Meg Cabot - Hívószám 1-800, spileres kritika 2. rész

 Az első két részről írt bejegyzésemet itt találjátok.
Spoilermentes összegzés a sorozatról.

Veszélyes terepen

Mindenhol lesnek rájuk

3. rész

Figyelem! Mint a címben is említettem, ez egy SPOILERES kritika, ha a közeljövőben el akarod olvasni a könyvet, NE olvasd el ezt a bejegyzést! Ha mégis megteszed, utána ne engem szapulj, mert imádom azt mondani, hogy "én megmondtam". Köszi :) 

Kiegészítés: Az írás spoilert tartalmazhat az írónő más könyveiből is, ezeket jelöltem.

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2003, puhatáblás
Oldalszám: 206 oldal
Mikor olvastam? 2016. július 28.09:51 - 2016. július 28., 14:33

Augusztus végén, mikor Jessica visszatér az iskolába, fogalma sincs, hogy az egyik osztálytársa halott. Persze, amint beteszi a lábát az osztályba, azonnal értesül róla, hiszen a legtöbben őt vádolják, amiért nem válaszolt a hívásokra, mikor a lány eltűnt. Talán megtalálhatta volna, mielőtt az elrablói megölik. De hát hogyan válaszolt volna, amikor az isten háta mögött nyaralt éppen? Mégis bűntudat gyötri, és amikor egy újabb lánynak vész nyoma, tudja, azonnal cselekednie kell.
Nem nyűgözött le különösebben ez a rész, mondhatni, kicsit untam. Pedig lássuk be, ez lehetett volna Jess eddigi legizgalmasabb "ügye", hiszen mégis csak egy gyilkosságról van szó. De az egész történet valahogy annyira ismerős volt, mintha Meg számos másik könyvéből lett volna összevágva, és ez felbosszantott. SPOILER Rengeteg ismerős momentum volt benne (persze a neveken kívül, ugyebár...), például a halott pompomlány exbarátja randira hívja a kissé balhés, népszerűtlen csajt (lásd még: A mediátor első része, ott ráadásul a halott csajt Heathernek hívják...), az a gyilkos, aki eleinte a legártatlanabbnak tűnik (lásd még: A mediátor harmadik része és a lúzer Michael - igen, ez a név is előfordul párszor Meg repertoárjában, elég csak Jess bátyjára, vagy Mia Thermopolis szerelmére gondolnunk...- Meducci esete). SPOILER VÉGE Egyáltalán nem okozott semmi meglepetést, a történet sem pörgött annyira, mint amennyire elvártam volna, vagy lehet, hogy csak én untam ennyire...
Jess és Rob kapcsolata nem sokat mozdult előre, azon kívül, hogy Jess ábrándozik és azon tűnődik, hogy most mi van, Rob meg egy idióta indokkal utasítja vissza. Ez megy már három részen keresztül, és kezd bosszantóvá válni. Ja, de, bocsánat, a szelíd motoros nekiadta Jessnek az óráját. Wow. Történhetne már valami!
A humor abszolút felszívódott ebben a részben, amit sajnálok, mert az előző részekben nagyon szerettem pl. Jess és a két FBI ügynök szócsatáit. Azt meg főleg sajnálom, hogy elvették tőlük az ügyet, de gondolom, felbukkannak még.
Valahogy az eltűnt gyerekek felkutatása sokkal jobban passzol a sorozathoz, mint az eltűnt pompomlányok hajkurászása, ezért remélem, a következő két részben visszatérünk az eredeti felálláshoz, mielőtt még teljesen átcsapna a történet Heather Wells rejtélyes eseteibe...

Kedvenc szereplő: Nem mondanám kedvencnek, inkább amolyan kellemes csalódás volt Clair Lippman karaktere. Az előző részekből nem derült ki róla sok minden azon kívül, hogy szeret a tetőn napozni, de a mostani megjelenései alapján szimpatikus volt a népszerűsége ellenére.

Legellenszenvesebb szereplő: Cyrus Kranz a végén...brr, biztos, hogy lesznek még vele gondok...
Kedvenc idézet: Sajnos nem volt benne semmi kimondottan humoros, vagy okos megszólalás, ezért most nincs.

Borító: Egy nagy nem. Emberek, olvasta valaki egyáltalán ezt a könyvet? Hát ez a szerencsétlen lány hányszor elmondja a könyvek folyamán, hogy rövid haja van? Egyszerűen nem értem az ilyen borítókat, inkább ne tennének rá embert, ha gőzük sincs a tartalomról...

A cím: Nem akarom magamat ismételni, de nem szeretem az elcseszett címeket. Ez is olyan béna, semmitmondó, hatásvadász, ráadásul viszonylag kevés köze van az eredetihez. (Safe House) Könyörgök, valaki adja a kezemre azt, aki kitalálta, hogy rá kell erőltetni ezeket a butácska alcímeket a sorozatra! Mégis, mit gondoltak? 

 

Hajsza

Ketten a gonoszok ellen

4. rész

 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2004, puhatáblás
Oldalszám:176 oldal
Mikor olvastam? 2016. augusztus 1. 8:00 - 2016. augusztus 1. 13:30

Úgy tűnik, Jess már soha sem fog megpihenni. Ismét veszélyes terepre téved, amikor Hálaadás napján a majdnem-barátjától hazafelé tartva egy gyilkosság helyszínén találja magát. Az áldozat az afroamerikai fiú, aki nemrég költözött a szomszédba, és akit az apja aznap Jess-éknél is keresett. Úgy tűnik, nem csak erről az esetről van szó, hiszen másnap felgyújtják a helyi zsinagógát és elrabolnak egy zsidó fiút. Jess azonban már tudja, hogy hol van...

Dráma, patakokban folyó vér, sebesült szépfiú, robbanások, tűzharc...na, végre, ez a rész pörgött rendesen. Csak azt sajnálom, hogy ez lett a legrövidebb rész, kicsit sértőnek is érzem, hogy 176 oldallal lett kiszúrva a szemem. De nyilván nem a magamfajta oldalzabálóknak íródott a könyv elsősorban.

Végre-végre történt némi előrelépés Jess és Rob kapcsolatában, bár örülnék, ha végre eldöntenék, hogy járnak-e vagy sem, mert baromi idegesítő, hogy bár barátom és barátnőmként emlegetik egymást, Rob mégis csinálja a fesztivált minden alkalommal, mikor Jess közeledni próbál.  Egy kis következetességet, gyerekek!

Engem kutyákkal, meg gyerekekkel nagyon könnyű megvenni, ahogy szinte minden nőt, szóval Chigger-nek külön örültem és nagyon remélem, hogy Jess végül megtartotta.

Örültem, hogy Krantz végül nem lett annak az ellenszenves, szigorú pasasnak beállítva, akinek az előző részben indult. Legalább volt némi meglepetés a történetben.

Ami nem volt meglepetés: hőseink önfejűen beleártják magukat a "nagyok" dolgába, mikor nagyon jól tudják, hogy életveszélyes. Jess azzal takarózik, hogy a rendőrség nem tudja, kikkel áll szemben...nahát, mi lenne, ha elmondanátok nekik ahelyett, hogy egy csapat náci közt próbálnátok elvegyülni? Abszolút reális és logikus lépés. 

Kicsit sok volt nekem ez a szájbarágós anti-rasszista téma, nagyon tanulságosnak lett szánva az egész, de az írónő átesett a ló túloldalára és abszolút nevetségesnek ábrázolta Amerika Igaz Fiait. Főleg Jim Henderson...természetesen alacsony termetű kis diktátor, mert ki más lehetne a vezér, ha nem ő? Amilyen szarul kezelte a helyzetet, szerintem akárki más...Persze, az üzenet fontos, de nem hiszem, hogy ilyen könnyen ártalmatlanítani lehetne egy ilyen szélsőséges csoportot, ahogy azt sem, hogy ilyen egyszerű ez a téma és mindenki vagy fehér, vagy fekete. Khm, bocsánat, szerencsétlenül fogalmaztam. Szóval nem hiszem, hogy az emberek vagy habzó szájú nácik, vagy szentek, akik teli vannak zsidó és színesbőrű barátokkal és az egész világot a keblükre ölelik, miközben angyalok kórusa zeng a háttérben. Tisztára, mint egy Hetedik mennyország rész...És nem hiszem, hogy ennyire hülyére kellene venni az olvasót, nekem pl. ott lett sok az egész ügy, mikor kiderült, hogy a wc-jükben újságok helyett a Mein Kampf-ot olvasgatják. Ugyan már, na.

Kedvenc szereplő: Chick, aki igazi sablon karakter bár a többiek is, de a filmekben is bírom ezeket a jó fej, nagyra nőtt gyerekeket, akiknek aranyból van a szívük.

Legellenszenvesebb szereplő: Rose néni, mert...hát, mert ő Rose néni és mindenkinek van egy hasonló rokona.
Kedvenc idézet: 
 "– Te ki vagy? – kérdezte halkan. – Mi… mit akarsz?
Mit felelhettem volna? Legalább tízszer láttam azt a filmet.
– Én? Luke Skywalker vagyok, és azért jöttem, hogy megmentselek."

Borító: Jó, jó, a jelenetet eltalálták, de a csajt...hát nem igaz már! Négy rész, emberek NÉGY RÉSZEN át magyarázza ez a szerencsétlen, hogy rövid a haja. Istenem, de megcsapkodnám a tervezőt...

A cím: Valaki árulja már el, mi volt ebben a hajsza azon a rövid jeleneten kívül, amíg a két rosszfiú üldözte őket az erdőben. Na ugye, szerintem is. Az alcímet...azt már inkább fel se hozom, nincs értelme. 

Isten veled, Villámlány!

Hiányzol

5. rész 

 

 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2007, puhatáblás
Oldalszám: 218 oldal
Mikor olvastam? 2016. augusztus 1.14:49 - 2016. augusztus 2., 10:53

Na, jó, a 16 éves énem meg lett véve kilóra, szóval nem vagyok hajlandó lehúzni ezt a könyvet, még akkor sem, ha tudom, hogy az egész nem reális. Ugyanis a kamasz énem krokodilkönnyeket sírt volna a könyv végén - nem, most komolyan, A mediátor végén is sírtam :D-, és az ifjúsági regények esetében szeretek arra az énre gondolni és rá hallgatni, meg a szívemre. Sajnos, ez van, megtörtem és engedelmesen olvadoztam Rob Wilkins lovagiasságának súlya alatt. Melyik lányt ne tenné boldoggá, ha hozzávágnának egy jegygyűrűt?Mármint, szó szerint. :D 

Azt hiszem lenyugodtam...szóval térjünk a lényegre. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, mert lehetnének a karakterek ezerszer árnyaltabbak, és lehetne jobban kidolgozott hosszabb!! a történet, de alapjában véve az egész jó volt úgy, ahogy. Jess rengeteget változott az előző rész óta, mondhatni, benőtt a feje lágya. Nekem sokkal szimpatikusabb volt a "felnőtt" énje, bár így egy kicsit jobban beolvadt a főhősnők tömegébe, akikkel eddig találkoztam. Mégis jobban tudtam vele azonosulni. Jessica az alatt a három év alatt, míg nem hallottunk felőle, megjárta az afganisztáni háborút, ez nyilván megváltoztatja az embert. Bár az egész ügyet elbagatellizálta az írónő, viszonylag kevés, csak úgy odavetett információt kaptunk az eltelt évekről, szívesen olvastam volna erről a témáról többet is. Az is érdekes volt, hogy Jess bekerült a Julliardra, mert őszintén szólva, én már el is felejtettem, hogy fuvolázik, tekintve, hogy erről legutóbb a 2. részben tett említést.
Maga a pedofil-pornós történetszál annyira nem hozott lázba, tölteléknek elment, sokkal jobban érdekelt Jess és Rob kapcsolata, szóval igazából édes mindegy volt, mi zajlik a háttérben. Kicsit erőltetett volt ez a kiderült hogy van egy húgom, segíts már rajta ügy, de nyilván valahogy újra egy városba kellett juttatni őket. Hannah nem nőtt a szívemhez, inkább pofoznivalónak mondanám. Nem is szerepelt sokat, hamar eltűnt a balfenéken, igazából szerintem felesleges volt belerángatni Rob életébe. 
Hannah marhára nem hiányzott a képbe, az FBI ügynökök viszont annál inkább. Annyira poén lett volna, ha Cyrus igazából Smith és Johnson esküvői meghívóját hozza el Jessnek! :D Tudom, nem vagyok normális. :D
Ennyit a negatív dolgokról. Meg igazából a pozitívakról is, vagyis még csak annyit, hogy Chigger! Jaj, de jó, hogy benne volt! :)  

Kedvenc szereplő: Megtörtem. Rob Wilkins. Nincs több mondanivalóm. 
Ja, de, a másik Joe Mastriani, akinek a hozzáállása követendő példa az apák számára, de egyébként nem ő Rob Wilkins, szóval ez csak egy zárójeles megjegyzés :D

Legellenszenvesebb szereplő: a Whitehead família :D

Kedvenc idézet:   
"Akkora levegõt vettem, amekkorát bírtam, és megragadva a pólója elejét, szorosan magamhoz húztam, és egyenesen a képébe mondtam:
– Rob, hajlandó vagy feleségül venni?
Kifejezéstelen arccal nézett rám:
– Neked elment az eszed."

"Még mindig furcsa érzés volt Rob Wilkinst a hálószobámban látni. Az azonban még furcsább látvány volt, hogy ott ül, az ablakülést díszítő csipkés párnán. Mintha Batmant látnám a drogériában a samponok vagy mik között válogatni."

Borító: Úgy tűnik, a kiadónál ekkortájt lehetett arculatváltás. Ez a borító határozottan jobb, mint eddig bármelyik, bár elég zavaró, hogy nem illik a többi részhez. Én megfontolnék egy új kiadást, egységes borítókkal, de ezt csak nagyon halkan mondom.

A cím: Isten veletek, idióta címek. Nem fogtok hiányozni.
 

 Képek: 1 (X) 2 (X) 3 (X)