Dávid Attila: Szösszenetek

A könyvet köszönöm az írónak!

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2019

Oldalszám: 96 oldal

Véleményem

 

A Szösszenetek egy rövid verseket, illetve haikukat tartalmazó gyűjtemény, amelyből kedvünkre szemezgethetünk: bölcs gondolatok és humoros szójátékok egyaránt megtalálhatók benne. Talán ennek fényében tudnám értelmezni a borítót is: mint egy zacskó rágcsálnivaló, amiből csipegethetünk - és nem feltétlenül egészséges egyszerre megenni az egész csomaggal. :D

A Szösszeneteket sem érdemes "befalni", én kicsit fárasztónak éreztem, amikor például elsőre elolvastam a könyv felét egyben. Nagy erre a kísértés, hiszen egy oldalon csupán néhány sor található, de mégis úgy gondolom, kellemesebb úgy haladni vele, hogy az ember egyszerre három-négy "szösszenetet" olvas el, és aztán kellő időt hagy az emésztésre. Bocsánat, nem tudok elszakadni a kajás hasonlatomtól :D

Különösen érdekesnek találtam az eszperente nyelven íródott verseket, minden elismerésem, amiért ezeket sikerült megalkotni.

Akadt olyan gondolat bőven, ami megragadta a fantáziámat, ami megmosolyogtatott, vagy amire bólogattam, hogy "nahát, milyen igaza van!", de ez körülbelül fele-fele arányban áll azokkal, amik nem ragadtak meg. Úgy gondolom, érdemes lett volna egy tematikát kialakítani, akár nagyobb ciklusokra bontani a könyvet, és összevárni még legalább ugyanennyi írást a kiadás előtt.

 

"ÉLETINTELEM
Elég, ha bölcs vagy – nem kell
annak látszanod."

 

Dér Adrienn: A kaszabmanó

A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Napkút

Megjelenés éve: 2019

Oldalszám: 112 oldal

Illusztrálta: Buzási Viktória

Fülszöveg

Ede egy éjszaka megkaparintja édesanyja kéziratát, ami a lávatündérek legújabb kalandjairól szól. Nem sejti azonban, hogy ő maga is a történet részesévé válik: a mese ugyanis magába szippantja. Odaát segítenie kell visszaszerezni az ellopott lávagömböt, máskülönben a lávatündérek népe elpusztul. Így hát felkerekedik egy kis csapattal, és a keresésére indul.
Vajon sikerül időben megtalálniuk a rejtélyes tolvajt és visszaszerezniük a lávagömböt? Ki követi őket árnyékként mindenhova? És mit keres egy rozmár a sivatag homokjában?
Ede útja során különös és furcsa lényekkel találkozik, rejtélyes, rémisztő és valószerűtlen helyeken fordul meg, miközben új barátokra lel, és rájön: a segítség néha a legváratlanabb formában érkezik.

Véleményem

Aki kíváncsi, az hamar egy könyv lapjai közt találhatja magát. Nem hallottad még ezt a mondást? Nem csoda. Ede sincs tisztában vele, hogy mivel jár, ha engedély nélkül beleolvas az anyukája készülő kéziratába – szó szerint magába szippantja a történet. Egy olyan világba keveredik, ahol bármi megtörténhet, mesebeli lények egész hadserege (szó szerint) várja, és egy küldetés, ami egy egész nép életére hatással lehet.

Bevallom, kissé nehezen kaptam el a fonalat, mert olyan érzés volt, mintha lemaradtam volna az első száz oldalról. A főszereplő kisfiú egy számára ismerős helyre téved, hiszen olvasta az anyukája korábbi könyveit – csak az a probléma, hogy én nem. Erős hiányérzettel indított tehát nálam a könyv, és azt hiszem, jobban működött volna egy hosszabb felvezetéssel, mert ez az in medias res kezdés nehézkessé tette a bevonódást. Úgy éreztem, kívülálló vagyok, rajtam kívül mindenki képben van, mi a lávagömb, kik a lávatündérek és kicsoda a rubinsárkány, én meg csak kapkodom a fejem hülyén. Nem tudom, egy gyereket ez mennyire zavar, valószínűleg annyira nem akadna fenn rajta, amennyire én tettem, de hát ez egy felnőtt vélemény.

Szóval kicsit zavarban voltam, mikor olvasni kezdtem. Ezt a zavart leginkább az enyhítette, hogy feltűntek ismerős szereplők, motívumok a Hőstekiből, ami valahogy könnyebbé tette a világba való beilleszkedést. Csak hát ugye A kaszabmanó volt előbb, attól függetlenül, hogy én az írónő második könyvével kezdtem az ismerkedést.

És ha már kitértem a Hőstekire, azt is érdemes megemlíteni, hogy ennek a könyvnek a fő vonala erősen hasonlít rá. Vagyis nyilván inkább a Hősteki hasonlít A kaszabmanóra, ha figyelembe vesszük az időrendet. :D Itt is adott egy valami (ezúttal a lávagömb, Hősteki esetében a Holdtehén), ami nagyon fontos egy nép túléléséhez, ezt a valamit pedig elrabolják, amitől veszélybe kerül az adott népcsoport fennmaradása. Mindkét könyv esetében találkozhatunk kalanddal bőven, izgalmas helyszínek és meselények bukkannak fel oldalról oldalra. Jó ötletnek tartom, hogy a két könyv világa egymásba gabalyodik és összeér, viszont szerintem lehetett volna kevésbé hasonló küldetésre is küldeni a két főhőst. De ez inkább csak egy amolyan zárójeles bekezdés, hiszen ha a Hősteki megjelenése előtt olvastam volna A kaszabmanót, akkor erről nem is tudnék. :D

A történet tehát viszonylag egyszerű: a küldetést teljesíteni kell, a különféle lényekből összeverődött csapatnak el kell jutnia A pontból B-be, és meg kell szerezniük a lávagömböt, mielőtt a lávatündérek belepusztulnának a hiányába. A színes szereplőgárda tagjai megtanulnak együttműködni és meglátni a másikban a jót, hiszen van, aki eszes, van, aki jószívű, vannak bátrak, ravaszak és céltudatosak – tehát senki sem egyforma, és mindenki másképp hasznos a küldetés számára. Közben persze önmagukról is megtudnak egyet s mást. A regény nem bővelkedik ugyan fordulatokkal, mégis izgalmas, a végén lévő váratlan csavar pedig szerintem zseniális.

Az egy szálon futó cselekmény könnyen követhető akár már nagycsoportos, első osztályos gyerekek számára is, így együtt olvasós esti mesének ugyanolyan jó ez a könyv, mint önálló olvasmánynak. Nyelvezete egyszerű és világos, ugyanakkor nagyon igényes és tele van játékkal.

Meg kell mondanom, Dér Adrienn fantáziája határtalan, annak ellenére, hogy engem felnőtt olvasóként ez továbbra is fáraszt kissé. Ahogy azt is fenntartom továbbra is (ha zavar, hogy mindig visszautalok a Hőstekis bejegyzésre, kattints ide, és olvasd el :D), hogy ez a gyermekolvasóknál biztos, hogy működik, hiszen az ő fantáziájuk sem ismer korlátokat. El tudom képzelni, hogy nagyon klassz rajongói alkotások születhetnének a könyv lényeiből. Ha már témánál vagyunk: Buzási Viktória illusztrációi szerintem szuperek, még úgy is, hogy fekete-fehérek. Képes arra, hogy lépést tartson mind a történettel, mind pedig az írónő kreativitásával. A borító pedig egyszerűen gyönyörű, nagyon szép és igényes kivitelezés, jó kézbe venni a könyvet.

A kaszabmanó összességében egy kalandos és tanulságos történet, szerethető és fejlődésre képes szereplőkkel egy igazán eredeti világban. Ajánlom azoknak, akik részt vennének egy varázslatos utazáson, és azoknak, akik nem mindig találják a helyüket a valóságban.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Napkút Kiadó oldalára!

Dávid Attila: Zeusz papucsa

A könyvet köszönöm az írónak!

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 14 oldal

A történetről

A szerzőt egy pályázat ihlette ennek a novelláskötetnek a megírására. A könyv kilenc különböző történetet tartalmaz, ugyanazzal a címmel: Zeusz papucsa.

 

Véleményem

Nyúlfarknyi, de határozottan érdekes ez a könyv. A Mortához hasonló a koncepció: egyperces variációk egy témára. A cím adott, a történetek azonban roppant változatosak. Amikor belekezdtem az olvasásba, kicsit tartottam attól, hogy végig Zeuszról lesz szó - én körülbelül ennyit tudtam volna kihozni a témából :D -, így kellemesen csalódtam. A szerző nagyon kreatívan használta fel a címet, és bár igen, többször szó esett Zeuszról, mégsem lehetett előre látni, hogy merre fog kifutni az adott történet.

Tetszett, hogy a különböző novelláknak nem csak a sztorija, de a stílusa is különböző, jól elkülönülnek egymástól a beszélők. Némelyik egyperces tanulságos, mások humorosak, de akad köztük kissé nyomasztó, hátborzongató is. Épp emiatt a változatosság miatt mindenki megtalálhatja a kötetben a fogára valót. Ahogy a történetek, úgy azok terjedelme is sokféle: általában egyoldalasak, de találunk a kötetben ennél hosszabb és rövidebb novellákat is. Meglepő módon nekem a legrövidebb, mindössze két bekezdésből álló tetszett a legjobban.

Egy bajom van csak: ahogy már a Morta kapcsán is említettem, nagyon jót tenne a könyvnek egy ügyes szerkesztő, aki kicsit finomítani tudna a szövegeken. Nem maradnának benne például ilyen mondatok: "Meghökkenve nézett a bal oldalán lévő – egyik – dobermannra, de az mozdulatlanul, némán ült." Itt teljesen felesleges a közbeékelés, ahogy sok más helyen is leginkább ez a probléma merül fel. De magánkiadás esetén teljesen érthető, ha egy szerző nem tud a szerkesztésre extra pénzeket fordítani.

Apró hibáitól függetlenül tetszett a Zeusz papucsa, kellemes és különleges olvasmány volt. Különösen ajánlom azoknak, akiknek csak néhány lopott percük akad olvasni - ez a könyv könnyed kikapcsolódást nyújthat számukra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet

 A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 120 oldal

Illusztrálta: Szabó-Nyulász Melinda

Sorozat: Pokkernapló 1.

Fülszöveg

EGY ÖRDÖGFAJZAT FELJEGYZÉSEI

Ez I., azaz Rettegett GONI naplója!!!

(Pokol, nyolcadik bugyor, lávaszökőkút mellett balra.)

Mindenki másnak el a

– kezekkel,

– karmokkal,

– patákkal,

– tépőfogakkal,

– vér- és velőszívó szájszervekkel

és minden más lapozásra, markolászásra vagy kaparászásra alkalmas nyúlvánnyal!

Mert SZIGORÚAN BIZALMAS!

(És veszélyes is! Aki beleolvas, annak leolvad a szemöldöke, és rémálmai lesznek!

Ráadásul ugyanazok, amik nekem, mert ide igenis leírom,

amit nem mondhatok el senkinek! Én szóltam!!!)

Goni egy totál rossz ördögkölyök, aki képtelen leszokni a jóságról.

Rémálom tud lenni az élete, mert folyton elbukik a gonoszságban.

Vajon lesz belőle vérbeli pokolfajzat?

A legviccesebb új sorozat az Egy Ropi naplója óta.

Ismerd meg Goni megpróbáltatásait!

Véleményem

Ha röviden és sablonosan akarnám értékelni ezt a könyvet, annyit mondanék: pokolian jó.

Na, de azért ennél mélyebbre (ha-ha, értitek) akarok menni, úgyhogy kezdjük az elején!

Ha valaki éppen ezt a bejegyzést választotta a blog életébe való bekapcsolódásra, elárulom, hogy én Ecsédi Orsolya könyveivel úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokival: tök mindegy, miről szól, kell nekem. Ez a gondolat körülbelül akkor bontakozott ki bennem, amikor annak idején a Csillagles bemutatóján meghallgattam a Pályaválasztás című költeményét (ha jól emlékszem, Lovranits Júlia Villő anyukájának előadásában? Jól emlékszem, vagy ezt csak most találtam ki? :D), és aztán a sorra megjelenő könyvei egyre csak fokozták. Rajongásom egészen odáig burjánzott, hogy a szakdolgozatom egy részét a Cirrus a tűzfalonból írtam, a tanítási gyakorlatomon pedig feladatlapot készítettem a Banyavészből a hatodikosaimnak. Hogy ne szaporítsam tovább a mellébeszélést: ezek után szerintem senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, vártam a Meleg a helyzetet.

"Csak azt lehet bűnbe vinni, aki önként megy, ezt sose felejtsd el." /26. oldal/

A sátán emberek közé küldi a fiát, hogy az végre megtanulja, hogyan kell igazán rossz fát tenni a tűzre, a gyermek ugyanis szégyellnivalóan béna a bűnbevivésben – szerintem már maga a kiindulóhelyzet zseniális, és akkor hol van még a kivitelezés!

A Meleg a helyzet egy naplóregény, amely augusztus közepétől november közepéig kíséri végig a főhős, Goni (más néven: Gonosz, emberi nevén: Eördögh Egon, pokoli nevén: Bomborderouxinderxrrrrrísh) mindennapjait, beilleszkedési nehézségeit, és elszúrt próbálkozásait a bűnbevivéssel. Goni saját maga mesél nekünk megpróbáltatásairól, bizalmas, fiatalos hangjával annak ellenére is könnyű azonosulni, hogy tudjuk, egy ördögfióka gondolatait olvassuk. És bár Goni nem evilági teremtmény, problémái mégis ismerősek lehetnek mind a gyermekolvasók, mind a nosztalgiázó felnőttek számára. A haja rémes, a neve ultragáz, barátkozni pedig sokkal rémisztőbb minden pokolbeli lénynél.

És lássuk be, az emberek furák. Aki járt valaha általános iskolába, az tudja, hogy a gyerekeknek sajnos sokszor nem kell a szomszédba menni egy kis gonoszságért. Ahelyett, hogy ellenállnának a kísértésnek, képesek saját magukat bűnbe vinni, hogy a végére már az ember... izé, a sátán fia azt sem tudja, mikor történt csínytevés az ő közbenjárásával, és mikor gonoszkodtak a gyerekek szimplán saját akaratukból. Így aztán Gonira még nagyobb nyomás nehezedik, mint eddigi életében bármikor, hiszen próbál bizonyítani az apjának, de ezt erősen megnehezíti, hogy sosem lehet biztos a saját teljesítményét illetően. Időközben arra is rájön, hogy bizonyos gonoszságokkal milyen fájdalmat okozhatunk másoknak - és bár nem mondja ki, de legbelül érzi, hogy talán ő egy kicsikét jobb, mint ahogy azt az ember egy ördögfiókától elvárná.

(Figyelem, szülők, ti is tanulhattok a könyvből a túlzott elvárásokkal kapcsolatban!)

"Papi kiválasztott egy iskolát nekem. A Tompa Tamás utcai általánost.

Mert benne van a nevében, hogy pata. Papi szerint ez jó jel." /10. oldal/

A viszonylag egyszerű történet sehol sem lenne az immár az írónő védjegyévé vált nyelvi humor nélkül, ami úgy sugárzik a sorok közül, hogy az ember legszívesebben az egész könyvet felnyomná a moly.hu-ra idézetként - de senki sem akar a mohóság bűnébe esni, ugyebár. Könnyedén játszadozik a nevekkel (Goni egyik barátját például Gyöngyvérnek hívják, ami csak jó lehet, hiszen benne van, hogy vér; másik barátja pedig Falus Tas Ágoston. Erre hagyok egy kis időt.), ördögien jó utalásokkal machinál, és szinte minden oldalra jut valami könnyfakasztó poén. A viccesebb könyveken is általában csak magamban mosolyogni szoktam, de a Meleg a helyzetet olvasva néha hangosan felnevettem, és volt, hogy fogtam a fejemet, arra gondolva: "atyaisten, hogy lehet valaki ennyire pihent?" - persze jó értelemben.

"Akkor jutott eszembe, hogy a büszkeség is egy főbűn. Mellettem pedig tornaórán bárki büszke lehet magára. Ha hozzám méri magát, teljes joggal.

Szóval végül is a mai nap nem volt eredménytelen. Az egész osztályt bűnbe vittem. Bizonyos értelemben." /33. oldal/

Úgy tűnik a jóság-gonoszság témaköre visszatérő motívuma Ecsédi Orsolya munkásságának. A Cirrusban a címszereplő identitását meghatározó kérdés, hogy érdemes-e jónak lenni teljes ellenszélben, ha az ember vírus mindenhol tűzfalakba ütközik, míg a Banyavész felütésében a történet kiábrándult triója azzal szembesül, hogy jónak lenni talán már nem is annyira menő. A Meleg a helyzet csavar egyet a kérdésen: érdemes-e rossznak lenni, ha már magától is annyi gonoszság vesz körül minket? Na igen, ez így leírva egy kicsit furcsának tűnhet, de szerintem nagyon is működőképes fordított pszichológiai lépés ez. Gondoljunk csak bele: feljön a földre az ördög meg a fia, azzal a céllal, hogy majd jól bűnbe viszik a népet, erre mit látnak? Ezeknek bátorítás se kell, mindenféle sugalmazás nélkül is gonoszak egymással.

Bár a téma végtelenül humorosan van tálalva, mégis nagyon elgondolkodtató.

