Úgy döntöttem, teszek egy kis kitérőt, a változatosság kedvéért egy sorozatot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani mert ez az én blogom és azt írok, amit akarok *gonoszröhögés*. Leszögezném, hogy nem vagyok sem szakértő, sem kritikus, kizárólag a saját véleményemet szeretném elmondani a sorozatról, és ajánlani mindenkinek, aki valami másra vágyik. Értékelés nem lesz, csak a sorozat méltatása. :D
Eredeti címe: Ófærð
Rendező: Baltasar Kormákur
Műfaj: krimi, dráma
Hossza: 10 epizód
Imdb link
Snitt.hu link

A rövid, mindössze 10 részből álló sorozat egy bűneset megoldásának 10 napját öleli fel. Az izlandi, hófödte táj egyedi, borongós hangulatot kölcsönöz az amúgy sem túlzottan vidám történetnek. A sorozat olyan különleges atmoszférával rendelkezik, ami egyből megragadja a néző figyelmét - aztán állati nagy hiányt hagy maga után, mikor az ember megnézte az utolsó részt is, és rájön, hogy többet nem veszhet el ebben a megmagyarázhatatlan hangulatban.
A történet megfontolt, lassú ritmusban halad a végkifejlet felé - aki tehát egy akciódús krimire vágyik, rossz ajtón kopogtat. Azonban pont ez a hömpölygő történetvezetés az, ami különlegessé teszi, hiszen így is képes feszültséget teremteni. Hatalmas előnye, hogy semmiféle hatásvadász elemet nem használ, nincsenek benne sokkolóan váratlan fordulatok, kliséktől és sallangoktól mentes - mégis fenntartja az érdeklődést az első képkockáktól kezdve egészen a sorozat végéig.
Ahogy halad a történet, egyre szövevényesebbé válik az események hálója, Andri - a Rejkjavikból áthelyezett rendőrfőnök- és társai kénytelenek szembesülni vele, hogy az eset sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik.
Érdemes odafigyelni a cselekményre a kezdetektől fogva, hiszen minden mindennel összefügg, még akkor is, ha eleinte nem tűnik lényegesnek egy-egy mozzanat.

Ajánlom a sorozatot azoknak, akik különleges hangulatra, gyönyörű tájakra, emberi sorsok megismerésére, összetett karakterekre és egy jó krimire vágynak.
Ha el szeretnéd kezdeni, mindenképpen ajánlom az eredeti nyelvű, magyar feliratos verziót. Olyan jó volt hallgatni az izlandi nyelvet! Van benne valami dallamosság, valami, ami megmagyarázhatatlanul jól esett a fülemnek. És mekkora sikerélmény, amikor az ember rájön, hogy mondják izlandiul, hogy "köszönöm", és aztán úgy tesz, mintha magyarul már nem is tudná...! :D
Képek: 1 (X), 2-3 (X)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése