Mark Lawrence: Tövisek Királya

Ez egy újabb KönyvmolyPárbaj bejegyzés, ami azt jelenti, hogy ismét belenyúltam egy folytatásba, amiről spoilermentesen kell írnom. Ez egy második rész. Sajnálom, de ha nem olvastad az első részt, lehet, hogy bele fogsz futni halovány spoilerekbe, inkább nevezném őket információknak. Semmit nem fogok lelőni, ami igazán fontos, de vannak bizonyos dolgok, amiket említenem kell - tényleg semmi komoly, egy név, a regény műfaja, de semmi konkrét esemény :) - , különben aligha lesz értelmes ez az értékelés. Konkrétan erre a könyvre nézve természetesen nem lesz semmiféle poénlelövés. :) 

A könyvről

Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: King of Thorns
Fordító: Gy. Horváth László
Oldalszám: 500 oldal
Sorozat: A Széthullott Birodalom 2.

A molyok szerint...

Jelenleg 91%-os az értékelése.

A történetről

A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.

Véleményem

A legerősebb impresszióm a könyvvel kapcsolatban az, hogy ez bizony óriásit szólt. Az első résszel kapcsolatos vegyes érzelmeim egy ideig még Damoklész kardjaként lebegtek a történet felett, de ahogy haladt előre a cselekmény, kezdtem elfelejteni, miért is ódzkodtam a folytatástól. Az ingoványos talajon álló bevezető rész után egy igazán odavágós folytatást kaptam, és magamat meglepve száguldottam végig a könyv utolsó kétharmadán. Meg merem kockáztatni, hogy a harmadik rész befejeztével új kedvencet avatok majd. 

  "Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli."

Igazat kell adnom azoknak, akik azt állítják, hogy ez a sorozat nem három különálló részből áll, hanem egy összefüggő történet. Nem lehet véletlen, hogy nemrégiben került kiadásra a sorozat omnibus verziója - ami egyébként gyönyörű, de iszonyat drága. 

Ez a rész körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol a Tövisek Hercege véget ért, és ismét két fő szálon és idősíkon fut a történet. Az első részhez hasonlóan most is figyelemmel követhetjük a jelen eseményeit, illetve a négy évvel ezelőtt történteket. Ez utóbbi halad abban az idősíkban, amely az első rész jelene volt. Kaptunk egy harmadik, kevésbé hangsúlyos szálat is, ami körülbelül a múltbéli eseményekkel párhuzamosan játszódik, ez Katherine - Jorg "nagynénje", de nevezzünk inkább az apja új feleségének húgának, bár ez meg hosszú és bonyolult :D - naplója, amely szabálytalan időközönként felbukkan a könyvben. Számomra ismét a visszaemlékezés volt érdekesebb, egy egész kicsit nagyobb hangsúlyt is kapott szerintem, de lehet, hogy csak én éreztem többnek az akkor játszódó jeleneteket. Amit még nagyon érdekesnek tartok, az a tény, hogy a jelenben játszódó részek cselekménye mindössze egyetlen nap eseményeit öleli fel. Ez egy 500 oldalas könyvnél akkor sem kis teljesítmény, ha ebbe bele van ágyazva egy másik szál is. 
A könyv nyelvezetéről ismét csak muszáj ódákat zengenem, habár már megtettem az előző résznél is. Bravúrosan megírt szöveg ez, amin érezni lehet azt a ráfordított munkát, energiát és lelkesedést, amit Mark beleölt ebbe a sorozatba. Nem csak gyönyörű, és számos figyelemre méltó gondolatot tartalmaz, hanem abszolút korhű és hiteles is, öröm olvasni minden sorát.

Finoman megszerkesztett, mesterien megkomponált könyv ez, egy igényes zenei darabhoz tudnám hasonlítani, amit élvezet hallgatni - ez esetben olvasni.

"Maical testvér bölcsessége abban áll, hogy tudja, mennyire hülye, és hagyja, hogy mások vezessék. Az emberiség ostobasága abban áll, hogy nem cselekszünk hasonlóképp."

Hogy ne csak a könyv szerkesztettségéről zengjek ódákat, mindenképp beszélnem kell a történetről is, anélkül, hogy bármilyen fontos momentumot említenék. 

A jelenben Jorg 18 éves, és király. Mármint, értitek, uralkodó - de egyébként király karakter is :D Lenyűgöző az a fejlődés, amin keresztülment, és egyáltalán nem egy tipikus beleerőszakolt karakterfejlődésről van szó, sokkal inkább a kinyílás szót használnám rá. Honorous Jorg Fejjelafalnak Ancrath végre képes más érzelmeket is produkálni a bosszúvágyon és az énvagyokazatyaistenen kívül. Az önfejű kölyök felnőtt, és vérbeli stratégává vált, emellett kiderült, hogy sokkal összetettebb személyiség, mint amilyennek tűnik. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a múltjában, úgy bomlanak ki előttünk az okok és okozatok, amik odáig vezettek, hogy egy hatalommániás kis pszichopata lett. Betekintést kapunk a...hogy is mondjam, érzékenyebb oldalára is, ha lehet ezt a szót használni vele kapcsolatban. Mondhatni, ez a rész megmutatja, hogy egyáltalán van lelke. Komolyan, szinte megkedveltem, és nagyon kíváncsi vagyok hová tud még fejlődni.
Ha már a karaktereknél tartunk: nagyon szeretem, ahogy az író a mellékszereplőkkel bánik. Mindenki egy-egy megformált egyéniség, nem feltétlenül szerethetőek, de hitelesek, és ez a lenne a lényeg. Lawrence ráadásul egyáltalán nem fél attól, hogy úgy irtsa az általa megteremtett figurákat, ahogy csak bírja, nem kímél senkit, szóval ne számíts rá, hogy bárkivel hosszútávú barátságot köthetsz.
Egy valakit muszáj kiemelnem, az pedig a kicsi, de nagyszájú és elképesztően kemény Miana. Kicsi, aranyos lányka, aki ha kell, százszor felnőttebb, mint Jorg valaha is volt. Nagyon kellett mellé ez a karakter, elképesztően jól működnek együtt, még ha az ifjú király tiltakozik is a tény ellen. 
Nagyon nem akarok spoilerezni a történettel kapcsolatban, ezért csak azt emelném ki, hogy bizony találtam benne olyan részeket, amin szó szerint kiborultam, és ez mostanában elég nagy szó nálam. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy egy alkalommal abba is kellett hagynom az olvasást. Dühös voltam és kiborított, és ez bizony csak akkor történhet meg, ha egy könyv jó. Mit jó? Fantasztikus. 
Ami a legfőbb gyengém ezzel a sorozattal kapcsolatban, az a műfaja. Mutassatok nekem még egy olyan fantasyt, amibe egy egész disztópikus világ van beleépítve! Na jó, belecsepegtetve, sajnos, mert még most sem kaptam eleget belőle, és még most sem tisztázódott igazán semmi. Ebben a részben talán kicsivel több olyan elem volt jelen, ami a nagy világégésre utalt, de még mindig várom a nagy leleplezést. Remélem, nem hiába.

A vége...hát, gyerekek, az olyan epic lett,  hogy csak meregettem a szememet. Először be akartam szúrni ide az utolsó mondatokat, de nem akarom elvenni az élményt azoktól, akik még nem olvasták. Az egész könyv sötét hangulata az utolsó mondatokban éri el a csúcspontját, és szinte felrobban a jelenet, ahogy Jorg kivágtat a képből, maga után vonszolva az eljövendő időket, a borzalmak idejét.

Összegzés 

Kedvenc idézet:  Előnye a könyvnek, hogy nagyon sok idézhető rész van benne, Lawrence stílusa egyre izgalmasabb és olvasmányosabb lesz, tehát ennek apropóján már beszúrtam néhány kedvencemet a bejegyzésbe, itt van még néhány, egyébként meg olvassátok a könyvet :D

"A seborvosok eret vágnak, hogy lecsapolják a rossz nedveket, és az ember megújulva nézhessen szembe a világgal. Talán jobb volna, ha tollat nyomnának az ember kezébe, hogy azon folyhassanak ki belőle a mérgek, a vérét pedig megtarthassa arra, amire való."

"– Palatáblára egy félkegyelmű is fölfirkanthat valamit, s ha ezer éven át senkinek sincs annyi esze, hogy letörölje, a firka ősi bölcsességgé válik."

A cím: Jó, még mindig szeretem ezt a tövises témát, van benne valami egyedi, valami, ami követeli az ember figyelmét.

A borító: Szeretem ennek a sorozatnak a borítóit, nagyon jól tükrözik azt a sötét hangulatot, amit az egész könyv áraszt magából. Az eredetiek mondjuk még jobban, mert azoknál fekete az alap, de még így is tökéletes. Ennek a résznek a borítóján legjobban talán Jorg hanyag testtartása tetszik, annyira önmaga. Egy valami nem tetszik, az pedig a cím színe.

Értékelés: Nagyon-nagyon megérdemelte ez a sorozat a második esélyt, amit adtam neki, és nagyon megérdemli ez a rész, hogy megkapja a maximális pontszámot. Csak tudnám, mit fog kapni a következő rész, ha képes lesz ezt überelni. Kötelező olvasmány azok számára, akik igazán monumentális dark fantasyra vágynak.

 

Ehhez a sorozathoz is van Pinterest tábla, egyrészt azért, mert a KönyvmolyPárbaj korlátozza a képeket, másrészt meg azért, mert mostanában nagyon rákaptam a hangulatképek gyűjtögetésére. :D