A könyvről
Kiadó: Kolibri
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 252 oldal
Kiadó: Kolibri
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 252 oldal
Sorozat: Rév Fülöp 1.
Illusztrálta: Haránt Artúr
A történetről
Balatóniában, a lovagok, fajszok és miabigyóiak földjén sötét idők járnak: Csobánc király és az egész birodalom segítségre szorul. Akarattya hercegnő tanácsait követve Rév Fülöp útra kel, és kezdetét veszi a kaland…
Anekdota
Anekdota
- Ne szólj bele, Juli, senki nem kérte a véleményedet - mondtam magamnak egy beazonosíthatatlan nevű napon (a két ünnep között, tehát Az elfolyó idő live action idején) a könyvesboltban szemlélődve, kezemben a Rév Fülöp Fajszföldön egy zöldellő példányával, miközben aktívan és szégyentelenül hallgatóztam. Kisgyerekes anyuka kérte éppen mellettem az eladó segítségét a következő paraméterekkel: a csemeték szeretik a vicceset, viszont a Ruminit ki nem állhatják (nem célzott negatív reklám, sajnálom, de én is hasonlóan érzek iránta). Na, gondoltam magamban, ezek a kölkök az én lelkitársaim, muszáj küldenem nekik egy jó könyvélményt - ismeretlen szeretettel és hivatásomhoz hűséges célokkal. Szóval, bár távolabb nem is állhatna tőlem az effajta nyomulás, azért csak beleszóltam. Nem untatnék senkit kikezdhetetlen érveim részletezésével - majd csak pár sorral lejjebb -, a lényeg, hogy ügyesen eladtam egy példányt ebből a remek könyvből. Ennyire szeretem én a Rév Fülöpöt.
Véleményem
A barátnőimmel minden nyáron Révfülöpön töltünk egy hétvégét, így mikor annak idején megláttam a regény címét, nem is igazán izgattam magam rajta, hogy miről szól, azonnal a kívánságlistámon landolt - már csak a poén kedvéért is. Aztán ott is maradt hosszú-hosszú évekig szegény. Igazából nem is terveztem egészen komolyan, hogy valamikor majd megveszem - meg is feledkeztem már róla -, egészen addig, míg kiválasztottam a szakdolgozatom témáját, és elkezdtem potenciálisáldozatokat gyerekkönyveket keresni hozzá. Nem volt túl sok támpontom, sem ötletem, így jó sokáig böngésztem a moly mindenféle címkéjét, amikor is a homlokomra csaptam, hogy "nahát, tényleg, a Rév Fülöp!" Így találtunk újra egymásra.
Be kell vallanom valamit, mielőtt áradozni kezdenék róla. Az első fejezetet végig szenvedtem, utána nem is volt sok kedvem elővenni egy darabig. Megérkeztem egy világba, ami zavaros volt, kicsit butácskának éreztem, kicsit erőltetettnek, alig haladtam az oldalakkal. Arra gondoltam, "atyaég, ciki lesz, ha nem bírom ezt a könyvet elolvasni...annyira akartam!" Szóval nem volt zökkenőmentes az indulás, de annál gyorsabban faltam fel a maradék tizenhat fejezetet. Mert ha egyszer ráhangolódsz Jeney Zoltán humorára, nagyon hamar a könyvbe temetkezve találhatod magad, miközben idiótán vinnyogsz a röhögéstől. Szórakoztatóbb gyerekkönyvet a Cirrus a tűzfalon óta nem olvastam, pedig volt kötelezőm rendesen a témában.
"Balatónia tavi ország, ott terem a mormolánc és a kockafű."
Ahogy azt a regény alcíme is mutatja (Balatóniai lovagregény), a Rév Fülöp hamisítatlan lovagregény szerelemmel, küzdelemmel, fordulatokkal, küldetéssel - és egy nagy adag kreativitással. Az író páratlan nyelvérzékről tesz tanúbizonyságot - nem is csoda, ha egyszer műfordító -, úgy csűri-csavarja a Balaton-környéki földrajzi neveket, hogy újrahasznosításuk által egy egészen új világot teremt. Balatóniában ugyanis nem kikerics és aranyeső nyílik (bár lehet, hogy az is), hanem ederics és csajág, a folyókban vígan úszkálnak a bézseny-hadak, az asztalon illatozik az íncsiklandó tördemic és gulács, lakáj nincs, van ellenben fő-és szobakajár. Csobánc király, Akarattya hercegnő, Gyenes és Diás, báró Hegyeschtűy Vászoly (aki történetesen nem manó, hanem fajsz), Monosz ló, Páhok király és a többiek mind-mind ismerősök lehetnek azok számára, akik jártak már a magyar tenger környékén. A könyv azonban nem a Balatonról szól, hanem egy Rév Fülöp nevű kisfiúról, aki történetesen lovagnak áll. A Balaton, ahogy azt Jeney Zoltán egy vele készült interjúban nyilatkozta, inkább egy "hangulati elem, mint egy díszlet, vagy egy aláfestő zene." Mondhatom, rég láttam ilyen tökéletesen eltalált díszletet. Vigyázat! Ha ezt a regényt elolvasod, soha többé nem tudsz majd ugyanúgy nézni országunk egyetlen településére sem - vagy a fantáziát és a lehetőséget keresed bennük, vagy eszedbe jut egy-egy kedves szereplő, momentum a regényből. Én például a munkám kapcsán sok önkormányzattal "találkozom" - mondhatom, lelkesebben dolgoztam, amikor ismerős nevet láttam. :D
Történetünk kezdetén főhősünk, a lusta, réveteg álmodozó, Rév Fülöp akaratlanul csöppen bele rövidke életének legnagyobb kalandjába. Csobánc király, Balatónia bölcs uralkodója ugyanis elkapta a rettegett kiliti-lázat, ami állandó csuklásra készteti. Összehívják hát a királyság apraja-nagyját, fiúkat és férfiakat, lovagokat és notórius heverészőket, hogy induljanak útnak a Vendek folyó forrásvidékére, ahol a láz egyetlen ellenszere, a vendeki virág terem. Van azonban egy kis bökkenő: a virág csak a legderekabb lovagnak nyílik. Fülöp, aki nem hogy a szántódpusztán kívül nem járt még soha, de egy árva lovagot sem látott életében, megdöbbenve tapasztalja, hogy a roppant közvetlen és jókedélyű Ádánd lovag máris fegyverhordozót csinált belőle. Új gazdájával, és Akarattya hercegnő rejtélyes versével felfegyverkezve útnak indul hát, hogy gyógyírt hozzon királya szenvedéseire. Hamarosan csatlakozik hozzájuk báró Hegyeschtűy Vászoly - barátainak röviden Vaszi -, a mogorva, szarkasztikus, ám jólelkű fajsz. (Apró termete ellenére nem összetévesztendő a manókkal!) Ők hárman (és Ádánd lova, Monosz ló) kalandos utat járnak be, míg elérik úti céljukat: megküzdenek többek közt Aráccsal, a Vörös Lovaggal, eltöltenek egy éjszakát Meszesvár furcsa polgárai között, kalózok fogságába esnek, a Bakonyi Banyánál vendégeskednek, és átverekszik magukat a Halápi lápon. Barangolásaik végén nagy titkokra derül fény, és mindenki elnyeri a maga jutalmát.
Véleményem
A barátnőimmel minden nyáron Révfülöpön töltünk egy hétvégét, így mikor annak idején megláttam a regény címét, nem is igazán izgattam magam rajta, hogy miről szól, azonnal a kívánságlistámon landolt - már csak a poén kedvéért is. Aztán ott is maradt hosszú-hosszú évekig szegény. Igazából nem is terveztem egészen komolyan, hogy valamikor majd megveszem - meg is feledkeztem már róla -, egészen addig, míg kiválasztottam a szakdolgozatom témáját, és elkezdtem potenciális
Be kell vallanom valamit, mielőtt áradozni kezdenék róla. Az első fejezetet végig szenvedtem, utána nem is volt sok kedvem elővenni egy darabig. Megérkeztem egy világba, ami zavaros volt, kicsit butácskának éreztem, kicsit erőltetettnek, alig haladtam az oldalakkal. Arra gondoltam, "atyaég, ciki lesz, ha nem bírom ezt a könyvet elolvasni...annyira akartam!" Szóval nem volt zökkenőmentes az indulás, de annál gyorsabban faltam fel a maradék tizenhat fejezetet. Mert ha egyszer ráhangolódsz Jeney Zoltán humorára, nagyon hamar a könyvbe temetkezve találhatod magad, miközben idiótán vinnyogsz a röhögéstől. Szórakoztatóbb gyerekkönyvet a Cirrus a tűzfalon óta nem olvastam, pedig volt kötelezőm rendesen a témában.
"Balatónia tavi ország, ott terem a mormolánc és a kockafű."
/7. oldal/
Ahogy azt a regény alcíme is mutatja (Balatóniai lovagregény), a Rév Fülöp hamisítatlan lovagregény szerelemmel, küzdelemmel, fordulatokkal, küldetéssel - és egy nagy adag kreativitással. Az író páratlan nyelvérzékről tesz tanúbizonyságot - nem is csoda, ha egyszer műfordító -, úgy csűri-csavarja a Balaton-környéki földrajzi neveket, hogy újrahasznosításuk által egy egészen új világot teremt. Balatóniában ugyanis nem kikerics és aranyeső nyílik (bár lehet, hogy az is), hanem ederics és csajág, a folyókban vígan úszkálnak a bézseny-hadak, az asztalon illatozik az íncsiklandó tördemic és gulács, lakáj nincs, van ellenben fő-és szobakajár. Csobánc király, Akarattya hercegnő, Gyenes és Diás, báró Hegyeschtűy Vászoly (aki történetesen nem manó, hanem fajsz), Monosz ló, Páhok király és a többiek mind-mind ismerősök lehetnek azok számára, akik jártak már a magyar tenger környékén. A könyv azonban nem a Balatonról szól, hanem egy Rév Fülöp nevű kisfiúról, aki történetesen lovagnak áll. A Balaton, ahogy azt Jeney Zoltán egy vele készült interjúban nyilatkozta, inkább egy "hangulati elem, mint egy díszlet, vagy egy aláfestő zene." Mondhatom, rég láttam ilyen tökéletesen eltalált díszletet. Vigyázat! Ha ezt a regényt elolvasod, soha többé nem tudsz majd ugyanúgy nézni országunk egyetlen településére sem - vagy a fantáziát és a lehetőséget keresed bennük, vagy eszedbe jut egy-egy kedves szereplő, momentum a regényből. Én például a munkám kapcsán sok önkormányzattal "találkozom" - mondhatom, lelkesebben dolgoztam, amikor ismerős nevet láttam. :D
Történetünk kezdetén főhősünk, a lusta, réveteg álmodozó, Rév Fülöp akaratlanul csöppen bele rövidke életének legnagyobb kalandjába. Csobánc király, Balatónia bölcs uralkodója ugyanis elkapta a rettegett kiliti-lázat, ami állandó csuklásra készteti. Összehívják hát a királyság apraja-nagyját, fiúkat és férfiakat, lovagokat és notórius heverészőket, hogy induljanak útnak a Vendek folyó forrásvidékére, ahol a láz egyetlen ellenszere, a vendeki virág terem. Van azonban egy kis bökkenő: a virág csak a legderekabb lovagnak nyílik. Fülöp, aki nem hogy a szántódpusztán kívül nem járt még soha, de egy árva lovagot sem látott életében, megdöbbenve tapasztalja, hogy a roppant közvetlen és jókedélyű Ádánd lovag máris fegyverhordozót csinált belőle. Új gazdájával, és Akarattya hercegnő rejtélyes versével felfegyverkezve útnak indul hát, hogy gyógyírt hozzon királya szenvedéseire. Hamarosan csatlakozik hozzájuk báró Hegyeschtűy Vászoly - barátainak röviden Vaszi -, a mogorva, szarkasztikus, ám jólelkű fajsz. (Apró termete ellenére nem összetévesztendő a manókkal!) Ők hárman (és Ádánd lova, Monosz ló) kalandos utat járnak be, míg elérik úti céljukat: megküzdenek többek közt Aráccsal, a Vörös Lovaggal, eltöltenek egy éjszakát Meszesvár furcsa polgárai között, kalózok fogságába esnek, a Bakonyi Banyánál vendégeskednek, és átverekszik magukat a Halápi lápon. Barangolásaik végén nagy titkokra derül fény, és mindenki elnyeri a maga jutalmát.
Érdekes a könyv felépítése is, hiszen a mesén belül is találhatunk néhány mesét, amelyekről eleinte azt gondolhatjuk, csupán kitekintések, írói elkalandozások - ám a történet végére szépen összeáll minden, és helyükre kerülnek az apró anekdoták is. Lám, minden mindennel összefügg! A regény végén egy igazán elbűvölő fordulat részesei lehetünk, amit a szemfülesebb olvasó persze körülbelül a felénél megsejt, mégis örömmel részesül a nagy leleplezés boldogságában.
"Annyira hozzászoktak, hogy mindenből kettő van, hogy kettesével szedték a lépcsőfokokat, két végén égették a gyertyát, két legyet ütöttek egy csapásra, mindig kettőn állt a vásár, és mindenkinek kivétel nélkül kettéállt a füle."
Azt szeretem nagyon a Rév Fülöp nyelvezetében, hogy nem próbálja hülyére venni a gyerekeket. Gazdag szókincset használ, szebbnél szebb szójátékokat vonultat fel úgy, hogy a szöveg kicsiknek és nagyoknak is élvezhető legyen. A szöveg a magyar nyelv minden kincsét tálcán kínálja, miközben vérbeli mutatványosként játszadozik velük. Páratlan humora nagyon hamar beszippantja az embert - vigyázzunk, mert súlyos függőséget okoz! Kiváló példája annak, hogy van élet a böfögős-másokat cseszegetős "poénokon" túl is.
A kötet gyönyörű, lovagi krónikákat idéző borítója és a benne található mozgalmas, hangulatos illusztrációk Haránt Artúr munkáját dicsérik. A képek sajátos színvilággal rendelkeznek: csupán a fekete, a fehér és főként a barna színeket használják, különleges atmoszférát teremtve ezzel a könyvnek. A belső borítókon a szereplők portéi is feltűnnek, én sokszor lapoztam vissza, mikor felbukkant egy-egy karakter. Ezen kívül minden fejezet iniciáléval indul, még inkább megtámogatva a lovagregény hangulatát. Az illusztrátornak nagyon rövid határidőn belül kellett mindezt megalkotnia, és úgy gondolom, tökéletesen teljesítette a feladatot. A könyv soha nem lehetne kerek egész ezek nélkül a képek nélkül, Haránt Artúr egész kis világot teremtett hat hét leforgása alatt.
