2017. július 7., péntek

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr


A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 86 oldal
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2,5


A molyok szerint....

...az 7. legjobb krimi.

Jelenleg 95%-os az értékelése.


A történetről

1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságokban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!


Véleményem

Nem hiszek a kiegészítő kötetekben. Ahogy a húsvéti nyúlban, a Télapóban, vagy a medvedisznóemberben sem. A kiegészítő kötet olyan, mint egy jól irányzott hazugság: tessék, itt van, ettől neked majd jobb lesz, ez majd visszarepít az általad megszeretett világba. Frászt. Általában csak arra jó, hogy az író még több pénzt sajtoljon ki a jónépből valami semmitmondó hülyeséggel, a sok kiéhezett olvasó meg veszi, mint a cukrot.  Kiváló példát lásd itt. Egyébként is, mi az, hogy feledik rész? Egy könyv, az teljes egész, még akkor is, ha nem hosszabb egy jó mély, elnyújtott lélegzetvételnél. 

Nem hiszek a kiegészítő kötetekben, ezt az egyet kivéve. Azt hiszem, ennek a könyvnek még akkor is van létjogosultsága, ha pusztán öt napja volt a szerzőnek arra, hogy összehozza. Micsoda öt nap lehetett! Annyit mondhatok, hogy megérte a munka - nekünk biztosan. 
Ez csupán egy rövid epizód Mili és a báró életéből, mégis kerek egész, jól felépített, tempós, magával ragadóan mókás és eredeti. Ezt a könyvet olvasva nem visszarázódtam a sorozat világába, hanem visszacsapódtam, mint szerencsétlenül járt légy a szélvédőhöz. Csak ez kevésbé volt halálos és kellemetlen. Minden a helyén volt, méghozzá úgy, ahogy februárban hagytam, miután befejeztem A Rudnay-gyilkosságokat. A szereplők az időbe fagyva türelmesen várták, hogy végre kézbe vegyem ezt a feledik - így hívják, mit tegyek - részt, mindenki úgy, ahogy volt. Mondhatni, mindenki hozta szokásos formáját, vagy még egy kicsit többet. Mili teljes miliségében bukkant fel az Ambrózy-villa kapujában, ahol igazából én álltam, és nem Vámbéry Ármin bácsi(ka). A báró szokott mufurc kifürkészhetetlensége megingott egy lélegzetelállító pillanatra, mosolygós és nyughatatlan fiatalember mivoltába vedlett át régi barátja társaságában. Olyannyira elemében volt, mint még soha, főként a végső leleplezéskor - élvezte a mindentudó Poirot szerepet, a dramaturgiát és a lélektani hadviselést. 
Örömmel láttam, hogy Mili végre nem kényszerült a sarokba hajított esernyő szerepébe, bár mindezt csak magának és a talpraesettségének köszönhette. 
A nyomozás nem tartogatott olyan mértékű rejtélyeket, mint az előző rész összetett esetei, de kellemesen szórakoztató és izgalmas volt. Mindenféle poénlelövés nélkül, sosem nevettem ennyit gonosztevő indítékán, mint ezt a könyvet olvasva. Egy ilyen fenomenális karaktert kieszelni és kidolgozni - ismét hangsúlyozom, öt nap alatt - maga lehetett az írói elme gyönyörűsége. A befejező mondat után pedig majd' leestem a székről.

Most úgy állok ezzel a sorozattal, hogy legszívesebben felrúgnám és páros lábbal taposnám meg a nyári olvasási terveimet, hogy aztán hanyatt homlok rohanjak a könyvesboltba a harmadik részért. Várjunk csak. Mi akadályoz ebben? Ja, semmi. Már itt se vagyok. :D 
 

+ Anekdota a könyvhöz: A Beretva és tőrhöz fűződik életem legjobb molyos élménye, pedig mikor történt (majdnem pontosan egy éve), még csak kacsintgattam a sorozat felé. A Sógornő már akkor nagy rajongó volt, ezért aztán nagy lelkesedéssel fogadta a hírt, hogy Böszörményi Gyula dedikálni fogja az új kötetet - csak sajnos Pesten. Mondhatni, nem két perc innen a székfőváros, így aztán arra gondoltam, hogy előveszem a "kapcsolataimat". Magyarul kiposztoltam a nagy kérést a molyra. @Zeyna382 elsőként jelentkezett, anélkül, hogy valaha egy szót váltottunk volna. Ráadásul nem csak megvette és dedikáltatta a könyvet egy ismeretlennek, de nem ám. A regény ugyanis elfogyott, mire odaért a helyszínre, ezért aztán metróra szállt, hogy beszerezhesse, majd visszautazott a Könyvhét helyszínére, és sikerrel teljesítette a "küldetést". Nagyon megható volt ez az önzetlenség, szóval azóta is mindenhol elmesélem, ahol csak tudom - pl. most itt. 

Összegzés

Kedvenc idézet: 
SPOILERES! Csak saját felelősségre :D
"Serop kán sikoltott, és mezítelen arcára tapasztotta mindkét kezét.
– Szent egek! – kiáltott fel ekkor az igazgató. – Hová lett a gyönyörű bajusza? Hisz tegnap este még két leánnyal pödörtette a nagyszalonban, azzal dicsekedve, hogy immár harminc éve növeszti.
– Úgy tűnik – bólintott a báró, mint aki pontosan erre számított –, hogy azt biz leberetválták."
/40. oldal/

A cím: Vajon miért tetszik annyira a beretva szó? Mindegy is, imádom az egészet. 

A borító: Eddig ez a kedvencem, merem remélni, hogy nem azért, mert nem látszik a lány arca a képen. Tetszik ez az egyszerű fehérség, és a ruhát is el tudnám viselni, ha hozzám vágnák :D 

Értékelés: Ez a könyv a kiegészítő kötetek császára eredetileg azt akartam írni, hogy sahja, de milyen idiótán hangzik már?, a remény minden kallódó feledik rész számára. Kellemes, egydélutános kikapcsolódás, maga a kézzel fogható öröm a sorozat rajongóinak. Nem akarok olvasói nyomásgyakorlással élni, de Gyula bátyó engem nagyon boldoggá tenne egy Ambrózy novelláskötettel, tele ilyen apró epizódokkal. Mármint nagyon-nagyon boldoggá...oké, tegye fel a kezét, aki szintén örülne neki! Na jó, nem vagyok telhetetlen, már ez az egy rész is nagyon jól esett. :) És még nem olvastam a Bitó és borostyánt.

 
A képek a sorozat facebook oldaláról, a borító a Molyról származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése