Dávid Attila: Szösszenetek

A könyvet köszönöm az írónak!

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2019

Oldalszám: 96 oldal

Véleményem

 

A Szösszenetek egy rövid verseket, illetve haikukat tartalmazó gyűjtemény, amelyből kedvünkre szemezgethetünk: bölcs gondolatok és humoros szójátékok egyaránt megtalálhatók benne. Talán ennek fényében tudnám értelmezni a borítót is: mint egy zacskó rágcsálnivaló, amiből csipegethetünk - és nem feltétlenül egészséges egyszerre megenni az egész csomaggal. :D

A Szösszeneteket sem érdemes "befalni", én kicsit fárasztónak éreztem, amikor például elsőre elolvastam a könyv felét egyben. Nagy erre a kísértés, hiszen egy oldalon csupán néhány sor található, de mégis úgy gondolom, kellemesebb úgy haladni vele, hogy az ember egyszerre három-négy "szösszenetet" olvas el, és aztán kellő időt hagy az emésztésre. Bocsánat, nem tudok elszakadni a kajás hasonlatomtól :D

Különösen érdekesnek találtam az eszperente nyelven íródott verseket, minden elismerésem, amiért ezeket sikerült megalkotni.

Akadt olyan gondolat bőven, ami megragadta a fantáziámat, ami megmosolyogtatott, vagy amire bólogattam, hogy "nahát, milyen igaza van!", de ez körülbelül fele-fele arányban áll azokkal, amik nem ragadtak meg. Úgy gondolom, érdemes lett volna egy tematikát kialakítani, akár nagyobb ciklusokra bontani a könyvet, és összevárni még legalább ugyanennyi írást a kiadás előtt.

 

"ÉLETINTELEM
Elég, ha bölcs vagy – nem kell
annak látszanod."