Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Figyelem! Az értékelés spoilert tartalmaz, amit a szokásos módon jelöltem, így: spoiler.

A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2018

Oldalszám: 368 oldal

A történetről

Vajon ​mi az ijesztőbb: egy szellem vagy életem első csókja?

Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.
Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.
De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?
Patrik maga kezd nyomozni.
Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.
Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.
Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.
Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.
Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?
Nyerj bepillantást egy kamasz srác féltve őrzött titkaiba!

Véleményem

Ezennel kijelenthetem, hogy végeztem a "Bessenyei összessel" - egyelőre, mert nagyon remélem, hogy hamarosan újabb kötet érkezik az írótól. Első körben el kell mondanom, hogy szerintem Gábor óriásit fejlődött Az Olimposz legyőzése sorozat óta, pedig az sem volt rossz, sőt. De ez a könyv sokkal inkább egyben volt, történet, karakterek és világépítés szempontjából is. Szóval - virtuális vállveregetés, ezt nagyon odatetted!

Hogy milyen lehet egy 16 éves fiú fejében, arról eddig halvány fogalmam sem volt - ami azért nem túl meglepő. Most viszont exkluzív bepillantást nyerhettem az ellenkező nem gondolataiba és érzelmeibe, ami egészen új élmény volt. A fiúk eleve nehéz helyzetből indulnak: elvárjuk tőlük, hogy ők kezdeményezzenek, de ne nyomuljanak túlságosan, jófejek és lazák, ugyanakkor valamennyire udvariasak is legyenek, tegyék a szépet, de ne legyenek túl nyálasak stb. Patrik próbál megfelelni az elvárásoknak, amennyire az erejéből telik, de közben ugyanúgy szorong, ugyanolyan bizonytalan, mint egy korabeli lány, maximum más félelmei vannak az első szerelemmel kapcsolatban. Közben igyekszik túlélni a kollégiumi hétköznapokat, ami nem mindig egyszerű. Egyébként erről olvastam volna többet is, mert én nem voltam kolis annak idején.

Már önmagában a szemszög is megért volna egy könyvet, hiszen nem minden nap olvashatunk "fiús" regényeket, leszámítva azokat, amik újra elmondják ugyanazt a sztorit a pasi szemszögéből, amit már korábban a lányéból is leírtak. Más néven a nyerészkedős könyvek. Nagyon nagy szüksége volt már a Vörös Pöttyös regényeket olvasó kamasz lányoknak egy ilyen könyvre, hogy megtanulhassák, a másik nem is ugyanolyan szorongásokkal és érzelmekkel küzd, mint ők. Egyszóval már emiatt jó helyzetből induló, hiánypótló kötet.

Az átlagos fiú első szerelmének olykor kínos, zavarodott, máskor boldog pillanatai mellé  pedig kapunk egy igencsak érdekes misztikus szálat is. Ez nem kimondottan formabontó ugyan, de a világépítéssel és a kellően helytálló magyarázatokkal és összefüggésekkel nagyon is rendben van. Igaz, hogy nem rettegtem halálra magam olvasás közben, és a démon kilétére is elég hamar rájöttem, mégis érdekes volt ez a színes mágiakavalkád. Titán, Patrik holtából visszatért kutyája különösen a szívemhez nőtt, elég jó húzás volt rá építeni a történetet. És elég kegyetlen is. Két kutyám van, belegondolni is rossz, hogy egyszer én is abban a helyzetben leszek, amiben Patrik találta magát a nyitójelenetben.

A két történetszál mellett a karterek is kiemelésre érdemesek. Patrik az egyik legjobban összerakott, legemberibb főhős, akivel mostanában találkoztam. Nem ő ugyan az iskola ásza, de nem is a világ lúzere, egy teljesen normális srác, akinek vannak barátai, és persze vadbarom ellenségei is. Éppen ezért könnyű vele azonosulni: teljesen hétköznapi, ahogy a legtöbb olvasó is az (vagy az volt kamasz korában). Patrik valójában az a srác, akivel egy osztályban ülsz évek óta, de talán még fel sem tűnt, milyen jófej, mert nem ő a közösség központi figurája. A gondolkodásmódja abszolút a helyén van, és mégis: közel sem tökéletes. A jegyei viszonylag rosszak, ráadásul dohányzik - ez utóbbi szerintem a mai, prédikátorokkal teli világban egy elég merész lépés. Nem a szokásos "kidolgozott izomzatú, bunkó, de szexi rosszfiú" hála az égnek, ebből már van elég, de megesik, hogy kijön a sodrából, vagy éppen rossz döntéseket hoz. Legtöbbször azonban helyén a szíve, és a történet végére jellemfejlődésen megy keresztül.

A mellékszereplők egytől egyig egyedi, megfelelő mértékben árnyalt figurák, természetesen nagy kedvencem volt  közülük a banyaosztag díszes társasága. Öregasszonyok nem voltak még soha ilyen szórakoztatóak - és zavarba ejtőek. Egyedül azt bánom, hogy nem derült ki, Judit miért hord napszemüveget, ha már az tisztázódott, hogy nem vak.

Ami még nagyon nagy szó a szereplők kapcsán az az, hogy a lánykarakterek is teljesen normálisak, nem olyan ütnivaló kis idióták, mint a legtöbb VP könyvben. Emma is, Lili is tök szimpatikus és szerethető, bár nagyon különböznek egymástól. Patrik helyében én is vonzódtam volna mindkettőhöz - ennek ellenére tök jól megoldotta az író, hogy ne legyen szerelmi háromszög a dologból, amiért nagyon hálás vagyok. Annak külön örültem, hogy Patrik végül két szék közt a pad alá esett. Na, nem mintha ennyire gonosz lennék, végig szurkoltam neki, de ettől valahogy életszagú lett az egész. Végre-valahára nem egy teljesen rózsaszín, nyálas happy enddel és filmbeillő összeborulásokkal teli befejezés! El is gondolkoztam rajta, hogy biztos a jó kategóriába sorolták-e be. :D

Erőssége a regénynek a kiválóan adagolt humor, rég volt olyan, hogy valóban elmosolyodtam, vagy fel is nevettem egy könyvön. A vicces megszólalások mellett káromkodás is akadt szép számmal, és ez milyen jó! Nagyon örülök, hogy nem cenzúrázva, finomkodva írja le a dolgokat, hiszen kamasz fiúk közt jár az olvasó, és nekik bizony - meg amúgy a lányoknak is - szerves velejárójuk a csúnya beszéd. Ez sincs túltolva, a megfelelő helyeken és a megfelelő mennyiségben teljesen természetesen van jelen.

Az az igazság, hogy ilyenkor szokott jönni a negatívumok említése, de valójában nincs olyan, amibe most bele tudnék kötni. Végre olyan könyvet olvashattam, ami pörgős, lendületes,  és szinte letehetetlen. Jó a stílus, ügyesen eltalált a nyelvezet, a karakterek pedig szerethetőek - szerintem ez a tökéletes recept egy igazán jól sikerült young adult regényhez.

Összegzés  

Kedvenc idézet: 

"– De most akkor mi van a pénzzel?
– Semmi. Mondtam anyának, hogy régi haversrác vagy, akinek segítségre van szüksége.

– Haversrác? Még életünkben nem beszéltünk…

– Most akkor inkább fizetnél? Hozzam az árlistát?

– Micsoda? – hördültem fel, és kedélyesen ölelésre tártam a karom. – Egy ilyen régi barátnak? Keblemre, haver!"

/54. oldal/

A cím: Tök jó kis cím a Lányok, szellemek és egyéb pokolbéli furcsaságok. Oh, wait. Oké, értem én, hogy az eredeti cím nagyon hosszú volt, de nekem akkor is jobban tetszett, egész más volt a hangulata. Persze a végleges sem rossz, csak van egy ki Márquez utóíze. Az biztos, hogy ez könnyebben megjegyezhető, ami, gondolom, marketing szempontból nem mindegy.

A borító: Jaj, csak ezt tudnám feledni! Annyi jó borítót ki lehetett volna találni ehhez a könyvhöz (pl. egy nagy, fekete kutyát simán el tudnék képzelni), erre itt ez a... tulajdonképpen mi is ez? Egy icipici köze sincs a történethez, plusz egyáltalán nem néz ki jól, nem is értem, komolyan. Szimbolista akar lenni talán? Visszanéztem a borítótervező pályázat képeit, és annyival jobbakat küldtek be az olvasók! Pl. EZ, EZ, vagy EZ. Bármelyikkel szívesebben vettem volna meg. Na, mindegy, ezen már kár rinyálni. :D

Értékelés: Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik egy hiteles, mai, ugyanakkor nem erőltetetten modernizált történetre vágynak. Azoknak, akik kíváncsiak, mi járhat egy kamasz fiú fejében, milyen az ő szemszögéből megélni az első szerelmet. Ajánlom azoknak is, akik érdeklődnek a misztikus, szellemekkel, démonokkal átszőtt világok iránt. Igazából: kamaszlányoknak (főleg!) és kamaszfiúknak, valamint mindazoknak, akik valaha kamaszfiúk és kamaszlányok voltak. Vagy most már a tini a divatosabb szó? Hm, öreg vagyok.