 | ||||
| 1. rész Az írónő még Jenny Carroll álnéven publikált |
Eredeti címe: 1-800-Where-R-You
Részei: Tudom, hol vagy!; Fedőneve: Kasszandra; Veszélyes terepen; Hajsza;Isten veled, Villámlány!
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2003-2007
Össz oldalszám: 1080 oldal
Kapcsolódó sorozat: Eltűntnek nyilvánítva
Ez egy olyan sorozat, amit sokkal jobban élvez az ember, amíg egykorú a főhőssel. Ha ezt is akkoriban olvasom, mint a többi Meg Cabot regényt és sorozatot, valószínűleg nagyobb hatást gyakorolt volna rám és eszeveszett nagy rajongója lennék. Most leginkább kellemes kikapcsolódás volt egy olyan időszakomban, amikor nem vágytam semmi mély értelmű, nehéz olvasmányra. Viszont néha kimondottan öregnek éreztem magam ahhoz, hogy egy 16 éves szemével lássam a világot, annak ellenére, hogy nem olyan régen még én is ennyi idős voltam.
 |
| 2.rész |
A történet alapvetően nagyon ötletes, mindig is szerettem Meg Cabot kreativitását, amivel csak egy bizonyos pontot változtat a teljesen átlagos főhősei életében, és csupán ennyivel érdekessé és izgalmassá varázsolja a regényt. Nem árulok el nagy titkot - hiszen mégis csak egy spoilermentes értékelést próbálok írni - azzal, ha elmondom, a sorozat Jessica Mastrianiról szól, aki teljesen átlagos életet él - leszámítva, hogy a bátyja skizofrén, ő meg egy kicsit nehezen kezeli az indulatait...- egy álmos indianai kisvárosban, egészen addig a napig, amíg legjobb barátnőjével szolidarítva gyalog indul haza az iskolából. Ekkor ugyanis villámcsapás éri, amit szerencsésen, egy kisebb sebhellyel túlél, majd másnap arra ébred, hogy tudja, hol van a két eltűnt gyerek, akit előző nap a tejes dobozon látott. A sorozat alapvetően Jessica képességéről szól, és arról, milyen kalandokba keveredik általa.
Könnyed, humoros, tipikusan Meg Cabot- stílusban íródott, éppen ezért olvastatja magát, egy nap alatt kivégezhető mindegyik rész, szinte észrevétlenül.
Óriási fordulatokra nem kell számítani, egy valamelyest olvasott ember simán kitalál mindent, ami nagy "rejtélyként" akar funkcionálni, bár első sorban nem a csavaros történetvezetésre épít a sorozat, úgyhogy ez nem zavaró. Az esetek, amikkel Jess szembe kerül a részek során, viszonylag kreatívak, de egyik sem kimondottan sokkoló ügy.
 |
| 3. rész |
A szerelmi szál kamaszosan bájos, bár néha kissé irritáló az a sok húzódozás és vergődés, amit a két főszereplő művel. Aki fene nagy romantikára vágyik, az maximum az utolsó részben kaphatja meg, amit akart, és akkor sem a szokványos módon - de annál jobb, higgyétek el :D Hála a magasságosnak, sikerült megírni az egész sorozatot szerelmi háromszög nélkül, ez egy óriási plusz pont, mert már a falra mászok ezektől.
Amivel nagyon nem voltam kibékülve, az a nyelvezet. Végig olyan szavakkal operál, mint bemázol, lecaj, csuda klassz. Mentségére legyen mondva, hogy a maga 13 évével (mármint az első rész, a többiek kicsit "fiatalabbak") már-már retronak számít, a nyelv rengeteget változott ez alatt a másfél évtized alatt. Lehet, hogy megkockáztatnék egy új, modernebb fordítást és normális borítókat és kevésbé gagyi hatású címeket, ha nagyon népszerűvé akarnám tenni, mivel azok, akik most 13-16 évesek, már valószínűleg fetrengnek a röhögéstől, ha ilyen szavakat hallanak. Illetve számos idegen szó előfordul benne, amit még én sem (!) értettem, pedig nem vagyok egy hülyegyerek. Mivel alapvetően a tizenéves korosztálynak szánták a könyvet, ezeken nem ártott volna elgondolkozni.
Állandó szereplők:
Jessica Mastriani: A sorozat főhősnője. Nem egy tipikus lány, hiszen odavan a motorokért, a sebességért és a verekedésért. Na, jó, ez utóbbi inkább a szükséges rossz, amivel el tudja hallgattatni az iskolában a bunkókat. Általában előbb üt, és csak aztán kérdez. Nagyszájú, belevaló lány, aki semmitől nem riad vissza, a szíve aranyból van, az ökle vasból. :) Nem mondanám tipikus főszereplőnek, hála Istennek nem nyavalyog mindenért, inkább megoldja a problémáit, viszont nekem ez a kemény csaj imidzs kicsit sok volt, főleg az első részben.
 |
| 4. rész Az írónő rejtélyes módon Meg Cabottá változott :D |
Rob Wilkins: A Pasi. Tudjuk, nincs jó regény A Pasi nélkül. Számomra Robi Wilkins miért érzek kényszert, hogy mindig a teljes nevén szólítsam?? örök rejtély, az utolsó részig nem voltam biztos benne, hogy kedvelem. Alapvetően ambivalens a viselkedése, egyszer visszautasító, máskor az élete árán is megvédené A Lányt - ezzel teljesen összezavarja az embert. Kívülről igazi rosszfiú - motorral, suli utáni elzárással, meg némi priusszal-, belülről egy Jane Austen karakter. "Sajnos" a történet végére kénytelen voltam megkedvelni, de azért nem ő számomra A Könyves Pasi.
Ruth Abramowitz: A legjobb barátnő. Ennél messzebb nem is megy el a karaktere, néha egy-egy benyögés, néha viták, néha támogató megszólalások. Nem volt valami óriási szerepe a sorozatban, inkább meghúzódott a háttérben. Igazán se kedvelni, se utálni nem lehet, nekem "csak úgy van" érzésem volt tőle.
Doulas Mastriani: Jess idősebbik bátyja, aki az egyik részben (ha jól emlékszem, a másodikban) hol 20, hol 21, hol pedig 22 éves, ez amúgy viszonylag zavaró és kínos hiba :D A történet elején skizofrén rohamai vannak, tudjuk, hogy korábban is voltak problémái, emiatt sokan gúnyolták az iskolában. A sorozat folyamán nagy fejlődésen megy keresztül, emellett mindvégig a húga cinkosa ésszövetségese, ezzel szerintem az egyik legszerethetőbb karakter a történetben.
Michael Mastriani: Jess kisebbik bátyja. Sokat nem tudunk meg róla azon kívül, hogy számítógép zseni és Ruth halálosan bele van zúgva, ám ő a szomszéd lányt, Clair Lippmant szemelte ki magának. Nem sok szerepe van, talán emiatt is volt szimpatikusabb nekem Doug.
Antonia Mastriani: Jess anyukája. Nem jutott sok szerephez, de amikor igen, egy csapkodnivaló, önző sznob volt. Nem az a tipikus anyuka, aki egy-egy seggberúgással magához téríti és egyébként mindenben támogatja a lányát, maximum ezt a látszatot próbálta kelteni.
Joseph Mastriani: Jess apukája, nagyon szerethető karakter, aki nem veszi túl komolyan a dolgokat és hasznos tanácsokkal látja el a lányát.
Karen Sue Hankey: Őt a Karen Sue- jelenség miatt vettem ide mert szerintem tök jól kitaláltam ezt az elnevezést :D, ami nem más, mint Meg Cabot rejtélyes utálata ez iránt a név iránt. A Tinibálványban is volt ugyanis egy Karen Sue nevezetű leányzó, aki szintén nem a legszimpatikusabb karakter, bár annyira nem kapott ősellenség szerepet, mint ebben a sorozatban. K.S.H. haha micsoda monogram Jess fuvolás nemezise, akit minden évben próbál letaszítani a zenekarban elfoglalt 3. székéről. Aztán nagyjából ebben ki is merül a nagy viszály, nem mintha hiányozna ez a vonal a könyvből.
 |
| 5. rész Végre megszabadultunk a béna borítóktól. |
Kinek ajánlom? Alapjában véve ez egy ifjúsági sorozat, így főként a 12-18 éves korosztálynak ajánlanám. Könnyen, gyorsan olvasható, egyik része sem kimondottan hosszú, így azok is megszerethetik, akik egyébként nem szívesen, vagy nehezen olvasnak. Könnyed kikapcsolódásra a idősebb korosztály is számíthat, ha kézbe veszi a sorozatot, de ne várjunk tőle semmi egetrengetőt!
Kedvenc rész: Az utolsó, itt Jess karaktere sokkal közelebb áll ahhoz, amit szimpatikusnak nevezek, illetve korban "közelebb kerültünk" egymáshoz, könnyebb egy 19 évessel azonosulnom már, mint egy 16 évessel. Na, és persze a happy end miatt :)
Spoileres értékelés az első két részről.
Spoileres értékelés a 3-5. részről.
Képek: (X)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése