Top 5 disztópia, ha meguntad a sablonokat

A disztópia manapság egyre felkapottabb téma, kedvelt mind az írók, mind az olvasók körében. Leginkább az emberek félelmeire épít ez a műfaj, hiszen valahol mélyen mindannyiunkban benne van a félelem a világ végétől, attól, hogy a mostani életünk fenekestül felfordul - vagy nyomtalanul megszűnik létezni. De tud-e még bárki is újat mondani a témával kapcsolatban, tud- e bárki is egyedi ötletet felvetni most, hogy a piacot elárasztották az egy kaptafára ráhúzott könyvek?

Mindannyian belefutottunk már a tipikus sablonra épülő disztópiák egyikébe, még akkor is, ha esetleg nem akartuk, vagy nem is tudunk róla. Lássuk röviden, hogy mire is gondolok:

Adott egy kamasz korú fiatal, általában lány, átlagos életet él, esetleg szegény sorsú, kitörni vágyik. Adott egy rezsim, amellyel minden állampolgár elégedetlen, de senki nem mer cselekedni, senki nem meri feláldozni a megszokott, viszonylag nyugalmas életét. Ám ez a különlegesen bátor/ügyes/ravasz/tehetséges fiatal fellázad, és néhány társával együtt harcba indul az elnyomói ellen. Minél fiatalabb az illető, annál hihetőbb a történet, ugyebár...Lesz itt minden: vér, szerelmi háromszögek még rosszabb esetben sokszögek, kiképzések, háború, dráma, utazás, családtól elszakadás stb. A végén persze a maroknyi, tinikből álló csapat győzedelmeskedik, és a világ újra egy happy hely lesz. (Ez nem mindig adott, de a többi része stimmel) 

Nem tudom, ki hogy áll ehhez, de én nagyon meguntam. Szeretem a disztópiákat, az egyik kedvenc témám, nagyon érdekelnek az emberi reakciók, sorsok, illetve vevő vagyok minden új ötletre. DE. Unom azt, hogy már a könyv elején tudom, mi lesz a vége, unom a felesleges nyávogást és kínlódást, unom az egysíkú karaktereket. Nem egy ilyen könyvhöz volt szerencsém az elmúlt pár évben - pl. Az Éhezők Viadala (erre mondani fogok egy sokkal jobb alternatívát), A beavatott, Az útvesztő bár az első rész nem volt rossz, a másodikról jobb nem beszélni, a harmadikra nem is pazaroltam az időmet, a Cinder stb, stb sorolhatnám a végtelenségig. Persze, nem rossz könyvek ezek, de egy idő után semmilyen izgalmat nem tartogatnak, megmaradnak az átlagos, egyszer elment kategóriában.

Ha szeretitek a témát, és valami másra, valami jobbra vágytok, íme az én nagy kedvenceim. (A sorrend abszolút random)

Cormac McCarthy - Az út

 

Kiadó: Magvető

Magyar megjelenés éve: 2010

Eedeti megjelenés éve: 2006
Eredeti cím: The Road
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 286 oldal

Fülszöveg: 

„Ha ​​a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg."
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A „vég” után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon „megmenteni” fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják… 

Ezt a könyvet csak akkor ajánlom, ha bírod a nyomasztó hangulatot és a kilátástalanságot, mert itt aztán nincs happy end, nincs megnyugvás, nincs semmi - csak a hamu, és az út. Cormac McCarthy olyan atmoszférát teremt egyedülálló könyvében, ami garantáltan szíven üt és rád telepszik, amitől hetekig képtelen leszel szabadulni. Ez egy nehéz olvasmány, és nem csak a témája és a hangulata miatt, hanem a formája miatt is - ugyanis az író teljes mértékben elhagyta a központozást. Akit ez zavar, bele se kezdjen, mert a végére vagy tönkremennek az idegei, vagy teleírja vesszőkkel a könyvet. Aki viszont képes mélyebb értelmében felfogni ezt az írói manővert, az mindenképp próbálja meg - ez a könyv különlegessége, és nem a hibája, a hangulat támpillére és megalapozója. 

Ez a könyv garantáltan nyomot hagy benned, elkeserít és ráébreszt arra, mi az igazán fontos az életben.

A könyvből nagysikerű film is készült, Viggo Mortensen főszereplésével. Érdemes megnézni, nagyon jól sikerült adaptáció.

Justin Cronin - A szabadulás trilógia

Kiadó: Cartaphilus
Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán

1. rész: A szabadulás

Magyar megjelenés éve: 2010

Eedeti megjelenés éve: 2010
Eredeti cím: The Passage
Oldalszám: 834 oldal

2. rész: A Tizenkettek
Magyar megjelenés éve: 2013
Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: The Twelve
Oldalszám: 648 oldal

  

3. rész: The City of Mirrors 

Sajnos még nem jelent meg magyarul, a legújabb értesüléseim szerint 2017. áprilisára várható.

Nagyon érdekes, hogy ennek a könyvnek sincs akkora hype-ja, mint pl. Az Éhezők Viadalának, amiben vödörrel öntik a nyakunkba a "cuki pasikat" és a brutálisnak gondolt csatákat. Hogy ennek mi az oka - erre van kereslet a fiatal és naiv lányok körében, van filmadaptációja, vagy egyéb -, abba nem mennék bele, és nem is igazán tudom a választ. Viszont nagyon szomorú vagyok emiatt, mert ez a sorozat a legnagyobb kedvencem és sokkal nagyobb rajongótábort érdemelne. 

"Mielőtt a Sehonnan Jött Lány lett belőle, aki csak úgy besétált, az első és utolsó és egyetlen, aki ezer évig élt, mindössze egy Amy nevű iowai kislány volt, Amy Harper Bellafonte." Így kezdődik Justin Cronin disztópiája, amire a legjobb a szó a monumentális. Ez egy ezer évet felölelő sorozat, amely egyidős a főszereplőjével - Amy ugyanis az egyetlen lány a világon, aki ezer évig élt. Nem szeretnék semmit elárulni a történetről, mert nem lehet úgy bemutatni, hogy ne lőjek le semmilyen spoilert. A fülszöveget sem ajánlom olvasásra, mert rengeteg mindent elárul a könyvről, és ez erősen ronthatja az élményt. Mesélhetek viszont arról, hogy szerintem miért is annyira kiemelkedő ez a regény.

Ha ezt a könyvet kinyitjuk, egy, a legapróbb részletekig kidolgozott világba csöppenünk, ami nem rögtön a jövőbeli világba repít minket, hanem az elején kezdi a mesét - hogyan lett vége a világnak, amit ismertünk? -, és csak ezt követően vezet be minket abba, amivé az emberiség vált. Végre egy könyv, ahol nem csak következmények vannak, hanem okok és folyamatok is. Szerintem ez a részletesség az egyik legnagyobb erőssége, ennél kidolgozottabb könyvet még nem olvastam a kategóriában. A karakterek élőek, annyira háromdimenziósak, hogy szinte lelépnek a lapokról. Az események pörgősek, néhol váratlanok, néhol humorosak, néhol szívet szaggatóak- és minden nagyon-nagyon emberi.

Hugh Howey- A siló/A műszak

Kiadó:Könyvmolyképző
Fordította: Rákócza Richárd, Varga Tibor

1. rész: Holston
Magyar megjelenés éve: 2013

Eedeti megjelenés éve: 2011
Eredeti cím: Wool
Oldalszám: 60 oldal

2. rész: Megfelelő méret
Magyar megjelenés éve: 2013
Eedeti megjelenés éve: 2011
Eredeti cím: Proper Gauge
Oldalszám: 120 oldal

3. rész: Kivetve
Magyar megjelenés éve: 2013

Eedeti megjelenés éve: 2011
Eredeti cím: Casting Off
Oldalszám: 134 oldal

4. rész: A megoldás
Magyar megjelenés éve: 2014
Eedeti megjelenés éve: 2011
Eredeti cím: The Unraveling
Oldalszám: 184 oldal

5. rész: A hajótörött
Magyar megjelenés éve: 2014

Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: The Stranded
Oldalszám: 296 oldal

6. rész/A műszak 1. rész: Örökség
Magyar megjelenés éve: 2014
Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím:First Shift: Legacy
Oldalszám: 190 oldal

7. rész/A műszak 2. rész: Rendelkezés
Magyar megjelenés éve: 2014

Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Second Shift: Order
Oldalszám: 190 oldal

8. rész/A műszak 3. rész: Szerződés
Magyar megjelenés éve: 2014
Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Third Shift: Pact
Oldalszám: 226 oldal

9.rész: Dust

Magyarul sajnos még nem jelent meg.

Spoilermentes értékelés az Örökségről.

Sosem hittem volna, hogy egy 60 oldalas könyv annyira beránt, ahogy ezt a Holston tette. 60 oldal...komolyan, nevetséges kiadni egy ilyen hosszúságú rövidségű könyvet, ugyan mi történhet 60 oldalban? Elárulom, sok minden. Howey legnagyobb erőssége ugyanis, hogy képes egy-egy rövidke könyvbe annyi eseményt, kérdést és sokkot sűríteni, hogy a végére csordultig telik az agyad. Néha nagyon haragszom rá, amiért nem képes írni egy jó kis féltéglát, mert ebből a világból sosem elég.

Képzeld el! Képzeld el, hogy a föld mélyén élsz egy hatalmas silóban, egy apró, önellátó társadalomban. Képzeld el, hogy az egész életedet ide bezárva éled le, és csak egy képernyőn át láthatod a külvilágot- de soha nem léphetsz ki a falak közül. Ne tegyél fel kérdéseket, csak fogadd el, hogy kint meghalsz, bent viszont leélhetsz egy teljes, egész életet. Ha szerencséd van, és nyersz a lottón, akár még utódot is hagyhatsz hátra, miután eltemettek a termőföldbe. Tudnál így élni? 

A sorozat persze ennél ezerszer komplikáltabb és összetettebb, de a spoilereket megtartom egy másik alkalomra. A műszak sorozat közvetlenül kapcsolódik A silóhoz, ez azonban egy előzmény trilógia, amit csakis az eredeti után érdemes elolvasni, mivel számos olyan kérdést válaszol meg, amely A silót válasz nélkül teszi igazán izgalmassá - erről írtam a korábban linkelt bejegyzésben is.

Hugh Howey egy merőben új elképzelést vetett papírra, egy fantasztikusan egyedi univerzumot alkotott, amely minden részben egyre tágul és egyre több kérdést vet fel. Páratlanul izgalmas történetvezetésével, hatásos függővégeivel képes elérni, hogy gondolkodás nélkül kapkodj az újabb kötetek után. Csak az a kár, hogy ilyen vékonyak. Már maga a történet üteme, sodrása is egészen új, éppen a rövid részek miatt, egyáltalán nem hasonlít a megszokott, néhány részes sorozatok hangulatvilágához. Garantáltan nem hagy hidegen, rengeteg gondolatot fog ébreszteni benned, megrendít és lenyűgöz.

Takami Kósun - Battle Royale

Kiadó: Ulpius-ház egy a kevés értelmes ulpiusos könyv közül..., illetve hamarosan érkezik az új kiadás a Művelt Nép Kiadó gondozásában.
Magyar megjelenés éve: 2006

Eedeti megjelenés éve: 1999
Eredeti cím: バトル・ロワイアル
Fordította: Mayer Ingrid
Oldalszám: 738 oldal

Kissé kilóg a sorból, ugyanis ez nem a szokásos értelemben vett disztópia, a műfajra csupán utalások vannak. Bevallom, mikor először olvastam, nagyon fiatal voltam (néha eltűnődöm, hogy kicsit túl fiatal ehhez, sokáig rémálmok gyötörtek és alig mertem ránézni a könyvre :D), 14-15 éves, és fogalmam sem volt róla, hogy ez a műfaj egyáltalán a világon van, arról meg pláne, hogy a Battle Royale is ide sorolható. Igazából én abban a hitben éltem, hogy ez az őrület valahol a világon megtörténhet, és nem raktam össze, hogy igazából ez egy negatív jövőkép. 

Tudom, úgy tűnik, mintha Az Éhezők Viadala rossz hírét akarnám kelteni, mivel folyton ezzel példálózom, és lehet, hogy van is benne valami, bocsi. :D Szóval, ha Az Éhezők Viadaláról azt gondoltad, hogy brutális, kegyetlen, véres, rémisztő...akkor egy lekvár vagy és messzire kerüld el ezt a könyvet. A Hunger Games (hogy ne legyen már annyi szóismétlés) bevallottan ennek a regénynek a mintájára készült - és én még azt is bevallanám, hogy a sokkal gagyibb, lebutított, "gyerekbaráttá" tett verziója. A Battle Royale története hasonló (szóval, khm, nem hasonló, hanem ez az eredeti, csak hogy biztosan tisztázva legyen a dolog): valahol a távol-keleten élő közvetítéses műsort rendeznek minden évben, amelyben egy random elrabolt tizedik osztály egymást gyilkolja halomra. Csak egy diák maradhat életben - a győztes. Aki ellenkezik, meghal. Aki nem - hát, előbb- utóbb az is. Takami Kósun nem kispályás, ha a leírásokról van szó: egyetlen szereplőt sem hagy veszendőbe menni, szépen, lassan, idegtépően gyilkolja le az összeset, kinek-kinek másfajta halálnemet szánva. Vannak, akik már az elején feladják, azonban akad néhány mindenre elszánt fiatal is, akik eldöntik: drágán adják az életüket - vagy megnyerik a játékot. A könyv Nanahara Súja, Kavada Sógo és Noriko Nakagawa és főszereplésével zajlik, ám az író a többiek történetét is részletesen elénk tárja. Sok diák nagyon leleményes, szerethető karakter, bizony könnyen az olvasó szívéhez nőnek, ezért igazán megterhelő olvasmány ez. Nekem eleinte nagyon nehéz volt követni a japán neveket, azt se tudtam, ki kivel van, ki él és ki nem, ezért nagyon hasznosnak találtam a könyv elejében található osztálynévsort - itt ceruzával irkáltam, hogy ki halt meg, ki hány emberrel végzett stb. Kicsit beteg, de mindenképpen hasznos. :D 

Ódákat zengenék arról, hogy mennyire jól van megírva, mennyire részletgazdag (az ember szinte hallja a sarló pendülését, amint elvág egy torkot...), mennyire borzongató és mennyire brilliáns ez a könyv, de erre úgyis csak akkor fogsz rájönni, ha elolvasod. Szóval hajrá, készítsd az idegeidet!

Erősen fontolgatom a sokadik újraolvasást, szóval maradjatok velem ;)

Készült belőle film is, én nem láttam, de az elmondások alapján nem sok köze van a könyvhöz, ezért nem is tervezem, hogy megnézem.

Julianna Baggott - Tiszták 

Kiadó: Egmont-Hungary
Magyar megjelenés éve: 2012

Eedeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Pure
Fordította: Varga Csaba Béla
Oldalszám: 568 oldal
Fülszöveg (spoileres):

Pressia ​​hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.

 

Vérzik a szívem ezért a sorozatért, a kiadó ugyanis egy rész után elkaszálta - valószínűleg ezért jutottam hozzá 1000 Ft-ért a CBA-ban két évvel ezelőtt. Csak akkor ajánlom, ha tényleg jó angolos vagy, mert én nekiálltam a második résznek eredeti nyelven, de sajnos beletört a bicskám. 

Tudom, szembe köpöm saját magamat, hiszen itt is csak "tinik megváltoztatják a világot" felállás van, de annyira szerettem ennek a könyvnek az ötletességét, hogy képtelen vagyok megválni tőle, annak ellenére, hogy sok hibája van. A fülszöveg nem mond túl sokat a történetről, csak egy újabb sablont látunk magunk előtt, de ha ezt le tudjuk küzdeni, egy nagyon jó könyvet kapunk cserébe. Eszméletlen jól kidolgozott világfelépítés, szerethető karakterek, sötétség, vér és küzdelem, emellett pedig az írónőnek sikerült úgy humort csempésznie a nyomasztó és nehéz sorok közé, hogy nem erőltette a poénkodást. Egy nagyon jól összerakott, meglepő ötletekkel és fordulatokkal teli történet ez, ami megérdemelné, hogy teljes sorozattá válhasson magyar nyelven is.

Azoknak ajánlom, akik nem szeretnének teljes mértékben megszabadulni a disztópia sablontól, mégis olvasnának valami igazán eredetit. 

Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, és megpróbálkoztok ezekkel a fantasztikus könyvekkel. Ha csak az egyiket is elolvassátok, többé nem vágytok majd a szokásos sablonokra.
Olvastad már valamelyiket? Ha igen, tetszett? Miért/miért nem? Tudsz még hasonló, "különleges" disztópiát ajánlani?

  
Képek: moly.hu