A könyvről
Kiadó: Magánkiadás
Megjelenés éve: 2015
Illusztrálta: László Maya
Illusztrálta: László Maya
Oldalszám: 160 oldal
Sorozat: Moly-antológia II.
Sorozat: Moly-antológia II.
A molyok szerint...
Jelenleg 82%-os az értékelése.
Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Moly-antológia,nem mesélném el újra, olvassátok el az előző bejegyzésemet.
Véleményem
Bevallom, a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint az előző kötet lírája, ezért nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a könyvnek. Az elején kicsit megijedtem, mert egy novella kivételével nem akadt olyan, amelyik igazán megfogott volna. Sok abszurd, groteszk, számomra elvont művel találkoztam, és meg kellett állapítanom, hogy ez valakinek jól áll, valakinek azonban kevésbé. Voltak jól induló novellák, amik aztán valahogy túl hirtelen értek véget, és ettől jellegtelenné váltak. Tartottam tőle, hogy nem tudok majd kiemelni egyetlen írást sem, nem tudok kedvencet választani, nem tudok mit mondani az egészről. Most viszont itt pihen a kötet az ölemben, fel kell lapoznom ahhoz, hogy az összes olyan novellát számba tudjam venni, amit szerettem - mert olyan sokan lettek, hogy képtelen voltam megjegyezni mindet.
Összegzés
Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Moly-antológia,nem mesélném el újra, olvassátok el az előző bejegyzésemet.
Véleményem
Bevallom, a próza sokkal közelebb áll hozzám, mint az előző kötet lírája, ezért nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a könyvnek. Az elején kicsit megijedtem, mert egy novella kivételével nem akadt olyan, amelyik igazán megfogott volna. Sok abszurd, groteszk, számomra elvont művel találkoztam, és meg kellett állapítanom, hogy ez valakinek jól áll, valakinek azonban kevésbé. Voltak jól induló novellák, amik aztán valahogy túl hirtelen értek véget, és ettől jellegtelenné váltak. Tartottam tőle, hogy nem tudok majd kiemelni egyetlen írást sem, nem tudok kedvencet választani, nem tudok mit mondani az egészről. Most viszont itt pihen a kötet az ölemben, fel kell lapoznom ahhoz, hogy az összes olyan novellát számba tudjam venni, amit szerettem - mert olyan sokan lettek, hogy képtelen voltam megjegyezni mindet.
- Első kedvencem @ConstantinusAureus Tedd, amit teszel! című novellája lett, ami pontosan azt az életérzést sugallja, ami számomra nagyon vonzó, ugyanakkor megközelíthetetlen. Bár én is mindig azt tenném, amit teszek!
- @Röszkva Rókakirálya igazából nem a történettel fogott meg, hanem a hangulatával. Este olvastam, és olyan rossz érzésem lett utána, hogy félre is tettem a könyvet. És ez bizony jó, mert kiváltott belőlem valamit, és szerintem egy írónak ez a legfőbb célja.
- @LianneHide Lujza címet viselő írása és sárkánya egyből belopta magát a szívembe. Telibe találta a hangulatot, a humort, a világot, mindent. Folytatást! :D
- A @vadpingvin tollából származó Backup/Restore
pontosabban a végeszintén iszonyat rossz érzést keltett bennem, és én már Csáth Gézától (és Röszkvától :D) megtanultam, hogy ezt szeretem. Fura vagyok. :D - @rrita Határidő című novellája egy igazán parádés feldolgozása valaminek, amit nem neveznék néven, mert nem szeretek spoilerezni. Jót röhögtem magamon, amikor leesett a dolog.
- Targoncás Zsolti harca a Robotzsaruért. Na, ez meg mi a ménkű lehet? Elárulom, @bgabesz fergetegesen humoros írása, ami az egyik legnagyobb kedvencem a könyvben.
- @lencsemate otthonos hangulatot festett a Mese egy viskó faláról-ban. Felidézte a sosemvolt gyerekkorok ízét, megmelengette a szívemet, ugyanakkor könnyeket csalt a szemembe.
- A Boróka titka, @Amrita_noita novellája teljesen elvarázsolt, egészen a mesék általam rég elfeledett birodalmáig repített. Minden szava tökéletes, és pontosan a helyén van. Ugye lesz ebből mesekönyv? :)
- @Tara_M Újra látlak című novellája lenyűgöző érzékenységgel, beleéléssel íródott. Kicsit szomorú lettem, kicsit dühös, kicsit csalódott, és igazán azt sem tudom, hogy miért.
- Végül, de nem utolsó sorban - sőt, inkább első sorban, csak a könyvben való felbukkanás sorrendjét követtem - kiemelném @Bujdosó_István művét, A partont, ami az abszolút kedvencem lett. Az ő sítlusában, pontosan ezt a történetet, pontosan ezekkel az érzelmekkel és hangulatokkal egy egész könyvön keresztül olvasnám. Igen, ez célzás.
Kedvenc idézet:
"Sétáltok, s a jövőn ábrándoztok,
teát főztök, s közben sérelmeiteken rágódtok,
esztek, s közben félelmeiteket veszitek sorra,
ültök a kertben, s közben teendőitek súlya alatt nyögtök,
teszitek a dolgotokat, s közben révedeztek.
Én
úgy ülök a kertben, hogy ülök a kertben,
úgy eszem, hogy eszem,
úgy főzök teát, hogy teát főzök,
úgy sétálok, hogy sétálok,
úgy teszem a dolgom, hogy teszem a dolgom."
teát főztök, s közben sérelmeiteken rágódtok,
esztek, s közben félelmeiteket veszitek sorra,
ültök a kertben, s közben teendőitek súlya alatt nyögtök,
teszitek a dolgotokat, s közben révedeztek.
Én
úgy ülök a kertben, hogy ülök a kertben,
úgy eszem, hogy eszem,
úgy főzök teát, hogy teát főzök,
úgy sétálok, hogy sétálok,
úgy teszem a dolgom, hogy teszem a dolgom."
15. oldal - Tedd, amit teszel!
A cím: Nekem ez a kedvenc címem. Na jó, túlzás, a kettőből nem nehéz választani, a harmadik meg személyes okokból ki sem teszi magát a szívem legmélyéből - egyébként meg még nem játszik ebben a játékban. De ez a szó, ez teli találat.
A borító: Nem vagyok érte túlzottan oda, szinte pofán csap ez a sok sötétkék, valahogy nyomaszt. A képben felismertem a Tetovált mementó egyik illusztrációját, ami csak azért bánt, mert egy borítónak az ember vagy csak én valahogy mindig valami újat és figyelemfelkeltőt képzel el. A cím elrendezése tetszik, az illusztrációk pedig még mindig nagyon szépek és részletgazdagok.
Értékelés:
A készülő harmadik, Csillagles című Moly- antológiát itt tudjátok előrendelni. Segítségért olvassátok el ezt a karcot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése