Maggie Stiefvater - Sinner, spoileres kritika

Maggie Stiefvater- Sinner (a bűnös)

A könyvről

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás: Első kiadás, Szeged, 2015, keménykötésű
Oldalszám: 380 oldal
Sorozat: Mercy Falls farkasai
Mikor olvastam? 2016. július 8., 14:52 - 2016. július 12., 18:45


Figyelem! Mint a címben is említettem, ez egy SPOILERES kritika, ha a közeljövőben el akarod olvasni a könyvet, NE olvasd el ezt a bejegyzést! Ha mégis megteszed, utána ne engem szapulj, mert imádom azt mondani, hogy "én megmondtam". Köszi :) 


A történetről

A könyv röviden arról szól, hogy Cole St. Clair, a NARKOTIKA ex frontembere, nők bálványa és nem mellesleg vérfarkas, 2 évvel a Forever eseményei után felkeresi élete szerelmét, Isabel Culpepert Los Angelesben. Hogy miért várt ilyen sokáig, szerintem a könyv legnagyobb rejtélye, de mindegy. Viszonylag hamar megtörténik a nagy találkozás, ahol Cole nagy romantikusan bejelenti, hogy csak és kizárólag a lány miatt érkezett, ám hamar fény derül az ügy másik oldalára is: egy CD felvétellel egybekötött valóságshow-ban fog szerepelni, amit egy Baby North nevezetű btw. ennél idiótább nevet még nem hallottam csaj vezet, aki híres arról, hogy minden szereplőjét idegronccsá változtatja. Ebből, meg Isabel gyökér viselkedéséből mindenféle bonyodalom kerekedik, amely majdnem 400 odalon keresztül tart. Nagyjából ennyi.

Dolgok, amiktől idegbajt kaptam 

Mindenféle logikus sorrend igénye nélkül

 

Miközben olvastam, végig az járt a fejemben, hogy vajon Maggie engedett-e a rajongók általi nyomásnak (normális befejezést Isabelnek és Cole-nak ahelyett, hogy "Ne felejtsd el ezt a számot"), vagy tényleg "benne volt" még ez a történet, és vissza akart térni a világába. Ha ez utóbbit mondaná, lehet, hogy nem hinném el. Kicsit olyan volt az egész, mint amit úgy kellett kipréselnie magából. Olyan volt, mint egy szívének kedves kínlódás. 

Nem tudom, minek kellett 3,5. rész néven futtatni, tekintve, hogy simán lehetett volna 4. rész is. Ha már 3,5, meg kiegészítő kötet, minek kellett ilyen hosszasan ragozni a semmit? Lehetett volna egy 90-100 oldalas könyv, és akkor talán békében váltunk volna el. Az én ízlésemnek kicsit sok volt az üresjárat, egy idő után már tényleg nem érdekelt, éppen miért szenvednek a főszereplők. Szerintem életképesebb lenne a könyv, ha néha egy-egy fejezetet kap Sam és Grace teljesen normális, unalmas, de elképesztően bájos élete - ezt nem csak azért mondom, mert imádom őket és ők a kedvenc könyves párosom :D Alapjában véve nagyon keveset kaptunk belőlük, és nem, az a kemény 2 telefonbeszélgetés nem számít.

Ha már arról van szó, hogy miből volt kevés...A könyv első mondata ez: "Vérfarkas vagyok Los Angelesben." Kiskapitálissal. Szóval az ember azt hinné, ez fontos. Az is, ha az ember nagy ügynek tartja, hogy Cole néha "belövi" magát vérfarkassá változtató izével, illetve a 353. oldalon (a könyv 380 oldal ugye...) Isabel munkahelyén random változik át, csak mert régen volt már bonyodalom. Kevés volt a farkas, és sok a nyálverés. 

A főszereplők abszolút kifordultak önmagukból, a stílus, a megnyilvánulások idegenek voltak tőlük a könyv nagy részében.  Leszámítva Cole őrültségeit, mert ő amúgy sem normális.  Ezt nem azért mondom, mert már rég olvastam a többi részt, és nehezen vettem fel a fonalat, tekintve, hogy előtte direkt újraolvastam mindhárom részt. Az eredeti sorozatban mindkettőjüket nagyon megkedveltem, de most inkább csak irritáltak, főleg Isabel, aki jó dolgában azt se tudta, min nyavalyogjon. A leghülyébb húzása az volt, amikor végre-valahára nagyjából összejöttek, aztán reggel rájött, hogy ezt ugyan mégsem kellene. Wtf. " - Mennem kell! - jelentettem ki - Megyek. Ne viselkedj seggfejként emiatt!" (345. oldal) Nem tudom, én Cole helyében nagyon jogosnak éreztem volna a seggfejként viselkedést.  

Maggie-től már hozzászoktam a jóhoz, így ahhoz is, hogy a mellékszereplők is rendesen ki vannak dolgozva, normális megnyilvánulásaik vannak és van hátterük, amiben el lehet helyezni őket. Itt sajnos olyan volt, mintha csak úgy oda lettek volna kenve, hogy "nesze, kezdj vele, amit akarsz". A legrosszabb Sophia volt, egy merő ideggörcs, aki imád kiszolgálni másokat, mert az önbecsülése a béka segge alatt körülbelül 2 kilométerre található. Iszonyúan sarkított a személyisége, hiteltelen számomra. A másik ilyen karakter Jeremy. Szívesen megtudtam volna többet is róla, ha már egyszer Cole legjobb barátja, de csak annyit kaptam, hogy egy Star (!!!) nevű csajjal él Hollywood Hills-en és lassan beszél mert buddhista (???). Sajnos kevés szerephez jutott, pedig voltak benne lehetőségek.

A borítóval is hadilábon állok, mert persze, értem én, hogy jobban illik a főszereplő(k)höz ez a stílus, a könyv nem Mercy Fallsban játszódik és a maga nemében nem is néz ki olyan nagyon rémesen. DE! Utálom, ha egy sorozat nem néz ki egységesen, és azt hiszem, egész életemben bántani fogja a szememet a polcon. 

Dolgok, amik miatt nem adom el a könyvet 

Meg mert akkor ettem életemben először
 ilyen finom fagyit, mikor olvastam :D

Keretes szerkezet. Lehet, hogy én vagyok műveletlen, de szórakoztató irodalmi művekben viszonylag ritkán látni ilyet. Persze, lehetett volna kidolgozottabb - olvastam volna még -, de alapjában véve jó ötlet volt. A könyv elején Cole rádióinterjút ad egy limuzinban utazva, telefonon keresztül, összebarátkozik a sofőrrel, majd gondol egyet és kiszáll az autópálya közepén. A sofőrt (Leon) is invitálja, de amaz érezhetően teli van gátlásokkal és a felnőttség minden nyűgével, ezért inkább ücsörög tovább az autóban. A könyv folyamán aztán többször is felbukkan még Leon (másik pozitívum, igaz, rá is vonatkozik, hogy kevés volt, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből az összecimborálásból), és a végére megint ugyan ott lyukadunk ki. Autó, telefonos interjú, meg Leon. Gyaníthatóan évekkel később játszódik a jelenet, mivel éppen Isabel diplomaosztójára tartanak, aki a történet elején még csak egy előkészítő kurzuson vett részt. Az orvosi egyetem meg nem két perces elfoglaltság. A lényeg az, hogy a beszélgetés közepén Cole-ra ismét rájön az öt perc, szóval kipattan az autóból. Ezúttal Leon is követi. Jellemfejlődés level 99.

Voltak benne jó gondolatok, meg vicces momentumok. 

A valóságshow ötlete elég jó volt, bár a kivitelezés annyira nem tetszett.

Maggie fel- felbukkanó érdekes és szép fogalmazási stílusa. ("A levegőnek narancs,- perec és neonrózsaszín illata volt." 325. oldal)

A két főszereplőt az előző részekben nagyon szerettem, ezért megbocsátok ennek a résznek...

...és nem szeretem a hiányos sorozatokat.    

Összegzés

Kedvenc szereplő: ha nagyon muszáj lenne választani, akkor Leon, de igazából senki nem hozott lázba különösebben. Ja, vagy Sam és Grace, de az nem volt egy nagy szereplés, ugye...

Legellenszenvesebb szereplő: Nem, nem fogom Baby North-t mondani, annyira nem volt hárpia, mint ahogy beállították. Inkább Isabel főnöke volt az, akit meg tudtam volna csapkodni, bár sok minden róla sem derült ki, de nem kedvelem az ilyen embereket és azt, ahogy él. Amúgy már a nevére sem emlékszem...

Kedvenc idézet: "Olyan, mintha én lennék az egyetlen értelmes ember a bolygón. Nem értem, miért a hülyeség mozgatja az egész világot!" (335. oldal) Ezzel abszolút egyet tudok érteni. 

"Olyan sok mi volt, és olyan kevés ő meg én. Mi, mi, mi. Ez volt a magány ellentéte." (340. oldal) Ez meg csak simán szép :) 

Legjobb poén: Nem tudnék semmit kiemelni, olyan egetrengetően nagyon nem nevettem semmin. "- Néha felhívsz negyvenszer egy nap, és obszcén dolgokat mondasz az üzenetrögzítőmre. Ezért nem szoktam felvenni." (122. oldal) Nem egy nagy poén, de ez olyan Cole-Isabel dolog, ami a régi könyvekre emlékeztetett.

A cím és a könyv viszonya: A logikája érthető, Cole a fő-főszereplő, akit mindenki csak a régi drog-ügyleteivel képes azonosítani, így a legtöbb ember szemében ő a bűnös, rosszéletű rockstár. Egyébként ez a bűnös elég fura szó, inkább a vétkest használnám, bár az sem az igazi. Lehet, hogy le se kellett volna fordítani. :D Egyébként illeszkedik a sorozat többi részének címéhez, amit egyrészt mindig is ötletesnek és valahogy dallamosnak találtam, viszont  ambivalens módon kicsit erőltetettnek és modorosnak is. Még nem döntöttem el, melyik érzés az erősebb bennem. (Shiver-Linger-Forever-Sinner)

Értékelés: Erős közepes, egynek jó könnyű nyári olvasmány, ami nem fogja megváltani a világot, újraolvasni sem fogom valószínűleg, inkább próbálom elfelejteni, hogy köze van a Mercy Falls trilógiához. 

Képek: 1 (X), 2-3: saját