok azon merengenek, megkockáztatja-e az ifjú pár az esküvőn a cigánypecsenyét), ugyanakkor nagyon szépen és érzékenyen kezeli, ráadásul egy nagyon szimpatikus karaktert mutat be a keményen dolgozó, mélyen vallásos, egyetemet végzett Frigyes szeményében. A didaktikát nélkülözve, könnyedén és természetesen döntögeti a le sztereotípiákat, és ez nekem eszméletlenül jól esett.
Ahogy jól esett az egész könyv is, annak ellenére, hogy kemény témák is felmerültek, meghátrálások és visszatérések, küzdelmek és harcok szabdalták az utat. A Mozaik egy lélekmelengetően szép kötet, egy érzés, egy hangulat. Belefeledkezés.
"Isten adja rád áldását!
Áldja meg a fölötted világító Napot,
az alattad elterülő földet,
a melletted lélegző testvért,
az előtted álló mai napot.
Ne vesszen el örökségedből egyetlen nap sem.
(magyar népi imádság nyomán)"
/69. oldal/
Ha felkeltettem az érdeklődésed, itt megvásárolhatod a kötetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése