Karsza Andi (szerk.) - Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó

A könyvről 

Kiadó: Magánkiadás

Megjelenés éve: 2014
Illusztrálta: László Maya

Oldalszám: 200 oldal
Sorozat: Moly-antológia I.

A molyok szerint...

... a 30. legjobb verses könyv.

Jelenleg 88%-os az értékelése. 

Azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi a Tetovált mementó, vagy a Moly-antológia, elmondom. Egy szóban: boldogság. Boldogság annak, akit olyan megtiszteltetés ér, hogy bekerülhet, boldogság a szerkesztőknek, boldogság annak, aki olvassa és boldogság a világnak, mert bizonyíték arra, hogy még mindig van mit mondanunk, és még mindig van, akit érdekel. 

Ha netán még nem értesültél volna róla, van ez a közösségi oldal, és nem, nem a facebook, hanem igazi közösségi oldal, ahol az olyan csodabogarak gyülekeznek, akik ebben a furcsa történelmi korban még mindig a könyvek bűvöletében élnek. Ez az oldal a moly.hu, ahol a varázslat történik. Olvasók és írók születnek itt nap mint nap - és jönnek rá arra, hogy a kettő nem is áll olyan nagyon távol egymástól. Ennek az oldalnak a közössége lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát, legelőször 2014-ben, és legújabban 2017-ben. Mivel most 100%-ban antológia-lázban égek (az okáról itt írtam), kissé megkésve bár, de én  is elhatároztam, hogy megismerkedem azokkal az írókkal, akik körülöttem élnek. 

Véleményem

Ez a könyv kívül-belül gyönyörű, mert lelkek élnek benne. Soha nem olvastam antológiát ezelőtt, így az újdonság erejével hatott rám az, hogy nem egy ember fejébe nyertem bepillantást, hanem rögtön harminckettőébe. Bocsánat, harminchároméba, hiszen nem lehet kihagyni a könyv gerincét adó illusztrációk alkotóját, László Mayát sem a sorból. Gyönyörű, hangulatos rajzaival még több életet csempészett a kötetbe, és sokszor azt kívántam, bár mindegyik műhöz készült volna legalább egy icipici kép.

Mivel egy válogatás kötetről van szó, természetesen nem lehetek elfogult csak egy egész picit, és nem mondhatom azt, hogy mindegyik műért halálosan odavoltam, és nem volt egyik sem jobb a másiknál. Egyáltalán nem értek a lírához, a kortárs lírához meg még annyira sem - idegenek voltak tőlem mindig is a szabadversek, a haikukhoz meg szimplán hülye vagyok :D-, éppen ezért semmiféle szakmai véleményt nem akarok nyilvánítani a könyvben szereplő művekről. Csak azt tudom elmondani, hogy mi volt, ami nekem, laikus, versekkel tapasztalatlan olvasónak tetszett. Azt, hogy mi nem, röviden összefoglalnám: néhol nagyon sablonosnak, vagy esetlennek éreztem egy-egy művet, esetleg túlzottan elvont volt az én ízlésemnek. Ennyi, nem vagyok kritikus, így nem is akarok ebbe belefolyni.

Inkább arról írnék, ami tetszett. Tetszett, hogy ennyi ember így ki mert tárulkozni, legmélyebb gondolatait és érzéseit a világ elé tárni. Tetszett, hogy megtapasztalhattam, ugyanazok a gondolatok kavarognak mások fejében is, mint az enyémben. Tetszettek a frappáns ötletek és a szívmelengetően szép szövegek. Tetszett a sok színes post-it, ami a végére elborította a könyvet, megjelölve a kedvenceimet. Íme:

• @Littlewood versei kapásból tornádóként söpörtek le a lábamról. Imádtam minden sorát, és a különleges stílusát. Főleg Watsont. :) Nem mellesleg tűkön ülve várom, hogy olvashassam az újabb alkotásait a harmadik antológiában.
• Idióta vigyorral jutalmaztam @natalie örökség című novelláját a frappáns befejezésért.  
• @Grapefruitossy  Hangoskönyv  című írására is hasonlóan reagáltam, ezzel a fajta humorral nálam nem lehet mellélőni.  
• @Ciccnyog, mondom, a haikukhoz én nem vagyok elég elvont, de az 5. fölött percekig ültem.
• @dontpanic, köszönöm, hogy olvashattam az Ajándékot, nagyon betalált. Hopp, most látom, az Akkor is meg van jelölve. Mondom, nem értek a versekhez, de ennek valami olyan megfoghatatlan hangulata van, hogy egyből a szívemhez nőtt.  
• Figyelemre méltó alkotás @Fehér_Csaba verse, a Séták (szonettkoszorú). Az elején volt egy kis Tóth Árpád- érzésem ez bók :D, ami aztán átváltott Fehér Csaba- érzéssé mégnagyobb bók. Fantasztikusan megkomponált mű, minden egyes része a helyén van. A poént nem lövöm le, de jó nagyot szólt. Köszönöm a sétát. 
• @adricca szerintem rólam írt a Csinovnyik című versében. Pontosan ugyan azokat az érzéseket és gondolatokat adta át, amik bennem is kavarognak sokszor a munkámmal kapcsolatban. Hálás vagyok neki, amiért elmondta, hogy nem vagyok egyedül ezzel. 
• @Biedermann_Izabella, téged ismeretlenül is nagyon bírlak. Te vagy a hangulat maga. Más nincs. Ja, de, a Minta az egyik legvarázslatosabb dolog, ami olvasás közben történt velem. 

Összegzés  

 

Kedvenc idézet:

 

legszebb az ősz, mert
minden pillanatában
múlik, mégsem sír

@Ciccnyog, 77. oldal 

 

A cím: Hangzatos, a műveket olvasva nagyjából a helyére is tudtam tenni, de egyébként leginkább az "oké, ez van", kategória nekem. Persze most élesben tapasztalhatom, milyen nehéz címet választani egy ilyen sokrétű könyvnek, amiben ilyen sokféle személyiség lapul. 

 

A borító: Annyira szép, hogy bármi mást írnék róla, csak elrontanám. 

Értékelés: Talán nem tökéletes, de a miénk. Köszönöm, hogy írtok, köszönöm, hogy olvashatom. Részemről a szerencse.