Hugh Howey- Rendelkezés

Figyelem! Az értékelés csupán erre a részre nézve spoilermentes, és feltételezi az előző részek (A siló 1-5, Örökség) ismeretét. Akit érdekel a sorozat, kezdje az elején. :) 

Aki már olvasta, és lemaradt a spoileres értékelésről (nehéz, mert ez alatt van :D), íme a link. Ez igazából a spoileres értékelés lecsupaszított verziója, szóval ha azt olvastad, ezt felesleges. Ha pedig még egyik könyvet sem olvastad, ismét figyelmeztetnélek, hogy ne olvass tovább. Köszi!:)

A könyvről 

Kiadó: Könyvmolyképző
Magyar megjelenés éve: 2014

Eredeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Shift - Second Shift: Order
Fordította: Varga Tibor

Oldalszám: 190 oldal

Sorozat: A siló 7./A műszak 2

A történetről

102 évvel később...

Donald Keene képviselő 195 éves, de egy perccel sem látszik többnek 35-nél. Egyetlen bűne, hogy emlékszik - büntetése pedig, hogy örök álomra ítélték. Ám amikor az egyik silóval gond adódik, a vezetőségnek szüksége van a segítségére, így százéves álma egy pillanatra véget ér.

Mission Jones épp most töltötte be a 17-et, a születésnapja mégis a legszomorúbb nap az életében - sosem akart megszületni. Mission egy olyan világban él, ahol más munkáját elvenni halálos bűn, az egyén élete viszont feláldozható árucikk. Az egyetlen világ, amit ismer, a 18-as siló világa, ahol most felborult a béke: az emberek lázadoznak, más munkáját próbálják végezni, egymást rabolják ki a lépcsőházban, az őrség száma a kétszeresére nőtt. Vajon mi állhat a lázadások hátterében, és miért hiszik azt, hogy Donald az egyetlen, aki segíthet?

Gondolatokról

Kezdjük a technikai részekkel: ez A siló 7. és A műszak 2. része. Érdekes, hogy A silóval megegyezően a fejezetszámok ott folytatódnak, ahol az előző könyvben véget ért, így itt a 24. fejezettel kezdünk. Valószínűleg azért, mert létezik egykötetes verzió is. 102 évvel járunk az első könyv cselekménye után, ezúttal nem ugrálunk az időben, a cselekmény két siló közt párhuzamosan folyik. Az egyik a már ismert 1-es siló, ahol Donald immár önmagaként létezik, és dolgozik a felmerült problémán, amit a 18-as (szintén már ismert, hiszen tudjuk, hogy Jules is innen származik) siló okozott. A 18-as silóban Mission Jonest, a farmokról származó hordárt követhetjük nyomon, aki a káosz közepén találja magát és akarva-akaratlanul el kell döntenie, kinek a pártjára áll.
Megkaptuk igazából a legnagyobb kérdésre a választ: hogy miért. Miért gondolta jó döntésnek egy maroknyi ember, hogy önkényesen véget vet milliárdok életének, hogy megelőzzön egy csapást? És feltehetjük magunkban a kérdést, hogy megérte-e egyáltalán. Ez a könyv, és igazából az egész sorozat azért olyan erős, mert nem csupán kérdésekre ad választ, hanem kérdéseknek ad helyet. Arra sarkall, hogy mélyebben belegondolj bizonyos momentumokba, elképzeld az elképzelhetetlent, és megválaszold a saját kérdéseidet.
Gondoljunk bele: mi alapján kerültek az emberek a többi silóba? Véletlenül pont olyan nézeteket vallottak, amik Thurman érdekeit szolgálták, véletlenül ők voltak a kerítés jó oldalán - és Thurman igazából elkezdte tenyészteni ezt az embercsoportot, ha jobban belegondolunk, hiszen csakis az ő utódaik éltek túl, csakis az ő utódaik lesznek azok, akik egyszer, ha minden jól megy, öröklik a Földet. Nagyon nehéz kérdéseket vet fel ez a gondolat. Vajon van-e bárkinek is joga az önkényes emberszelekcióhoz? Van-e olyan hatalom, amelynek jogában áll eldönteni, ki élhet és ki nem? Ezek az emberek csak a politikai hovatartozásuknak köszönhetik-e a túlélést, vagy más is közrejátszott? De mégis, mind közül a legnehezebb kérdés: ha birtokában lennél a tudásnak, miszerint veszélyben van minden és mindenki, akit szeretsz, és a kezedben lenne minden hatalom, hogy megmentsd őket, te mit tennél? Feláldozhatók-e az egyes egyének egy nagyobb jó érdekében? (És jó ez egyáltalán?)
Elképesztő belegondolni abba, hogy akik a többi silóban vannak, hogyan élnek. Beleszülettek (hiszen már generációk jöttek és mentek a nagy világégés óta) ebbe a világba, természetes számukra a tény, hogy örökké bezárva kell élniük és fogalmuk sincs róla, milyen volt egykor a Föld, csupán tündérmeséket ismernek a régmúlt időkről. Úgy élik le az életüket, hogy soha nem látták a zöldellő fákat, soha nem áztak el a zuhogó esőben, nem tudják, mi az az autó, nem ismerik a szabad levegő érzését. Vajon hogy nem bolondultak bele ebbe a bezártságba az első generációk? El lehet mindezt felejteni (felejtetni) mesterségesen? Ebben a világban élnek és itt is halnak meg, egy "jobb világért" robotolva, egy felsőbb, számukra ismeretlen hatalom szolgájaként - és még csak fel sem tűnik nekik, hiszen számukra ezt jelenti az élet. Mindenkinek megvan a maga munkája, amit nagy becsben tartanak - de miért? Igazából mind azért élnek, hogy fenntartsák az emberi fajt addig, míg megtisztul (?) a világ, és erről fogalmuk sincs. Létezik ennél szomorúbb szolgaság? 
Ami ebben (és az előző) könyvben igazán megrendített, az az idő. A mi agyunkkal szinte felfoghatatlan az az időbeli monumentalitás, ami ezt a sorozatot övezi. Száz év ide- száz év oda, és a szerencsés kiválasztottak még mindig életben vannak, míg azok, akik egy másik silóba sodródtak, régen az idő áldozataivá váltak. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi a jobb: viszonylagos békességben leélni egy normális életet - bár bezárva a föld alá-, vagy évszázadokat átszelve létezni, álom és ébrenlét erőszakos váltakozásában, majd egy napon kitörni a föld alól és azzal a borzalmas tudással élni, amit csak azok hordoznak, akik az 1-es siló személyzetéhez tartoznak?

Bár kaptunk néhány információ morzsát és néhány választ, újabb kérdéseket is felvetett ez a rész - remélhetőleg ezek sem maradnak válasz nélkül.

A szereplőkről röviden

Donald önmagában egy abszolút átlagos karakter, nagy érzelmeket csak akkor váltott ki belőlem, mikor felfedezte, mi lett Helennel. Olyasvalaki, akivel könnyű azonosulni, hiszen nem más, csak egy hétköznapi ember, aki véletlenül (?) jókor volt jó helyen - hogy valójában mennyire jó, az mindenki maga döntse el...

Annát mindenestül és zsigerből rühellem már az első rész óta, egyszerűen undorodom az ilyen nyomulós némberektől. Számomra elfogadhatatlan az a fajta számítás, ami ebben a nőben van. Valami nagy dolgot kellene tennie a következő részben ahhoz, hogy esélye legyen a szimpátiámnak akár csak egy morzsájára is.
Mission Jones, hát nem tudom miért, de nekem ez a név annyira megtetszett, így egyben. Valami hihetetlen jó hangzása van, annak ellenére, hogy az elején - pontosabban a fülszöveg olvasásakor - azt hittem, ez valami hülye becenév. Nagyon megkedveltem ezt a taknyos kölyköt, érthető volt, mi mozgatja és nem igazán volt olyan lépése, vagy kamaszos megnyilvánulása, ami kiakasztott volna. Nagyon érdekel, hogy mi volt Mission szerepe ebben az egészben, nagyon bízom benne, hogy még kiderül valami.

Összegzés

Kedvenc idézet: "Mindössze öten gyászolták az embert, aki milliárdok életét oltotta ki." (93.oldal) - semmi szépség, vagy humor nincs benne, pedig általában így szoktam választani. Viszont hatalmas ereje és mélysége van ennek az egy mondatnak, ezért tettem ide.

A cím: Sokat nem tudtunk meg a Rendelkezésről, de érthető a koncepció. Nem túl figyelemkeltő, de azoknak pont elég, akik ismerik a sorozatot, a többiek meg olvassák csak A silót :D

A borító: Ugyan az vonatkozik erre is, mint az előzőre, plusz hozzátenném, hogy az a piros izé (vérfolt?) sem mutat valami jól rajta.

Értékelés: Pörgős, letehetetlen, elkeserít és elgondolkodtat. Tökéletes.

 

Képek: saját