Bejelentés

Kedveseim!

Röviden elmondanám, mi várható, vagy éppen nem várható az elkövetkezendő időkben, mert nem szeretnék nyomtalanul - meg máshogy se- eltűnni. Új állást kaptam, ahol holnap fogok kezdeni. Ez azzal jár, hogy sokkal kevesebbet leszek gépközelben, és sokkal kevesebb időm lesz blogolni. Ráadásul kezdődik az iskola is, ami még több szabadidőmet leköti majd. Nem akarom kijelenteni, hogy soha többé nem fogok írni, ezért inkább azt mondom, hogy ha időm engedi, mindenképpen folytatni fogom a blogot, lehet hogy heti, vagy havi egy bejegyzéssel, de mindenképp szeretnék jelen lenni. 

Mindenkinek köszönöm a támogatást, a kedves szavakat, a csendes követést és miegymást. Nem tudom, mit szokás ilyenkor mondani, meg nem is akarok elköszönni igazából, szóval sziasztok. :D 

Nyaralni mentem! :)

 

Kedves Népség! 

Az elkövetkező 2-3 hétben eltávozom a világ színe elől, ezért friss posztokra ne nagyon számítsatok. Lesz néhány időzített akármicsoda (köztük ez is :D) a facebookon, holnap felkerül az aktuális Top 5 Szerda bejegyzés, és néha biztos felnézek, de érthető okokból minél kevesebb időt szeretnék az internet közelében tölteni. Hamarosan visszatérek, addig is szép nyarat és jó olvasást mindenkinek! :)

Ezt kapjátok ki!

Igaz, hogy már múlt vasárnap óta tudom, de nem szerettem volna addig közzé tenni, míg el nem mondtam mindenkinek, akinek személyesen akartam. Szóval: örömmel jelentem, hogy mostantól hivatalosan is "írónő" vagyok. Oké, pofátlan túlzás, csak egy A4-es oldalról van szó, de akkor is, na. :D Irományom szabadon elolvasható lesz az ősszel megjelenő 3. Moly-Antológiában*. További információkért figyeljétek az oldalt, és készüljetek, hogy minden szart közzé fogok tenni, mert nagyon várom.

*A moly.hu tagjainak írásaiból készült válogatás, ha nem tudnád :D  

Asszociációs kihívás #3

 Amíg várakozunk arra, hogy visszatérjek az életbe a blogolás mezejére, hoztam egy kihívást, ha már értelmes dolgokat nem írok, legalább szórakozzunk jól addig is :D A kihívás ötletgazdája FairyDust, de bárki kitöltheti, természetesen forrásmegjelöléssel, nem vagyunk barbárok, na. A játék lényege, hogy előre meghatározott gif-ekről asszociációkat írjunk, mivel könyves blog(ok)ról van szó, nyilván célszerű könyves témában. Valahogy így:

Én, amikor megszólal a telefonom, és Gabi az, a GLS-től, legújabb könyveimmel felszerelkezve: 

 

A gondolat, hogy soha nem lesz elég időm a világ összes könyvének elolvasására, ezt váltja ki belőlem:

 

Ilyen akadályokba ütközik a hang a fülemnél, amikor az egyetemen a kötelező irodalmat sorolják:

Panda= én, labda= a legújabb, ezer éve várt könyvem khm The City of Mirrors khmkhm, kéz= olyan földhöz ragadt kötelezettségek, mint a munkába járás.

Én, amikor azt ígérgetem, hogy most már írok egy normális - értsd: értékelős - bejegyzést:

A kedvenc polcom

Tervezgetem már egy ideje, hogy megmutogatom a polcaimat, mert személy szerint én imádom csorgatni a nyálamat máséra, és magamból indulok ki - nektek miért ne jönne be? Mivel eddig mindenhol hatalmas káosz uralkodott, mindig elnapoltam a dolgot, most azonban volt egy kis időm, hogy legalább a kedvenc polcom környékét rendbe tegyem. A többit valószínűleg az életben nem fogom, szóval nem mondom, hogy lesz majd egy "nézd meg a blogger polcait" sorozat :D

Nem csak hogy ez a kedvenc polcom, hanem egyben a kedvenc könyveimet tartalmazó polc is. Bonyolult? Elmagyarázom :D 

Ez egy 100%-ban egyedi steampunk könyvespolc, amit az Ember saját kezűleg készített a legutóbbi szülinapomra. Szeretem a könyveket. Szeretem a steampunk cuccokat. Szeretem az Embert. Persze nem ez a sorrend :D Hogy miért a kedvenc polcom? Ezért. 

Ezen a képen láthatjátok a polc legnagyobb különlegességét, a forgatható fogaskerekeket. Random időközönként megforgatom őket egy kicsit, csak hogy érezzék a törődést - és mert baromi jól esik. :D 

És íme a tartalom. A szabadulás sorozatnak és a Démon-ciklusnak, a két kedvenc sorozatomnak természetesen bérelt helye van a kedvencek polcán. Ezen kívül megtalálható még itt az egyik kedvenc íróm, Fredrik Backman majdnem összes könyve oh, Ove, légy az enyém :D, illetve a még nem kedvenc, de jó eséllyel induló Winie Langton történetek és egy steampunk antológia, a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek is. Utóbbi kettőt még nem olvastam, de a témájuk miatt zokogva könyörögtek, hogy ide kerülhessenek. Ja, és a Mesterkulcsról hamarosan érkezik az értékelés :) 

A polc legnagyobb ékessége egy dedikált Skull Throne példány, amit valószínűleg az életben nem fogok elolvasni, botrányos angoltudásomnak köszönhetően, de iszonyat büszke vagyok rá. Azzal nyertem, hogy berovásoztam a kutyámat. Na jó, csak a ruháját :D A Sógornő pedig bephotoshoppolta egy sötét erdőbe :DD

A polc egyelőre méltatlan helyen, egy asztalon trónol, de nagyon remélem, hogy egyszer majd felkerül a falra egy olyan helyen, ahol jobban elférünk - mármint a könyveim és én :D 

Sorozat ajánló - Trapped

Úgy döntöttem, teszek egy kis kitérőt, a változatosság kedvéért egy sorozatot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani mert ez az én blogom és azt írok, amit akarok *gonoszröhögés*. Leszögezném, hogy nem vagyok sem szakértő, sem kritikus, kizárólag a saját véleményemet szeretném elmondani a sorozatról, és ajánlani mindenkinek, aki valami másra vágyik. Értékelés nem lesz, csak a sorozat méltatása. :D

Eredeti címe: Ófærð
Rendező: Baltasar Kormákur
Műfaj: krimi, dráma
Hossza: 10 epizód 
Imdb link
Snitt.hu link
 

A sorozat egy álmos, isten háta mögötti izlandi kisvárosban játszódik, ahol látszólag átlagos állampolgárok élik átlagos mindennapjaikat. Ám egy hatalmas vihar nem csak óriási mennyiségű havat, hanem egy brutális gyilkosságot is hoz magával. A kisváros élete felbolydul, amikor a helyi halászok "kifogják" a tengerből az ismeretlen férfi megcsonkított holttestét, miközben a vihar miatt itt ragadt komp utasai értetlenül állnak kényszerpihenőjük előtt. A hó által eltorlaszolt város aprócska rendőrőrsének maroknyi csapata kénytelen egymagában belevágni a nyomozásba, hiszen a helyszín megközelíthetetlenné vált az erősítés számára.

A rövid, mindössze 10 részből álló sorozat egy bűneset megoldásának 10 napját öleli fel. Az izlandi, hófödte táj egyedi, borongós hangulatot kölcsönöz az amúgy sem túlzottan vidám történetnek. A sorozat olyan különleges atmoszférával rendelkezik, ami egyből megragadja a néző figyelmét - aztán állati nagy hiányt hagy maga után, mikor az ember megnézte az utolsó részt is, és rájön, hogy többet nem veszhet el ebben a megmagyarázhatatlan hangulatban.

A történet megfontolt, lassú ritmusban halad a végkifejlet felé - aki tehát egy akciódús krimire vágyik, rossz ajtón kopogtat. Azonban pont ez a hömpölygő történetvezetés az, ami különlegessé teszi, hiszen így is képes feszültséget teremteni. Hatalmas előnye, hogy semmiféle hatásvadász elemet nem használ, nincsenek benne sokkolóan váratlan fordulatok, kliséktől és sallangoktól mentes - mégis fenntartja az érdeklődést az első képkockáktól kezdve egészen a sorozat végéig.

Ahogy halad a történet, egyre szövevényesebbé válik az események hálója, Andri - a Rejkjavikból áthelyezett rendőrfőnök- és társai kénytelenek szembesülni vele, hogy az eset sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik.

Érdemes odafigyelni a cselekményre a kezdetektől fogva, hiszen minden mindennel összefügg, még akkor is, ha eleinte nem tűnik lényegesnek egy-egy mozzanat.

Nagyon tetszett a casting: senki nem az a tipikus "jópasi-jónő" kategória, egytől egyig hús-vér emberek, akik tökéletesen passzolnak az általuk játszott karakter bőrébe. Senki sem egysíkú, sablon karakter, néhány mosoly mögött szörnyeteg lakik, néhány szörnyeteg pedig valójában nem több egy embernél. Nagy pirospont járt azért, hogy a szereplők közel engedik magukhoz a nézőt, egészen megszerettem őket, sőt, mondhatni hiányozni fognak most, hogy befejeztük a sorozatot.

Ajánlom a sorozatot azoknak, akik különleges hangulatra, gyönyörű tájakra, emberi sorsok megismerésére, összetett karakterekre és egy jó krimire vágynak.

Ha el szeretnéd kezdeni, mindenképpen ajánlom az eredeti nyelvű, magyar feliratos verziót. Olyan jó volt hallgatni az izlandi nyelvet! Van benne valami dallamosság, valami, ami megmagyarázhatatlanul jól esett a fülemnek. És mekkora sikerélmény, amikor az ember rájön, hogy mondják izlandiul, hogy "köszönöm", és aztán úgy tesz, mintha magyarul már nem is tudná...! :D

Képek: 1 (X), 2-3 (X)