 |
| Igen, mostantól teli leszek ilyen képekkel, mert a cappuccino díszítés az új hobbim :D |
A könyvről
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
Sorozat: Winie Langton történetek 1.
A történetről
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
Véleményem
Ezer éve szemezek ezzel a sorozattal, de ha nincs a Könyvmoly Párbaj és a Főnix Könyvműhely karácsonyi csomag akciója, talán még évekig nem kerül a kezembe. Így viszont fogtam, és megelőlegeztem neki a bizalmat, megleptem magam karácsonyra az egész sorozattal. Vonzott, persze, hogy vonzott, hiszen odáig vagyok a steampunk stílusú cuccokért, az pedig, hogy egy magyar lány tollából származik ez a könyv, különösen ingerelte a fantáziámat. Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval "találkozom", ezért fontosnak tartom, hogy minél szélesebb közönségnek meg tudjam mutatni őket, mert azt vettem észre magamon is, hogy idegenkedve nyúlok a magyar névvel fémjelzett könyvek felé. Nem tudom, mikor alakult ez ki, de igyekszem tenni ellene, és másokat is erre biztatni. Igaz, Vivien álnéven ír, de szerintem köztudott, legalábbis molyos berkekben, hogy ő is egy fiatal magyar írónő, akire érdemes odafigyelni.
Nos, említettem - körülbelül ezerszer, legutóbb a tegnapi polcos bejegyzésemben-, hogy nagy rajongója vagyok a steampunk stílusnak, bár tény, hogy nem mélyedtem bele sosem különösebben a témába, csak nézegetni szeretem. Éppen ezért fogalmam sem volt, hogy kellene elképzelnem egy steampunk regényt, nem is voltak különösebben elvárásaim az irányába. Ennek utólag örülök, mert a könyv terjedelme miatt maradt bennem némi hiányérzet, de csalódás egyáltalán nem ért.
A 2900-as években járunk, az ötödik világégés után. Ez a távoli kor nekem iszonyat furcsa volt, csak meregettem a szememet, amikor 27. századi műkincsekről esett szó -persze ez az én hülyeségem, újra kellett volna olvasni a fülszöveget :D Maga a világfelépítés nagyon érdekesnek tűnik, összemosódnak a - viszonylag - modern elemek és a régi korok vívmányai, megfér egy helyen a sokemeletes felhőkarcolómaradványa, a lovaskocsi és a főúri pompa.
Történetünk középpontjában a Langton család áll, akikről állíthatunk bármit, de azt biztos nem, hogy átlagosak. Ők ugyanis egy kiterjedt tolvajdinasztia, akik egy régi felhőkarcoló első tíz emeletén élnek körülbelül úgy, mint egy méhkas lakói: mindenkinek megvan a maga szerepe a családban, a dolgok olajozottan és jól megkomponáltan működnek. Winieeleinte mindig Winnie-nek akartam írni, köszi, Micimackó :D ebbe a nyüzsgő famíliába született bele - a szülei és a saját bosszúságára lányként. Mivel végig fiút vártak, a roppant szerencsétlen Edwina Russell Langton nevet kapta, és gyerekkorától kezdve a férfiak munkájára képezték. Nem véletlen tehát, hogy egy igazán belevaló, tökös főszereplőt kapunk a személyében, karakterének kimunkáltsága már ebből a néhány oldalas regényből is kitűnik.
Nagyon tetszett, hogy Winie családja valódi tolvajokból áll, nincs semmiféle Robin Hood-beütés, csak a nyers és fifikás bűnözés. Az írónő sunyi módon megszeretett egy olyan bagázst, akik igazából a "rossz" oldalon állnak, te csak annyit látsz belőle, hogy nahát, milyen jófej kis család, közben pedig közönséges bűnözők. Ravasz, roppant ravasz :D Sok értékelésben olvastam, hogy mindenki mennyire szimpatikus, humoros, stb., én viszont ezt egyelőre nem jelenteném ki, hiszen Winie szüleinek és egyéb családtagjának egyelőre nem sok szerep jutott. Szeretném kicsit jobban megismerni őket, mielőtt véleményt mondok.
Említést kell tennem természetesen a könyv ügyeletes Pasijáról, Willről is, aki erőszakkal be lett gyömöszölve az gazdag szépfiú sablonjába, de önálló életre kelt, és személyiséget növesztett magának. Winie emberére akadt benne, és tetszett, hogy nem egy anyámasszony katonája a családi háttere ellenére. Természetesen bele van kódolva a későbbiekbe a szokásos szerelmi szál, ami nem feltétlenül baj, csak kiszámítható - na de lepjen meg, Ms. Holloway :D
Érdekes elem a kisregényben a Mesterkulcs, biztos, hogy sok lehetőség rejlik benne, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy reális magyarázatot lehet adni a működésére. Kíváncsian várom, hogyan oldja meg ezt a írónő - ha megoldja egyáltalán.
A Mesterkulcs erős felvezetése egy ígéretes sorozatnak: megismertük a világot, bemutatásra kerültek a főszereplők, és megalapozta a következő részek történéseit. Nem mondanám, hogy bővelkedik váratlan fordulatokban, de ettől függetlenül is egy jól működő írás dinamikus karakterekkel és kellőképpen akciódús cselekménnyel.
Nos, említettem - körülbelül ezerszer, legutóbb a tegnapi polcos bejegyzésemben-, hogy nagy rajongója vagyok a steampunk stílusnak, bár tény, hogy nem mélyedtem bele sosem különösebben a témába, csak nézegetni szeretem. Éppen ezért fogalmam sem volt, hogy kellene elképzelnem egy steampunk regényt, nem is voltak különösebben elvárásaim az irányába. Ennek utólag örülök, mert a könyv terjedelme miatt maradt bennem némi hiányérzet, de csalódás egyáltalán nem ért.
A 2900-as években járunk, az ötödik világégés után. Ez a távoli kor nekem iszonyat furcsa volt, csak meregettem a szememet, amikor 27. századi műkincsekről esett szó -persze ez az én hülyeségem, újra kellett volna olvasni a fülszöveget :D Maga a világfelépítés nagyon érdekesnek tűnik, összemosódnak a - viszonylag - modern elemek és a régi korok vívmányai, megfér egy helyen a sokemeletes felhőkarcoló
Történetünk középpontjában a Langton család áll, akikről állíthatunk bármit, de azt biztos nem, hogy átlagosak. Ők ugyanis egy kiterjedt tolvajdinasztia, akik egy régi felhőkarcoló első tíz emeletén élnek körülbelül úgy, mint egy méhkas lakói: mindenkinek megvan a maga szerepe a családban, a dolgok olajozottan és jól megkomponáltan működnek. Winie
Nagyon tetszett, hogy Winie családja valódi tolvajokból áll, nincs semmiféle Robin Hood-beütés, csak a nyers és fifikás bűnözés. Az írónő sunyi módon megszeretett egy olyan bagázst, akik igazából a "rossz" oldalon állnak, te csak annyit látsz belőle, hogy nahát, milyen jófej kis család, közben pedig közönséges bűnözők. Ravasz, roppant ravasz :D Sok értékelésben olvastam, hogy mindenki mennyire szimpatikus, humoros, stb., én viszont ezt egyelőre nem jelenteném ki, hiszen Winie szüleinek és egyéb családtagjának egyelőre nem sok szerep jutott. Szeretném kicsit jobban megismerni őket, mielőtt véleményt mondok.
Említést kell tennem természetesen a könyv ügyeletes Pasijáról, Willről is, aki erőszakkal be lett gyömöszölve az gazdag szépfiú sablonjába, de önálló életre kelt, és személyiséget növesztett magának. Winie emberére akadt benne, és tetszett, hogy nem egy anyámasszony katonája a családi háttere ellenére. Természetesen bele van kódolva a későbbiekbe a szokásos szerelmi szál, ami nem feltétlenül baj, csak kiszámítható - na de lepjen meg, Ms. Holloway :D
Érdekes elem a kisregényben a Mesterkulcs, biztos, hogy sok lehetőség rejlik benne, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy reális magyarázatot lehet adni a működésére. Kíváncsian várom, hogyan oldja meg ezt a írónő - ha megoldja egyáltalán.
A Mesterkulcs erős felvezetése egy ígéretes sorozatnak: megismertük a világot, bemutatásra kerültek a főszereplők, és megalapozta a következő részek történéseit. Nem mondanám, hogy bővelkedik váratlan fordulatokban, de ettől függetlenül is egy jól működő írás dinamikus karakterekkel és kellőképpen akciódús cselekménnyel.
Összegzés
Kedvenc idézet:
"– Mit akartatok ti attól a boszorkánytól?
– Geneve nem boszorkány, kislányom, hanem médium – lépett anyám a konyhába, épp idejében, hogy megrovó pillantást is mellékelhessen a rosszalló hangsúly mellé. – Egyébként is a családunk jó barátja, beszélj róla tisztelettel.
– Mikor legutóbb találkoztam vele, megátkozott."
A cím: Lényegre törő, szoros kapcsolatban áll a történettel, de különösebben nem figyelemfelkeltő. Mondhatnám, erős 4-es :D
A borító: Úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb steampunk cuccal...imádom :D
Értékelés: Összességében ez a könyv nem más, mint egy jól sikerült bevezetés valami sokkal nagyobb történet számára. Ezt a funkcióját betöltötte, a cselekmény szórakoztató volt és pörgős, de maradt egy kis hiányérzetem utána. Biztos, hogy sokkal több van benne, remélem, ezt meg is tudja mutatni a következő részekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése