Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2017
Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra

Oldalszám: 224 oldal
Sorozat: Moly-antológia III.

A molyok szerint...

Jelenleg 84%-os az értékelése. 

Azok, akik nem tudják, mi az a Moly-antológia, ennek a bejegyzésnek az elején olvashatnak róla bővebben.

Véleményem

A Csillaglesről elfogulatlanul írni nem lehet. Ez a könyv egy nagyon kis szeletében az én "gyermekem" is, közvetve, de jelen voltam a létrejötténél, és ezért soha nem is akarnék úgy írni róla, mintha idegenként olvastam volna. Ezzel a könyvvel sok más kezdő és haladó :) íróval együtt én is megkaptam a lehetőséget, hogy megmutathassam magamat, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Egyszóval, a Csillagles az én büszkeségem is, ezért minden hibájával együtt szeretem - és főleg a szépségeit látom.

Az antológia nagyon precízen van felépítve, különböző nagyobb fejezetekre osztva olvashatjuk a hasonló műfajhoz tartozó műveket. Akad itt líra és próza is bőséggel, de talán a versek javára billen a mérleg, ha csak hajszállal is. Minden irodalomkedvelő megtalálhatja itt a fogára valót: a romantikus ábrándozók, a groteszk kedvelői, a nevetni vágyók, a fantasy-rajongók, sőt, az örök gyerekek is bőven válogathatnak az írások között. Így válogattam én is, és továbbra is fenntartom azt, hogy a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint a líra. A verseket sokszor túl elvontnak, túl személyesnek éreztem, mintha nem is akarták volna, hogy befogadjam őket. Persze azért ebben a műnemben is találtam számomra kedves és kiemelkedő alkotásokat. Ahogy az eddigi antológiáknál is tettem, most is kiemelem azokat az írókat és írásokat, akik és amik a legközelebb kerültek hozzám. Íme az én abszolút szubjektív listám, a feltűnés sorrendjében:

• Rendhagyó módon az előszóval kezdeném, mivel "földim" írta, ezért különös meghatottsággal és otthonossággal tölt el. (Mindketten a pápai Refiben tengettük felnőtté válásunkat, bár ő jócskán előbb, mint én.) Babicky Tibi már bocsi, hogy csak így Tibizlek, de ez olyan közkézen forgó "szófordulat" mifelénk előszava szerintem elképesztően aranyos és szívmelengető, egyébként meg az Óriás erdőbe nagy vágyam eljutni...könyves és nem könyves értelemben is. 
• Két szó: Jókai. idézet. Bocsi, még ez sem teljesen az antológia művei közé tartozik, de na. Jókai a szívem egyik csücske Szerb Antal meg a másik, a harmadikba most költözött Lázár Ervin, több hely nincs. és ez az idézet nagyon-nagyon szép, tökéletesen passzol a könyvhöz. Annak, akinek nincs meg a kötet, itt hagyom, látnivalónak: "Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."

Most, hogy elcsesztem az eredetei terveimet, tényleg elkezdem a művek felsorolását :D 

• @Kabóca novellája rögtön a legelső a könyvben. A Hétköznapi történet kicsit abszurd, kicsit mókás, nagyon elszomorító - mert az ember könnyen megláthatja benne a saját hétköznapjait, ha egy kicsit a fenekére néz.
• @Röszkva A tejesautó című írása elbűvölt, megnevettetett és folyamatos bólogatásra késztetett...hát, igen, ilyenek ezek a mai öregek...wait, what? Jó gyerek ez a Robi. :D 
• @ÁrnyékVirág Erzsikéje bámulatosan kedves és nagyon-nagyon magányos. Imádtam. 
• @BambooStoffer novelláján (Veszélyes játék) akkorát lehet röhögni, hogy a fal adja a másikat. Eléggé morbid, de nekem nagyon bejött.
• A Műszak a Farkas Bertalan brigádban szintúgy. Már a könyvbemutatón is élveztem, élmény volt újraolvasni. 
• @Fehér_Csaba már belopta magát a szívembe a Tetovált mementóval, most sem okozott csalódást, hozta azt a magabiztos és törhetetlen színvonalat, amit vártam. Kedvenceim tőle a Körtefát ültetek és az Orion.
• A könyvbemutatón kiemelkedően jó írásokat hallgathattunk meg, így @Psyche Valaki születésnapjára című humoros és öniróniával telt remekművét is. Élvezet volt hallgatni, és közben figyelni a kisfiadat (remélem, nem lövök mellé:D), aki végig vigyorgott és a végén ő tapsolt a legjobban. Soha jobb szurkolótábort! Köszi az élményt.
• @Amrita szintén egy "bejáratott" kedvenc már nálam, szóval nagy öröm volt a Mályva utcába betekinteni. Van valami elbűvölően bájos a stílusában, a meséi szinte élnek. Remélem, egyszer majd egy bővített verziót is kapunk! 
• Először nem akartam @Littlewood-tól semmit kiemelni, mert tőle szerintem mindent olvasni kell, de mégis, a Pályaválasztás szerintem az egyik legkiemelkedőbb, legjátékosabb és legmókásabb alkotás a könyvben. (rügyintéző! Mekkora már :D)
• @Tarja_Kauppien novelláinak van egyfajta karcos, cigifüstös íze, és igen jó hangulata, amit kellő humorral és hozzáértéssel fűszerez. Szívesen olvasnék még tőle.
• Végül, de nem utolsó sorban @LianneHide Gömb című írását említeném, ami nagyon ötletes, érdemes lenne körbeépíteni mindenféle világokkal és szereplőkkel - ha csak meg nem tette már :) 

Összegzés

Kedvenc idézet: A nevem nyomtatásban :D Sorry not sorry.

A cím: Mint kiderült, címet adni, címet választani egyáltalán nem egyszerű feladat. Már a saját novellám címével is meggyűlt a bajom nem is vagyok vele kimondottan elégedett, hát még az milyen nehéz feladat, ha egy sokszerzős műnek keresünk megfelelőt. A háttérből mi, a bekerültek figyelemmel kísérhettük a címadás folyamatát, sőt, a szerkesztőknek hála bele is szólhattunk a dologba. Sokan sokféle, néha kissé bugyuta, néha egészen frappáns címeket javasoltak, végül két befutó közül megkaptuk a lehetőséget a szavazásra. Emlékszem, naponta néztem a közös táblázatunkat, ahol a voksolás folyt, és nagyon drukkoltam a Csillaglesnek. Minél többet gondoltam rá, annál jobban megszerettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy bármi más jobban passzoljon hozzánk ennél. 

 

A borító: Mikor megláttam, több okból is majdnem lefordultam a székről :D Először is úrrá lett rajtam a végrevanborító életérzés, másodszor pedig mert messze felülmúlta az előzetes elvárásaimat. 0% elfogultsággal mondhatom, hogy ez a legszebb borító a három közül - nem mellesleg a könyvjelzők is fantasztikusan sikerültek.

Értékelés: Ez az antológia kiforrottabb, összeszedettebb, mint az előzőek és nem azért, mert szerepelek benne :D, de továbbra is ott vannak azok a művek, amiket én személy szerint nem tudok befogadni. Ha a szívemre hallgatnék, biztos, hogy 5 pontos lenne, de az eszem tudja, hogy ez akkor lenne hiteles, ha minden egyes írás, de legalább a 90%a tetszett volna. Így maradok az igazságos négyesnél.