Miért ajánlom kicsiknek felolvasásra, nagyobbaknak (ebbe a kategóriába mindenki beletartozik, aki ismeri a betűket :D) önálló olvasásra? Egyrészt kellemesen hosszú, így sok esti mesére elég, avagy nagy sikerélményre az önállóan olvasó gyerekek számára. Másrészt izgalmas, fordulatos, egész kicsit romantikus is. De legfőképpen: aki hallja, olvassa ezt a könyvet, annak hatalmas felfedezésben lehet része (ha még nem tudná): a magyar nyelv páratlan. Úgy gondolom, azok a ráismerések (Jé, ez a szó ezt is jelentheti! Nahát, ha így használjuk, egészen vicces!), amiket a Rév Fülöp tud nyújtani a gyerekeknek a nyelvi játékok által, megalapozhatják nem csak a bő szókincset és a helyes nyelvhasználatot, hanem a nyelv és az olvasás szeretetét is. Aki ezt a könyvet olvassa, észrevétlenül tanul és sokkal többet fejlődik a nyelvérzéke (mert igen, az anyanyelvhez is kell!), mint egy-egy nyelvtan óra alkalmával.
Összegzés
"Annyira hozzászoktak, hogy mindenből kettő van, hogy kettesével szedték a lépcsőfokokat, két végén égették a gyertyát, két legyet ütöttek egy csapásra, mindig kettőn állt a vásár, és mindenkinek kivétel nélkül kettéállt a füle."
/113. oldal/
A kötet gyönyörű, lovagi krónikákat idéző borítója és a benne található mozgalmas, hangulatos illusztrációk Haránt Artúr munkáját dicsérik. A képek sajátos színvilággal rendelkeznek: csupán a fekete, a fehér és főként a barna színeket használják, különleges atmoszférát teremtve ezzel a könyvnek. A belső borítókon a szereplők portéi is feltűnnek, én sokszor lapoztam vissza, mikor felbukkant egy-egy karakter. Ezen kívül minden fejezet iniciáléval indul, még inkább megtámogatva a lovagregény hangulatát. Az illusztrátornak nagyon rövid határidőn belül kellett mindezt megalkotnia, és úgy gondolom, tökéletesen teljesítette a feladatot. A könyv soha nem lehetne kerek egész ezek nélkül a képek nélkül, Haránt Artúr egész kis világot teremtett hat hét leforgása alatt.
Miért ajánlom kicsiknek felolvasásra, nagyobbaknak (ebbe a kategóriába mindenki beletartozik, aki ismeri a betűket :D) önálló olvasásra? Egyrészt kellemesen hosszú, így sok esti mesére elég, avagy nagy sikerélményre az önállóan olvasó gyerekek számára. Másrészt izgalmas, fordulatos, egész kicsit romantikus is. De legfőképpen: aki hallja, olvassa ezt a könyvet, annak hatalmas felfedezésben lehet része (ha még nem tudná): a magyar nyelv páratlan. Úgy gondolom, azok a ráismerések (Jé, ez a szó ezt is jelentheti! Nahát, ha így használjuk, egészen vicces!), amiket a Rév Fülöp tud nyújtani a gyerekeknek a nyelvi játékok által, megalapozhatják nem csak a bő szókincset és a helyes nyelvhasználatot, hanem a nyelv és az olvasás szeretetét is. Aki ezt a könyvet olvassa, észrevétlenül tanul és sokkal többet fejlődik a nyelvérzéke (mert igen, az anyanyelvhez is kell!), mint egy-egy nyelvtan óra alkalmával.
Összegzés
Kedvenc idézet:
"– Láttál te már lovagot fegyverhordozó nélkül?
– Nem – mondta Fülöp, és nem merte megvallani, hogy tulajdonképpen e napig lovagot sem látott, csak a faluban mesélték neki a szép történeteket a bátor hőstettekről, amiket nemes vitézek vittek véghez szerte a világban.
– Te is vittél már véghez hőstetteket szerte a világban? – kérdezte Fülöp, ha már eszébe jutott a dolog.
– Persze – mondta Ádánd –, mit képzelsz?! Tavaly például legyőztem Litér sárkányát.
– Tényleg? – borzongott meg Fülöp, holott elképzelése sem volt, milyen is egy sárkány.
– Igen – kuncogott a lovag –, nem vette észre az egyik lovamat, és csúnya mattot kapott." /21-22. oldal/
Illetve:
"De a névadás kérdése még mindig nem oldódott meg. Nem hívhatták Páhoknak mind a két gyereket! Bár felmerült, hogy az egyiket Hat És Feledik Páhoknak fogják hívni, a másikat pedig Hetediknek, de ezt gyorsan elvetették, mert mégsem szólíthatnak úgy egy gyereket, hogy Hat És „Feledik”. Hogy becéznék vajon? Hatoska? Feleske? Nem tűnt egyik változat sem kivitelezhetőnek. Arra is gondoltak, hogy legyen az egyik gyerek neve Pá, a másiké meg Hok. Akkor együtt lehetnének Hetedik Pá-Hok. Valami ostoba udvaronc még azt is felvetette, hogy hívják mind a kettőt Páhnak, és akkor ők lehetnének a Páhok, de ezt már senki sem vette komolyan." /113-114. oldal/
– Nem – mondta Fülöp, és nem merte megvallani, hogy tulajdonképpen e napig lovagot sem látott, csak a faluban mesélték neki a szép történeteket a bátor hőstettekről, amiket nemes vitézek vittek véghez szerte a világban.
– Te is vittél már véghez hőstetteket szerte a világban? – kérdezte Fülöp, ha már eszébe jutott a dolog.
– Persze – mondta Ádánd –, mit képzelsz?! Tavaly például legyőztem Litér sárkányát.
– Tényleg? – borzongott meg Fülöp, holott elképzelése sem volt, milyen is egy sárkány.
– Igen – kuncogott a lovag –, nem vette észre az egyik lovamat, és csúnya mattot kapott." /21-22. oldal/
Illetve:
"De a névadás kérdése még mindig nem oldódott meg. Nem hívhatták Páhoknak mind a két gyereket! Bár felmerült, hogy az egyiket Hat És Feledik Páhoknak fogják hívni, a másikat pedig Hetediknek, de ezt gyorsan elvetették, mert mégsem szólíthatnak úgy egy gyereket, hogy Hat És „Feledik”. Hogy becéznék vajon? Hatoska? Feleske? Nem tűnt egyik változat sem kivitelezhetőnek. Arra is gondoltak, hogy legyen az egyik gyerek neve Pá, a másiké meg Hok. Akkor együtt lehetnének Hetedik Pá-Hok. Valami ostoba udvaronc még azt is felvetette, hogy hívják mind a kettőt Páhnak, és akkor ők lehetnének a Páhok, de ezt már senki sem vette komolyan." /113-114. oldal/
A cím: Nem kimondottan extra, de én például a fent említett személyes okokból pont emiatt figyeltem fel rá.
A borító: Mestermű. A színek, a fények, a betűtípus, a lusta kis Fülöp mind-mind a helyükön vannak. Sosem szégyellem bevallani, ha a borító miatt kezdek el foglalkozni egy könyvvel - és bizony, már csak ezért a szépségért megérné megvenni a Rév Fülöpöt. Jó kézbe venni, strapabíró a keménykötés, és - bár nem tartozik ide szorosan - beépített könyvjelző is van benne! Tudjátok, az a "retro" fajta anyagcsík - van ennek rendes neve? Az egész kiadvány nagyon igényes.
Értékelés: Rév
Fülöp története valódi fejlődésregény, amely fontos üzeneteket hordoz a
barátságról, hűségről, bátorságról, testvéri szeretetről, de legfőképp
önmagunkról. A legkisebb is vihet véghez nagy tetteket, olykor a félelem is állhat a mi oldalunkon és bizony érvényes az örök igazság: többet ésszel, mint erővel!
Ajánlom mindenkinek, aki egy valódi mesét keres, valódi értékekkel, izgalmas történettel, kedves szereplőkkel és fergeteges humorral. Nem fogtok csalódni.
Ajánlom mindenkinek, aki egy valódi mesét keres, valódi értékekkel, izgalmas történettel, kedves szereplőkkel és fergeteges humorral. Nem fogtok csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése