Böszörményi Gyula: Szer'usz világ

Figyelem! A bejegyzése spoilert tartalmaz a sorozat előző részeire nézve! 

 

A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 360 oldal

Sorozat: Ambrózy báró esetei 5.

A történetről

1901. ​márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese, Hangay Mili őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa.

Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát.

Véleményem

„– Ha jól hesszölöm, itten járt a Mári hurrikán!" Itten járt, de nem vitt mindent, ahogy a hurrikánok általában, hanem hozott: mélyülő nevetőráncokat, végtelen szeretetet és olvasói válságot. Jobb, ha már az elején színt vallok: mikor megtudtam, hogy Mück kisasszony lesz porondon ebben a részben, kicsit csalódott voltam, és tartottam tőle, hogy nem fogom annyira szeretni, mint az eddigieket. Nem voltam benne biztos, hogy elég ez a karakter egy egész könyvre. Márika mellékszereplőnek ütős volt, na de narrátornak? Nos, mint kiderült, narrátornak meg egenyest egyenesen fergeteges. 

„Bizonyos szint fölött az ember nem süllyed bizonyos szint alá." - idézi az író Márika szájába adva Esterházy Péter ismert sorát. És milyen találó ez a sor! Az Ember megkérdezte, sikerült-e tartania Gyula bátyónak az eddigi színvonalat, amire kénytelen voltam azt felelni, hogy bizony nem. Nem hittem volna, hogy lehetséges, de a színvonal nem maradt, hanem emelkedett. Újabb letehetetlen, szövevényes, humorban bővelkedő kötetet tarthat kezében az olvasó, amely mérnöki pontossággal illeszkedik az eddigi részek hangulatához. Úgy gondolom, jót tett a sorozatnak a szemszögváltás, Márika üdítő személyisége és egyéni nézőpontja. Gyula bátyó jól érezte, hogy itt az ideje kicsit elszakadni Militől, talán kissé már kifáradt a karakter, és a történet azon része, amelyet a Mili-Richárd páros vitt a hátán. A rajongók vágya beteljesült a kapcsolatuk kialakulása által, ideje hát elengedni őket. Vagy mégsem?

Öt nap telt el a Nász és téboly eseményei óta, 1901 március 18-án vesszük fel a fonalat. Ambrózy báró betegágya mellől indul a történet,  majd ide is tér vissza, a befejezésig azonban rögös és nem minden esetben veszélytelen út vezet. Detrich felügyelő gyilkossággal vádolja az újdonsült bárónét, akit néhány lagymatag bizonyíték fejében elszakítanak válságos állapotban lévő urától, hogy egy kellemes cellában pihenje ki a Rózsalánnyal történteket. Persze az ifjabb Hangay lány itt sem tétlenkedik, hiszen a sors úgy hozza, hogy egy gyilkos(nak mondott) cseléddel került egy "lakosztályba"- sejthető, hogy egy fejezet sem marad nyomozás nélkül. Mivel a bárót ideiglenesen kivonták a forgalomból, Milit pedig bekasztlizták, Márikának jut a nemes feladat, hogy kiderítse, ki juttatta rács mögé mindenki kedvenc nyomozókisasszonyát. A kislány tűzön-vízen át hűséges úrnőjéhez, a tőle megszokott furfangossággal és merészséggel veti bele magát a munkába, nem egyszer kockára téve az életét. 

Bár a kötet központi szereplője a cserfes kis csibézerlányból lett komorna, a Mili-Richárd páros elkötelezett híveinek sem kell kétségbe esnie, Gyula bátyó ugyanis mindenkire gondolt, amikor a regény felosztását tervezte. Egy Mili által narrált fejezetre három Márika szemszögéből íródott rész jut, az egyensúly a karakterek helyzetéből adódóan tökéletesre sikerült.

A történetről mindenféle spoiler nélkül annyit, hogy nagyon-nagyon pörgős, eszméletlen szerethető karakterekkel dolgozik és olyan fordulatokat tartogat, hogy az emberről leperdül a bajuszkötő (hölgyek helyettesítsék be szabadon). Jobban megismerhetjük Márikán kívül Suha Istit és a múltját - a legérdekesebb és legszomorúbb szál a könyvben, de lehet, hogy a sorozatban is -, illetve Herrdoktort is, akinél lágyszívűbb srenkert nem hordott még hátán a föld. Legjobban a Mári-Herrdoktor és Mári-Isti párbeszédeket szerettem, a két kamasz között egyenesen izzik a levegő, Isti türelme és odaadása csodálatos. 

Többször kiemeltem már a humort, Mári szövege fenomenális - ugyanakkor soha nem több a kelleténél, nyelvhasználata sokat alakult a történetek során -, a pletykahasonlataitól padlót fogok minden egyes alkalommal. Egy példa a sok közül:
"A szerencse azonban végképp elpártolt tőlem, éppeg úgy, miként az Aranykakas utcai vak kintornásától, aki egyetlen nap hatszor esett árokba, mivel senki nem szólt neki, hogy szokott környékén, ahová verklizni jár, a Közmunka Tanács végre megkezdte a csatornázást." (324. oldal)
Mári sziporkáin kívül a fejezetcímeket is imádtam, némelyik annyira abszurd az események ismerete nélkül, például: 7. fejezet - Mári dúcból jött ördögfattyakkal pofozkodik. A szabad képzettársítást ezen bejegyzés olvasóira bízom. 

Az új rész megjelenése előtt szerettem volna egy újraolvasást tartani, de annyi elfoglaltságom volt az egyetemmel kapcsolatban, hogy lehetetlen volt kivitelezni, így derült égből csapott le rám a Szer'usz világ. Megkockáztatnám, hogy ez lett a kedvenc részem, de mivel túl távol esnek egymástól az olvasások, azt mondom, valószínűleg ez a kedvenc részem mind közül. Szép lassan "falatoztam" a fejezeteket, nehogy idő előtt a végére érjek, azonban volt egy pont, amikor minden önuralmamnak vége szakadt, és félredobtam a kötelező olvasmányokat is. Bár már hónapok teltek el azóta, hogy befejeztem, még mindig emlékszem, milyen olvasói válságot hagyott maga után - van-e értelme egy ilyen fantasztikusan kidolgozott, végletekig hiteles és humoros könyv után bármi mást olvasni? 

Nem hittem volna, hogy létezhet olyan sorozat, amit örökké érdemes lenne folytatni, de az Ambrózy báró Mück Mári eseteiből soha nem elég. Ebben a világban még nagyon-nagyon sokáig elidőznék, felőlem aztán lehet a narrátor Csurár Fecska, Suha Isti, vagy Agáta mama is - szerintem amúgy ez mind kiváló ötlet khm, khm. 
Azonban van egy balsejtelmem, ahányszor a polcomra nézek, eszembe jut, hogy milyen szép szimmetrikus így a sorozat, még a kötetek vastagsága is stimmel - lehet, hogy ennyi volt? Lehet, hogy - nem is annyira - rejtett autista vagyok? :D Más kérdés, hogy meddig tudna a sorozat hiteles maradni, és mikor lesz sok, hogy állandóan bűnügyekbe futnak bele hőseink? Nos, szerintem érdemes lenne ezzel kapcsolatban egy kísérletet végezni...kezdetnek mondjuk még egy könyv? :)

Összegzés  
Kedvenc idézet: Hú, nagyon nehéz választani, annyi remek mondat van ebben a könyvben.

"– Ez a cselcsi itt Ambrózy báróné komornája, úgyhogy az se igaz, amit kérdez.
– Az nagy baj – sóhajtottam szomorúan –, mert éppeg az iránt akartam érdeklődni, hogy igaz-e, miszerint a Detrich felügyelő úr teljesen normális?" (44. oldal) 

"– (…) hiszen a Vilma nagysága rettentő fura mániákkal él.
– Mégis mifélékkel?
– Ha példának okáért pajeszos zsidót lát az utcán, menten dühbe jön, és kereszteket dobálva felé, hangosan kajabálva idézi a Bibliából azt a részt, amikor a mi urunk helyett a zsidók Barabást, a rablógyilkost mentették meg a kereszthaláltól. Ezért immár kétezer éve haragszik rájuk."  (149. oldal) 

A cím: Tökéletes. Nagyon örülök, hogy nem a Bűn és brill nyert, mert bár illeszkedett volna a többi részhez, de semennyire sem adta volna vissza sem a tartalmat, sem pedig Márika személyiségét. 

A borító: Nos, erre érdemes lenne egy külön bejegyzést szánni, mert az a hisztéria, ami a borító körül kialakult, szerintem példátlan - és nem a jó értelemben. A könyv írója és a kiadó kiválasztott egy képet (lásd fent), csupán arra voltak kíváncsiak, melyik színárnyalat tetszene az olvasóknak. Ehhez képest mi történt? Senki nem akarta szegény Márikát, aki pedig az eddigi leghitelesebb és legvállalhatóbb borítószereplő. Az előző borítókról (és a Szer'usz világ új verziójáról is) süt, hogy stock fotók, az én ízlésemtől nagyon távol állnak. Persze, ez a kislány nem egy tökéletes szépség, gyönyörű kalapban és csodás, habos ruhában. Ez a kislány Márika. Nagyon örülök, hogy volt lehetőség ezzel a képpel megvásárolni a könyvet, a halovány marketing-szag ellenére is. A másik borítóról nem is mondanék semmit, talán csak annyit, hogy itt most nem Mili volt a főszereplő. És nagyító? Hagyjuk.

Értékelés: Mit mondhatnék? Aki az eddigieket szerette, ezt valószínűleg imádni fogja, ha mégsem, a cucmákos dudorgás gyöjjön rá. :D

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 86 oldal
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2,5

A molyok szerint....

...az 7. legjobb krimi.

Jelenleg 95%-os az értékelése.

A történetről

1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságokban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!

Véleményem

Nem hiszek a kiegészítő kötetekben. Ahogy a húsvéti nyúlban, a Télapóban, vagy a medvedisznóemberben sem. A kiegészítő kötet olyan, mint egy jól irányzott hazugság: tessék, itt van, ettől neked majd jobb lesz, ez majd visszarepít az általad megszeretett világba. Frászt. Általában csak arra jó, hogy az író még több pénzt sajtoljon ki a jónépből valami semmitmondó hülyeséggel, a sok kiéhezett olvasó meg veszi, mint a cukrot.  Kiváló példát lásd itt. Egyébként is, mi az, hogy feledik rész? Egy könyv, az teljes egész, még akkor is, ha nem hosszabb egy jó mély, elnyújtott lélegzetvételnél. 

Nem hiszek a kiegészítő kötetekben, ezt az egyet kivéve. Azt hiszem, ennek a könyvnek még akkor is van létjogosultsága, ha pusztán öt napja volt a szerzőnek arra, hogy összehozza. Micsoda öt nap lehetett! Annyit mondhatok, hogy megérte a munka - nekünk biztosan. 
Ez csupán egy rövid epizód Mili és a báró életéből, mégis kerek egész, jól felépített, tempós, magával ragadóan mókás és eredeti. Ezt a könyvet olvasva nem visszarázódtam a sorozat világába, hanem visszacsapódtam, mint szerencsétlenül járt légy a szélvédőhöz. Csak ez kevésbé volt halálos és kellemetlen. Minden a helyén volt, méghozzá úgy, ahogy februárban hagytam, miután befejeztem A Rudnay-gyilkosságokat. A szereplők az időbe fagyva türelmesen várták, hogy végre kézbe vegyem ezt a feledik - így hívják, mit tegyek - részt, mindenki úgy, ahogy volt. Mondhatni, mindenki hozta szokásos formáját, vagy még egy kicsit többet. Mili teljes miliségében bukkant fel az Ambrózy-villa kapujában, ahol igazából én álltam, és nem Vámbéry Ármin bácsi(ka). A báró szokott mufurc kifürkészhetetlensége megingott egy lélegzetelállító pillanatra, mosolygós és nyughatatlan fiatalember mivoltába vedlett át régi barátja társaságában. Olyannyira elemében volt, mint még soha, főként a végső leleplezéskor - élvezte a mindentudó Poirot szerepet, a dramaturgiát és a lélektani hadviselést. 
Örömmel láttam, hogy Mili végre nem kényszerült a sarokba hajított esernyő szerepébe, bár mindezt csak magának és a talpraesettségének köszönhette. 
A nyomozás nem tartogatott olyan mértékű rejtélyeket, mint az előző rész összetett esetei, de kellemesen szórakoztató és izgalmas volt. Mindenféle poénlelövés nélkül, sosem nevettem ennyit gonosztevő indítékán, mint ezt a könyvet olvasva. Egy ilyen fenomenális karaktert kieszelni és kidolgozni - ismét hangsúlyozom, öt nap alatt - maga lehetett az írói elme gyönyörűsége. A befejező mondat után pedig majd' leestem a székről.

Most úgy állok ezzel a sorozattal, hogy legszívesebben felrúgnám és páros lábbal taposnám meg a nyári olvasási terveimet, hogy aztán hanyatt homlok rohanjak a könyvesboltba a harmadik részért. Várjunk csak. Mi akadályoz ebben? Ja, semmi. Már itt se vagyok. :D 
 

+ Anekdota a könyvhöz: A Beretva és tőrhöz fűződik életem legjobb molyos élménye, pedig mikor történt (majdnem pontosan egy éve), még csak kacsintgattam a sorozat felé. A Sógornő már akkor nagy rajongó volt, ezért aztán nagy lelkesedéssel fogadta a hírt, hogy Böszörményi Gyula dedikálni fogja az új kötetet - csak sajnos Pesten. Mondhatni, nem két perc innen a székfőváros, így aztán arra gondoltam, hogy előveszem a "kapcsolataimat". Magyarul kiposztoltam a nagy kérést a molyra. @Zeyna382 elsőként jelentkezett, anélkül, hogy valaha egy szót váltottunk volna. Ráadásul nem csak megvette és dedikáltatta a könyvet egy ismeretlennek, de nem ám. A regény ugyanis elfogyott, mire odaért a helyszínre, ezért aztán metróra szállt, hogy beszerezhesse, majd visszautazott a Könyvhét helyszínére, és sikerrel teljesítette a "küldetést". Nagyon megható volt ez az önzetlenség, szóval azóta is mindenhol elmesélem, ahol csak tudom - pl. most itt. 

Összegzés

Kedvenc idézet: 
SPOILERES! Csak saját felelősségre :D
"Serop kán sikoltott, és mezítelen arcára tapasztotta mindkét kezét.
– Szent egek! – kiáltott fel ekkor az igazgató. – Hová lett a gyönyörű bajusza? Hisz tegnap este még két leánnyal pödörtette a nagyszalonban, azzal dicsekedve, hogy immár harminc éve növeszti.
– Úgy tűnik – bólintott a báró, mint aki pontosan erre számított –, hogy azt biz leberetválták." /40. oldal/

A cím: Vajon miért tetszik annyira a beretva szó? Mindegy is, imádom az egészet. 

A borító: Eddig ez a kedvencem, merem remélni, hogy nem azért, mert nem látszik a lány arca a képen. Tetszik ez az egyszerű fehérség, és a ruhát is el tudnám viselni, ha hozzám vágnák :D 

Értékelés: Ez a könyv a kiegészítő kötetek császára eredetileg azt akartam írni, hogy sahja, de milyen idiótán hangzik már?, a remény minden kallódó feledik rész számára. Kellemes, egydélutános kikapcsolódás, maga a kézzel fogható öröm a sorozat rajongóinak. Nem akarok olvasói nyomásgyakorlással élni, de Gyula bátyó engem nagyon boldoggá tenne egy Ambrózy novelláskötettel, tele ilyen apró epizódokkal. Mármint nagyon-nagyon boldoggá...oké, tegye fel a kezét, aki szintén örülne neki! Na jó, nem vagyok telhetetlen, már ez az egy rész is nagyon jól esett. :) És még nem olvastam a Bitó és borostyánt.

 

A képek a sorozat facebook oldaláról, a borító a Molyról származik.

Böszörményi Gyula- A Rudnay-gyilkosságok

Helló, emberek, íme, itt látható az a szörnyszülött, aki mazochista módon 3 folytatást vállalt be a Könyvmoly Párbajra, ami azzal jár, hogy spoilermentesen kell írnia. Csak tessék, csak tessék, nézzék meg közelebbről, lássanak csodát! Jobb, mint a szakállas nő!
Oké, befejeztem. Értelmesre fordítva a szót, elérkezett az idő, hogy ismét a Könyvmoly Párbaj listámon szereplő könyvről írjak. Ami már megint egy folytatás. Emlékeztető magamnak: jövőre ilyet nem. Köszi. Szóval a dolog lényege, hogy itt most egy olyan könyvről lesz szó virágnyelven, amit orrba-szájba spoilereznék és nem szégyellném magam, de mivel az agyatlanságom mértéke az egekbe szökött a párbajos listám összerakásakor, erre nem fog sor kerülni. Íme egy összecelluxozott szájjal írt, 100% spoilermentes értékelés egy igazán fantasztikus könyvről.

A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 560 oldal
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.

A molyok szerint....

...az 1. legjobb krimi és az 1. legjobb kortárs könyv.

Jelenleg 98%-os az értékelése.

A történetről

1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Véleményem

 
Az van, hogy kicsit már én is unalmasnak találom magam, amiért minden egyes Böszörményi Gyula-könyv értékelésében halálra dicsérem az írót - de hát mit tegyen az ember, ha nem hagynak neki más választást? Ha azt mondom, hogy ez a regény egy meghökkentő bravúr, még akkor is csak az igazság töredékét tárom az olvasó elé. Ha azt mondom, hogy idejét sem tudom, mikor olvastam ki egy 500+-os regényt két nap alatt, talán haloványan derenghet mindenki számára, hogy ezt a könyvet miért sikerült. Ha azt mondom, hogy egész életemben büszke és boldog lennék, ha csak fele ilyen jól és jót tudnék írni, akkor esetleg megközelítem annak az érzésnek a halovány mását, ami megkörnyékez, mikor ezt a sorozatot olvasom. 

Lehet, hogy merész vagyok ezzel a kijelentésemmel, de úgy gondolom, nincs még egy olyan tehetséges és sokoldalú író Magyarországon, mint Böszörményi Gyula. Amit a szavaival művel, az nem más, mint elemi és ösztönös varázslat és engem minden egyes alkalommal elbűvöl a tény, hogy egy ember képes erre. Zsonglőrként játszadozik a szavakkal (és az érzelmekkel) minden egyes regényében. Ahogy már említettem az előzőleg értékelt könyvei kapcsán is, most is újra elő kell vennem a névadás témáját, mert ez valami olyan elképesztő, hogy nem hinném el, ha nem a saját szememmel látnám. Mert hogy emberre úgy még nem illett a neve, ahogy Mück Márira, vagy éppen Csurár Fecskára illik, de itt most említhettem volna bárki mást a legutolsó kitalált mellékszereplőig. Erre az a lenyűgöző megfogalmazás teszi fel a koronát, ami bárkivel elhitetné, hogy Jókai írta, még talán magával az említettel is. Sajnálom egyébként, hogy megint Jókait rángatom elő a kalapból, de van egy olyan gyanúm, hogy ezek ketten igazi jó cimborák lennének más körülmények között. Értsd: ha Jókai  csaknem 200 éve életben lenne. Olyan jól esett nekem ezt a modern világtól és főleg a modern nyelvezettől - amit vasvillával üldöznék, ha kétszínű akarnék lenni, de sajnos én is csak ezen a nyelven beszélek -távol eső kis kirándulás, hogy legszívesebben mostantól csak ebben a korban léteznék. Semmiféle kifogást nem találtam a stílussal kapcsolatban, pedig aki olvas, azt tudhatja, hogy imádok kötekedni ebben a témában. A különféle tájszólások és szlengek felvonultatása pedig csak hab a tortán, és az egyik legszórakoztatóbb dolog, amivel csak ember találkozhat egy könyvben.

Gyula bátyót én az olvasás közben többféle jelzővel is illettem magamban. Először is arra gondoltam, hogy ő igazából és férfi testbe bújt időutazó nő, aki a világ legnagyobb átverését hajtja végre éppen, mert az nem lehet, hogy valaki így bele tud helyezkedni egy múltszázadi fiatal lány gondolataiba és érzéseibe. Aztán az jutott eszembe, hogy ő a Nemzet Színésze, csak senki nem ismeri fel a tehetségét - pedig az írás is csak színjátszás, minél jobban beleéled magad a szerepbe, annál hitelesebb vagy. És nekem egy percig sem jutott eszembe olvasás közben a szerep mögött a színészt keresni. Harmadszor pedig arra a következtetésre jutottam, hogy Gyula bátyó egy szakállas párka, aki a háttérbe húzódva szövevényes szálakat fűz egymásba olyan ravaszul, ahogy földi halandó nem lenne képes soha. Ezt igazából kicsit Szerb Antaltól loptam, A Pendragon legendában visszatérő elem a következő mondat: "Valami történik. A szálakat szövik a párkák." - és ahányszor egy váratlan esemény történt, vagy egy nagyobb összefüggésről hullt le a lepel, akaratlanul is ez az idézet lopózott a gondolataimba.

A cselekmény erősen kenterbe veri a Leányrablásét, pörgős, gördülékeny és roppant izgalmas, mindenből pont annyit kapunk, amennyi szükséges egy igazán remek történethez. Ismét két szálon követhetjük nyomon az eseményeket. Az egyik szál ezúttal is Hangay Mili és Ambrózy báró ármánykodással és veszélyekkel teli, néhol kacagtató eseményeket felvonultató  nyomozását mutatja be, míg a másik szál egy, a Tabánban álló lakás életét tárja elénk. Ez utóbbi helyszínen négy lány mindennapjaiba nyerünk bepillantást, akik ilyen-olyan okok miatt egy seftes özvegy és fia rabságától szenvednek. Ha többet mondanék, ez a bejegyzés megszűnne spoilermentességében létezni, sajnos.
Amit az előző részből hiányoltam - a nehezen felgöngyölíthető szálat -, itt sokszorosan megkaptam. Nem hogy egy, de mindjárt egy egész csokorra való gyilkosságot akasztott az író a nyakamba, én meg csak kapkodtam a fejem, ahogy a könyv előrehaladtával minden esetet részletekbe menően megismerhettem. Érdekes volt látni, hogy a valóban megtörtént és felderítetlen gyilkosságok hátterébe milyen szövevényes összeesküvést kerekített Gyula bátyó, és milyen szépen, természetesen engedte, hogy a szálak a könyv végére összefussanak. 

Továbbra is nagyra értékelem azt a hatalmas és fáradságos kutatómunkát, amit az író végzett a sorozata megalkotásához. Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is a korabeli Budapest konflisoktól és fiákerektől nyüzsgő utcáit járnám, hangulatos kávéházakban kortyolgatnám a tejeskávét Milivel és elveszetten bolyonganék a Tabán bűntől csatakos, ködbe vesző utcáin. A könyvben, ahogy már az előző részben megtapasztalhattuk, ismét számos, valaha valóban élt személy jelenik meg a színen, ami szerintem ennek a sorozatnak az egyik legnagyobb erőssége. Böszörményi olyan szereplőkhöz sem fél nyúlni,  mint az akkoriban az egész ország olvasóközönségét megosztó Erdős Renée. 

A szereplőkről

A főbb szereplőkről szeretnék még szólni néhány szót, a teljesség igénye nélkül, mert ha mindenkit górcső alá vennék, soha nem érnék a bejegyzés végére. Az itt megjelenteken kívül nagy becsben tartom az Ambrózy-villa személyzetének minden egyes tagját, egyszerűen imádnivalóak és egytől-egyik élő, lélegző karakterek.
 
Hangay Emlília (Mili): Milit ebben a részben még jobban megszerettem. Szerencsére mit sem változott, továbbra is egy tűzrőlpattant, cserfes, intelligens, jól nevelt lány, aki nem fél kiállni magáért és az elveiért - akár egy rakás károgó vénasszony előtt sem, akik szerintem sokkal rémisztőbbek tudnak lenni, mint bármilyen elvetemült gyilkos. Talpraesettsége ismét megmutatkozik, és csak ámulok és bámulok, hogy a sok elkényeztetett úri lány között akadhat egy ilyen kemény és belevaló csaj.
Ambrózy Richárd báró: Mindenki kedvenc bárója ismét megmutatta ütnivalóan hímsoviniszta arcát, ugyanakkor a gyengéd, kedves, mosolygós oldalát is kitárta az olvasó előtt. Vonzó személyisége hibái ellenére is a női szívek elrablója, minden könyves szerelem megrontója - ha őt egyszer megismered, kit érdekel a többi semmirekellő könyves pasi? Imádom a Milivel közös jeleneteiket, de főleg a szócsatáikat.
Tarján Vili: Vilire az előző rész értékelésekor nem vesztegettem a szót, ami nagy hiba volt. Ebben a könyvben határozott jellemfejlődésen megy keresztül, humoros és segítőkész fiatalembert ismerhetünk meg a személyében, akibe a végére már egy kis bátorság is szorul. Esetlenségében elbűvölő. 
Kardos Cecília: Sajnos számomra nem ő a legszimpatikusabb karakter, mindannak ellenére sem tudtam megszeretni, amiket átélt. Talán pont az irritál benne, hogy annyi szörnyűség történik vele, és még sincs annyi esze, hogy a következőt megpróbálja elkerülni pl. azzal, hogy éjnek évadján nem megy el egy idegennel a lakására... 
Csurár Fecska: Azt muszáj elmondanom, hogy a Sógornővel hetekig a nevét ismételgettük, mint két idióta óvodás mivel ezt olvassa, valószínűleg újra fog kezdődni az őrület, szóval elnézést mindenkitől, akit ki fogunk kergetni vele a világból, mert annyira jó, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni az ízlelgetését. Igazi "régimódi, kalsszikus" ennek magyarázatába nem mennék bele cigánylány, átkozódik, káromkodik, köpköd és lázad, a lábán soha nincs cipő és nem ismeri a félelmet. A kezdeti nehézségek ellenére nagyon megszerettem ezt a fruskát, hiszen nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, helyén a szíve - és az esze.
Mück Mári: Aranyos, kissé együgyű, de végtelenül jóindulatú kislány, akinek nem úgy alakult az élete, ahogy azt érdemelte volna. Nagyon humoros és szerethető karakter, aki az első perctől belopja magát az ember szívébe - és akkor aztán szer'usz világ!
Blau Anna: A csendes, visszahúzódó, jobb sorsra érdemes úri lány iskolapéldája. Számomra kicsit semmilyen volt, mintha legtöbbször ott sem lett volna. Bár tény, hogy kellett egy ilyen nyugodt vérmérsékletű, szelíd teremtés, hogy kiegyensúlyozza és a földön tartsa Márika és Fecska karakterét. 
 

Összegzés

Kedvenc idézet: 
"– Csak nem fogok leállni egy kislánnyal szócsatázni? – tiltakozott sértetten Vörös.
– Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal." 467. oldal

A cím: Ismeretlenül kicsit megtévesztő volt, valamiért arra következtettem belőle, hogy Rudnayt és családját fogják halomra mészárolni :D 

A borító: Ha létezik valami ebben a könyvben, amit nem szeretek, az a borítója. Nem tetszik ez a kép, néha a kevesebb több, az a háló a lány arcán akkor nem lenne bántó a szememnek, ha nem lenne körülvéve ráadásul mindenféle repedésekkel. Viszont a betűtípussal és a színével kezdek megbékélni, ami haladás. 

Értékelés: Ez után a könyv után ott tartok, hogy bármit is ír Böszörményi Gyula, megveszem. Az se érdekel, ha egy kisregényt szentel az 1900-as vasúti menetrendnek, vagy Terka néni szakácskönyvét amúgy ez jó ötlet,nem? :D adja ki, csak írjon. A Rudnay-gyilkosságok egy páratlan mestermű, amit mindenkinek ajánlok, nemtől és kortól függetlenül. Csavaros és izgalmas krimi némi romantikával és a századfordulós Budapest minden szépségével és mocskával - mindenki megtalálhatja benne a számítását. 

Báró úr, Gyula bátyó, örültem a szerencsének és a mielőbbi viszontlátásra!

A képek a sorozat facebook oldaláról származnak, kivéve a borítót, ami a Molyról.