"Nem azért hozott ide, hogy azok verseit elemezzem, akikkel személyesen is találkozhatok a hatodik bugyorban, ha tényleg annyira érdekel, hogy mire gondolt a költő." /21. oldal/

  

Az írónő korábbi könyveit László Maya illusztrálta, a Meleg a helyzet fekete-fehér rajzai azonban egy számomra eddig ismeretlen alkotó, Szabó-Nyulász Melinda keze alól kerültek ki. A borító szerintem zseniális, Papi annyira sátáni és emberi egyszerre rajta, hogy nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ez egy tökéletes telitalálat. Az illusztrációk a célkorosztályhoz jól passzolnak, hiszen nem annyira gyermetegek, mégis megadják az alaphangulatot. A rajzok nem veszik el a reflektorfényt a szövegtől, hanem belesimulva a történetbe, annak szerves részeként vannak jelen.

Egyetlen szívfájdalmam a könyvvel kapcsolatban, hogy olyan hirtelen véget ért. Egyrészt bőven bírtam volna még olvasni (de tényleg, még úgy kb 200 oldalon keresztül), másrészt hiányérzetem maradt, nem kapott valódi lezárást a történet, inkább csak úgy hirtelen abbamaradt. Nyilván azért, mert ez egy sorozat első része, mégis úgy érzem, kicsit kerekebb is lehetett volna a vége - de ez legyen a legnagyobb problémám!:)

Összességében Meleg a helyzet könnyen, gyorsan olvasható, hihetetlenül szórakoztató törtrénet, amely saját nyelvén szól a felsős korosztályhoz, nem oktat ki, mégis értékes dolgokra tanít. Ajánlom... hát, igazából mindenkinek. Leginkább azonban azoknak a gyerekeknek, akik nehezen olvasnak, vagy egyáltalán nem szeretnek olvasni - a kötet ugyanis szellősen szedett, gazdagon illusztrált, és egy ilyen szórakoztató élmény csakis újabbak megszerzésére motiválhatja az olvasót.

Hétvári Andrea: Pettyes katicám

  A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Napkút

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 80 oldal

Illusztrálta: Baracsi Gabi

Fülszöveg

Tavasz, nyár, ősz, tél – négy évszak gyermekverseit tartja kezében a kedves Olvasó. A Pettyes katicám című kötetet elsősorban óvodás és kisiskolás korú gyermekek könyvespolcára ajánljuk. A kötet ritmusos versei alkalmazkodva a korosztály életkori sajátosságaihoz rendkívül könnyen tanulhatók, a nagyobb betűméret pedig megkönnyíti és örömtelivé varázsolja a hat és hét éves gyerekek számára az olvasást. A facebookos szerzői oldalán Rímtündérként ismert költőnő verseit óvónők és tanítónők százai tanítják, olvasók ezrei követik határainkon innen és túl. A Pettyes katicám kötet versei egyszerre játékosak és líraian szépek, Virágtündér, Meseváros, Tökhintó, Télbefőtt és Hapci király mind-mind a mesék birodalmába varázsolják kis olvasóikat.

Véleményem

Aki régóta követ, az tudja, hogy nem nagyon szoktam versekről nyilatkozni, mert nem érzem szakértőnek magamat a témában. Legutóbbi és egyetlen verses témájú bejegyzésem Nyikos János Porcica utcájáról szólt, és azóta bizony eltelt egy kicsit több mint két év. Talán eljött az ideje, hogy újra színesítsem kicsit a palettát, szóval következzen a blog történetében második verseskötet, ami, és ez így van jól, egy kicsit sem hasonlít az elsőre. :D

A Pettyes katicám elsősorban óvodásoknak szóló kötet, amely évszakokra bontva tartalmaz mesebeli hangulatvilágú, ritmusos költeményeket. Pillanatok alatt elvarázsolja az olvasót, és egy olyan világba repíti, ahol mágikussá válnak a növények, állatok és természeti jelenségek. A versek gazdag szókinccsel és ismeretanyaggal látják el a legkisebbeket, de kedves, összecsengő soraik nem csak a célkorosztálynak nyerhetik el a tetszését. A kötetet egész évben lehet és érdemes is forgatni, hiszen mindig találhatunk benne aktuális témát. 

Igényesebb gyermekverses-kötetet keresve sem találhatna az olvasó. A Pettyes katicám egy igazán szépen kivitelezett könyv, ideális mérettel és csodás illusztrációkkal. Baracsi Gabi képekkel teremti meg ugyanazt a világot, amit Hétvári Andrea a szavaival lefest, szöveg és illusztráció között nagyon kellemes összhang uralkodik. Ha már unjuk az olvasást, nagyon jól lehet további hosszú órákig böngészni a képeket is.

"Hétfőn nyílik minden virág.

Kedden rózsás lesz a világ.

Szerdán szivárvány az égen.

Csütörtökön cinke libben.

Pénteken a tubarózsák

illatukat vígan szórják.

Szombaton a napfény ragyog.

Vasárnap már boldog vagyok."

(Tavaszi napsoroló, 6. oldal)

A tavaszi versek virágba borulnak, madarak és pillangók népesítik be a költőnő tündérvilágát, a természet ébredezik, színes, illatos és csodálatos. A változatos virág- és madárnevek segítik a játékos tanulást, utána lehet járni, melyik virág hogy néz ki, hogy hangzik az, amikor "nyenyeréznek a ludak" (15. oldal) - ideális lehet alsós környezetismeret órák színesítésére is.

"Ropogós cseresznye,

gyere, kapsz belőle,

levesbe, pohárba,

begurul a szádba."

(Finomságok - részlet, 24. oldal)

A nyári versek hangulata megidézi a gyerekkor gondtalan, lustálkodós szünidőit, felsorakoztat minden jót, amit a nyár nyújt. Kosárszám terem a gyümölcs, szinte érezzük az ízét a szánkban, a békakórus és a vadkacsák szolgáltatják a háttérzenét a csillagos ég alatt heverészéshez. Télen is jól esik olvasni ezeket a verseket, gondolatban felhőt lesni és a fák árnyékában elheverni.

"Dúdol a szél, szelet kavar,

mindenfelé színes avar.

Erdőt díszít ősz, a tarka,

paplant keres rigó, szarka.

Páfránypárnán sünfiókák,

odúikban csöndes rókák.

Sehol virág, sehol ember,

közelít álmos november."

(November, 46. oldal)

Ahogy ősszel aludni tér a természet, úgy csendesednek a kötet versei is. Hol gesztenyékre vadászunk, hol altatódalt hallgatunk, hol meghűlve az ágyban trónolunk Hapcikirályként. Utóbbi versből egyébként az is kiderül, mivel gyógyíthatjuk a makacs megfázást: "Kakukkfű kell és kamilla,//a köhögést az gyógyítja//S hozzá egy kis szeretet,//gyógyuljatok, gyerekek!" (Hapcikirály, 45. oldal)

"Készülődik Tél-Anyóka,

ablakában vastag dunna.

Belsejében friss hó érik,

szór belőle, hogyha kérik.

Ablakából jól megrázza,

így terül szét lent a tájra.

Hull a friss jó, s táncra kelnek

csillagszemű vidám pelyhek."

(Tél-Anyóka, 60. oldal)

A téli versciklusban nem a szókásos télapó-szánkózás-karácsony szentháromság köszön vissza – szerencsére –, van helyette Télbefőtt, jégtánc, vers a téli madáretetésről, és verébnyomokról a hóban. Bár lezárul az év, semmi pánik, tavasszal lehet előlről kezdeni a kötetet. :)

A Pettyes katicámat mármint nem az enyémet, vegyetek sajátot :D azoknak ajánlanám, akik szeretik a klasszikus, kötött versformákat, összecsengő sorokat és ritmikus költeményeket. Olyan kisgyerekes szülőknek és pedagógusoknak, akik szeretnek a gyerekekkel együtt elveszni egy varázslatos mesevilágban - és közben mégis tanulni valamit.

Csongor Andrea: Mozaik

 A könyvet köszönöm a kiadónak!

Kiadó: Napkút

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 130 oldal

Illusztrálta: Hanyecz Gabriella

Fülszöveg

Csongor ​Andrea kisregénye új szerkezetet épít a formabontás szándéka nélkül. Velejéig hétköznapi, második házasságbeli problémákat dolgoz fel, és ezt sajátos, mindennapi kommunikációs műfajokat vegyítő stílusban teszi. Sms-ek, e-mailek, használati utasítások, bevásárlólisták, versek jelennek meg és keverednek a szövegben élő mozaikként, mintha ez az összetettség és kontrasztosság műfajként adná vissza magát a második házasságot. A sokszor humorral, mégis mindig érzékenyen megragadott csomópontokat a rövid fejezetek és a stílusbeli váltások teszik olvasmányossá.

A szereplőknek, két felnőttnek és hét gyermeknek egyenként és együtt is sajátságos világa van. A kisregény így rálátást kínál egy olyan életformára, amelyben egyre többen élünk, és amelyben próbálunk eligazodni, mozogni – váltakozó sikerrel. A mozaikházasságban alapvetően benne foglalt érdekellentétek hordozzák a mű feszültségét és bontják ki annak konfliktusát: egy recept vagy egy társasjáték leírása túlmutat az aktuális szituáción, annál mindig többet jelez.

A családtagok személyiségfejlődése, múltjuk szükségszerű feldolgozása folyamatosan halad előre a regényben, míg a rövid betétek egyre sebesebben sodorják őket egy elkerülhetetlen döntés felé. Nonna és Frigyes akár mögöttünk is állhatnak a pénztárnál, gyerekeik a mieink osztálytársai lehetnek – sem a történet, sem a magunk világában nem lehetünk közömbösek irántuk.

Véleményem

Nagyon izgatta a fantáziámat ez a könyv, nem is voltam igazán tisztában vele, hogy miről szól, sokkal inkább a forma vonzott. Ebben a kompakt kis kötetben ugyanis nem a szokásos faltól falig szöveg formátumot találja az olvasó, hanem egy élet – inkább sok összefonódó élet – apró lenyomatait. Akad itt minden, mi szem-szájnak ingere: regényszerű jelenetek, párbeszédek narráció nélkül, versek, gondolatok, áldások és imák, listák és falfirkák. És ez az egész emiatt már külsőre roppant izgalmas. De a valódi érték a sorok között bújik meg.

A Mozaik egy nagyon kellemes atmoszférájú kisregény, ami bővelkedik humorban és mélységben egyaránt.

"– (…) Hallgatózom, hogy kihalljam a gondolataidat, mert én azokról fogok rád ismerni.

– Melyik gondolatomról? Hajtsam félre netán a homlokomba hulló legényes tincsemet, hogy beleláthass a fejembe?

– Na, mutasd! Hinnye! Magamat látom minden kanyarban és tekervényben.

– Na, látod. Erről rám ismerhetsz mindenhol."

/122. oldal/

A Jelenetek egy házasságból cím már egy ideje foglalt, de úgy gondolom, tökéletesen leírja a Mozaikot – bár mégis a saját címe áll neki a legjobban, hiszen egyszerre utal a formára, és a tartalomra (mozaikcsalád) is. Átlagos történet ez: egy férfi és egy nő egymásra talál, és közös úton indul tovább az életben. Egy kis csavarral: mindketten elváltak, negyven felettiek, nagycsaládosok, egyikük ráadásul (saját szavaival!) cigány. Az új házzasságban összeadódnak a családok, összeadódnak a gyerekek és a problémák is. Hét gyerekkel, és egy-egy félig leélt élettel a hátuk mögött kezdenek új kalandba hőseink. Sejthető, hogy nem lesz egyszerű, és nem lesz mindenkinek kedvére való. A gyerekek közül nem mindenki érzi jól magát az új felállásban, a kikényszerített együttélés tele van buktatókkal, wc előtti sorbanállással és elhanyagoltság-érzéssel.

Csongor Andrea gyönyörűen ír az örömökről, csínytevésekről, a furcsaságokról, és a felmerülő problémákról is. Arról, hogy a család együtt növekszik és küzd, és néha együtt is bukik el. Kiváló érzékkel váltogatja a műfajokat, így a könyv olvasmányos, pörgős, amolyan egyestés kaland - mégis mély nyomot hagy.

"GPS

Újratervezés!

Az első lehetőségnél fordujjá vissza, more!

Be nem azonosított kiskorú a cigányvajda hangjára állította."

/91. oldal/

Nagyon tetszett a cigányság-kérdés kezelése, ahogy az írónő teljes lelki nyugalommal viccelődik a helyzeten (a szomszédok azon merengenek, megkockáztatja-e az ifjú pár az esküvőn a cigánypecsenyét), ugyanakkor nagyon szépen és érzékenyen kezeli, ráadásul egy nagyon szimpatikus karaktert mutat be a keményen dolgozó, mélyen vallásos, egyetemet végzett Frigyes szeményében. A didaktikát nélkülözve, könnyedén és természetesen döntögeti a le sztereotípiákat, és ez nekem eszméletlenül jól esett.

Ahogy jól esett az egész könyv is, annak ellenére, hogy kemény témák is felmerültek, meghátrálások és visszatérések, küzdelmek és harcok szabdalták az utat. A Mozaik egy lélekmelengetően szép kötet, egy érzés, egy hangulat. Belefeledkezés.

"Isten adja rád áldását!

Áldja meg a fölötted világító Napot,

az alattad elterülő földet,

a melletted lélegző testvért,

az előtted álló mai napot.

Ne vesszen el örökségedből egyetlen nap sem.

(magyar népi imádság nyomán)"

/69. oldal/

Ha felkeltettem az érdeklődésed, itt megvásárolhatod a kötetet.

Dér Adrienn: Hősteki és az eltűnt holdtehén

A könyvet köszönöm az írónőnek és a kiadónak!

Kiadó: Bookart

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 112 oldal

Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta

Fülszöveg

Teki, a kék páncélú teknős hősnek készül. Nem csoda, hogy Moson király éppen őt bízza meg az eltűnt holdtehén előkerítésével – egyben pedig egész mesebirodalma sajtszerető népének megmentésével. A fontos küldetésre Teki persze nem egyedül indul, hanem hű barátja, kefefarkú Borzi kíséretében. Később Zozo, a táncolókobold és Liliom, a tábortűzfülű gyík is csatlakozik az elszántan nyomozó csapathoz. Tarts Te is velük fordulatos útjukon: ötletelj, kutass, kacagj, kóstolj egy kis holdsajtot, lepődj meg!

Véleményem

Hősnek lenni nem könnyű feladat, főleg akkor, ha a legtöbb hőstett a jószándék ellenére balul sül el. Teki, a kékpáncélú teknős leganagyobb álma, hogy igazi hős legyen, fűszálkardjával a gyengék védelmére kelhessen és segíthessen mindenkin, akinek szüksége van rá. Ám otthonában, Erdőliverzumban nem tud kibontakozni, bár a legtöbben támogatják az álma elérésében, akadnak olyanok is szép számmal, akik nem hisznek benne.
Egy nap különös szerzet érkezik a verzumba, Rudi, egy jogarorrú földimalac, akit a helyi hős felkutatására küldött Kartolíria királya, harmadik Moson. A szálak Tekihez vezetnek, aki megbízást kap, hogy kutassa fel az eltűnt holdtehenet, és ezzel mentse meg egész Kartolíriát.

Teki félelmet nem ismerve vág bele a kalandba barátjával, a félénk, de jólelkű Borzival. Útjuk számtalan csapdát rejt, különleges tájakon barangolnak és új batárokra tesznek szert Zozo, a táncolókobold és Liliom, a tábortűzfülű gyík személyében.

Szeretném a külsőségekkel kezdeni, mert nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen nagyon gyönyörű ez a könyv. Szulyovszky Sarolta illusztrációi eszméletlenek, a könyv kivitelezése már-már művészi. Nagyon jól eltalálta az állatfigurákat, a színvilágot, a regény egész hangulatát. Ritkán látni ilyen igényes gyermekkönyvet, öröm volt kézbe venni, lapozgatni, nézegetni. A betűméret is ideális, akár kezdő olvasók is könnyedén elboldogulhatnak vele.

A Hősteki és az eltűnt holdtehén nem mindennapi könyv. Az írónő rendkívüli módon elengedte a fantáziáját, nem szorította magát sem a nyelv, sem a realitás korlátai közé. A szókincsét nem kötik a konvenciók, olyan klassz kifejezéseket alkot, mint például barkácsharkály, avarkupaclak. A mértékegységek szintén "elszabadultak" ebben a világban - teljesen természetes, hogy Liliom egy jetimagasságig tud felrepülni, vagy éppen percidőben mérik az idő múlását. Nagyon jó, hogy semmire nem akar hasonlítani ez a könyv, nyelvezetével is egyedi hangulatot alkot.

A regény szürreális világa – ahol bármi megtörténhet, és valóban meg is történik – a felnőtt olvasó számára elsőre kissé elborultnak tűnhet. Bevallom, engem sokszor fárasztott a sok kaland, furcsa lény és helyszín, de ez a könyv nem nekem szól első sorban. Úgy gondolom, hogy a gyerekek imádják ezt a fajta határtalan fantáziát, ahol teljesen természetesek a tábortűz fülű gyíkok, ahol szó szerint sajtból van a hold, és cukorból a sziklák. A gyermeki fantáziával rokon ez a regény, tele megértéssel és jófajta cinkossággal.

A karakterek hihetetlenül bájosak és rokonszenvesek – még a rosszfiút sem lehet túlzottan utálni, éppen csak amennyire megérdelmi –, emellett nagyon ötletesek is. Főként Zozo és a népe, a táncolókoboldok tetszettek, akik a világ és benne az élőlények senki más által nem hallható dallamára ropják a táncukat. Teki, a főszereplő is végtelenül szimpatikus, helyén van az esze, és bármilyen meredek helyzetben képes helyt állni - jó példakép a gyermekolvasóknak.

A Hősteki és az eltűnt holdtehén egy kedves, elragadóan ötletes könyv arról, hogy ha bizalmat fektetünk valakibe, képes teljesíteni bármilyen elvárást. Egy eszeveszett kaland, amibe jó belefeledkezni. Valami egészen váratlan és üdítően kreatív.

Óvodásoknak felolvasásra, kisiskolásoknak önálló olvasásra is ajánlom.

(Molyon 4,5-re értékeltem, itt felkerekítettem :D)