Meg Cabot -Hívószám 1-800, spoileres kritika 1.rész

A kritika 2. része.

Spoilermentes összegzés a sorozatról.

Hoppá, egy Meg Cabot sorozat, ami kimaradt a gyerekkoromból! Oké, szégyellem, de A neveletlen hercegnő is. Ezt azóta nagyjából pótoltam:) Igaz, 4-5 évvel ezelőtt olvastam az egyik részt, de hogy melyiket, arról fogalmam sincs, szóval maradjunk annyiban, hogy teljesen friss élmény lesz kiolvasni ezt a sorozatot, így kevésbé leszek elfogult, mint a többi könyvével. A sorozatot két részletben hozom, mivel viszonylag rövidke könyvekből áll, nem akarom egyiknek az értékelését sem bő lére ereszteni. Az első rész az első két könyvet tartalmazza, a második a 3-5. könyvet.

A szokásos figyelmeztetés után térjünk is a tárgyra! :D 

Figyelem! Mint a címben is említettem, ez egy SPOILERES kritika, ha a közeljövőben el akarod olvasni a könyvet, NE olvasd el ezt a bejegyzést! Ha mégis megteszed, utána ne engem szapulj, mert imádom azt mondani, hogy "én megmondtam". Köszi :) 

A történetről 

Jessica Mastriani teljesen átlagos, kissé balhés 16 éves lány volt, egészen addig a délutánig, mikor legjobb barátnője úgy döntött, a fogyás érdekében gyalog indul haza az iskolából. Jess, jó barátnőhöz híven vele tart, bár vihar közeleg, amely hamarosan utol is éri őket. Bár tisztában vannak vele, hogy viharban a sportpálya fémből készült tribünje alá beállni nem egy életbiztosítás, de inkább ez, mint a jégeső... Jessica nem ússza meg a kalandot, ugyanis egy villám egyenesen telibe találja. Furcsa mód mindenféle probléma nélkül hazamegy, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel azonban már tudja, hol talál meg két, évekkel ezelőtt eltűnt gyereket. Véletlen? Ugyan. 

Meg Cabot könyveiben azt szeretem, hogy fog egy teljesen átlagos kamaszt néha felnőtt nőt, valamilyen különleges környezetbe helyezi/különleges képességgel ruházza fel/különleges helyzetbe hozza, és máris kész egy remek történet. Szeretem az ötleteit, mert általában minden egyetlen apró részleten múlik.

A könyveket M.C. Jenny Carroll álnéven publikálta, ami szerintem roppant fantáziátlan, szerencsére ezt a szokását idővel levetkőzte.

 

Tudom, hol vagy!

Ketten a Harleyn
1.rész

 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2003, puhatáblás
Oldalszám: 200 oldal
Mikor olvastam? 2016. július 26.11:48 - 2016. július 27., 08:30

A sorozat első részét leginkább bevezetőnek nevezném, hiszen Jessica a vallomásában hosszan taglalja a képességét, illetve a kialakulásának körülményeit. Persze ettől még nem eseménymentes a könyv: miközben bátyját féltve bevonul a crane-i katonai támaszpontra, kénytelen egy eltűnt fiú segítségére sietni, akit önhibáján kívül kevert bajba.
Jessicával nem voltam kibékülve. Belevaló lány, hasonlít Suze Simonra a Mediátor sorozatból, valahogy mégsem tudtam vele annyira szimpatizálni. Kicsit irritált a stílusa, nagyképűnek éreztem, egyáltalán nem az volt a benyomásom, hogy 16 éves lány, inkább valami 40-es körözött bűnöző. A végére persze megszoktam, sőt, egész kicsit még meg is kedveltem.
Robbal kapcsolatban egyelőre nem tudnék nyilatkozni, szerethető karakter, bár viszonylag nehéz kiismerni, gondolom, ez a későbbiekben még alakul. Nem lett belőle valami nagy könyves szerelem :D
Nagyon örültem a Meg Cabot-féle humornak, ami átitatta a könyvet, jókat derültem Jess hülyeségein. Különösen tetszett, hogy az egyik FBI ügynököt Jill Smith-nek hívják. Értitek. Jill Smith -Will Smith és hát...na jó, hagyjuk :D 
Iszonyúan zavart viszont a szókincs, bár tudom, ez a könyv lassan már retronak számít. Csak néhányat emelnék ki az idétlen kifejezések közül: bemázol (úgy, mint megüt, behúz neki egyet. Használta ezt valaha valaki?), lecaj, kencefice, csuda (pl. csuda klassz), báj-báj. Na, ezen kiakadtam. Miért nem lehetett szépen lefordítani: viszlát, aztán kész. Felesleges ripacskodás és nagyon idétlen.
Mivel pont előtte fejeztem be a Tinibálványt, kénytelen voltam rájönni, hogy Meg Cabot elég feltűnően ismétli önmagát, és ennek nem örülök. Jessica, pont mint Jenny Greenly, egy indianai kisvárosban él, véletlenül éppen a legjobb barátja szomszédságában. Ebben a kisvárosban az újság délután jelenik meg, hogy az újságíróknak ne kelljen korán kelniük. És itt van még a Karen Sue-jelenség jó,mi? Én neveztem el :D Mindkét könyvben felbukkan egy Karen Sue nevezetű csaj, aki egy egész kicsit ellenségnek számít. A Tinibálványban Karen Sue Walters a szopránok vezetője, aki, miután Jen kilép a kórusból, letámadja az ebédlőben, Karen Sue Hankey pedig Jess "fuvolás ősellensége", akivel állandóan párbajozik a zenekarban elfoglalt posztjáért. Kezdem azt hinni, hogy M.C. életében volt egy Karen Sue nevezetű személy, akit nem kedvelt. :D Megjelenik még a tipikus atyáskodó figura, akit nagyon hasonlónak éreztem A mediátor-beli Dominic atyával: Mr. Goodhart, az iskolai felügyelőtanár - jelentsen ez bármit is. Illetve itt is felbukkan a 12 éves, szeplős, vörös hajú, szeretnivaló kisfiú, aki kísértetiesen emlékeztetett Dokira, szintén A mediátorból, azt leszámítva, hogy Sean-nak nincs rémisztően magas IQ-ja.
A könyvnek vannak hibái, de nem kell túl komolyan venni, egy délutáni kikapcsolódásnak pont jó. Különösen ajánlom a 12-18 éves korosztálynak, felnőtteknek már kevésbé.

Kedvenc szereplő: Sean, a hősszerelmes :D
Legellenszenvesebb szereplő: igazából senki kiemelkedően utálnivalót nem sikerült találnom.

Kedvenc idézet:
"Johnson különleges ügynök szemmel láthatóan szenvedett az öltönyében. Smith nem annyira: ő szoknyát és selyemblúzt viselt. Ahogy ott álltak egymás mellett, csinosan felöltözve, napszemüveggel, egész szép párt alkottak.
– Hello! – köszöntem rájuk. – Csak nincs maguk közt olyan X-aktás valami?
– Tessék? – értetlenkedett Smith. Ma a gyöngy fülbevalóját viselte.
– Tudja, olyan Scully-Mulder-kapcsolat. Szerelmesek egymásba, de titkolniuk kell.
Johnson döbbenten nézett a társára, majd rám.
– Én nős vagyok – bökte ki végül zavartan.
– Nekem pedig van barátom – tette hozzá Smith.
– Kár – állapítottam meg."
Borító: Egynek elmegy, különösebben nem tetszik, de nincs vele gond - ha csak az nem, hogy a történet szerint Jess-nek rövid haja van, a borítón meg rendesen lobog neki :D
A cím:  Átlagos, bár ezeket az alcímeket nem erőltetném, a sorozat előrehaladtával csak gázabb lesz.

 

(A molyos rendszerben 3,5-re értékeltem, de az agyak szigorúak :D)

Fedőneve: Kasszandra
A kutatás folytatódik
2. rész


 

A könyvről

Kiadó: Ciceró
Kiadás: Budapest, 2003, puhatáblás
Oldalszám: 280 oldal
Mikor olvastam? 2016. július 27. 09:01 -2016. július 28., 09:38

Jessica az első részben ország- világ előtt bejelentette, hogy a képessége rejtélyes módon megszűnt. Mondjuk nem tudom, hogy voltak képesek bevenni ezt a béna mesét. Azonban titokban továbbra is segíti az eltűnt gyerekek hazajuttatását, hű társával, a diszpécser Rosemaryvel. Az élet azonban nem állt meg, az előző rész óta eltelt három hónap és kitört a vakáció. Jessica és legjobb barátnője, Ruth, felügyelőként vesznek részt egy zenei tehetségeknek fenntartott táborban. Jessre már a kezdetek kezdetén rájár a rúd, hiszen egy szerencsétlen véletlen következtében áthelyezik az angyalian tehetséges kislányok szobájából az ördögien bosszantó fiúkhoz, nyolc 10-12 éves sráchoz, akik természetesen a tábor legbalhésabb lakói. Ha ez nem lenne elég, egy férfi keresi fel a táborban, aki kétségbeesetten meg akarja találni a kislányát.
Határozottan jobban tetszett, mint az első rész, pörgősebb volt, eseménydúsabb. A táborokkal szemben meg amúgy is elfogult vagyok, nagyon szerettem az egésznek a hangulatát, főleg az éjszakai horror meséket és a gyerekek lelkesedését. 
A könyv végig lekötött, érdekelt a cselekmény, ez nagy pluszpont az előzőhöz képest, ami néha kicsit leült. Viszont néha még most is úgy éreztem, hogy ehhez én már kicsit öreg vagyok, ezért biztos, hogy nem kap maximális pontszámot.
Na és megint ez a szóhasználat édes jó Istenem! Hajmosószer. Ilyet le mert írni valaki. Értem, a könyv 13 éves (a magyar verzió), na de mi már akkor is samponnak hívtuk a hajmosószert! Jaj nekem. 
Minél több könyvét olvasom, annál inkább rá kell jönnöm, hogy Meg Cabot névadási szokásai eléggé egysíkúak...Gondolok itt a már említette Karen Sue-ra, Scott-ra, Dave-re (Suze Simon mostohaöccse is David) és Clay Larssonra (A Tinibálványban Trina vezetékneve Larssen). Engem ez egy kicsikét zavar, olyan fantáziátlannak tűnik tőle.
Jess sokkal kevésbé irritált, mint az első részben, talán azért, mert kevesebbszer használta a bemázol szót...Belevaló csaj, aki nem riad vissza semmitől, bár az én ízlésemnek most már...,7-8 évvel ezelőtt példaképemmé koronáztam volna kicsit túl fiús. Ruth elég gyökér módon viselkedett, hol egy szívtelen dög volt, hol meg egy nyalizógép - attól függően, hogy Scott milyen álláspontot foglalt el az adott helyzetben. Ez nem tette szimpatikussá. Robot még mindig nem tudom hová tenni, viszonylag ambivalens személyiség, és már kinőttem ebből a "rosszfiú, de a szíve mélyén egy barátságos mackó" típusból. Jess "fiait" szerettem volna jobban megismerni, de a legtöbben csak odakent mellékszereplők maradtak sajnos.

Kedvenc szereplő: nem volt ilyen, különösebben senki nem nőtt a szívemhez.

Legellenszenvesebb szereplő: Shane. Ki nem állhatom az ilyen elkényeztetett, nagyképű kölyköket, akik azt hiszik, hogy mindent megtehetnek. Persze, a végére tanúi lehetünk emberi oldalának is, de sajnos elképesztően csapkodnivaló volt az elején, szóval nem, nem szerettem meg.

Kedvenc idézet:
"– Jess, azt hiszem, ennél tökéletesebb munkát nem is szerezhettél volna magadnak.
– Tényleg? – döbbentem meg.
– Tényleg. Úgy értem, hogy… hogy is mondják? Te nem ereszkedsz le úgy a kölykökhöz, mint a legtöbben. Úgy bánsz velük, mint bárki mással. Tudod. Mint a szarral."

Borító: A színek bántják a szememet, egyébként átlagos, az autó gondolom a fehér furgon akar lenni, amiben Jess után kémkednek...Maradandó nyomot nem fog bennem hagyni.

A cím: Jó, tetszik az ötlet, bár elég kevés szerepet kapott a név, azt is csak a könyv vége felé. Az alcím felesleges és abszolút semmi értelme.

Kép: 1:(X), 2: (X)