A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak! Ha sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, a regényt megvásárolhatjátok a honlapjukon. :)
A könyvről
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 424 oldal
Sorozat: Az Olimposz legyőzése 1.
A molyok szerint...
Jelenleg 95%-os az értékelése.
A történetről
Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből. Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha ne szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is. De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…
(forrás)
Nos, kezdetnek egy tanács: mielőtt ifjúsági regényt veszünk a kezünkbe, informálódjunk arról, hogy mennyire ifjúsági. Én ugyanis úgy indultam neki, hogy megkapom a szokásos 16-17 éves kategóriát, aztán jól elvagyok velük. Erre kiderül, hogy a főhőseink most fejezték be a nyolcadik osztályt. Na, ezen kicsit meglepődtem, nyilván az én hülyeségem, mert nem néztem utána jobban a dolognak. Félreértés ne essék, akkor is nekiálltam volna, ha ezt előre tudom, így csupán meglepett, hogy ilyen nagyon fiatal gyerekekkel kell "együtt dolgoznom". Oké, kicsit meg is ijedtem, és elgondolkoztam, hogy kell-e ez nekem, öreg vagyok már a tizennégy évesek nyomoraihoz stb, de igazából főhőseink életkora semmit nem von le a könyv értékéből.
Zeusz |
Olvasmányosan megírt, tanulságos regény ez, amit még a kevésbé könyvmoly gyerekek is néhány nap alatt képesek lesznek felfalni, aztán csak lesnek a szüleik, hogy már követelik is a következő részt. Nem mellesleg észrevétlenül tanulnak olvasás közben, hiszen a könyvbe csempészett görög mitológiai ismereteket érdekesen, sokszor az istenek szájába adva meséli el. A történet középpontjában öt főisten - Zeusz, Pallas Athéné, Posszeidon, Héphaisztosz és Hermész - áll, de megismerkedhetünk többek közt egy halálistennővel (állati nagy arc, majd meglátjátok), egy Moirával, Hádész feleségével, egy dobogó szívű fával és két titánnal is.
Héphaisztosz |
Az egyik legjobb húzás a fantasy regénybe ültetett krimi volt. Bár "felnőtt ésszel" talán akkora nagy meglepetést nem tartogatott a végkifejlet, de így is izgalmas volt a tény, hogy egyik istenben sem lehet igazán megbízni, bárki lehet áruló, minden nyájas mosoly és segítő ajándék mögött ármány lapulhat. Bevallom, eleinte én is gyanakodtam mindenkire, és naivan bevettem pár "beetetést".
Nem csak a görög mitológia miatt tanulságos ez a könyv - egyébként én is sokat tanultam belőle, rég volt már a kilencedik osztály :D-, hanem a barátság témájába is belemélyed. Bemutatja azt, hogy milyen könnyen megszerethetjük azt, aki korábban halálra idegesített minket - csupán jobban meg kell ismernünk -, és legyen akármilyen konfliktus egy barátságban, érdemes kitartani, és ha kell, beismerni, hogy komplett idiótaként viselkedtünk.
Persze, ennek a könyvnek sem tökéletes minden porcikája. Voltak számomra homályos részek és magyarázatok, például az, hogy miért éppen ennek a három gyereknek kell megmenteni a világot. Olyan érzésem volt, hogy muszáj volt kitalálni valamit, különben sosem indult volna be a történet. Ennél kicsit többre, vagy inkább másra számítottam.
Hermész |
Posszeidón |
Bár a történet lezártnak tűnhet, azért jócskán maradtak elvarratlan szálak, és az áruló utolsó szavai sem voltak túl megnyugtatóak - izgatottan várom a következő részt, és kérek még-még-még több Kéer-Adria szócsatát, Kéer-akármelyik isten szócsatát, meg úgy egyébként is, még több Kéert. :D
U.i.: Percy Jackson szűz vagyok, szóval nekem ez az eredeti, görög mitológia világában játszódó sorozat. ;)
A karakterekről
Marcell: A főhős, teljesen átlagos, nyolcadikos fiú, akit - számomra ismeretlen okokból - szívatnak a felsőbb évesek, ahogy az lenni szokott. Nem különösebben izgalmas a karaktere, de jó példaképként megállja a helyét: a gyáva, visszahúzódó kölyökből hősies és önfeláldozó baráttá fejlődik.
Adria: Végre egy igazán "tökös" csaj! :) Adria az egyik kedvenc szereplőm, szókimondó, kemény, belevaló lány. Kicsit a 14 éves énemre emlékezetet - vagy inkább arra, akiről azt hittem, hogy vagyok-, mikor a fejembe vettem, hogy én egy nagyszájú, fiús lány vagyok. Persze aztán kiderült, hogy nem. :D Sok lehetőség van benne, szeretném látni az érzelmes, törékeny oldalát is. Ja, és nagyon kíváncsi lennék, honnan jött a neve, nem szeretem a különleges neveket, de ez valamiért bejött.
Erik: Erik ebben a könyvben a realitás, valaki, aki észnél van. Nem mondom, hogy nem idegesített néhol halálra a hisztizése és a passzivitása, de abszolút érthetően és normálisan reagált erre az abszurd helyzetre.
(A) Kéer: Abszolút kedvenc a lázadó halálistennő, aki nem akar többé vért szívni és mások lelkén élősködni. Szerintem az egyik legnagyobb ötlet ez a könyvben: egy élősdi vérszívó, a halál angyala, aki meg akar változni. Hatalmas lökést ad az egész könyvnek, fanyar humorával üde színfolt a mindenféle kalandok közepette. Lehet, hogy azért is kedveltem meg annyira, mert hozzám hasonlóan szarkasztikus alkat. Tetszett, ahogy egyre közelebb került a gyerekekhez, és a történet végére valóban megváltozott, anélkül, hogy észre vette volna.
Kedvenc idézet:
"– Te istennő? – kérdezte. – Ne haragudj, de nőnek is alig tűnsz, nemhogy bármi isteni lenne benned.
A lény a fogait csattogtatva sziszegett Adriára, de csak ijesztgette, nem támadta meg. Inkább ő is leült a padlóra. Hátát nekivetette a falnak.
– Szerintem meg igenis nőies vagy – próbált Marcell tompítani Adria szavain. – Nem is tudom, láttam-e már lányt ilyen…ilyen…szép éles fogakkal…
– Ó, észrevetted? Sok időt fordítok az élesítésükre.
– Meg is látszik…
– Hogy mik ki nem derülnek – gúnyolódott Adria (…)" (35. oldal)
Pallas Athéné |
A borító: Felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban: egyrészt a képi világ tetszik, a karakterek nagyon jól eltaláltak, a grafika igazi ifjúsági regény-külsőt kölcsönöz, viszont túlzásnak érzem az erős sárga hátteret, ettől kicsit giccses hatást kelt. A cím színén és betűtípusán is elgondolkoznék - bár nem tudom megállapítani, hogy utóbbi ugyan az e, mint amivel a fejezetcímeket írták, mert az jól el lett találva. 5/4
Értékelés: Kívánni sem lehetne jobb első regényt íróként és olvasóként, kellően pörgős, kalandos, humoros, emellett pedig tanulságos a célkorosztály számára. A négy agyat elsősorban a magyar nyelv ügyei miatt kapja, illetve azért, mert érzem, hogy még több van ebben a sorozatban - teljes szívvel szeretnék a következőre ötöt adni. :)
A sorozathoz kapcsolódó Pinterest táblámon találtok képeket mindenféle istenekről, illetve az író facebook oldaláról leemelt fantasztikus illusztrációkat :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése